Oriana 5 csillagozás

Egy nő
Cristina De Stefano: Oriana

Oriana ​Fallaci hírhedten rossz természete sokszor beárnyékolta azt a tehetséget és elkötelezettséget, ami a 20. század második felének leghíresebb olasz újságírójává tette. A törékeny termetű, mégis hatalmas belső erőkkel bíró Oriana antifasiszta érzületű, szegény családban született, Firenzében. A középiskola után már egy napilap szerkesztőségében dolgozott, és pár év múlva elfoglalta helyét az akkoriban még férfiak uralta újságírói szakmában.
Az ötvenes években felfedezte Amerikát, s hamarosan a hollywoodi dívák és a NASA űrhajósainak köreiben forgolódott. 1967-ben Vietnamba utazott, ahol ő volt az egyetlen olasz haditudósító nő. Bár korának temérdek hírességét mikrofonvégre kapta, és a világ legfontosabb politikai személyiségeivel készített interjút, mindig is írónak tartotta magát. Tabuk nélkül, szabadon élt.

Cristina De Stefano kiadatlan feljegyzések, levelek és temérdek interjú segítségével rekonstruálta e korát megelőzően modern, bátor és szabad nő izgalmas és… (tovább)

Róla szól: Oriana Fallaci

>!
Partvonal, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783197 · Fordította: Mester Yvonne

Enciklopédia 14


Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Cristina De Stefano: Oriana

„Néha jól esne egy kis segítség másoktól. Nagyon magamnak való nő vagyok. Még ha egy férfi szeret is, bizonyos értelemben a versenytársam. Talán nehéz egy hozzám hasonló nőt szeretni, aki nem ébreszt gyengédséget, hiába volna éppen gyengédségre szüksége. Néha úgy érzem, mintha igazolnom kellene önmagam, vagy rejtegetnem kellene a sikeremet, hogy valami értékesebb is legyen a birtokomban a puszta sikernél.”

Nem tudom, hogy fogalmazzam meg mindazon érzéseimet és gondolataimat, melyek előkerültek a kötet olvasása közben és utána.

Talán avval kezdeném, hogy számomra Oriana 15 évvel ezelőtti felbukkanása egy cikksorozat olvasása közben történt. Akkoriban még nem értettem, hogy igazán mi is fog meg az írásban, de pár évre rá egy másik hasonló cikk folyamán tudatosult, hogy olyan mintha a saját gondolataimat olvasnám vissza egy másik ember papírra vetett gondolatai által. Bizonyos értelemben félelmetes volt az élmény, de egyben fantasztikus is.
Akkoriban még nem kötött le ennyire mások életének tanulmányozása, vagy felfogásának magamévá tétele, de Oriana mindig vissza sejlett a gondolataimban és később a tetteimben is. Ma már pedig magabiztosan vallom, hogy három embert istenitek, és Ő az egyik.
Tehát, mikor egy olyan személy életéről olvashatok, aki bár már sajnos nem él, de meghatározza az élethez való viszonyomat és a világban való létezésemet, mélyen felkavar és nagyon lassan, aprólékosan szétszedtem a könyvet úgy érzem.
Itt nem csak a kiírt idézetekre gondolok, hisz csak morzsákat hagytam az oldalon, hogy aki érdeklődik, lássa mennyire fantasztikus emberről is olvashat.
Fejezetenként haladtam, elolvastam, emésztettem, utána olvastam, újra olvastam, és ez így ment fejezetről fejezetre.

Most már biztosan tudom, hogy a botrányos, lázadó és árral szembemenő személyiségem, az állandó tudás vágyam és a hihetetlen kíváncsiságom, de legfőképpen harcom az igazságtalanság, a nőkkel való lealacsonyító viselkedés és az őszinteség mindenekfelett való nézetem, bár nem miatta alakult ki, de Ő erősített meg benne.
Számomra példakép, mentor és egy „anya”, akinek írásaiért rajongással tekintek. Nincs olyan sora amit ne kincsként őrizzek és gyűjtöm is a régi könyveit, írásait.

