A ​vidék lelke 40 csillagozás

Csabai László: A vidék lelke

Csabai László pár éve sikeresen honosította meg irodalmunkban a „duovella”, vagyis a páros novella műfaját. Azóta továbblépett: új kötete hármas történeteket, „triovellákat” tartalmaz. A triovellák részei úgy kapcsolódnak egymáshoz, ahogy a kirakós darabjai. Legtöbbször az elsőben elkezdett történet folytatódik, és a főhős új s még újabb történelmi korban vagy helyzetben találja magát. Előfordul, hogy valamilyen közös motívum kapcsolja össze a résznovellákat, esetleg ugyanazt a történést látjuk három eltérő szemszögből, a la A vihar kapujában. Az első pillantásra egyszerű életeknek így soha nem látott mélységei tárulnak fel, miközben az olvasót rendre meglepetések érik. S bár a nemritkán humoros történetek alapvetően a realizmus jegyében fogantak, olykor felvillan bennük egy kis fantasztikum is.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789631439717
>!
Magvető, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438840

Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Csabi P>!
Csabai László: A vidék lelke

Ha Móricz Zsigmond élne, most már nyugodtan halna meg, hogy jó kezekbe adhatja a stafétabotot.
Csabai kötete végig veszi az elmúlt száz évet, némileg nagyobb hangsúlyt fektetve a kommunizmus sötétebb időire, a helyszín pedig a jól ismert Nyárliget és környéke, innen csak ritkán mozdulunk ki. A novellák persze ennek az időszaknak inkább a negatív vonásait emelik ki, de mégsem a szokásos depresszív hangulat uralkodik ezekben az írásokban, mert Csabai inkább történeteket mesél, és nem az olvasó utolsó életenergiáira pályázik. Ha szerencsétlenség is éri valamelyik szereplőt, akkor az jön, mint a sors. Talán ez a magyar sors a főszereplője ezeknek az írásoknak, vagyunk, amíg vagyunk, tesszük, amit lehet, aztán vagy jön a kasza, vagy nem, mit lehet tenni.
Csabai novelláival kapcsolatban azt is érdemes kiemelni, hogy nagyon ismeri azt, amiről ír. Az út szélén nem gaz nő, hanem neve is van neki, ismeri a szóbeszédeket, mintha csak ott kocsmázott volna a melósokkal ’53-ban, egy pillanatig sem érződik az íróasztalszag a szövegen, pedig hát ott készültek ezek is.
Most már csak az kellene, hogy minél többen felfedezzék maguknak, és ebben sokat segítene, ha a kritika sem hallgatná agyon (mert erről a könyvről egyetlen kritikának nevezhető írást sem találtam a neten.)

10 hozzászólás
giggs85 P>!
Csabai László: A vidék lelke

Csabai László írásaiban két dolgot szeretek nagyon. Az egyik az, hogy baromi hiteles – legalábbis egy percre sem vetődik fel bennem, hogy ne lenne az. Elhiszem, hogy pont így és ilyen témákról beszéltek ezelőtt 50-80 évvel, így zajlottak az események, ilyenek voltak a reakciók, stb. A másik az, hogy nagyon tud történetet mesélni. Neki ez a novellaterjedelem a sajátja, és ezt a mostani háromrészes novellák is bizonyítják. Lehet, hogy nem ő a legeslegnagyobb írónk jelenleg, de hogy az élvonalban van, az tuti. Remélem még sokáig épül a „Nyárliget univerzum”; én vevő leszek rá.

