Csabai Márta (szerk.) · Erős Ferenc (szerk.)

Freud ​titokzatos tárgya 0 csillagozás

Pszichoanalízis és női szexualitás
Csabai Márta – Erős Ferenc (szerk.): Freud titokzatos tárgya

A ​nőiség, a női szexualitás problémája a pszichoanalízis egyik legvitatottabb, legtöbb vihart kiváltó, legkevésbé letisztult területe. Obscur object, „titokzatos tárgy” – kötetünk Luis Bunuel nevezetes filmére utaló címe jól kifejezi azt a bizonytalanságot, olykor misztifikáltságot, amely ezen a területen uralkodik. Bár a női szexualitás természetével és lélektani értelmezésével kapcsolatos viták szinte a pszichoanalízis egész történetét végigkísérik, a modern feminizmus – és különösképpen a feminista orientációjú pszichoanalízis – volt az, amely megkísérelte végiggondolni, hogy melyek azok az előfeltevések, amelyekre Freud felépítette magával a szexualitással mint biológiai és anatómiai adottsággal, tovább a szexuális fejlődéssel, a szexualitásnak az ember lelki életében és a kultúrában játszott szerepével kapcsolatos elképzeléseit. ennek eredményeként született meg a klasszikus pszichoanalízis radikális feminista kritikája, amely magát a pszichoanalitikus diskurzust is… (tovább)


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jacques Lacan


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Black_Venus
Csabai Márta – Erős Ferenc (szerk.): Freud titokzatos tárgya

Nem tudom, hány csillagot kellene erre adni. Elég sokáig olvastam, majdnem egy év kihagyással, szóval mire a végére értem, elfelejtettem az elejét.
Szégyenkezve bevallom, hogy Lacant soha nem értettem meg, illetve egyszer még kb 20 éve elkezdtem olvasni az Írásait, de kb 2 oldal után rájöttem, hogy annyira bonyolult, hogy az nekem sok. Freudot olvastam többet is, mert az egyetemen kellett, és érdekelt is. De már 94-ben is azt mondta Saad tanár úr a párizsi egyetemen (aki ugye közelebb volt ezekhez az eszmékhez és kitalálóikhoz, mint én), hogy a pszichoanalízis már semmit nem tehet az irodalomért. Volt is egy kis igaza. Az irodalom nem betegség, a pszichoanalízis pedig eredetileg gyógymódnak készült. El tudom képzelni, hogy nem csak az egyének, hanem a társadalom problémáit is meg lehet vele érteni (mint ahogy nagyon sok itt szereplő tanulmány erre törekszik, különösen a feminista társadalomkritika veszi alapul – vagy támadja – a pszichoanalízis alapgondolatait). Ugyanakkor „több dolgok vannak Földön és Égen, Horatio, mintsem bölcselmetek gondolni képes”. Sajnálom, hogy a szerzők ezeket a korlátaikat nem látják be, és túlzásba viszik – mit is? – monduk a belemagyarázást. Nekem ez csupa elméletnek tűnik, próbálják leegyszerűsíteni a gyakorlatot, de az ennél sokkal bonyolultabb. (És most nem kezdem el magamban keresni a hibát. Szerintem sokszor ők sem értik, miről beszélnek.) Összefoglalóan: ennél sokkal érdekesebben is lehetne értekezni a női szexualitásról. (Kacsintottam.)

(Köszönöm @orvosi_székfű nek a könyv kölcsönadását. Sajnálom, hogy kevésnek bizonyultam hozzá.)


Népszerű idézetek

>!
Black_Venus

Harmadszor, a feministák állítják azt, hogy Freud elmélete szexista, nőellenes, nőgyűlölő. Freud tagadta, hogy a nőknek lehet orgazmusuk; Freud úgy gondolta, hogy a nők híjával vannak annak a fejlett igazságérzetnek, mellyel a férfiak rendelkeznek, hogy a nők hiúak, féltékenyek, tele vannak szégyenérzettel, és hogy a szövésen kívül semmi mással nem járultak hozzá a civilizációhoz. Teljesen magától értetődőnek gondolta, hogy bármelyik hároméves gyerek jobbnak tartja a férfi nemi szerveket a nőieknél.