Tehát ez a könyv érték a számomra, minden sorával és betűjével együtt.
Az írónő oda tette magát, aprólékosan elevenedett meg szemeim előtt egy legenda, egy amazon élete, lelke, személyisége és tettei.
Fantasztikus, olvasmányos, tele részlettel, idézetekkel, mint tőle, mind másoktól.
Szépen felépített és rendkívül élményeket nyújtó memoár ez.

Egyetlen árnyék vetül rá, mégpedig azon hanyagság, ahogy tálalva lett.
Jó lenne, ha a betű elhagyások, töredezés problémák és lábjegyzet eltűnések nem csúfítanák ezt a könyvet.
De mivel nem az eredeti mű hibája, így ezen túl lendülök.

Újra olvasós, és még talán azt is megengedhetem magamnak, hogy kijelentsem, a tavalyi évem a tragédiák meleg ágya volt, de belső fájdalmam mélysége miatt alig ejtettem könnycseppet. Ennél az olvasásnál nem egyszer patakokban csordogált a könnyem és nem is akartam megállítani.
Ilyen hatással van rám ez a memoár.

Remélem sokan olvassátok majd, mert megéri!
Egy fantasztikus Nő élete, egy fantasztikus stílusban megörökítve.
Kedvenc és ajánlom!♥

>!
Adél_Hercsel I
Cristina De Stefano: Oriana

Mindig is tudtam, hogy máig hírhedt, ellentmondásos megítélésű „kolléga” minden idők leghíresebb olasz újságírónője, Oriana Fallaci, kinek Harag-trilógiája, mely élete elborult alkonyán született, meglehetősen „erős” állításokat tesz az iszlámmal, és az iszlám térhódítással kapcsolatban.

Szóval régi vágyam volt, hogy egy napon belevetem magam a La Fallaci-életműbe. 77 évig élt, eszméletlen mennyiségű cikket írt, a könyveiről nem is beszélve. Már életműve alkotói szakaszait is kihívás felsorolni. Döbbenetes mennyiségű anyag, amit Oriana összehozott pályafutása során, ráadásul mindent megtestesít, ami újságíróként sosem szerettem volna lenni. Ő az én szakmai ellenazonosulásom nagy alakja. Ellenpéldakép. Hasznos az is.

Most pont kapóra jött, hogy megjelent egy kiváló életrajzi kötet Oriana életéről és művéről a Partvonal Kiadónál. Cristina de Stefano, Fallaci életrajzírója kiváló, alapos munkát végzett, és sikerült a lehető legárnyaltabb képet festenie az újságírónőről, aki egész életében inkább írónak, mint riporternek tartotta magát. Nem is értem, hogy sikerült ennyire apolitikusan írni egy a végtelenül politikus Orianáról. (Amúgy meg, ezt figyeljétek, Oriana saját magát mindvégig antifasisztaként határozta meg!)

Azon túl, hogy a kötet egy kiváló korrajz a második világháborútól egészen 2001. szeptember 11-ig, egy olyan korról tudósít, amikor az újságírók még háborúkba mentek, nem volt se számítógép, se Facebook, se internet, és így talán ennyi fake news és „hazug média” sem. A szakmának Oriana korában mintha kicsit több becsülete lett volna. Az biztos, hogy anno az újságírók egészen más szerepet töltöttek be, és egészen más módszerekkel dolgoztak.

Ha mélységesen nem is értek egyet, főleg a késői Oriana politikai állásfoglalásaival, a mindenkori stílusától pedig falnak megyek, ahogy az agresszív újságírói módszereit is elutasítom, mégis lehet tanulni Fallacitól. Tény, hogy ő volt minden idők egyik legbátrabb és legszabadabb nőalakja, ő is egy hamisítatlan „lázadó lány” volt. Szülői mintára már kislánynak is igazi kis partizán volt. Ezt mindenképpen tisztelem benne. A könyv alapján pedig amilyen sikeres, híres és gazdag lett, olyan boldogtalanul és sikertelenül alakult a magánélete. A sorsa nem tudott nem empátiát és részvétet ébreszteni bennem. Bevallom, a könyv bizonyos részein bőgtem, mint egy óvodás.

>!
Giulia
Cristina De Stefano: Oriana

Maga a könyv gondos anyaggyűjtésen alapuló, érdekes, jól megírt életrajz egy különleges egyéniségről. Az egy csillag levonás a szöveggondozás hanyagságának szól. (Eltűnt lábjegyzetek, helyesírási hibák, elütések zavaróan nagy mennyiségben.)


Népszerű idézetek

>!
Nikolett0907 P

Hihetetlen, milyen süketek az emberek a nem fizikai természetű fájdalomra. Ha fáj a gyomrod vagy a lábad, mindenki ott sürög-forog, hogy hasznossá tegye magát, és tisztelettel öveznek. De ha lelki bánatod van, senki nem segít.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bánat · fájdalom
>!
Nikolett0907 P

Én nem hiszek az erőszakban, én nem hiszek a fegyverekben, én nem hiszek az olyan emberekben, akik embertársaikat fenyegetik.

175. oldal

2 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P

Hemingway azt mondta, egy jól megírt oldal olyan, akár egy hófödte mező, lyukak, kövek, és egyéb akadályok nélküli, hogy zökkenések, ugrálások és farolások nélkül lehessen végigsiklani rajta a léccel.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway
2 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P

Csodálatos dolog megöregedni. Mert, ahogy mondani szoktam, az öregséggel, kivívjuk azt a szabadságot, ami fiatalon még nem volt a miénk. Az abszolút szabadságot.

255. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség · szabadság
>!
Nikolett0907 P

A halál árnyékában minden óra, minden tárgy, minden érzés csodálatos; jobban esik az étel, erősebb a barátság, mélyebb a szerelem, örömtelibb az öröm.

158. oldal

>!
Nikolett0907 P

Néha jól esne egy kis segítség másoktól. Nagyon magamnak való nő vagyok. Még ha egy férfi szeret is, bizonyos értelemben a versenytársam. Talán nehéz egy hozzám hasonló nőt szeretni, aki nem ébreszt gyengédséget, hiába volna éppen gyengédségre szüksége. Néha úgy érzem, mintha igazolnom kellene önmagam, vagy rejtegetnem kellene a sikeremet, hogy valami értékesebb is legyen a birtokomban a puszta sikernél.

166. oldal

>!
Nikolett0907 P

Akár börtönbe is vonulok, hogy mindenki nevében védelmezzem az abortusz szabadságát azokban az esetekben, amikor szükséges a beavatkozás.

217. oldal

>!
Nikolett0907 P

– A szex rettenetesen fontos. Nem elengedhetetlen, mint az intelligencia, de ha nincs, akkor kevésbé vagyunk intelligensek. Egyfajta táplálék az életben, mint az evés vagy az alvás.

120. oldal

>!
Nikolett0907 P

Az ember sem nem angyal, sem nem állat, s a legnagyobb baj az, hogy aki angyal akar lenni, állattá lesz. Veszélyes láttatni az emberrel, hogy olyan, mint az állatok, anélkül, hogy rámutatnánk a nagyságára. És szintúgy veszélyes láttatni a nagyságát, anélkül, hogy rámutatnánk az alantasságára.

140. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tiziano Terzani: A vég nekem a kezdet
Giovanni Boccaccio: Dante élete
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Gavino Ledda: Apámuram
Brunella Gasperini: Ő és mi
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak
Nico Naldini: Pasolini
Karcsai Kulcsár István: Vittorio De Sica
Pier Paolo Pasolini: Mindenszentek és Halottak között
Dobai Péter: Angyali agresszió