Szindbád, ​a detektív (Szindbád 1.) 71 csillagozás

Csabai László: Szindbád, a detektív

Ez ​a Szindbád nem az a Szindbád. Nem a Krúdy teremtette hős, hiszen nevét egyenesen a mesés Bagdad környékén utazva kapta; nem a múlt tűnt szépségeinek és asszonyainak, hanem tolvajok, csalók és gyilkosok nyomát keresi, és bár egyáltalán nem veti meg a zsírkarikás húslevest, kedvence a főtéri kioszkban árult olajban sült halfej.

Egy képzeletbeli, mégis gondos és színes vonásokkal megfestett város, Nyárliget a színtér, az idő pedig a nagyon is valós huszadik század, a húszas évektől kezdve egészen a második világháború végéig.

Szindbád, a friss diplomás nyomozó hamar tanúbizonyságot tesz képességeiről: logikája és emberismerete segíti, hogy minden ügyet sikeresen megoldjon. Csabai László könyvének nagy erénye, hogy egyik bűnügy sem az élettől elrugaszkodott fantáziálás, hanem nagyon is hihető esemény. Szindbád alakja pedig nem valamiféle szuperhős, hanem gyakorlatias és következetes detektív, akit a Közel-Keleten eltöltött gyermekkora és a távoli, egzotikus… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Magvető, Budapest, 2014
384 oldal · ISBN: 9789631429022
>!
Magvető, Budapest, 2010
380 oldal · ISBN: 9789631427660

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Horthy Miklós


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 80


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Sommás válasz, az olvasást követő Milyenvolt?, általános és a Derrick felügyelőt firtató, részletekbe menő kérdésekre: Köze nincs hozzá. Színvonalas széppróza, halvány lektűr árnyalattal.
Vagyis, aki valami vérfagyasztó, térdig vérben-bélben gázoló noir mészárszék után kutatna, az bátran folytassa a keresést – valahol máshol. Amit a kötettől kap, az azonban sokkal több némi kétes értékű, egyéjszakás ponyvaélménynél (habár már maga a ponyva/nem ponyva kérdésfeltevés is teoretikussá vált, miután Milbacher meghirdette sarkos téziseit, kortárs magas irodalom tárgykörben, az ÉS-ben link), tehát a tartalmasabb légyottokra vágyóknak feltétlenül megéri a liaison.

Szóval akkor, ahogy én látom… Szépen csengő, melankolikus dallamokba komponált korrajz, kesernyés visszhanggal a jövőbe, …azaz (például) a szánalmasan beteg, moráldeficites ba. Persze nyilvánvaló számomra is, hogy nem Csabai és nem úgy en block a magyar kortárs széppróza alkotói fogják feltalálni a kereket (újra). Persze, hogy nem lehet középről túl sok újdonságot elmondani már a vörös-, vagy fehérterror kapcsán, avagy objektíven, újat hozóan megnyilvánulni lovastengerészről, keretlegényekről, meg Lenin-fiúkról (vagy úgy általában bármiről is). Úgy gondolom, hogy ezekhez a kérdésekhez ma már kizárólag véleményoldalról lehet bármit is hozzátenni. Arra meg én borzasztóan nem vagyok ám kíváncsi, ha éppen fiktív szépprózára kívántam rá.
Az a fajta szépirodalom, amely igyekszik valamelyest hiteles korrajzot festeni, hús-vér karaktereket mozgatva mesélni egy-egy korszak kisemberének életéről, megcsillantani korabeli társadalmi viszonyokat (tehát például Csabai első Szindbád-kötete), az – mindezen túl – ne adjon már nekem semmi újat, ne tanítson, nincs már arra nekem szükségem. Pont úgy jó az, ahogy van. Hiszen már azzal tanít, hogy feldob témákat, helyszíneket, feledésbe merült történéseket, utánanézendő kulcsszavakat dug az orrom alá, elmélázásra, gondolkodásra késztet.

