Az ​út (Luther 1.) 14 csillagozás

Cs. Szabó Sándor: Az út

A ​15. század babonás hiedelmekkel átszőtt mindennapjaiból szakítja ki fiát Hans Luder mansfeldi bányász, hogy – a család felemelkedésének egyik lehetőségeként – Magdeburgba, Eisenachba és Erfurtba küldje tanulni. Martin rendkívüli tehetségének és fogékonyságának köszönhetően már korán kitűnik társai közül, és viszonylag egyszerűen szerzi meg magiszteri fokozatát. Fényes, felfelé ívelő jövő áll előtte jogdoktorként, miközben egyre több kétely merül fel benne az atyai, isteni és egyházi hatalommal szemben. Csendes lázadását – egy hosszú, többlépcsős lelki utat bejárva – végül valódi szavakba és tettekbe önti…
Cs. Szabó Sándor életrajzi regényében a reformáció legendás alakjának, Martin Luthernek a korai évein és tanulmányain keresztül követhetjük végig, miként válik egy egyszerű parasztgyerek korának egyik legmeghatározóbb gondolkodójává. A kétkötetes mű első része a kezdetektől egészen 1517-ig, a 95 tétel megszületéséig mutatja be az eseményeket fizikai és lelki síkon… (tovább)

Róla szól: Luther Márton

>!
Harmat, Budapest, 2017
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632883472
>!
Harmat, Budapest, 2017
468 oldal · ISBN: 9789632884097

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Lyanna P>!
Cs. Szabó Sándor: Az út

Egy jó ideje már fontolgatom magamban, hogy elolvasom ezt a művet, amely a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg a Reformáció 500 éves évfordulója alkalmából. Ismerőseim akik olvasták a történetet mind bátorítottak, hogy nagyon jó könyv, olvassam el.
Aztán elkezdtem olvasni és egy teljesen másik dimenzióban találtam magam. Hosszabb szüneteket tartottam olvasás közben, emésztettem az írottakat. Teljesen lefárasztottam környezetemet Luther Martinnal, állandóan csak róla beszéltem, elmélkedtem az olvasottakon. Tetszett ez az emberi kép, aki maga is küzd a hit útján. Ugyanakkor teljesen elborzasztott az az érzéketlen, hideg szülői magatartás amely kibontakozik ebben az élettörténetben. A megbocsátásra való képtelenség, bármi történik, bármi áron – megátalkodott ember Hans Luder. Az egyház véleményem szerint semmit sem változott, sőt még abban a korban felkarolta a tehetséges, okos fiatal fiúkat, segítette a taníttatásukat amit később az egyház szolgálatában fizettek vissza. Ma nincs szükség okos, szorgalmas, gondolkodó hívekre, csak azokra akik a statisztikát szépítik, perselypénzt gyarapítják, sok adományt adnak, a többi nem fontos. Röviden, régen olvastam ennyire jól megírt könyvet. Egy nagyon gazdag életpálya összesűrítése komoly kihívást jelenthetett a szerzőnek. Erős hatással bír ez a könyv, Luther élete, gondolkodása, kitartása példaértékű. Az elején még több helyen párhuzamot vontam Augustinus élete és közte, Isten erejének a megnyilvánulása mindkettőjük életében hasonló.

"Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Lukács Evangéliuma 12, 39-48.

Imre_Cselenyák I>!
Cs. Szabó Sándor: Az út

Eredetileg akkor szerettem volna értékelni, ha elolvasom a második részét is. De végtére is hadd tudja meg az írója, hogy tetszett a regény. Nem mondanám könnyű olvasmánynak, hibátlanak se, de olyan nincs is. Néha azért becsúszott néhány mai szóhasználat: „…feldobtuk a talpunkat” vagy „nem reagált”, ezek azonban nem vonnak le semmit a történet értékéből.

