Imi, ​ne csináld! 89% 29 csillagozás

Figyelj, én nyitott vagyok, ha rám mosolyognak, akkor visszamosolygok, és nem fordítom el a fejem.

Csáki Judit jól csinálja ezeket az interjúköteteteket. Csuja Imre azok közé a színészek közé tartozik, akiket abban a színházban sosem láttam, amelyet a hazájának nevez, de volt szerencsém élőben látni Szegeden egy színházi találkozón, ahol egy bábbal Babits Mihály Jónás könyve című művét adta elő. https://moly.hu/idezetek/1987088 Legutóbb azt fedeztem fel, hogy létezik Baricco Novecento című monodrámájából egy olyan változat, ahol a színész mondja el a történetet, remekül megformálva azt a különös figurát. Én Illyés Lénárddal láttam Szegeden, nagyon hatásos Csuja Imre hangos könyve is.

Tetszik, ahogyan színészi karrierjét felépítette, mindig megtalálva az éppen szükséges színházat, ahol olyan rendezőkkel és kollégákkal dolgozhatott együtt, akiktől tanulhatott, tovább léphetett, kapott tőlük segítő mondatokat, sok ilyen mondatot elevenít fel.

Örültem, hogy a feleségén és a lányán kívül rendezők, színházigazgatók is elmondták a véleményüket. Rudolf Péter, a filmek forgatásáról, a kollégákkal való kapcsolatáról beszél, nagyon hálás vagyok az ő egész létezéséért.
Bíró Kriszta és Mácsai Pál a színész és a rendező, az igazgató kapcsolatrendszeréről, a próbák folyamatáról, a darabok színpadra állításának munkálatairól.

1987 nyarán családommal Kőszegen nyaraltunk, az elő várban laktunk, a Várszínházban Weöres Sándor A kétfejű fenevad című darabját próbálták, több estén keresztül figyelhettük hogyan változik, alakul, épül fel, napról-napra az előadás, nagyon izgalmas élmény volt.
Megnéztem a Ha a férfi igazán szeret című filmet, ahol a főszereplők magyar hangjai Básti Juli és Csuja Imre voltak. Sorozatokban én őt nem láttam. Társadalmi ügyekben általában nem foglal állás, minden erővel óvja a magánszféráját. Számomra ez kevésbé érthető, munkahelyi ügyekben én nem igazán tudtam csendben maradni.
A covid időszakában verseket mondott, egy telefonos szolgáltatás keretében, lehetett színészektől verseket rendelni, a költőt a megrendelő választotta, a verset a színész.
A beszélgetések legszomorúbb része a családi tragédiák körüljárása volt. A családtagok különböző módon próbálták megoldani a gyászmunkát, feldolgozni a feldolgozhatatlant, Csuja Imre terápiás munkája a szerepek megformálása volt. Csak röviden esik szó a bulvármédiáról, de felháborító, ahogyan működik.
Számomra érdekesek ezek a kötetek, mert egy olyan világba nyerhetünk bepillantást, aminek csak a színpadon megjelenő változatát látjuk, a próbafolyamat rejtve marad.

Nagyon kedvelem a memoárokat/interjúköteteket/beszélgetőkönyveket, de szigorúságot is támasztok a műfajjal, műfajokkal szemben: a direkt bulváros vonulatot például – ami szándékoltan arra játszik, hogy adott főhős életében a címlap-együtthatót megtalálva vájkáljon – csípőből elutasítom. (Ebben a kötetben is van egy ilyen szekció, amit a kiadó extra jogi szabályozással látott el pont azért, hogy ne születhessenek belőle hatás-, illetve kattintásvadász cikkek azt kutatva, spoiler.) A szüleimet valamiért jobban érdekelte a kiadvánnyal kapcsolatban ez a szál, én viszont azért voltam kíváncsi Csáki Judit szavakkal festett portréjára, mert érdekelt, hogy Csuja Imrében megvan-e az a szenvedély és jófajta kattanás, ami nélkül színészmesterség aligha végezhető.

Nos, teljes mértékben megvan és szinte át is sugárzik a lapokon az Örkény Színház iránti hűség, a versekkel szövődött különleges sorsközösség, az ezer fokon való izzás. Minden megszólalása hiteles, önazonos, egy pillanatig sem lehet érezni, hogy akár a magánéletét, akár a szakmáját olcsó tömegtermékké silányítva árusítaná ki. A remek kérdéseknek, szinte baráti hangvételnek köszönhetően mintha ott lennénk az alkotók közelében, valósággal szívhatjuk magunkba azt a kellemes feszültséget, ami egy versmondással, próbával, színészkollégával való találkozással kapcsolatban beugrik, s hoz magával számtalan más történetet. Olvasmányos, értékes, szerethető, melegen ajánlom.

Az Imi, ne csináld! – Egy nyár Csuja Imrével nagyszerűsége, hogy igazán érdekes és súlyos témák is ott vannak a lapokon, ugyanakkor a hétköznapok egyszerűsége, az ingázás a külkerületből a belvárosba, és a szürke mindennapok is megjelennek. Ezek pedig egy olyan elegyet alkotnak, ami miatt leginkább a memoárok kedvelői számára igazán olvasmányossá, érdekessé válik a kötet.

