Rebellis ​dívák 85% 22 csillagozás

Cristina Morató az 50-es, 60-as évek hat meghatározó csillagának az életét mutatja be ebben a könyvében. Maria Callas, a híres görög operaénekesnő, Coco Chanel, a divat nagyasszonya, Wallis Simpson, akiért lemondtak az angol trónról, Eva Perón, Argentína ragyogó first lady-je, Audrey Hepburn, az őzikeszemű filmcsillag, és végül Jackie Kennedy, a legstílusosabb amerikai elnökfeleség kapott helyet a kötetben.
Mivel mindannyian egy időszakban éltek, néhol előfordulnak kapcsolódási pontok, számomra olykor meglepő módon is spoiler. Szinte valamennyiük életében egy nehéz, vagy egyenesen traumatikus gyerekkor előzi meg azt a csillogást, amit a tehetségük által és a kemény munka árán végül elértek, de a lelki egyensúlyt, a belső békét és a boldogságot még a siker és a ragyogás sem hozta el nekik.

Annak ellenére, hogy az írásmód esetenként elég száraz, tényközlő, illetve a vázlatosnál alig részletesebb, nekem így is informatív és érdekes volt, mivel Coco Chanelen kívül a többiekről nincs sok tudásom, így szerintem ez a kötet arra tökéletes, hogy egy átfogó képet nyújtson a benne szereplő hírességekről, és esetleg további keresgélésre, ismerkedésre ösztönözzön. Én például ezek után biztos, hogy elkezdek kutakodni Audrey Hepburn után, az itt leírtak alapján egy nagyon szerethető és érdekes embernek ismertem meg és szeretnék róla többet olvasni.

A könyvben némi képanyag is szerepel, ezt egy kicsit keveselltem, de amit a leginkább hiányoltam, az az írónő megszólalása. Örültem volna, ha megosztja, hogy miért pont őket választotta be a könyvébe, személyes érzelem köti őket hozzájuk, vagy csupán a korszak nagy díváit akarta bemutatni (ez esetben Marilyn Monroe-t sem szabadott volna kihagyni). Ezt leszámítva azonban nekem tetszett a kötet, szívesen olvasnék még Cristina Morató tollából hasonló írásokat.

Sem a kötet elejéről, sem a végéről nem derült ki, hogy a szerző mi alapján választotta ki azt a 6 nőt, akiről a könyv szól, ez a rövid összefoglalás nagyon hiányzik, talán példaképek, de a nagy közöst nem sikerült megfejtenem. A 6 nő életéből 2 szinte már lerágott csont (Coco Chanel és Audrey Hepburn), az ő életükről szóló könyvekkel tele a könyvesboltok polca, nem is tudott új információt hozni. A többi viszont jó választás, mert Maria Callas, Wallis Simpson, Eva Perón és Jackie Kennedy élete kevésbé ismert. A könyv erőssége, hogy bővebb, mint egy wikipédia szócikk, de nem olyan terjedelmes, mint egy önálló életrajzi leírás, így emészhető formában tálalja, a legfontosabb eseményekre koncentrálva, sok helyen képekkel tarkítva. Tekintettel arra, hogy dívákról beszélünk, a képek lehettek volna színesek is. Egy-két helyen volt gondom az írásmóddal (szóismétlés, furcsa fordítás), de összességében sikerült karakteres, fontos női példaképeket választania. Jackie Kennedyt pedig most sem sikerült megkedvelnem, de ez már nem az ő gondja.

A kötetben szereplő dívák közül egyedül Coco Chanel életéről voltak bővebb ismereteim, a többiekről csak nagyvonalakban tudtam. Nem volt hiányérzetem az életrajzok hosszát illetően. Szerintem a szerző jól összefoglalta a fontosabb momentumokat amik ahhoz kellenek,hogy átlássuk az életüket és megértsük,megismerjük a jellemüket. Aki pedig szeretne jobban belemerülni valamelyikük életébe,az más forrásból megteheti. Nekem logikusabb lett volna Jackie Kennedyt Maria Callas után tenni és nem a végére,de más nem zavart a szerkesztésben. Hiába a csillogás, gazdagság, befolyás, a kötet végére mégis az volt az érzésem, hogy ezek a szegény nők nem voltak valami boldogok. Sok tragédia, magány, lemondás kísérte az útjukat.

