Száraz ​évszak 33 csillagozás

Csabai László: Száraz évszak

„Nem ​embertől származó ujjnyomok egy áldozat torkán.”

Motoros siklóernyő köröz aggasztóan alacsonyan a folyóparti fák fölött. Egy embert minden indok nélkül megvernek és lelöknek a kompról. A villámfényben felbukkanó diáklány kísérteties nyomai a külvárosi villamosmegállótól egy másik földrészre vezetnek. Egy lánynak szeretkezés után mindig pokolian megfájdul a feje, mégsem képes abbahagyni a titkos találkákat.
Csabai László két Szindbád-regény után megjelenő új könyvében páros novellák (a szerző szavaival élve „duovellák") szerepelnek, melyek párhuzamos történetekként összefutnak a nem is oly távoli végtelenben. Az elbeszéléspár darabjai között többféle kapcsolat lehetséges: a másodikban folytatódik az elsőben elkezdett történet, ugyanazon a helyszínen játszódik a két sztori, néhány epizód azonos, esetleg az első elbeszélés egyik mellékszereplője a másodikban főszereplővé lép elő.
Az olvasás ezúttal is izgalmas nyomozás: minden apró motívumnak jelentősége van,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429008
>!
Magvető, Budapest, 2014
ISBN: 9789631432350

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Madonna


Kedvencelte 3

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Csabai László: Száraz évszak

Ha valaki szereti a kortárs magyar irodalmat, de nem olvasott még Csabai Lászlót, az lassan elkezdheti jóvá tenni ezt a bűnös hanyagságot. Kevés frissebb, eredetibb hangú írót ismerek itthon, ami talán abból fakad, hogy Csabai nyíregyháziként üdvös módon kimaradt a kortárs próza főáramai közül. Felhasznál persze bizonyos elemeket (például a krimi noir-ok világából), de a végeredmény összetéveszthetetlenül egyedi marad. Leginkább az fog meg benne, hogy nem a mondattan felbontásával vagy belső monológokkal ad mélységet a szövegnek, hanem tiszta stilisztikai eszközökkel teremt atmoszférát – mint amilyen egy kiválóan szerkesztett párbeszéd, vagy maga az, hogy kötetének elbeszéléseit páros novellákká rendezi össze. Ennek tudom be, hogy Csabait olvasni nem csak értékes, de egyben élvezetes elfoglaltság is: már a Szindbád-sztorik esetében is tapasztaltam, hogy csak úgy huss, máris elröpült 50 oldal.

Ritka, hogy egy kötet úgy tud témaválasztásában sokszínű lenni, hogy minősége nem lesz egyenetlen. Csabainak ez sikerült, a történelmi pillanatképtől a vámpírtörténetig* mindenbe belekóstol, az összekötő kapocs elbeszélései között a helyszín, Nyárliget (azaz Nyíregyháza) és a beregi Isten háta mögött. No és persze az újra és újra felbukkanó szereplők és témák, amiket az író nagy magabiztossággal kezel. Talán az a titka, hogy a hiteles párbeszédekkel és környezetleírásokkal eredményesen tudja ötvözni a babonák világát, a misztikumot és az aberrációt, így teremtve meg a maga meghökkentő és vészjósló kelet-magyar Macondóját. (Ami, hogy egy másik párhuzamot is ideerőltessek, hangulatában sokszor McCarthy határvidékére emlékeztet.) Szóval íme a minőségi mágikus realizmus. Made in Hungary.

* Mert amióta az ifjúsági regényekben már nem divat vámpírt szerepeltetni, csak bukott angyalt meg alakváltót, a szépirodalom újra hozzájuk nyúlhat – juhé!