Összességében pedig ezek a novellák (amelyek a kötet végére a számtalan oda-visszautalással valóságos regénnyé értek), egy jó arányérzékkel felvázolt tablón ágyaznak meg a folytatásoknak. Ami pedig a bűnügyi vonalat illeti, személy szerint többször merült fel olvasói képzeletemben Krúdy Szindbádja, mint valami puccos, vérvagány, trendi detektívfelügyelő képe.
Tuti, hogy olvasom én még tovább ezeket a kalandokat, és jó szívvel ajánlom is Csabai írásait.

dontpanic P>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Épp a minap lelkesedtem molytársaknak, hogy mennyire szeretem azokat a könyveket, amiket nem lehet besorolni egy műfajba, amik a zsánerirodalom és a szépirodalom határán mozognak.
És persze mi lehetett volna erre jobb példa, mint az épp elolvasott Szindbád. :) Ami még csak annyira nem is jó példa, mert egyértelműen szépirodalom (na jóóó, szerintem), annak ellenére, hogy hordozza magán a zsánerirodalom jellegzetességeit (példának okáért azt, hogy egy sorozat első darabja).

A könyv fejezetei tulajdonképpen mininovellák, amik során Szindbád, a magyar származású, ám a messzi keleten felnőtt detektív egy-egy ügyet göngyölít fel. A történetek között, a főszereplő személyén kívül a legfontosabb összekötőelem a helyszín: Nyárliget, az az Nyíregyháza.

Lassan húzott be a könyv, úgy, ahogy a korszak, illetve a helyszín atmoszférája is.
A főszereplőt néha szerettem, néha nem. Érdekes figura, tud keménykezű is lenni, amit persze várunk is egy nyomozótól, de empatikus, együttérző is. Együttérzését a legtöbbször megtartja magának, de azért, ha szavakban nem is, tettekben, gesztusokban néha mégis megnyilvánul.

Szépen lassan kirajzolódik előttünk a két világháború közötti vidéki Magyarország korrajza, és a nyomozások csak ürüggyé válnak arra, hogy bepillantsunk az akkor és ott élt emberek életébe, problémáiba, örömeibe, bánataiba.
Emögött a díszlet mögött, selyemfátyol mögé bújtatva fel-felsejlik egy másik világ is, Szindbád gyerekkori emlékei, baklavával, damaszttakarókkal, fűszeres illatokkal, mézes hordókkal, nyüzsgő piacokkal…
A két világ, ami különbözőbb nem is lehetne, szépen egymásba simul, kiegészíti egymást, és egy olyan élettapasztalattal gazdagítja nyomozónkat, ami keveseknek adatik meg. A nyomozás megoldásában gyakran inspirálják bagdadi emlékei…
Persze ennek nagy ára van, Szindbád sehol sincs igazán otthon, mindenhol egy kicsit kívülálló. De a kívülálló tudja kívülről szemlélni a helyzetet, amiben van, figyel, a háttérbe húzódik, következtetéseket von le… akár egy nyomozó.
És ahogy megismerjük Nyárliget lakóit, úgy kerülünk egyre közelebb ehhez a titokzatos figurához is, míg végül már egészen olyan lesz, mintha régóta ismernénk….

(És akkor a Krúdy párhuzamokról még nem is beszéltem, de az már szinte klisé lenne…:P)

spoiler

5 hozzászólás
pat P>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Nahát! Teljesen kortársmagyar, teljesen szépirodalom, és mindez egyáltalán nem zavarta az olvasásélményt, sőt!
Annyira klassz arányérzékkel van ez összerakva: a mindenféle rendű-rangú nyomozások, a század első felének hangulata a jellegzetes figurákkal és szófordulatokkal, a politikai utalások, a finom Krúdy-megidézések, ahogy Szindbád jellemrajza előbb apródonként, a végén meg durva hirtelenséggel kibomlik, minden.
Részemről kicsit sajnáltam, hogy nem időzünk többet a 20-as években, nekem a II. világháború előtti-alatti részek érzelmi feszültsége már kicsit túl sok volt.
Némi aggodalommal, de kifejezetten nagy reményekkel várom majd, hogy sorra kerítsem a második részt is. Aztán meg a harmadikat, nagy valószínűséggel.