gesztenye63 P>!
Csabai László: A vidék lelke

Tipródom itt már napok óta, hogy akkor most hányadán is állok ezzel A vidék lelkével. Ha jó, akkor miért nem tetszik? Avagy miért tetszik annyira, ha nem is olyan jó? Ráadásul már megint süllyedek bele mélyen a bűnös szubjektivitásba. Merthogy olyan objektív meghatározás, mint , ugye nem létezik, tehát adott a kérdés, hogy mitől és főleg kinek az a valami, ami irodalom gyanánt a kezébe kerül? De akkor most jó-e az, ami nekem tetszik, és mégis mi az, ami minden tetszése, tetszetőssége ellenére visszatart engem a lelkes agyeldobástól?
Hosszú tépelődés után úgy döntöttem, hogy hozok ide egy nyakatekert paradoxont. Ugyanis Csabai kötete éppen attól nem annyira jó, amitől annyira tetszik. A tökéletes arányérzék, a pontosság, a precizitás és legfőképp a megkérdőjelezhetetlen, személyes és családi emlékekre, valamint helyi-territoriális generációs össztudásra támaszkodó hitelesség, ezek azok a tényezők, illetve mindezek markáns túlsúlya az, amely számomra mesterkéltté, kimódolttá teszik az, amúgy tökéletes exteriőrt. Vagyis a luxusautón csilivili a fényezés. Igazán jól mutatnak a különleges, méregdrága felnik és az egyéb egyedi dizájnelemek is harmóniát tükröznek, de ha kinyitod az ajtót, nem biztos, hogy szívesen ülnél be, mert a kézzel varrott bőrülések már első látásra sem olyan kényelmesek, mint amit elvárnál ilyen külső mellett.
Csabai László hétszer három, azaz huszonegy tűpontos életkép felvillantásával vezeti végig az olvasót egy csodálatos magyar tájegység, a Nyírség és a Felső-Tisza-vidék elmúlt száz évének leginkább csúf és fájdalmas múltján, s valamennyit felvillant az üres, reményvesztett, sehová se tartó jelenidőből is. Az egymásba látványos horgokkal kapaszkodó novellákat nagyon jó olvasni. Különösen jó érzés elmerülni a rendkívül cizellált, környezetfestő mondatokban, élettel teli, pontosan helyénvaló dialógusokban. Sokan írták-mondták már és nekem is meg kell erősítenem, hogy Csabai mindent tud az írásról, sőt mint itt kiderül, a szépírásról is, de valahogy mégis…

Az x-edik novella olvasása után felmerül bennem, hogy ez az egész túl vegytiszta, túlságosan laboratóriumi. A szerző a tárgylemezre helyez egy-egy jellemző, korabeli élethelyzetet, tipikus társadalmi drámát és mikor az olvasó belenéz az objektívbe, rögvest látja, hogy a preparátum hibátlan, minden szennyeződéstől mentes, a lelet minden kétséget kizáróan eredeti, hiteles.
Ámde pontosan ettől válik az üveglapra kerülő minden egyes életkép mesterkélten modellezetté, a rövid történetek végső kicsengése pedig a legtöbb esetben didaktikussá, szájbarágóssá.
Végső soron a kötet se nem elég szocio, se nem elég fikciós, a hármas tagolás pedig teljesen öncélú, súlytalan. S mindettől válik számomra foghíjassá az élmény. Hiszen hiába kell fejet hajtanom a szerző minden írói erénye, érzékeny és érzékletes ábrázolásmódja előtt, ha a karakterek csupán színtelen archetípusok, átutazó szereplők, a megénekelt egyéni tragédiák pedig csupán a történelemkönyvek száraz tényeinek diszkréten felékszerezett szintetizálása. Hiányzik nekem az érintés lágysága és a pofon keménysége, nem érzem a személyesen „hozzám szólás”-t.

Mindezek mellett és után, azért hadd ajánlom jó szívvel ezt a kötetet, hiszen az én saját nyűgjeim, mégis csak az enyémek. Meglehet (és remélem is!), hogy az a bizonyos szubjektív tetszés és ság, kinek-kinek ott lapul a maga olvasásában (és olvasatában).
Nem mellékesen pedig megfogadom, hogy belekezdek Szindbád, a nyomozó kalandjaiba.