27 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Csabai László: Száraz évszak

„Most már jó lesz, csak még egy kicsit, egy nagyon kicsit kell kibírni” – lehetne a mottója ennek a kötetnek, mert azért elég sok kibírnivaló akad a kötet hőseinek életében.
Több hasonló, a magyar társadalom rétegeinek gondjait, életét bemutató mű került a 2014. évi szépprózai kötetek sorába, amelyeket Csabai László alkotása felidézett bennem. Háy János, Kiss Tibor Noé kicsit másként, de a saját nézőpontjából alaposan vesézte ki a témát. Ez a megközelítés jobban tetszett, mint az Aludnod kellene című, mert itt legalább 1-2 évig még a szerelem, szeretet is előfordulhat a szereplőkkel. Sokféle megközelítésben ismerhetjük meg a boldogtalanságot, vágyakozást, férfiak és nők kapcsolatait. Páros novellái (saját szavával duovellák) sorakoznak, a szereplők átjárnak a történetekben, több oldalról közelíti meg ugyanazt a személyt, eseményt. Ezzel engem mindig le lehet venni a lábamról. Nyárliget (Nyíregyháza), a beregi táj, ember jelenik meg alapélményként „egy mocsáron lebegne vékony héjként ez a táj.” Amikor távolabbra vezeti el a hőseit, akkor Dél-Amerika szappanoperáinak közepébe csöppenünk, amit hazánk lakosságának jelentős része is szorgalmasan néz, a mindennapokat felejtendő. Nyárliget sem a boldogság forrása, de azért mégsem hal bele az olvasó az élménybe, ahogyan végigéli a történetek szereplőivel a DISZ eseményeket, a TSZCS szervezést, (Vigasztalás, Vigasz, a rendszerváltás utáni politikát, a katonaságot, (Egerek) a körülmények fogságából való szabadulást (Fogság, Szabadulás) vagy a megtestesült gonosz felbukkanását (Támadó karok).
Nyárligeten a házasságok nem az égben köttetnek, kicsinyes számítások, kényszerek vezérlik a kapcsolatokat. Bűncselekmény is történik, megismerkedünk a tavaszi és őszi Nyárligettel.
Az ilyen mondatok nagyon meghatározzák a hangulatot, de szépek: „A kedvetlen október végi idő folyik-folyik be a szellőzőnyíláson.”

>!
szigiri
Csabai László: Száraz évszak

" A zomokcsuszóunak pisze orra vóut. Kerekded feje kutyaforma-vóut, fennállott a feji, szépen fütyölt. A teste meg ojan vastag vóut, mint az ormóus szekrény! Lökte magát előüre, úgy ment. Miérges vóut, hogy még ugyan! Ahogy csúszott, utat hagyott; fü, főüd megégett a nyomán, még ott is, ahol a farkát csapkotta! Rettenetes fiéreg vóut! Az erdőübe, a vizek között született bornyút, meg a kondáskutyát behúzta a laznába /bozótba/ és elnyelte. A púját, aki az apjának ételt vitt, megölte.
Filep József, Bereg megye, Lónya

In: Babus Jolán: A beregi zomokkígyó, 1976.

Amikor elkezdtem olvasni, nagyon megörültem, hogy a könyv abban a megyében játszódik ahol születtem. Aztán pánikba estem, mert ennél azért rosszabb a helyzet: majdem ott játszódik, ahol én felnőttem és Budapest előtt 19 évet leéltem. Először is nagyon fura, ha valaki a gyerekkorod helyszínét átalakítja egy regény mágikus realista színhelyévé, ráadásul nem is rosszul. Hogy legyen így az ember elfogulatlan? Másrészt meg az ember kritikusabb is, nehezebben lazul el a fictionben, állandóan okoskodó és felesleges megjegyzéseket tesz (“Nyíregyházán nincs is villamos. ” stb.). Valószínű szegény kolumbiaiak is így csóválhatják a fejüket Macondón, hogy “Micsoda hülyeség ez, és még meg is vesznek érte?!”. Nem mondom, hogy mindennapunk része volt a gyilkosság és parafenomének, de az én nagyanyám is elég sok történetet tudott (lásd példaként a mottót), ami felteszem közvetve Csabai is hallhatott, esetleg tudat alatt is beépítette a novelláiba. Azt hiszem elég sok tájból lehet mágikus realizmus helyszíne, de az biztos, hogy a Bereg megérdemelné, ha már a világ végére került. Még akkor is, ha azért 40-50 éve még daliásabb idők jártak erre a környékre, de azóta a berekből susnyás lett, a mezőgazdaságból földtúrás, a parasztból közmunkás, a Munkásból ukrán Prilukij cigi; ezt a folyamatot nagyon jól bemutatja a könyv. Már azt, ami nem is folyamat, épp hogy semmi sem változott, de ha igen az csak rosszabb lett.