Mezítlábas_Vándor>!
Cs. Szabó Sándor: Az út

Kicsit féltem ettől a könyvtől, hogy milyen lesz, de végül nem okozott (nagy) csalódást (de arról majd a végén). Alapjában véve tetszett a könyv.
Hogy egészen másmilyen, mint amire a cím alapján számítottam, az már a legelső oldalon kiderült, amikor a bányába ereszkedhettünk le Luther apjával a sötétség és babonás hiedelmek közé.
Két lábbal a földön álló, mégis felfelé tekintő történet.
Érdekes volt így végigkövetni Luther életét a gyerekkorától 1517-ig. A vergődését, ahogy retteg a kárhozattól, nyomasztják a bűnei és keresi az üdvösségre való utat, szomorú volt látni (főleg, hogy ismerek olyat, aki hasonlóan kínlódik). Amikor pedig végre rányílik a szeme az evangélium igazságára, az a legszebb rész volt az egész regényben.
A kedvencem Martin mellett Staupitz karaktere volt. Az ő frappáns beszólásain többször is jót nevettem.
A könyv második fele, amikor Martin már szerzetes, sokkal jobban tetszett, mint az első. A világi szál nagyon világi volt, nekem olykor túlságosan is. Bár az egyházi szál pedig (értelemszerűen) katolikus, hiszen még a reformáció előtt játszódik a történet. Ez nem is zavart, hiszen számítottam rá, de azért néhány résznél (pl. a Rómában játszódónál, a búcsúcéduláknál vagy akár a rendszeres szentekhez való fohászkodásnál) különösen is érződött, hogy milyen nagy szükség volt akkor a reformációra. (De persze: „Ecclesia semper reformari debet!” – az egyházat mindig reformálni kell.)
Azt nem tudom, mennyire korhű és a valóságnak megfelelő a regény, viszont amit nem éreztem teljesen hihetőnek, az a templomi német nyelvű igehirdetés volt, (amennyire én tudom az anyanyelvi igehirdetés az istentiszteleten reformáció vívmánya), illetve a saját Biblia.

Ami viszont nagy csalódást okozott azok a trágárságok voltak (a túlságosan világi rész). Értem, hogy bányász az apja, meg istentelen mocskos szájú emberek éltek akkor is, de miért kell a trágár szavakat leírni egy keresztyén regényben?! (Nyilván sokkal durvább szavakat hallhat az ember nap mint nap az utcán, de azért mégis, ennyi se kéne.) Legalább egy keresztyén regényben ne kelljen már a szöveget olvasás közben magamnak cenzúráznom! És a beszéd mellett akadtak más gusztustalan dolgok is. Az Ulrichos részeket különösen utáltam, nem is nagyon látom értelmét, hogy miért kellett belerakni. Legfeljebb Martin ellenpéldájaként tudom értelmezni. De persze lehet, hogy a második könyvben nagyobb értelmet nyer az ő szerepe is.

László_Főgler>!
Cs. Szabó Sándor: Az út

A reformáció 500. évfordulójára „kötelezően” kiadandó Luther életrajzok jó kezekbe kerültek (ide értem a rajzfilmsorozatot is). Cs. Szabó Sándor neve garancia arra, hogy nem a jól ismert történet olvasmányos, mesélős felmelegítését vagy információkban dús, de regénynek gyenge történelmi tablót nyújt. Fontosnak tartom, hogy pár szót szóljak a szerzőről. Olvastam tőle a nyomtatásban megjelent keresztyén sci-fit, a Prónt (annyira nem tetszett), és a kiadatlan, de e-könyvként letölthető Cseles apostolokat (nagyon tetszett). Utóbbiban kifinomult humorral állítja elénk az apostolokat (főleg Pált, vele szemben pedig az „alapító tag” Pétert és Jakabot) a levágott fülű Málkus szemszögéből, és a kezei között életre kelnek a bibliai alakok.
Bíztam benne, hogy Márton doktort is hasonlóképpen fogja kezelésbe venni, de ennél többet kaptam. A szerző ugyanis évekre eltűnt (=nem jelentkezett könyvvel), és ez alatt nem csak ehhez a könyvhöz kutatott, hanem rengeteget fejlődött íróként is. Amit eddig jól csinált, azt most még jobban csinálja, egyéni látásmódja stílussá nemesedett. A mai olvasónak szóló történelmi regény született, ami rokonítható A rózsa nevével, de olyan TV sorozatokkal is, mint pl. a Tudorok. Ennek része az is, hogy nem ítélkezik szereplői felett (na, jó, egyeseket azért muszáj kicsit parodizálni), ugyanakkor nem takargatja hibáikat. Jó döntés volt Luthernek az apjával való kapcsolatára építeni a mű első felét, majd később más szereplőket is ugyanilyen súllyal szerepeltetni. Lutherje nem öntörvényű zseni, vallási hős (ahogy Thomas Carlyle látta) hanem a társadalomban, a közösségben létező és formálódó ember. A folytatásra (Az igazság és az élet) megjelenésére is érdemes volt várni.