9 hozzászólás
Annamarie P>!
Csabai László: A vidék lelke

Talán minden térbeli pont hordozza magában az élet esszenciáját, mely több évtized, évszázad, évezred egymásra rakódott hamvainak sűrítménye. Az adott pont ez alkalommal Nyárliget, ahol körülbelül száz év fosszíliáját tartja kezében az olvasó.
Csabai László végig vezet a huszadik század vidékének forgatagán. Eseményekben nem volt hiány, de a megközelítés mégsem történelmi, és az írások stílusából adódóan nem is kifejezetten személyes. Hét fejezetben, fejezetenként három, úgy nevezett „triovellában” merülhetünk el egy-egy korszakban. A novella műfaji sajátságából adódóan részesei is vagyunk az eseményeknek, de nem vonódunk be szervesen a szereplők életébe. Ez egy teljesen egyedi hangnemet kölcsönöz a könyvnek, melyhez hozzájárul még az is, hogy a szerző egy kivételesen jó mesélő. Már korábbi köteteinél is tapasztaltam nála egy nagyfokú hitelességet. Úgy mesél, mintha maga is részese lett volna az eseményeknek, semmi kétség nem marad bennünk efelől.
A hármas ciklusok kapcsolódásában olykor nagyon halvány csak az érintkezési felület, nem csupán egy egyszerű szemszöget váltunk, hanem ugyanannak a helyszínnek, időnek egy átgyúrt változatát láttatja velünk Csabai. A csokor egyben ad ki egy egészet. Ettől még hitelesebb, még masszívabb lesz a téma. Apróságok, elsőre jelentéktelen részletek segítségével ölt alakot a korszak és a hozzá kapcsolódó életérzés.
A kezdőtörténet kiskondása, aki állítólagos sakáloktól védi a disznókat, egy prototípusa annak a kisembernek, akinek sorsa egyfajta determinációnak van kitéve. A történelmi idők, a politika, a hatalom és vagyon meghatározó béklyói alatt görnyedve nehéz kitörni bárhonnan is. Még a látszólagos kitörések is követnek egy mintázatot. A történet mégsem tolódik el a kétségbeesés felé, valahogy sikerül tárgyilagosnak maradnia, miközben átérezzük mi teljesen jól a szereplők kiszolgáltatottságát.
A díszlet változik, a szereplők cserélődnek, de valahogy semmi nem lesz alapvetően más. Az, hogy ez mégsem válik megterhelővé számunkra, azt a szerző zsenialitásának tudom be, annak a bizonyos mesélő tudományának. Hasonló élményem volt, amikor a bokortanyák világával ismerkedtem a Szindbád, a forradalmárban. Itt nincs ugyan gyilkosság, sem felderítésre váró bűneset, de megmarad a mikroközösségek működésébe történő bebocsáttatás. Azt már többször megtapasztalhattuk, hogyan működött a vidék a különféle korszakokban, amitől mégis más ez könyv, az pont a sok- szempontúságában rejlik. Nem ugyanaz a család, nem ugyanaz a réteg a főszereplője a történéseknek, a kapocs a helyszín. Itt járja forgószelét a kommunizmus, a „téeseszesedés”, a zárjegyes ügyeskedő és a prostitúcióból meggazdagodni vágyó kisember.
Eltelhet száz év, bejárhatunk számos utat, van, ami mindig ugyanaz.
A sakálok visszatérnek a vidékre.

balagesh IP>!
Csabai László: A vidék lelke

Csabai számomra a magyar irodalom gazdagságának szimbóluma. Ugyanis nálunk ő csak úgy mellékesen létezik. Mellékesen: nem a periférián kívül, hanem inkább az irodalmi közélet egy csendesebb, nyugalmasabb sávjában – miközben mindent tud, amit egy írónak tudnia kell. Így aztán lehet persze olyanokat nekiszegezni, hogy miért nem használja hasznosabban a mindenségeit, meg hogy ésatöbbi.
Csak. Csak mer. Csak mer ő másra pörög.
És akkor fel lehet tenni, hogy middlebrow-e? Ami magyarul nem hangzik jól, mert ha nem magasirodalom meg nem tömegirodalom, akkor jönnek a középszerűt bevonzó szavak. off
Viszont hát ugyan én finnyás vagyok eleve, vagyis mit tudhatok én erről az arany középről, ám amit sejteni vélek, az alapján nálam Csabai nem talál bele ebbe az igényesen közérthetőbe. Hiába ismeri a szereplőknél is alaposabban a történelmet, a környezetet, hiába kezeli tökéletesen a nyelvet, hiába gördülékeny, én éppen azt érzem, ez a rendkívüli hajlékonyság fedi el, hogy micsoda hatásvadász fordulatokat erőltet egybe. Nem csupán az egy hármasba besűrített események milyensége, hanem azoknak az előadásmódja is nekem már kimódoltnak tűnik.
Több könyvét is elolvasva be kell látnom, ő profin megvalósítja, amit akar, vagyis nem hiba van benne, hanem egyszerűen nem az én szerzőm. Ez tűnik ki az előttem szólók egyöntetűen pozitív véleményéből is. Mégis egyszer és talán utoljára leírom: nekem ez így túl felületes, túl leegyszerűsített és túl direkt.