Nekem az eleje kicsit döcögősen indult, valahol a fele után kezdtem érezni, hogy beindul a könyv, és a vége elég jól összecsavarodott, mint egy háromsoros csurka, ahogy felénk mondják a copfot, vagy egy Altman film (mondjuk a Rövidre vágva). Voltak novellák (itt inkább szálakat mondanék ), amelyek idegesítettek (a vámpíros kicsit), meg némi ismétlődést láttam, ahogy a férfiakat rendre elkapta valami őrült megszállottság a nők irányába, ahogy a házasságok szinte mindig kényszerből születtek, de hát ezerszermilliószor mondták már, hogy az irodalom szereti a túlzásokat. Vagy megint a helyi „Kikérem magamnak!” szólt ki belőlem. :) Néha éreztem egy kis Krúdys élt, néha cseppet elment az igényesebb lektűr meg a skandi krimi felé.

Olvassátok el, nem az a posztmodern magasirodalom, én azért a könnyedebb kategóriába tettem, de azért vannak benne jó megoldások, és Borbély Szilárd után kellett valaki, aki nem teljesen elszomorodva néz körül ezen a környéken.

2 hozzászólás
>!
Juci P
Csabai László: Száraz évszak

Nagyon szeretem, amit ez a pasas csinál. Van valami nosztalgia minden írásában, talán azért, mert annyira ismeri és szereti ezt a várost és ezt a vidéket, amiről ír, és annyira tapintható a történeteiben a most és egykor élő-élt emberek minden vágya, fájdalma, öröme, szenvedése, ami átitatja a tájat. Nem tudom, hogy azért-e, mert Nyíregyházán lakik, és nem pörög minden héten valami irodalmi rendezvényen a fővárosban, de nagyon kevesen olvassák Csabai Lászlót, pedig tudnék olyan felkapott kortárs magyar szerzőt mondani, akinél simán jobb. De nem mondok, olvassátok el ti, és döntsétek el :P

1 hozzászólás
>!
pepege MP
Csabai László: Száraz évszak

Ez életem eddigi legjobb novelláskötete volt! Bizonyára közrejátszott ebben az, hogy páros novellák sorakoznak ebben a kötetben, kerek egész történetek, amelyek így párosával még jobban kiegészítik egymást.
Ez az utolsó előtti mű, amit a Merítés-díj döntősei közül terveztem olvasni (valójában már csak kettő hiányzik a tízből), s halogattam egy ideig, s most így utólag nem is értem, miért. Régóta megvan már az én nyertesem a díjra, de most azt kell mondjam, majdnem rezgett a léc.
Biztosan el fogom olvasni a Szinbádjait is. :)

(Annyi jó értékelés született erről a kötetről, nézzétek el, hogy én ezt csak összecsaptam. :) )

>!
Morpheus
Csabai László: Száraz évszak

Az elején még viszonylag jó volt olvasni, aztán szinte észrevétlenül, de biztosan sötétedik el egyre jobban minden, hogy Nyírteleken és környékén mindenki nyakig belesüppedjen az értelmetlenül eltöltött életbe, a lecsupaszított ösztönök sivárságába, reménytelenségbe, halálba, semmibe, miközben próbálnak valamibe vagy valakibe kapaszkodni. A mocsárba süppednek, ahonnan senki se tudja magát kihúzni, legyen az fiatal vagy öreg, szegény vagy gazdag. Ez a könyv elveszi a kedvemet az élettől, és mindazoknak, akik kicsit érzékenyebbek az átlagtól. Nem fogok tovább veszkődni a magyar írókkal, depressziójuk lehúz, földbe döngöl…