D_Somogyi_Eszter>!
Cs. Szabó Sándor: Az út

Egy ideje pihent a polcomon, aztan nem volt mit olvasnom gondoltam itt az ideje elolvasni. Meglepődtem nem szamítottam rá, hogy ennyire jó, izgalmas, és sokat segített abban, hogy megértettem, hogyan jutottunk el a reformacióig. Nagyon szemleletes! Örülök, hogy elolvastam.

Dániel_drBéza P>!
Cs. Szabó Sándor: Az út

Előttem van még a második kötet. Úgy gondolom helyesebb, ha a két kötetet együtt értékelem.


Népszerű idézetek

pelika_Bp>!

– Vikárius atya – nyögte kétségbeesetten –, én ebbe bele fogok halni! Megöl engem ezzel. Negyedévig se fogom bírni, és elpusztulok!
– Annyi gond legyen – vont vállat Staupitz atya. – Istennek a mennyben is szüksége van okos emberekre.

357. oldal

Lyanna P>!

– Van, amit nem mi találunk meg – felelte Staupitz a távolba révedve. – Isten is ilyen. Nem mi találjuk meg Istent. Isten talál meg minket.

396. oldal, 20. fejezet - Wittenberg

pelika_Bp>!

– Persze hogy sajnálja – csapott le a szóra Stauptz atya. – Az alprior atya szeret sajnálni mindent, legfőképpen saját magát. Épp ezért lát olyan keveset Istenből. Rengeteget tud róla, hiszen a teológia magisztere, és ha netalántán egy démon az összes Szentirást elpusztitaná a világon, Martin alprior atya fejéből akár le is lehetne irni újra az egészet.

355. oldal

Lyanna P>!

Elmesélte, hogyan járták diáktársaival télvíz idején az Eisenach környéki tanyákat alamizsnáért, remélve, hogy jól értesültek a gazdák által tervezett disznóölések idejéről, hiszen ilyenkor igencsak felpakolhatták őket mindenféle jóval. Már szinte beköszöntött a szürkület, amikor az egyik gazda portája előtt kezdtek énekelni. A gazda, egy nagydarab, nagyhangú, erőszakos ember fel is bukkant hamar egy hatalmas bottal a kezében, és rájuk ordított: „ Merre vagytok, haszontalan csirkefogók?!” A diákok persze futottak, ahogy csak bírtak, a gazda meg utánuk egyre hangosabban ordibálva, míg végül ki nem derült, hogy a kezében lévő bot valójában több szál ízletes kolbász, és csak azért ordított rákjuk, mert rossz volt a szeme, és a szürkületben nem látta, merre vannak az éneklő diákok.
A vendégek jót nevettek a történeten, és a söröskorsókat is újra használatba vették.
– Azt gondoljuk, hogy jól értjük a jeleket – vonta le a tanulságot Braun atya. – Valójában pedig csak felünk, ezért kapkodunk ide-oda.

86. oldal, 4. fejezet - Eisenach

Jesper_Olsen >!

Isten és a bűn olyan, mint a tűz és a víz. Kizárják egymást. Ha a bűnnel foglalkozik az ember, Istenre nem marad ideje.

232. oldal

Jesper_Olsen >!

Staupitz atya szavai jutottak az eszébe: mindig lesznek olyanok, akik szemében kedves az ember, és olyanok, akik szemében nem. A bölcs ember arra törekszik, hogy Isten szemében legyen kedves.

275. oldal

Jesper_Olsen >!

Én magam sem tudom, mit akarok, csak azt, Isten mit akar. De ha ez Isten elképzelése, miért ellenkezik vele mindenki más?

145. oldal

Jesper_Olsen >!

Talán épp azért akarja mindenki lebeszélni róla, mert Isten ezzel teszi próbára a hitét és az engedelmességét?

145. oldal

Jesper_Olsen >!

Martin szavai, mozdulatai belesimultak a mise évezredes rendjébe, tudta, hogy kicsoda, hol van és hova fog eljutni: talán először eddigi életében egyszerre volt biztos ebben a három dologban.

216. oldal

Jesper_Olsen >!

Az ereklyék Istenre mutatnak. Balga az az ember, aki az útjelzőt nézi, és nem azt, hogy hova vezet.

439. oldal


A sorozat következő kötete

Luther sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ursula Koch: Rózsák a hóban
Sumonyi Zoltán: A Pelikán vére
Sumonyi Zoltán: Az Oroszlán torka
Ken Follett: A tűzoszlop
Guido Dieckmann: Luther
Tóth-Máthé Miklós: Számadással Istennek tartozom
Sumonyi Zoltán: A Diadal íze
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel
Harsányi Zsolt: Mathias Rex
Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom