Inspektor ​Szindbád (Szindbád 4.) 35 csillagozás

Csabai László: Inspektor Szindbád

Csabai László sokak által szeretett nyomozója, Szindbád ezúttal Nyugat-Európából jelentkezik. Az ’56-os forradalom után a detektív emigrál, és a Német Szövetségi Köztársaságban folytatja munkáját. 1961-et írunk, a német gazdasági csoda egyre több polgár számára érezhető, de a terjeszkedő jólét nem jelenti, hogy a bűn eltűnne az életből. Szindbádnak van feladata bőven, a nyomozások során ráadásul lépten-nyomon ott kísért a háborús múlt.
A könyv sűrű szövésű, klasszikus detektívregényként (vagy akár detektívregény-paródiaként) is felfogható, bár Csabai ebben a művében is csak eszközként használja a pszichokrimi formát, hogy arra koncentrálhasson, ami a meseszövésen túl mindig is a legjobban érdekelte: az egyén sorsára, szabadságlehetőségeire egy adott helyszínen, egy adott történelmi, társadalmi környezetben.
Az Inspektor Szindbád lapjain a főszereplő mellett feltűnik egy később világhírűvé vált német rendőrfelügyelő is.

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Magvető, Budapest, 2021
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631423730
>!
Magvető, Budapest, 2021
432 oldal · ISBN: 9789631441048

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Edgar Wallace · Iványi Ödön

Helyszínek népszerűség szerint

túlvilág


Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

giggs85 >!
Csabai László: Inspektor Szindbád

https://szeged.hu/hirek/44152/amikor-derrick-is-segit-e…

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Csabai László Szindbád-sorozata az elmúlt évtized legígéretesebb és legsikeresebb szépirodalom és zsánerirodalom közötti fúziója, amely igényességével, olvasmányosságával, karaktereivel, történeteivel és a mindezek mögött meghúzódó tudásanyaggal olyan természetességgel ötvözte magában a könnyedebb és fajsúlyosabb irodalom minden előnyét, hogy ezzel olvasók ezreit nyerte meg magának egy csapásra. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a Szindbádot olvasni olyan élvezetes, mintha egy egyszerű krimi lenne a kezünkben, de végig érezzük, hogy a leírt mondatoknak komoly súlyuk van.

Az eddig magunk mögött hagyott három regényben Szindbádunk nyomozott Nyárligeten a Horthy-rendszer alatt, nyomozott hadifogolyként Sztálin Szibériájában, majd Magyarországra visszatérve Rákosi idején is, hogy a legújabb kötetben – az Inspektor Szindbádban – már ’56-os menekültként immár az NSZK-ban, mint elismert főfelügyelő eredjen egy hétköznapinak tűnő gyilkosság elkövetőjének nyomába.

Bevallom őszintén, hogy előzetesen tartottam attól, hogy kicsit sok lesz már ennyi fordulat hősünk életében, és Szindbád már nem lesz kellően hiteles a sokadik rendszerben és a sokadik országban szolgálatot teljesítő 61 éves nyomozóként, de talán éppen a krimi szál az, ami az egész történet leghihetőbb része.

Ugyanis Csabai az eddigiektől eltérően nem több kisebb bűnügyet állít a középpontba, hanem egyetlen nagyot (bár igaz, egy ágrólszakadt, szürke menekült meggyilkolása és kifosztása még a német kisváros közvéleményét sem rázza fel túlságosan), amely – roppant valószerű és hiteles módon – sokáig úgy tűnik, hogy sehová nem halad, nyomok, bizonyítékok alig, ráadásul még ezek is zavarosak.