Érdekes könyv volt, bár nekem már az olvasás előtt is olyan érzésem volt, mintha az írónő, csak úgy találomra választotta volna ki hat hírességet. A könyv címe bár jól hangzik, de nem igazán találó. A visszafogott, elegáns és törékeny Audrey Hepburnre semmiképpen nem használnám a „rebellis díva” jelzőt. A könyvben szereplő hat nőben egyetlen közös van, hogy hírnevet szereztek voltak akik a tehetségükkel, mások csak a szépségükkel és egy jó házassággal. Nekem leginkább Coco Chanel életrajza volt a legkalandosabb és a végén kicsit túl vázlatosra sikerült. Összességében elmondható, hogy az életrajzok rövidek voltak, de ahhoz elég, hogy a hat nő életútját és személyiségét sikerüljön megismerni.

Száraz önéletrajzok gyűjteménye, érdekesség, de sajnos nehezen olvasható: számomra túl sok a tények felsorakoztatása és kevés a történet, ami gördülékenyebbé, élménnyé tenné az olvasást.

Néhol idegesítő volt az író stílusa, ide-oda ugrált az időben, ennek ellenére nem volt rossz olvasni. Kevés benne a kép sajnos. Viszont milyen érdekes, hogy egyes „dívák” élete még papíron is milyen izgalmas, egyeseké pedig mennyire unalmas.

Szeretek (ön)életrajzi könyveket olvasni, bár ennél az olvasmánynál felmerül, hogy a lázadó=a kitartott? Mert nekem ez jött le. Minden nő, egytől egyig a férfiaknak köszönhetik a fennmaradásukat. Pénzt kaptak. Én a rebellist más – ebben az esetben – nőkre használnám.

Már 1-2 éve kerülgettem ezt a könyvet. Maria Callas életének bemutatásával kezdődik, ezért nekem nyögve nyelősen indult az olvasás, mert a fullasztó lelki romantikus gyötrődés nem az én világom, ezért kicsit nehezemre esett haladni vele, ám belehúztam és jól ki is olvastam. Én is meglepődtem a közös kapcsolódási pontokon, de a könyv nekem így tetszett ahogy van. Rebellis = lázadó, ellenszegülő szó értelmét én mindegyik szereplőnél megtaláltam. Megvolt az a terület az életükben, amit ellensúlyozni akartak, amellyel szembe fordultak, ami által életútjuk pozitív – zömében inkább negatív irányba zakatolt. Az egyetlen általam kedvelt személy Audrey.
Cristina Morató jól levezette a hölgyek életvezetését, döntéseiket, és azok következményeit. Igazán magával ragadó olvasmány, rengeteg tanulsággal. Szerintem nagyon szemléletesen írja le, hogy rossz irányba állásból, rossz választásból sohasem lehet jó eredmény. A hat nő közül egyikük értette meg a társválasztás egyik nagy titkát, de sajnos már túl későn.

Mivel imádom a divatot és Hollywood aranykorát, a legtöbb könyvet Audrey Hepburn, Grace Kelly és Coco Chanel életéről olvastam, nagyrészt hiánytalanul. A fellelhető művek között azonban sok ellentét található, holott számos még az említett ikonok életében íródott. A Rebellis díváknak sikerült ezt a hibát tökéletesen kiküszöbölni: mivel a régi kiadások mellett az újakat is forrásként használja, az írónő össze tudta vetni a régi és az új információk valóságalapját; Audrey Hepburn esetében például sokat segítenek e kérdés kapcsán fia, Sean interjúi és a nemrég megjelent személyesebb hangvételű könyve édesanyjáról. A spanyol írónő ezen kívül a tökéletes életrajzi mű iskolapéldáját is felállítja: a bemutatott sorsok néha nem hosszabbak 60 oldalnál, azonban minden fontos információt tartalmaznak és hiánytalanul, minden apró érdekességet beleszőve beszélnek a hírességek életéről. A sok forrásnak köszönhetően egész megdöbbentő, sokszor zavarba ejtően őszinte tényeket is megtudhatunk.
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/09/21/konyvkritika_c…