Nancy Chodorow: Feminizmus, nőiség és Freud (147. o.)

Kapcsolódó szócikkek: feminista · Sigmund Freud
3 hozzászólás
>!
moni79

Ma már valamirevaló pszichoanalitikus aligha engedhetné meg magának azt, hogy a női szexualitást – Freud szellemében- passzívnak, másodlagosnak, alapvetően egy „hiány” által meghatározottnak tekintse.

Előszó, 7.o.

4 hozzászólás
>!
Black_Venus

Kristeva szárnyalásai a végső filozófiai-nyelvi szférák, a teoretikus látomások magasságaiban, amelyek, úgy látszik, saját és páciensei szubjektív tudattalanjában érnek földet, valóban igazolják olvasóinak a műveihez kapcsolódó saját személyes asszociációit: akár a delphoi jósét, az ő szavait is bárki úgy értelmezi, ahogy akarja, miközben lehetősége van megszabadulni saját előítéleteitől. Kristeva mostanában a regényírás felé fordult, ami szerinte „az ideológiák és éles ellentmondások meghaladásának az eszköze”.

Az amerikai feminizmustól a francia pszichoanalitkus feminizmusig; 77. o.

5 hozzászólás
>!
Black_Venus

Lacan azt kívánta elérni, hogy a pszichoanalízis újra a szubjektum felépítésével foglalkozzék, arra keressen magyarázatot, miként válik az emberállatka emberré. Ez a célkitűzés arra indította Lacant, hogy a nyelvtudományt, amit a szubjektum fogalmából kiindulva ő maga is továbbfejlesztett, a pszichoanalízis szolgálatába állítsa. Az emberállat beleszületik a nyelvbe, és a nyelvi kifejezések révén jön létre az emberi szubjektum. A nyelv sosem az egyénből fakad, hanem a külvilághoz tartozik, ott várja be az újszülött megjelenését. a nyelv mindig egy másik személy „tartozéka”. A szubjektumot olyan általános törvény hozza létre, mely önmagán kívülről, a többi ember szavain keresztül jut el hozzá, ezek a szavak viszont az általános törvényre utalnak.
A Lacan féle szubjektum a humanista szubjektum fordítottja.

Juliett Mitchell: jacques Lacan és a női szexualitás (164. o.)

Kapcsolódó szócikkek: Jacques Lacan
>!
Black_Venus

Végül Freud lényegre tapintó társadalmi elemzést adott a nemek és a szexualitás elnyomását illetően. Most elég lesz számunkra két példa. Először, „A 'civilizált' szexuálmorál és a modern idegesség” című tanulmányában azt elemezte Freud, hogy a gyermekkori szexuális elfojtások hozzák létre a konfliktusos és feszült házassági kapcsolatokat, melyek aztán olyan hatással vannak az e házasságból született gyermekekre, hogy az egész helyzet megismétlődik a következő nemzedékben. Egy polgári nő, állítja Freud, a rákényszerített szexuális elfojtással és a szüleitől való függőséggel érkezik a házasságba. Ez a felismerés ara kényszeríti a férjét, hogy máshol keressen szexuális kielégülést. Amint a nő érettebbé válik, szexuális érdeklődése felébred, férje érdeklődése azonban már ekkorra nincs a közelében. Ezért a nő a gyermekeivel való kapcsolatát szexualizálja, felkeltve ezáltal azok szexuális érdeklődését, amelyet aztán el kell fojtani (ezzel is hozzájárulva neurózisuk kifejlődéséhez). A nő, férje házastársi és szexuális kudarcai miatt neheztelést érez a férje iránt, s emiatt is bűnösnek érzi magát; e neheztelését neurotikusan magába fojtja, ami bántja őt, a gyermekeit és a házasságát. Másodszor, a „Tanulmányok a hisztériáról” című műben ragyogóan kifejti a nők és a neurózis kényszerei között lévő kapcsolatot. Itt Freud a kor uralkodó nézetével szemben foglal állást, miszerint a hisztériások degeneráltak és gyengék, és amellett érvel, hogy az általa kezelt nők különösen okosak, kreatívak és erkölcsösek voltak. Felvetette, hogy a nők például a betegek ápolásával járó elszigeteltség miatt nem tudják kibontakoztatni tehetségüket és képességeiket. A nő neurózisa reakció.