Ám éppen ez a lassú, aprólékos, ám annál realistább nyomozás ad teret a szerzőnek ahhoz, hogy a lehető legkülönfélébb emberekkel hozza össze hősét, így világítva meg a korabeli állapotokat, és a már jócskán fellendülőben lévő NSZK világát, amelyben bár még ott vannak az utolsó lágerlakó világháborús menekültek, de már ott vannak az első – a későbbi Németországot gyökeresen megváltoztató – vendégmunkások is. Na meg rajtuk kívül elénk tárul még számtalan ember sorsa és életútja, amely révén mindig más és más fénytörésben jelennek meg a közelmúlt eseményei, mint a nácizmus és a kommunizmus, a világháború és a holokauszt, amelyekkel szembenézve minden embernek jó vagy éppen rossz döntéseket kellett hozniuk a túlélésük és boldogulásuk érdekében.

Csabai nagy erőssége, hogy a legkülönfélébb figurákat is hitelesen és életszerűen tudja ábrázolni, és ráadásul úgy helyezi el őket a nyomozás „térképén”, hogy mindannyiuknak megvan a maguk helye, és egyikük sem lóg a levegőben. Mert hihető itt az ukrán menekült, az olasz vendégmunkás, a bajor kocsmáros, ahogy hihetők a náci időkből itt maradt cégvezetők, vagy a zavaros időkben új szektát alapító ügyeskedők is.

Maga a szöveg és történetszövés is hasonlóképpen gördülékeny, mint amit már megszokhattunk a korábbi Szindbád-történetekben, ám nekem mégis volt némi hiányérzetem, mert valahogy Aspenau nem olyan otthonos és megismerhető, mint Nyárliget, de nem is olyan zord és egzotikus, mint Szibéria; és a nyugdíjhoz közelítő nyomozó is – számomra – sokat veszett erejéből és karizmájából, mint ahogy az egyetlen középpontba állított nagy ügy sem olyan pörgős és izgalmas, mint a korábbi kötetekben lévő sok kicsi.

De félre is az enyhébb fanyalgással, az új kötet éppannyit megőrzött a korábbiak erényeiből, hogy a rajongóknak ne nagyon okozhasson csalódást, és biztos vagyok benne, hogy velem együtt sokan fogják várni a belengetett folytatást is. Addig mindenesetre vágjon bele mindenki az Inspektorba, hogy többek között azt is megtudhassa, hogy a legendás Derrick felügyelő miként is kapcsolódik a magyar nyomozónkhoz.

Csabi>!
Csabai László: Inspektor Szindbád

Csabai trilógiájának negyedik része több dologban is eltér az eddigiektől. A korábbi három kötet mind valami fontos történelmi traumához kapcsolódik (A Horthy-korszak, a gulág, a forradalom), ez viszont éppenhogy a konszolidációban kiteljesedő NSZK-ban játszódik 1961-ben, egyedül a hidegháború fagyosítja a légkört a háttérben, de ennél sokkal hangsúlyosabb a jóléti társadalom előre törésének ábrázolása. Maga a bűntény is egy, az utolsó napjait járó menekülttáborhoz kapcsolódik, amit a regény végére fel is számolnak, mindenki lakást kap. Emiatt el is veszik valami a korábbi regények feszültségéből, Szindbádnak nem kell megküzdenie a történelemmel, csupán egy gyilkossal.
Emiatt aztán ez a sorozat első olyan kötete, ami igazán kriminek nevezhető. Csabai idáig távolságtartással kezelte a műfajt, mintha magának sem akarná bevallani, hogy amit ír, az a zsánerhez közeli állapot. Amivel semmi baj, én is szorgalmaztam, hogy ha krimi, akkor legyen krimi, ne csak afféle, aztán most, amikor megkaptam, amit akartam, magam is bizonytalan vagyok benne, hogy ezt akartam e. A fenti két ok miatt nekem kevesebb izgalmat okozott a könyv, főleg intellektuálisan. Hát mondjuk a krimi szál sem volt körömrágós. Egyedül a végkifejlet tér el a krimi sztenderdtől, hisz nem kapunk egyértelmű lezárást, persze mindenki azt gondol, amit akar a végéről.
A harmadik változás, hogy ez a könyv az első, ami igazán regénynek tekinthető. Az első novelláskötet volt, a másik kettő inkább novellafüzér, mint regény, ez az első, ami elejétől a végéig egy lineáris történetet dolgoz fel.
Amiben viszont nem különbözik a könyv az elődeitől, hogy itt is nagyon alapos kutatómunka eredményeként jön létre egy regénytér és –idő, az olyan, mintha ott lennénk érzését keltve. Ami viszont nem tetszett, hogy itt simulnak bele a legkevésbé a kis érdekességek a szövegbe, néhol teljesen fölösleges információk jönnek szembe, amik megint csak a könyv szépirodalmi jellegét gyöngítik.
A sorozat kedvelőinek mindenképp ajánlom, de szerintem ez a negyedik legjobban sikerült könyv a sorozatból.
A folytatás viszont garantált, hisz a végén sylvesterstallonei ügyességgel van fölfüggesztve a cliffhanger.

ponty>!
Csabai László: Inspektor Szindbád

Bár a vásárlás után hazafelé sétálva azonnal olvasni kezdtem, egy jó darabig nem volt olyan erős kapcsolatom a regénnyel, mint a sorozat bármelyik korábbi darabja esetében. Elsősorban a helyszínre gyanakodtam, hiszen az NSZK azért nem olyan otthonos, mint Nyárliget, és nem is olyan vadregényes, mint Szibéria, de igazság szerint a szereplők közé sem tudtam beolvadni. A nyugatnémetek tán kevésbé érdekesek, mint az oroszok, kozákok, tatárok, Misáék vagy esetleg bármely más nyárligeti alak, és valahogy Szindbádot sem találtam. Hiányoztak a visszaemlékezései, vagy csak nem voltak elég erős hatásaik, mindenesetre olyan németes volt az olvasmányélményem: a történet technikailag olajozottan működött, a szöveg natürlich minőségi volt, csak valamiért kevésbé éreztem benne a lelket. Ebben a „normál” terjedelemben, egy erős sorozatgyilkos mellékszereplő nélkül, viszonylagos békeidőkben játszódó cselekménnyel nyilván nem számíthattam olyan grandiózus ívre, mint a majd kilencszáz oldalas Szindbád, a forradalmár esetében, de úgy tűnt, a szimpla szerkezet (az egyetlen fő nyomozati ügy), nincs előnyére a könyvnek, és Schiffer főfelügyelő ezúttal nem tud markáns főszereplője lenni a saját regényének. Aztán kétszáz oldal után megváltozott a helyzet, közelebb kerültünk néhány szereplőhöz, és ettől valódi élettel telt meg a regénytér. Bár az olvasmányosságra addig sem lehetett panaszom, ez után az idő repülni kezdett, szinte minden a helyére került és teljesebb lett a Csabai/Szindbád-élmény.
Ugyan a nyomozó további sorsát alakító, összesen mindössze kettő jelenet nem tudott teljesen beleolvadni a történetbe és kissé idegenül az oldalvonal menti árnyékban maradt, azért persze így is jó könyv az Inspektor Szindbád. Volt benne elég humor, imádtam például a kapcsolódási pontot a német (tévé)krimi kultúrával, és különösen krimiként tökéletesen működött a regény, ami mögött szokás szerint megint nagyon nagy a háttértudás, és lélektani csúcspontja is elég magas volt. Csak persze vége. Ráadásul ezzel befejeztem a teljes eddigi Csabai-életmű hozzáférhető részét, és a könnyedén folytatható befejezés ellenére picit aggódom Szindbád előrehaladott életkora miatt.