1 hozzászólás
>!
Csabi P
Csabai László: Száraz évszak

Csabai ebben a kötetében is a két Szindbád kötetből ismert formát választja (annak ellenére mondom ezt, hogy az elsőt novelláskötetként, a másodikat regényként adták ki), valami közös gócpont köré szőtt történetek sorjáznak, majd a végén az egészet összefűzi, egymásba szövi a szálakat. Ott Szindbád személye és a bűnügyek voltak a közös szálak, ilyen közös személy nincs ebben a kötetben, ami közös nevezőnek tekinthető, az a Bereg, itt élnek a szereplők, több-kevesebb sikerrel, ahogy az már az életben is van. Nem véletlenül Páros novellák a kötet alcíme, a 16 novella 8 párba van rendezve, és a novellapárok valamilyen szinten kapcsolódnak egymáshoz. Van, ahol több évtized után folytatja a történetet, van, ahol egymásba folynak az események, de van, ahol párhuzamos a két novella idősíkja. Amúgy az ’50-es évektől napjainkig játszódnak az események, a beregi történetek, csak ritkán lépünk ki ebből a világból, igaz, akkor még Brazíliáig is eljutunk (hiába, a mai ember egyik alapélménye a Dél-Amerikai szappanopera). Persze senki se képzelje, hogy valamiféle nyomortörténetek sorjáznak, szereplőink között akad mindenféle: nemzetközi hírű parafenomén, gazdag vállalkozó, korunk hőse, a politikus, mérnök, orvos, párttitkár, sőt még egy…, de ezt nem is árulom el, nem akarok megrökönyödött tekinteteket.
A történetek közé beszűrődik némi természetfeletti elem is, nem hangsúlyosan, éppen annyira, hogy ott legyen, de mintegy bocsánatot kérve, hogy ő nem akar alkalmatlankodni, rátelepedni. Nem tudom mennyire volt szükséges ez, úgy tűnik ez is kell ma az eladhatósághoz. Hozzáteszem, többször úgy néz ki, mintha természetfeletti dolgokkal állnánk szemben, aztán később reális magyarázatot kapunk az eseményekre, ami fricska is lehet azoknak, akik a mágikust keresik mindenhol.
Az utolsó két novellapár az, ahol megtörténik a korábbi történetek egymásba bonyolítása, és nem véletlenül használom ezt a szót, mert néha nem tudtam követni, hogy ki merre. Talán nem is lett volna erre szükség feltétlenül, elég jók ezek a novellák, hogy megállják a helyüket magukban (párosával) is. Ez amolyan kétszer elolvasós könyv, a második olvasásra biztos jobban összeáll a kép. De egyszer biztos érdemes elolvasni, mert Csabai nem csak jó történeteket ír meg, hanem jól is írja meg, élvezet olvasni a mondatait. A tavalyi év termésének kiemelkedő darabja, szerintem.

16 hozzászólás
>!
fülcimpa
Csabai László: Száraz évszak

Furcsa atmoszférája van mindegyik írásnak, kissé érdekesen éreztem magam olvasás közben. Cikáznak a fejemben a dolgok, próbálom összerakni a történeteket, a szereplőket, több kevesebb sikerrel.
Mondtam az egyik kolléganőmnek, Csabait olvasok, végre már elkaptam ezt a helyi írót, de mindegyik novellája megfoghatatlan és hát többnyire tele van erotikával, női ölekkel és mellekkel. Erre ő. Na, ha a férjem lenne jól kupán vágnám…
Ok, értem, de hát nem tehet róla, hogy ennyire szereti a női testet és magát az aktus misztériumát ;)
Ezt a pasit élőben többször volt szerencsém látni, mindenféle kultúrizén, de mosolyogni nem nagyon. Olyan megejtően szomorú tud lenni. És minden novellája az. Megejtően szomorú.