8 hozzászólás
dacecc P>!
Csabai László: A vidék lelke

Ha egy mondattal akarnám megoldani a dolgot, csak annyit írnék Csabai könyvéről, hogy az utóbbi idők legerősebb novellái vannak benne. De tényleg, nem tudok belekötni a szerkesztésbe, a szövegek ritmusába, a visszatérő karakterek váltakozásába. Jól összerakott könyv. Nem tudom, hogy vidékiként mennyivel másabb élmény olvasni, mint nekem, akinek az ereiben is a körút szmogja csorog, de rám kifejezetten nagy hatással volt az egymást váltó rendszerek és az azokat működtető emberek váltakozásának bemutatása. A vidék lelke a kiskirályok történeteit hordozza, azokét, akiket nem lehet kiirtani a földből, mert elég csak egy kis gyökérdarab, ami a mélyben maradt utánuk, hogy újranőjenek.

robinson P>!
Csabai László: A vidék lelke

Jól és izgalmasan ír, Csabait olvasni és általa megismerni a kortárs magyar irodalmat kivételes élmény volt számomra. Ez volt az első olvasásom tőle. Ritka, amikor egy kötet tartalmában és témaválasztásában sokszínű és emlékezetes tud lenni.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/02/a-videk-lelke.html

cseri P>!
Csabai László: A vidék lelke

Amikor közeledett a szünet, észleltem, hogy szerintem kevés könyv van itthon, úgyhogy meglátogattam a jelenleg használt könyvtárakat (3) tettem azért, hogy ez ne így legyen, felturbóztam a kínálatot. Nyugodalmas, olvasós szünetre készültem. Ennyire azért nem. Arról nem volt szó, hogy beteg is leszek, és napokig fetrengek az ágyban, és amúgy sem tudok mást csinálni, mint olvasni. Már unom is. Azt se gondoltam, hogy ez a könyv még belefér idén, nem is akartam elolvasni, éppen csak beleolvasgatni terveztem, mivel novelláskötet, de hát nem tudtam letenni. Nem tudom, mi a titka Csabainak, nekem az volt az érzésem, hogy bámulatosan könnyedén rázza ki a kisujjából most már ezeket a történeteket (ez biztos nem így van persze), az alakok nála tényleg élnek, és minden novella érdekes, bármiről írhat. Persze ő nem ír bármiről, hanem főleg Nyárligetről, és vannak utalások a többi könyvére is. Amúgy is szeretem a könyveit, ez a kötet nagyon jó lett.

Cipőfűző>!
Csabai László: A vidék lelke

Tovább épül a Nyárliget univerzum, spoiler, a novellák a 20. századot fedik le, a 2. világháborútól eljutunk a jelenig, kiemelt szerepet a háború utáni kommunista rendszer kap. Azon felül, hogy a hármas novellák egymás crossoverei, a Csabai könyveit ismerőknek beugorhatnak az előző kötetek bizonyos szereplői is. Ez a novelláskötet egy impozáns vállalkozás újabb eleme.

Csabai még mindig kiváló mesélő, na mitől is lenne rosszabb, mint eddig. Egy icipici hatásvadászat talán megbújik néhol a könyvben, de nincs benne görcsösség, élethű képekkel él. A Csabaira jellemző információözön ebben a kötetben is hangsúlyos, a novella műfaji jellegéből fakadó korlátozott szereplőszám miatt előfordulnak kikupálódott nénikék vagy bácsikák, de az ismeret átadását érezhetően próbálja áttolni a narrátorra.
Ami változás az előző könyvei ismeretében: elmarad a krimiszerű arculat, és pluszként a magyar jelenkorra, a mai közéletre is reflektál, nem tolakodó módon, észrevétlenül simul bele adott szituációba.
A kötet esszenciája, amit a cím is sugall, a vidék lelke, a vidéki emberek életformája. A helyszín legtöbbször a Nyárligethez közeli tanyavilág. Határozott a vidék-város szembenállás kifejeződése, a felgyorsult 20-21. században a generációs különbségek. Történelmi távlatok nyílnak meg egy-egy novellatrióban. Csabai szövegei jól egyensúlyoznak a bukolikus és nyers vidékábrázolás között. Egyszerűen szólva hiteles. Megmutatkozik a periférián ragadtak naivitása, becsületessége, maradisága, ragaszkodása, befordulása, kedélyessége és otrombasága. Csabainál az elanyátlanodott vidéki Magyarország a kommunista és a Horthy-rendszer visszásságainak lecsapódási felülete. És tényleg az. Kicsit ezért ki is lóg a szegedi fejezet, amelynek egy laktanya a térbeli kontextusa, nem igazán illeszkedik a kötetbe, ettől önmagában még jó. Igazából csak a Kereszt című novella nem tetszett.
Nem lett kedvenc a szerzőtől, de hozza az elvárt minőséget. Csabai szélesebb olvasótábort érdemelne.