7 hozzászólás
Chöpp P>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Gondolkoztam a csillagozáson sokat. A főhős rendkívül szimpatikus, a történetek egyszerűek és logikájuknál, emberségüknél fogva megragadóak. A háttértudás hatalmas. Mindenképp jár a méltatás. Nem lehet elmismásolni. Nagy teljesítmény, szép munka volt!

Peónia>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Úgy alakult, hogy egy molyos értékelés hatására a harmadik Szindbád kötetet (Szindbád, a forradalmár) olvastam először, majd lelkesen az elsővel (Szindbád, a detektív) folytattam, és alig várom, hogy megszerezzem a középsőt, Szindbád szibériai kalandjainak kötetét is. Sosem olvastam krimit, ehhez képest már az két csillagot megér, hogy Csabai be tudott vinni a dzsindzsásba! Ám az igazat megvallva: nem a bűnügyek és a bűnfelderítés primér izgalma fogott meg a történetekben, hanem azok a világok, amelyekben a detektív él, mozog, dolgozik, és amelyek a konkrét mozgástéren túl az emlékeiben élnek.
Különös élményt jelentett a jól felépített, éles korrajzú Szindbád, a forradalmár után a Szindbád, a detektívet olvasni. Az előbbi kiforrott, profi novellafüzér, tűhegyes társadalomrajzzal, az utóbbi tétovább, lágyabb, szindbádosabb, krúdysabb hangulatú, de már megvan benne a nyomozó pontos karaktere, és annak a világlátásnak a pozicionálása, amely hitelesíti, hogy a főszereplő tárgyilagosan látja a mű időhorizontjában megjelenő társadalmat. Ez éppen elég még két csillaghoz! És legyen fél csillag az, ami az összélményen csillog!

6 hozzászólás
gyuszi64>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

2021/137, könyvtár, 31/66 eddigi értékelés

Hálás vagyok a figyeltjeimnek ezért a könyvért.
A könyv összekapcsolódó novellák füzére, de elsősorban regény. * A bűnügyi vonal általában nem túl jelentős: szűk vásznú, kis léptékű bűnügyek, nem túl erős nyomozási folyamattal – de végig kétségtelen a realitás/hitelesség érzetünk. Az ügyek persze inkább csak ürügyek ahhoz, hogy a szerző történelmi hátteret rajzoljon – aprólékosan, gondosan –, bár néha változatosabbak lesznek a történetek (lsd. pl. a "döglött aktákat"), de nem számít: a könyvről/könyvből sugárzik az értéknyújtás, az irodalmi értékek mellett a művészieké is.

A kosztümös krimi ereje az egy-két bekezdésnyi pillanat- és életképek. Ezeket ragyogóan írja (festi) a szerző, bizony jók.
Nagyon jók.

És persze amikor ezek a képek a regény végén korképpé állnak össze, igazi (hamisítatlan kelet-európai) történelmi tablót kapunk, kis országunkról és örökös kihívásainkról.

* Néha úgy éreztem, sok idő telhetett el egy-egy novella alkotása között. (Többször túl direkt volt a korábbi történet vagy szereplők utóéletének elvarrása, számomra elegendők lettek volna a gyengébb utalások.)