Végül, de nem utolsó sorban már-már baráti a szöveg hangvétele, így az olvasónak olyan érzése lehet, mintha ott ülne Csáki Judit és Csuja Imre mellett, miközben a színészről egy igazán emberi portré rajzolódik ki a pályája, a magánélete, és a gondolatai mentén.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2023/02/csaki-judit-imi-ne-c…

Bár színpadon még nem volt hozzá szerencsém – ezt sürgősen pótolni kell! –, Csuja Imrét régóta az egyik kedvenc magyar színészemnek tartom. Egyrészt nagyon szeretem a karakteres hangját, másrészt számomra a Valami Amerika és a Mi kis falunk emblematikus figurájává nőtte ki magát. :)

Mivel hallgattam már vele nem egy interjút, ezért akadtak ismerős dolgok, de még így is nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés füzér… Különösen annak tükrében, hogy milyen borzasztó tragédia érte a családját. Elképesztő lelki ereje lehet, ezt számtalan ponton bizonyította. Tetszettek a közbeékelt beszélgetések is, ezek mindig egy kis plusz színt és réteget adtak hozzá a Csuja kép teljes megismeréséhez.

Egyszer nagyon szeretném élőben is hallani, ahogy szaval, mert a Családi kört azóta sem hallottam ennél szebb és őszintébb tolmácsolásban. Jó, hogy van nekünk egy Csuja Imrénk! :)

Az volt benne igazán érdekes, hogy végig kettőjük hangján hallottam, olvasva a könyvet. Mintha egy jó hosszú podcast beszélgetés lett volna. Amúgy tényleg úgy esett volna igazán jól. Csáki Judit is, Csuja Imre is mindig jöhet.

Az interjú formátum miatt első száz oldalnál azon gondolkodtam, hogy ez így nem működik. Önéletrajznak vagy legalább rendes életrajznak kellene lennie, mert így nagyon dokumentáló jellegű: Se a kérdező, se a válaszoló nem szűr le tanulságokat, és igazán az anekdotázás sem indul be, vagy a csapongás miatt nincs kifejtve rendesen. Majd jött Imre Fanni lányával az interjú, ami mellbevágó fordulatot hozott. Mert én semmit nem hallottam eddig a család drámájáról. Szörnyű, de ettől hirtelen minden más megvilágításba került. Így már világosan érthető lett, milyen ellentmondásokkal és élettel jár a színészi pálya. Mennyire mást mutat más-más nézőpontban ugyanaz a személyiség. Az aki tömegeket nevettet meg, vagy kultfilmekhez adja a hangját, milyen nehézségekkel küzd meg az életben. Úgyhogy a végére nagyon is működött ez a portrékönyv formátum. Azt hiszem megkaptam, amit át szerettek volna adni vele.

Egész jó könyv lett, annak ellenére,hogy Csáki Judittól én jót még nem olvastam.
Hála Istennek, ebben az interjú kötetben végre nem Judit magvas gondolatait kellett unos-untalan találni, engedte szóhoz jutni az aktuális beszélgetőtársat is.
Mondjuk, Csuja Fannit nem ismerem személyesen, de nekem az ő néhány oldaláról az jön le, hogy egy ritka bunkó ember. A saját apjáról olyan tiszteletlenül beszél, én csak néztem, hogy mi folyik itt. Mindegy, nem az én dolgom, de azért egy kicsit gondolkozhatott volna, mielőtt sértő és bántó dolgokat mond az apjáról, mert mégiscsak nyomtatva van és sokáig megmarad.

Bevallom én azért akartam nagyon elolvasni, mert tudni akartam, hogy mi hajtja, mi élteti, hogy mitől megy tovább miután két fia is öngyilkos lett. Erről nem is tudtam addig, amíg az én fiam is meg nem halt és kerestem a tűlélőket, hogy hogy lehet ilyen traumával egyáltalán élni, nem hogy még úgy élni, ahogy például Csuja Imre (hasznosan, hittel, pozitívan). Szóval én kikerestem azokat a részeket, amikor erről a drámáról beszél (nek) és csak utána olvastam el az egész könyvet. Mert a beszélgetés tényleg érdekes volt, jó volt olvasni.

Bevallom őszintén, hogy az Örkény színházban eddig még nem jártam, de a könyv meghozta hozzá a kedvem. A társulat tagjait, és köztük Csuja Imrét máshonnan ismerem, hisz számos legendás szerepben láthatta a nagyközönség a mozivásznon és a tévében.
A magánéletéről eddig is voltak ismereteim, lévén, hogy én is hajdúnánási születésű vagyok, de a könyv kapcsán még közelebb kerülhettem a művész úrhoz.
Ez a könyv is bebizonyította, hogy a siker nem jön csak úgy. Azért nap mint nap kőkeményen meg kell küzdeni, és rengeteg lemondással jár.

Őszinte, nagyon jól megírt, kedvenc.