>!
dóra_v
Csabai László: Száraz évszak

Mindenképpen díjazandó, hogy ilyen összeszedett és „megszervezett” ennek a kötetnek a története(i). Izgalmas volt a páros novellák közötti kapcsolatot, illetve az egész könyvben lévő utalásokat, közös szálakat felfedezni. Nekem nem sikerült tökéletesen, talán majd másodjára teljesen összeáll a kép.
Nyárliget nagyon igazi, mégis mesebeli (nem feltétlenül a dolog vidám, gondtalan értelmében). Nekem valahogy kifejezetten érzékletes ez a kettősség és egyáltalán nem a természetfeletti részletekre célzok.
Sokszor véltem felfedezni egy-két személyesen, vagy hallomásból ismert, netán csak elképzelt személy karakterét a könyvben. A szereplők is mesésen igaziak, azt kell mondjam.. és mindenkinek találkoztunk a sötét, nem kívánatos oldalával is. Még jobban kibontakozott előttünk, mint a láttatni kívánt szimpatikus tulajdonságaik. Sokszor volt meglepő egy-két savanyú gondolat, de egyáltalán nem idegen. Hát igen, ilyen egy hús-vér ember, nincs ezen mit botránkozni. Kicsit azért sajnáltam néha, hogy a szereplők nem virultak ki előttem, csak hogy megnyugodjak. Remélem az Ikarus 211-es gurul még! :)

1 hozzászólás
>!
Kek P
Csabai László: Száraz évszak

Az első pár-novella után sutba vágtam: na nem, ez nekem nem… Aztán a Merítés-díj miatt újra nekifeszültem, hogy akkor még egy (kettő) próba… És szerencsére a folytatás nem volt annyira ronda. Kiakasztó. mit tudom én, milyen. Nekem nem tetsző. Aztán jöttek az összefüggések, amik valljuk be, egy kicsit emelték az alapszintet… Aztán megint egy szó, egy mondat – és oda az egész építmény. Kártyavár. Inog. Jó és rossz. A végére mégis ismerőssé lett ez az ismeretlen, nemszeretem világ. De azért idegen marad. Ha csak valami nem kényszerít rá, nem kívánom további oldalait megismerni. Ennyi elég.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– Korrvák! Korrvák! – kiáltják a felvégesi asszonyok az alvégesi lányokra, mikor azok vasárnap egymást átkarolva nem istentiszteletre, hanem a gépállomás kultúrszobájába vonulnak. A kultúrszobába, ahol az ördög meg az antikrisztus, vagyis a Bajszos meg a Kopasz képe függ a falon. Istentagadók és latrok imádják őket. Vagyis a Somoskúti DISZ Alapszervezet tagjai.
– Varrnyak! Varrnyak! – kiabálják vissza a DISZ-es lányok a károgó népnek, és a fenekükre csapva mutatják, milyen szívességet tehetnek nekik. S a szépen dagadó kuláklistára gondolva, kacagva futni kezdenek.
A kultúrszobában aztán énekelnek, szembekötősdit, zálogosdit játszanak, gramofonra táncolnak. A Bajszossal meg a Kopasszal nem törődnek.

(Vigasztalás)

2 hozzászólás
>!
kacago_Morfinista I

Kálmán három lépcsőfokban tudja megnevezni az európai civilizáció hanyatlását: első világháború, második világháború, svédasztalok megjelenése. „Mint disznók a vályúnál.”

120. oldal

>!
olvasóbarát P

„Gőgös vagyok? Engedetlen? A magam örömét hajszolom? Hát talán az volt a jó, amikor szófogadóan hozzámentem egy buzeránshoz?!” – mormolta magában gyilkos mantraként Márti a sérelmeit.
    Nagyon megszokta már az ellentmondás, a letorkolás örömét. Hogy nem korlátozza apja szigora, a mindig rettegő tekintettel zsaroló anyai aggódás és az öregek folytonos, rosszalló fejcsóválása. Amelyek már kétszer a szakadékba taszították. A megfelelési kényszer, amit úgy adott át nemzedék a nemzedéknek, mint a szifiliszt vagy a tüdőbajt. Amikor először visszaszólt az apjának, amikor először nemet mondott az anyjának, amikor először kigúnyolta az öregek okoskodását: mind-mind fizikai kielégülést is kiváltott benne.

99-100. oldal, Vigasztalás

>!
Juci P

Nem úgy, mint vidéken általában, ahol a tanítónők, a Beregben a kórházi nővérkék a férfifantáziálások első számú alanyai. Ez akkor alakult ki, amikor még volt egészségügyi szakközépiskola Naményban. Ha a lányok fehér köpenyben átvonultak az osztálytermükből a gyakorlati helyükre, a kórházba, leállt a gyalogos- és a gépkocsiforgalom az utcán. A férfiak még fütyölni és trágár megjegyzéseket tenni is elfelejtettek a gyönyörűséges látványtól.