olvasóbarát P>!
Csabai László: A vidék lelke

„De hát a történelem aljas fickó, nem sokáig hagyja az embert boldogan élni.”

Nyárliget kiragadott hely az egészből. Az emberi sorsok sokféle szempontú megközelítése, ahogyan próbálnak boldogulni a szűkre szabott lehetőségek között, menteni az életüket, a földjüket. Az írótól megszokott jól szerkesztett, érdekes, hiteles szöveg a boldogulás lehetetlenségéről. Még akinek látszólag sikerül az sem lehet elégedett a sorsával. Az üzenet még az egységesen jó szövegből is kiemelkedő.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Az emberek, ha megszoknak valamit, még ha rossz is, még ha szenvednek is tőle, megtartják.

Kapcsolódó szócikkek: megszokás
gesztenye63 P>!

„Ha e világ dolgaiban sem tudunk kiigazodni, hogyan tudnánk a túlvilágiakban?”

339. oldal

2 hozzászólás
Annamarie P>!

Hiába, hogy vége a bombázásoknak, aki egyszer látta az elképzelhetetlent, egy város szenvedését, haldoklását, az már elveszti lába alól a biztos talajt, mindig rosszra számít, folyton az újabb háborúra készül.

ppeva P>!

Távolban egy fehér vitorla – ez a könyv van Anna kezében, és amikor a lapokból fölpillant, akkor is egy fehér vitorlát lát. Minden szokatlan és hihetetlen. Nyaral. Ahogy az urak tették régen. A Balatonnál, ahová eljutni még álmában sem mert. És könyvet olvas. Nem bibliát, kalendáriumot, vagy a községháza által küldött, gazdálkodásra vonatkozó rendeletet, mint némely parasztember tette régen, hanem regényt. Közvetlen haszon nélkül, csak úgy, szórakozásból.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Balaton
2 hozzászólás
Annamarie P>!

Nem lesz több holnap, ez a délután nyúlik a végtelenségig.

gesztenye63 P>!

Bogárfalva mindig is józan, takarékos község volt. Ide nem fészkelte be magát a dzsentri flancolás, meg a lóimádat. Egy jó tehenet többre tartottak akármilyen paripánál. Tejet adott a boci, amin megélt a család, kisborjút fialt, amivel lehetett pénzelni, ganét adott, amivel dúsult a föld, szántáskor meg behordáskor pedig ő volt az igaerő. Kész Isten-ajándéka! Ám a bogárfalviak még a jól tejelő marhánál is többre tartották a vénlányt! Mert annak nem kell házrészt, telekrészt, földrészt vagy egyéb örökségnek valót kihasítani. Dolgozni viszont dolgozik látástól vakulásig. Napszám nélkül.

158. oldal

Annamarie P>!

Csernobillal is a Nyugatot figyelmeztették: ha dirigálni akartok a Szovjetnek, egy- két erőműrobbanás, és kampec nektek.

Annamarie P>!

Napkoron a szerelmi házasság az idősebbek szemében amúgy is gúny tárgya, úri hóbort.

Annamarie P>!

Bogárfalván a hajadonok huszonegy évesen lettek vénlányok.

robinson P>!

– Feszült leszel.
– Mindig az vagyok újabban. Az utóbbi… tíz évben.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Anne L. Green: Moszkvai csábító
Baráth Viktória: A főnök nagy napja
Anne L. Green: Elvesztett jövő
Carrie Cooper: Ügynökjátszma
Baráth Viktória: A jófiú
Békés Pál: Csikágó
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?
Tar Sándor: Ennyi volt
Bächer Iván: Emberevő