Juci P>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Tudtam én, hogy szeretni fogom, úgy tudtam… Nem regény, hanem inkább lazán összefűzött novellák sorozata, de annyira el van találva a hang, a helyszín(ek), a korrajz, a jellemrajz, minden, hogy abba nem lehet belekötni. Megvan benne az az ábrándos békebeli hangulat, amibe egyre gyakrabban belerondítanak a történelmi változások, megvan benne a Krúdyhoz méltó dicsőítése a nőiség sokféleségének, megvan benne a saját madeleine-jeibe lépten-nyomon beleharapó, Bagdadba és Isztambulba visszarévedő, dohányt, pipát már csak mániákusan szagolgató Szindbád, aki nem mellékesen remek nyomozati érzékkel megáldott rendőrfelügyelő is. Ja, meg a különféle kacifántos bűnesetek (de ezeket csak azért említem így mellékesen, mert ez a könyv annyival több, mint egy krimi, ez színtiszta szépirodalom, de ez ne rémisszen meg senkit).
Én gyakorta sivalkodtam tetszésnyilvánítás gyanánt. Például Sulcz R. Ernő, a síboló és szerencsejáték-addikt dumáján. Vagy a különböző női személyek szövegein. Úgy kimondottan nem vicces könyv pedig, de át van szőve rendkívül finom iróniával. Szóval eléggé szerettem, na.
Hétfőn megtaláltam a folytatását, a Szindbád Szibériában-t a könyvtárban, hát én úgy vetettem rá magam, mint egy amerikai fotballista a tojáslabdára.
Különösen ajánlom @cippo-nak és @barathkatalin-nak, de úgy egyébként mindenkinek is.

3 hozzászólás
Gudmundur P>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Már a nyíregyházi helyszínektől megdobbant a szívem… És aztán meg attól, hogy mennyire remekül működhet értő kezekben a krimi és a szépirodalom összetársítása. Különös egyébként, hogy a nyomozói munkát és a bűnügyeket előtérbe helyező, novellaszerű történetek ellenére mégsem a krimi-vonalat érzem dominánsnak. Számomra sokkal inkább a korabeli (helyi) társadalom egyes csoportjainak és a háttérül szolgáló korszaknak – a második világháború felé sodródó Magyarországnak – a jellegzetességeit domborították ki a felvillanó epizódok. A szerző ötletességét, bátorságát dicséri, hogy ezek megmutatásához egy másik zsánert hívott segítségül. Az pedig már csak jutalom az olvasónak, hogy emellett Szindbád esetei krimiként olvasva is izgalmasak, a nyomozó érzékeny, becsületes, emberséges figurája pedig a krimikedvelők rajongásra hajlamos táborában spoiler függőséget és a folytatások elolvasása iránti elkötelezettséget gerjeszthet.

Turms>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

Nem nagyon olvasok detektívregényeket, kivéve, ha valami pluszt is várhatok tőlük egy bűnügy izgalmas felderítésén túl. Ezzel a könyvvel pedig így voltam, mert érdekelt a kor, a huszadik század első felének Magyarországa, valamint a Magvető neve garanciát is jelentett arra, hogy átlag fölötti szöveggel lesz dolgom. És persze ott volt még Szindbád, ez is fúrta az oldalamat, hogy mit tud (vagy mit akar) kezdeni az író Krúdy és az ezeregyéjszaka hajósával.
A kor megjelenítését az első novellákban még kissé izzadtságszagúnak éreztem, ahogy az író látszólag fesztelenül próbál a párbeszédekbe csempészni történelmi utalásokat (például amikor az egyik szereplő megemlíti, hogy a húszas évek első felének Németországa milyen liberális, csak egy osztrák káplár van, aki rendet akar tenni). Aztán belelendül, és később már egyre kevésbé éreztem azt, hogy kilógna a lóláb, a történetek szépen belesimultak a korba.
Szindbád, a detektív alakja számos közvetlen utalással kapcsolódott az ezeregyéjszakához és Krúdyhoz egyaránt, a bagdadi gyerekkor képeiben, a nyíregyházi helyszínben, a visszaemlékezésekben. Ugyanakkor nem éreztem benne, hogy Szindbád személye mit ad hozzá a regényhez, azon az egyszerű tényen túl, hogy Csabai ír egy (alternatív) Nyíregyházán játszódó regényt, és a város leghíresebb irodalmár szülöttjének önéletrajzi alakjához kapcsolja azt.
És végül a Magvetőről, akiknek az elején látatlanban is elhittem ezt a regényt. Ennyire hanyag, elírásoktól hemzsegő szöveget egy ilyen nívós kiadótól végképp nem vártam volna. Remélem, ez csak egyszeri kisiklás részükről, és például a könyv folytatásában már nem kell értelemzavaró elírásokkal szembesülnöm.

