Öt novellát kapunk törpe tematikára építve, és azt kell mondjam nagyon kellemes meglepetés volt a novelláskötet.
Jan van den Boomen első novellája (Kadal kedve szerint) volt az egyetlen amelyik egy kicsit kilóg a sorból, helykitöltő jellegűnek éreztem.
Chapman írása a Zászlók hulltán, Bálványok dőltekor… szokás szerint remek, és az ynevi irodalomnak egy olyan szeletét mutatja meg amitől ódzkodnak az újgenerációs szerzők : az igazán sorsfordító események próza formába öntését. Az írás Kabur Lah erődjének parancsnokáról, és Tarin Vörös Lobogójának elragadásáról szól, Ynev történelmének egy olyan epizódjáról amiről eddig csak néhány mondatban volt szó szabálykönyvekben és kronológiákban. A novella technikailag kiváló, a visszaemlékezéses szerkezetre nagyon jó megoldást talált ki az író, külön öröm, hogy a Beriquel-Ynev átkelés sok titkáról is lehull a lepel.
Sherwood Rőtszakálla kísérletező jellegű, színes történet. Spoiler ide vagy oda a kis csavarját nem lövöm le, annak felfedezését meghagyom minden értékelés olvasónak. Tetszett.
Jan van den Boomen első novellájával kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak : egyrészt nem volt kifejezetten szórakoztató, másrészt nem vagyok benne biztos, hogy mint olvasó maximálisan teljesítettem-e a magam feladatát a megértés irányában. A kötet legkevésbé szórakoztató novellája, kicsit helykitöltésnek éreztem, megesik, ettől még nem zuhannak a vizek az égbe. :)
Jámbor Attila (álnevét, ha van nem ismerem) írása nagyon kellemes meglepetés volt. Úgy írt „nem heroikus” ynevi történetet, hogy mellékelt egy kiváló karakter és jellemleírást, egy érdekes konfliktust. Nincsen túlírva, nincsen túlbonyolítva, az írás lényegretörő és kiváló színesítő eleme az antológiának. Chapman és Boomen két nagyobb lélegzetvételű történelemformáló írása közben pont annyi bepillantást enged a törpék lelkének mélyére, a homálytestvérükkel való küzdelmük színhelyére amennyi ahhoz kell, hogy a novelláskötetet teljessé tegye ebből az irányból is. Igazán kíváncsi vagyok a szerző további írásaira. :)
Boomen második novellája kiváló. Megfelelő arányban keveredik benne a történelemformálás és a mindennapok, nem érződik túlírtnak sem. A törpe család kibontására szükség lett volna még némi helyre, a két szálon futó cselekménynek ez az átka. A másik szál főszereplője, Gadáb viszont a novella forma rövidsége ellenére is érezhető fejlődésen megy át, ezt Boomen kiválóan ábrázolta.
A függelék nagyon részletes, és kiválóan megírt munka, felveti viszont a kérdést, hogy milyen irányba tart Ynev és a M* irodalom népszerűsége, nyitottsága, ha egy antológia utolsó 40 oldala magyarázó jellegű függelék és szószedet.
Nagyon le vagyok maradva a Delta Vision kiadó Legendák és Enigmák köteteinek olvasásával, de eddig a Karr-Khazad kapui volt magasan a legkiválóbb mind közül amit olvastam. Mivel hagyomány mindent a Valhalla ’90-es évekbeli munkájához hasonlítani, hagyj tegyem meg most én is : a régi L&E kötetek nagy részének színvonalát is magasan hozza. Ajánlott! :)