265. oldal, Ölelő karok (Magvető, 2014)

>!
Goofry P

Kálmán fröccsöt szagolgat. Egy időben divat volt lenézni, kocaivóknak tartani a fröccsistákat. Kálmán tudja: a szénsav nem elnyomja, hanem kiemeli a bor valódi énjét.

137. oldal

>!
Juci P

(A Beregben a nők viszonya a férjhez a „lerendezés”. Ahogy reggel lerendezik a jószágot, úgy a férjnek is enni, inni adnak. És utasítják, mit végezzen el. Ha okoskodik, szigorúan rendezik le, ha kell, meg is verik.)

8. oldal - Száraz évszak, esős évszak (Magvető, 2014)

>!
Kuszma P

– Mit írnak az újságok? – kérdi Sanyi Emcitől.
Az próbálja kitalálni, kötözködni vagy beszélgetni akar-e vele. Végül komolyan, fájdalommal a hangjában válaszol:
– Guy Richie végleg elhagyta Madonnát!
„Ezzel a libával nem megyek semmire!” – szűri le a tanulságot Sanyi.

(Esős évszak)

Kapcsolódó szócikkek: Madonna
>!
Goofry P

A sóstói tölgyek akkor hullatják leveleiket, amikor nem látja senki, sokat megéltek, tudják, nem ildomos másokat feleslegesen rossz gondolatokba kergetni.

121. oldal

>!
olvasóbarát P

(epizód)
A nyárligeti múzeumfalu valódi falu. Egykori nevén Lélekfalva. Mert a 19. század végi nagy Tisza-árvízkor sok otthon nélkül maradt lélek húzódott ide Szabolcsból, Szatmárból, Beregből. Birtokosok, béresek, kommenciósok, boltosok, iparosok. Idővel közösséggé nőttek össze, keresztül-kasul házasodtak (a suba-guba határok betartásával), helyben temetkeztek.
A zsidókat 144-ben Auschwitzba költöztették, a többieket pedig 150 körül új nyárligeti bérházakba. Ahol pár napig elbűvölten élvezkedtek a központi fűtésben, az angolvécében, aztán elkezdtek nyugtalankodni. Felkeltek megetetni az állatokat, ám az udvaron nem találtak sem baromfit, sem malacot, csak egy rozsfás markolót, meg akarták kapálni a veteményest, de száz embernek csak egy abrosznyi kert jutott, kiültek a lépcsőház elé, de a földszintiek feljelentették őket lopásért, bámulásért. A nőknek maradt az ivás a konyhában, a férfiaknak az ivás a kocsmában.

125-126. oldal Véresen komoly érzelmek

>!
dóra_v

– (…) A magára maradt férfi aztán elkezd kóborolni ott, ahol nyáron a nővel járt. Keresi, mi maradt meg a nőből, belőlük. Vagy hogy mi kábította el. Ha ezt keresi, az már a gyógyulás jele.
– És ha nem tud kilábalni a nőből?
– Akkor még decemberben is itt fog kóvályogni. Amíg le nem fagynak a lábai.
– És utána? Öngyilkosság?
– A szerelmi öngyilkosság már nem divat. Inkább focimeccseket kezd el nézni éjjel-nappal. És közben sört vedel, meg csipszet töm magába.
– És mi van, ha a nő az, akit elhagytak?
– A nő érzelmei rugalmasabbak. Gyorsabban túlteszi magát a csalódáson. Kivéve ha azt a férfit veszíti el, akit gyermekei apjának szemelt ki. Régebben különben minden nő ilyen férfit keresett. Ma már nem. Ez nagyobb változást okozott az ország sorsában, mint ez az izé… ez a „rendszerváltás”.

135. oldal /Véresen komoly üzlet/


Hasonló könyvek címkék alapján

Krasznahorkai László: Megy a világ
Nagy Gabriella: Üvegház
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Lukáts János: Börtöncella a kártyavárban
Rott József: Áldozatot akartatok
Darvasi László: Isten. Haza. Csal.
Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen