Hard-Kier 2 csillagozás

„Majd jön az ősz, csigákkal és homállyal”,
majd jön az ősz. Egy teljes, egy évszaknyi
ősz jön, megjön, és eltarthat ítéletnapig.
Sétálsz a kertben, megállsz, csak állsz, állsz,
mintha keresnél valamit, látnál valakit.
Hol vagyok akkor, abban a mostban, abban
a lélegzetnyi életedben hol vagyok?
Már itt az ősz – s nincs kinek mondanod.
Ott kellene lennem, veled, s nem leszek.
Majd jön az ősz. Megjött. És nem vagyok.

114. oldal

Akár egy évszak, egyszerre, pontosan,
minden sejtemben megmutatkozik,
hiába „érez”, hiába hamisít
a nyári égre napsütést a szem,
hiába méricskél az értelem
időt s teret – többé nincs olyan,
hogy más van és máshol és máshogyan.
Nem vagyunk. Ez van. Ketten, kétfelé
ágazódtunk egyetlen semmivé,
hiánytalanul egymástalan.
Két ősz vagyunk. Egyszerre, pontosan.

115. oldal

A belátások, sérelmek, dühök, kétségbeesések,
kérések, kérlelések és megadások sanyarú porciói.
Az örökösen képzelgő fantáziátlanság. A rögeszmék,
tévhitek időtlenül valódi, örökkön-őszi konfekciói.
Ősz: amikor legelőször, lassan, nagyon lassan,
éppen csak, elvált a hátamtól a hátad.
Ősz: amikor elaludtál, visszadomborult,
s megint éreztem a finoman, nagyon finoman
hátamhoz nyomódó csigolyákat.
Ősz: amikor mindig tegnap van, vagy másnap.

116. oldal