6 hozzászólás
VeronikaNy>!
Csabai László: Inspektor Szindbád

Amikor Csabai első Szindbád-kötetét olvastam, akkor boldogan vettem tudomásul, hogy Nyárliget világa nagyon otthonos, de nincs ebben semmi meglepő, helyes magyar kisváros a huszadik század elején. Viszont ugyanezt megcsinálta Szibériával, és ‘56-tal is, amiért nagy pacsit érdemel, és most, évek elteltével kb három perc volt visszatalálni Szindbád világához, aki most Aspenauban él és dolgozik, már 60 körül van, újra nyomoz. Krimik-e a Szindbád-regények? Határozottan igen, mert van bennük gyilkosság, rablás, meg minden egyéb bűntény, és nem, mert a krimiszál csak egy eszköz, a cél igazából az egyéni sorsok, egyes társadalmi rétegek, az adott kor, helyszín bemutatása a hétköznapi emberek szintjén.
Aki olvasott már Csabait, az tudja, hogy mire számíthat, aki pedig nem, az miért nem? Bár valószínűleg a Szindbád-regények önállóan is olvashatóak, én mindenképpen javasolnám szépen, sorban haladni velük.
Az eddigi részeket nem múlta felül, de a kötelezőt tisztességgel hozta.

Goofry>!
Csabai László: Inspektor Szindbád

A negyedik szinbádos is normál csabais. A meseszövet szálrétegei között alibiként tekergő nyomozati cselekvény a korfestéshez apellál, ami zömmel a ’60-as évekbeli provinziell gefärbt Adenauer -féle eNeSZKát prezentálja.
Nyeltem mint az ecceri türingigömbit.

Viktoria_Agnes_Takacs>!
Csabai László: Inspektor Szindbád

Picit gyengébbnek éreztem ezt a többinél. Sajnos itt nem volt igaz a kevesebb néha több elve, néhol indokolatlanul tömörnek éreztem és a humor is megbicsaklott és közhelybe fordult itt-ott. Emellett is remekül hozta a Szindbád történetek hangulatát és élénk képet festett a háború utáni Nyugat-Németország világáról. Várom a következőt!

negoti P>!
Csabai László: Inspektor Szindbád

Schiffer Árpád, alias Szindbád ebben a kötetben az NSZK-ban kezd új életet. Már a 60-as évek elején járunk, Szindbád öregedő, de még mindig éles eszű nyomozó, aki rengeteg tapasztalatot, emléket hozott magával a múltból. A regény most egyetlen nyomozás körül forog és, mint az előző kötetekben, csak más országok, más évtizedek, most Nyugat-Németország korabeli légköréből „szippanthatunk” egy nagyot. Megelevenedik előttünk a korszak. Már csak ezért is érdemes végigolvasni a könyvet, amellett, hogy egy nagyon jó krimi.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Aki sokat dolgozik, attól még több munkát várnak. A feladatokat ezért mindig akadékoskodva kell fogadni. Kifogásokat kell keresni. Ezzel is telik a munkaidő. És így megvan az indok a lassú munkavégzésre. És meggondolják, adjanak-e még munkát aznap. Ez volt az Aspenaui Demokratikus Vörös Munkásfront elve. Még a weimari időkben. Tizennégy évesen kerültem velük kapcsolatba, és örökre az eszembe véstem.

185. oldal

3 hozzászólás
ppeva P>!

– Maga tényleg hisz a mennyországban?
– Van mennyország!
– Be lehet jutni oda?
– Be lehet.
– És mit fognak ott csinálni az emberek?
– Gondoljon arra, mi a létező legnemesebb tevékenység itt a földön. Ami leginkább kifejezi az ember emberi s egyúttal isteni lényegét. Sajnos kevesen gyakorolják, de a túlvilágon mindenki azt fogja.
[…]
– Feladom. Árulja el, mit fognak csinálni az üdvözült lelkek!
– Elárulom: könyveket fognak olvasni.
Szindbád, amennyire a hely engedi, hátradől, rá akar jönni, vajon ugratja-e Seele. De, bár mosolyog, mosolya az átszellemültek, a tudással bírók mosolya.
– Könyveket olvasni? Az jó. Gyűlik a polcomon a sok regény meg verseskötet, és ha egyet végre nagy élvezettel felfalok, veszek még kettőt. Ezen a világon nem lesz időm elolvasni még az eddig meglévőket sem.
– Majd lesz a túlvilágon. Végtelen ideje lesz.
– A túlvilágon van könyvesbolt?
– Ott könyvtár van.
– Lesznek bőrkötéses, papírkötéses, illusztrált meg mindenféle könyvek?
– Természetesen. És minden létező nyelven. És mindet érteni fogja, ahogyan a Megváltót is mindenki megértette, még ha a hallgatói különböző nemzetek fiai voltak is.
– A nyelveket is szeretem. Egyre jobban tetszik nekem ez a mennyország!