kvzs P>!
Csabai László: Szindbád, a detektív

A moly szerint ez a könyv a krimik közé sorolandó. Ami egyrészt igaz, mert a lazán összefüggő novellaszerű epizódok egy-egy (bűn)eset köré szerveződnek. Azonban sokkal több is a krimiknél: a századeleji Magyarország, és Bagdad bemutatása szépirodalmi alapossággal. Lenyűgöző volt ugyanis olvasni, ahogy Szindbád magyarországi jelenje, és keleti gyerekkora milyen szépen rezonáltak egymásra, és hogyan segítették a visszaemlékezések az ügyekben való előrehaladást.
Szindbád a főszereplő alakja fokozatosan bomlik ki a történetek során, és lesz egyre árnyaltabb, és ezáltal érthetőbb. Mellette pedig sok szereplőről kapunk képet, akik bár időnként csak vázlatosan vannak megrajzolva, mégis élőnek, elevennek hatnak.
Sokáig vártam a könyv elolvasásával, de a következő részt nem fogom elhanyagolni, és hamarosan leveszem a polcról.


Népszerű idézetek

Goofry>!

[…] egy olvasott ember rögtön megérzi, miért jó Jókai, és miért nem jó az az izé, na, az, aki azt írja hogy „röpködnek a nikkel teafőzők…”

123. oldal

3 hozzászólás
Chöpp P>!

A csöröge első nap még valójában fánk, második nap csörögefánk, és csak a harmadik nap csöröge.

288. oldal

Chöpp P>!

Célzott kutatásnál sokszor eredményesebb a nyitott várakozás.

196. oldal

Chöpp P>!

A bűn nem attól bűn, miként viszonyul hozzá valaki. hanem hogy miként viszonyul hozzá a törvény.

209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűn · törvény
Chöpp P>!

Felfedez egy régi tésztaszűrőt az ajtó mellett. Schiffer nagymama a laskát szűrte ilyennel. Félig kifordult a szeg, amin lóg, de tudja: soha nem fog kiesni. Ahol megállt az idő, ott már az elmúlás is felfüggesztődik.

290. oldal

ponty>!

Csonka újabb fővárosi diadalútjáról beszél.
– Az akadémisták autogramot kértek, a dékán kijelentette, hogy lefordíttatja a tanulmányaimat franciára, és elküldi Maigret-nek. Nemcsak agyafúrt a párizsi, de lelkiismeretes is, minden megkeresésre válaszol. És szereti a magyarokat. Állítólag egy fogadáson azt mondta Clemenceau-nak:
– „Nem elég, hogy szétdúlta menyének családját, az országával is ezt kellett tennie?” A Clemenceau fiú meg Michnay Ida házasságára gondolt persze…

229. oldal, 8. (szegény Teodóra)

vercsa>!

…minden tett sikere a lelki felkészülésen múlik, ha az nincs, még ha csak egy nyúlfarknyi is, felesleges bármibe belevágni!

Chöpp P>!

A detektív megfigyelte, ahogy valamennyi nő eredendően remek szakácsnak tartja magát, úgy minden férfi úgy érzi, tehetséges nyomozó válhatna belőle.

244. oldal

Chöpp P>!

A felügyelő már sokszor megtapasztalta: az emberek nehezen jutnak el a lényeghez, időt kell adni nekik, míg végeznek a színjátékukkal…

308. oldal

Chöpp P>!

Szindbád a második csésze kávét kanalazza. Keserű, de nem szór bele cukrot, nem, mert hangulatának megfelelő ízt keres, csak úgyis mindegy már.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé

A sorozat következő kötete

Szindbád sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Nagy Zoltán (szerk.): Téboly
Lee Child: A nevem: Jack Reacher
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva
R. Kelényi Angelika: Doria
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Stanisław Lem: Kiberiáda
Edgar Allan Poe: Az aranybogár