Nancy Chodorow: Feminizmus, nőiség és Freud - Válasz a feministáknak: Freud jelentősége a feminizmus számára (151-152. o.)

Kapcsolódó szócikkek: Sigmund Freud
5 hozzászólás
>!
Black_Venus

Kristevát az a szándék vezeti, hogy a platóni „kikutathatatlant” és „nehezen fölfoghatót” behelyettesítse azzal,a mit a filozófus minden dolgok befogadó anyjának" nevezett. (…) A szimbolikus folyamat a jel és a szintaxis, az apai funkció, a grammatikai és szociális kényszerek, a szimbolikus törvény intézményrendszerére utal. A „poétikai nyelvben” mindinkább megmutatkozó jelölő folyamat lényegében a szimbolikus és a szemiotikus funkció közötti konkrét különbségtevés eredménye. (Kristeva, 1980, 6-7)

Az amerikai feminizmustól a francia pszichoanalitkus feminizmusig; 75. o.

>!
Black_Venus

Alapvetően én sem állítom, hogy a „hagyományos” pszichoanalízis minden – vagy akár csak számos – problémáját megoldotta (Meltzer). Ám a gyakorló (lacanista és klasszikus) pszichoanalitikusok a páciensek szubjektív pszichéjének föltárása során kapcsolatban maradtak ezeknek a pácienseknek a bensővé tett valóságával, úgyhogy az általuk később levezetett elméletek inkább élő emberek problémáiról szólnak, mintsem halott szövegekéről – már csak ezért is folyamatosan figyelemmel kísérték a pácienseiket. Ezért ragaszkodnak a szemük előtt lejátszódó személyes – (kis t-vel írott) – történelemhez. Amennyiben politikát emlegetnek, ez a politika természetesen közvetett és személyes, és nem vezethet marxista típusi szocietális felszabadításhoz. Ezek a pszichoanalitikusok azt feltételezik, hogy egy olyan egyénekből álló hatalmas tömegnek az emancipációja, akik terápiájuk során megszabadultak a valóságot eltorzító neurotikus és egyéb gátlásaiktól, létrehozhatja végül a mindannyiunk által vágyott „jó” társadalmat. Más szóval, feltételezik, hogy sem Marx, sem Freud átfogóbb ígéretei nem megvalósíthatók, de a személyes pszichoanalízis vagy terápia irányukba mégis életképes lehet.

Edit Kurzweil: A posztmodern feminizmus Amerikában (97.o.)

>!
Black_Venus

Tény, hogy a próbálkozás saját fejlődési pályájának elhagyására a férfipálya kedvéért elkerülhetetlen alsóbbrendűségi érzést von maga után, mivel a lány olyan igények és értékek mentén kezdi szemlélni önmagát, amelyek sajátos biológiai természetétől idegenek és azzal szemben állnak, tehát számára csak a kudarcélmény marad. Miközben ez az alsóbbrendűségi érzés nagyon is gyötrő, az analitikusi tapasztalat nagyon nyomatékkal mutat rá arra, hogy az én ezt mégis könnyebben tolerálja, mint a női magatartáshoz kapcsolódó bűntudatot. Ennél fogva kétségtelen nyereség az én számára, amikor a lánygyermek a bűntudat Szküllájától az alsóbbrendűség Kharübdiszéhez menekül. A teljesség kedvéért még utalok arra a másik nyereségre is, amely – mint tudjuk – az apával való azonosulás egyidejű folyamatából ered.

Karen Horney: Menekülés a nőiség elől (A nők maszkulinitás-komplexusa és ahogyan azt a férfiak és a nők látják) 127. o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Arno Gruen: A normalitás tébolya
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé
Michael J. Sandel: Mi igazságos… és mi nem?
Karl Marx: A gothai program kritikája
Adolf Hitler: Mein Kampf
Karen Horney: A neurotikus személyiség napjainkban
F. H. Peters: Lou Andreas-Salomé
Nancy J. Chodorow: A feminizmus és a pszichoanalitikus elmélet
Tóth Pál Péter (szerk.): Siófokról indultam…
Bod Péter Ákos – G. Márkus György (szerk.): A szociáldemokrácia és a modern tőkés gazdaság