421-422. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · olvasás · túlvilág
4 hozzászólás
szadrienn P>!

Mi az ott? – és Szindbád a sarokban álló tányérszekrényen lévő furcsa szerzetre mutat.
– Az egy bajor különlegesség. Maga nem ide való?
– Mi a neve?
– Wolpertinger. Nyúlteste van, fácánszárnya, vaddisznóagyara, mókusfarka és őzagancsa.
– Maga fogta el?
– Vettem. A Wolpertingert nehéz elfogni. Csak szép nőknek sikerülhet. Sokáig lesben várnak rá, aztán ha megjelenik, sót szórnak a farkára.
– Érdekes. Tehát nekem nem érdemes próbálkoznom?
– Persze hogy nem.

54-55. oldal

szadrienn P>!

– Rizlinget kérek. Rajnait. Van? – kérdi a főfelügyelő az elárusítónőtől, aki értetlenkedve néz vissza rá. Mert természetes, hogy van. Ebben az országban nincs olyan, hogy valami ne lenne. (A detektív egyszer, próbaképp, a nagytemplom melletti könyvesboltban burját költészeti antológiát kért. Másnapra beszerezték.)

213. oldal

Goofry>!

Magyarországon az emberek nem akarnak jót egymásnak. Nem tudni, miért.

298. oldal

7 hozzászólás
Csabi>!

– Gondoljon bele: már eddig is rengeteg csodás könyv született, és még mennyi fog! Ki a legjobb magyar író?
– Talán… Iványi Ödön.

375. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Iványi Ödön
3 hozzászólás
Csabi>!

Szép nő. Igyekszik fiatalabbnak látszani, ami nem szánalmat, hanem izgalmat kelt a férfiakban.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők · szépség
szadrienn P>!

– […] Ez egy trümmelberg. A neve is: Trümmelberg.
– A trümmel romot jelent, tudom, de azt hittem, volt itt egy vár, ami elromosodott. Ez a várak sorsa.
– Itt sosem állt vár, mert ez a hegy tizenöt évvel ezelőtt még nem is létezett. Aspenauból és a környező településekből ide hordták össze a lebombázott épületek törmelékét. Ebből született. Magasabb, mint a környék valódi dombjai, hegyei.
A detektív lesújtva áll. Nehezen megy a légzés.

204. oldal

ppeva P>!

Abszolút szabadság nincs, az a szabadság, ha az ember választhat kedvezőtlen és viszonylag kedvező lehetőségek között.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: választás
Csabi>!

– Frici?
– Igen, én így hívom. Jogom van hozzá, elvégre a szeretője vagyok.
– Vagy úgy…
– Ne értse félre, ez egy erkölcsileg kifogásolhatatlan, baráti viszony. Frici felesége kért meg, hogy foglalkozzam a férjével, mert neki nincs rá ideje meg ereje. Elvégre két gyermeket nevel.
– Így érthető.
– Persze én akkor már rég kivetettem a hálómat Fricire, de jól jött az erkölcsi megerősítés.
– Az tényleg fontos ilyen esetekben.
– Az erkölcsi értékek közössége a jó házasságnak és a tisztességes szeretői viszonynak is az alapja.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas Anett: A 33-as ügy
Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Hidas Bence: És mindent betemet a hó
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Cserháti Éva: A Sellő titka
Kondor Vilmos: Második Magyar Köztársaság
John Cure: Hontalan lelkek
Baráth Katalin: A fekete zongora
Lesley Pearse: Ház az utca túloldalán