A ​parfüm titkos útjai 62 csillagozás

Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elena ​senkiben sem bízik. Legkevésbé a szerelemben. Csak amikor a saját parfümjeit készíti, tudja elűzni a bizonytalanságot. Csak a virágokból, fákból és fűszerekből készült eszenciákkal körbevéve tudja legyőzni a félelmeit. Az illatok útját követve jut el mások szívéhez. Az illatok neki a legmélyebb gondolatokról beszélnek, a legrejtettebb vágyakról, féltve őrzött titkokról: az írisz bizalmat ad, a mimóza boldogságot hoz, a vanília megvéd, a rekettye segít a mindennapi csaták megvívásában. És Elena rég megtanulta, hogy erősnek kell lennie. Amikor az anyja elhagyta, rádöbbent, hogy csak magára számíthat, és bezárta a szívét.

Huszonhat évesen a sors ismét próbára teszi, de különleges képessége utat mutat neki. Ez az út Párizsba viszi, a parfümök fővárosába, ahol még ősi módszerekkel állítják elő a palackba zárt illatokat. És Elena hamarosan mindenkit meghódít. Páratlan módon tudja megérteni és teljesíteni a vágyakat: képes arra, hogy megfelelő parfümöt készítsen egy… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2016
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633551530 · Fordította: Matolcsi Balázs
>!
Park, Budapest, 2016
432 oldal · ISBN: 9789633551707

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Firenze


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

>!
Sister
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Az év első kedvence! Viszonylag ritkán vagyok ennyire elragadtatva egy könyv után, de Elena története már az első oldal után magával ragadott. Először csak egy kétségbeesett lányt látunk, aki épp egy szörnyű szerelmi csalódást próbál kiheverni. Reménytelennek tűnik, hogy valamikor kilábal belőle, de francia barátnője segítségével Párizsba költözik a napsütötte Firenzéből, és szép lassan elkezdi felépíteni újra önmagát. Hosszú utat jár be, több nem várt esemény is alaposan összekuszálja az életet, de végül, az illatoknak hála, egy egészen új Elena búcsúzik a könyv végén. Romantikus, varázslatos és csodaszép történet, boldog vagyok, hogy a polcomon tudhatom. :)

A csodás helyszínek mellett (Firenze, Párizs, Provence) teljesen elbűvölt a parfüm készítés rejtelmeibe való bevezetés. Egy személyre szóló illat sokkal többet árul el viselőjéről, mint gondolnánk. Érzések, élmények, benyomások, emlékek kavalkádjából rajzolódik ki a tökéletes parfüm, ami aztán megelevenedik és mesélni kezd. Mesél életről, boldogságról, szomorúságról, örömről, kétségről, reményről. Fantasztikus, mennyire sokoldalú és mennyire összetett egy illat. Imádtam ezen az ösvényen járni és azt hiszem, innentől másképp tekintek a parfümökre. Valahányszor magamra fújok a kedvenc rózsás illatomból, eszembe fog jutni ez a könyv és az a mámorító élmény, amit adott nekem. :)

11 hozzászólás
>!
DianaSoto I
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Kellemesen lassú, részletgazdag, rózsa illatú. Egy év eseményeit láthatjuk, erős jellemfejlődéseket, megható befejezést. A karakterek élők, hihetők.
És azok az illatok! Próbáltam magamba szippantani, érezni a csodát. Elena igazi művész, aki egy kicsit máshogy látja a világot. Jo érzés látni, hogy nem vagyunk egyedül a világban, nem baj, ha kicsit mások vagyunk.
Tetszett a mindentudó nézőpont, bár néha gondolkodnom kellett, hogy épp kire vonatkozott az a sor. Mégis jó volt belelátni a többiek gondolataiba is.
Első könyves író, ennek még inkább örülök.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a kellemesen folyó, leírásokban gazdag könyveket. (Külön köszönet, hogy nem tartalmazott 18-as jeleneteket)

2 hozzászólás
>!
Lulma
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Az első könyve az írónőnek és máris elég jó lett! Belemerültem a parfümkészítés világába, lubickoltam az illatokban és közben a bájos, romantikus történet is nagyon kellemes volt. A regény olvasása óta folyamatosan nézegetem, szagolgatom a parfümöket a drogériákban és irigykedem azokra, akiknek olyan különleges orruk van, mint a könyvben Elenának.
Tetszett, hogy bemutatja az egyes összetevők, növényi anyagok jelentését. Ezentúl már erre is figyelni fogok, ha új illatot választok magamnak.
El tudnám képzelni, hogy később valóban illatos lapokkal, vagy esetleg ajándék parfümmel árulják a könyvet. :)
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2016/05/17/cristina_caboni_a_…

>!
Mariann_ P
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Ez a könyv engem elvarázsolt.
Barackvirág, rózsa, jázmin, gyöngyvirág, ylang-ylang , szantálfa, tubarózsa, vanília, vetiver,citrom, bergamott, őszibarack, fekete üröm, angyalgyökér, levendula, mirha, tölgymoha, ámbra , narancsvirág és még számtalan illat….
Még olvasni is gyönyörűség ezt a kavalkádot, akkor is, ha nem ismerem pontosan az illatokat, amiket árasztanak.
A történettel kapcsolatban most éppen befogadóképes voltam, kellett a lelkemnek egy ilyen utazás , szerettem ezt az Elena és Cail alkotta párost a hajbabrálással és apró érintésekkel.
A parfümök személyre szabott előállításáról hiányos ismeretekkel rendelkeztem , így az újdonság ténye miatt is lelkesen olvastam , a rózsák ,a levendula meg örök kedvenceim , a téli rózsakert , a levendulamezők meg lenyűgöztek.
Azt hiszem most egy kicsit jobban fogok figyelni az illatokra, gyakrabban használom őket, és biztosan lesznek olyan perceim, amiket becsukott szemmel, egy -egy finom illat befogadásával, élvezésével fogok tölteni.

>!
tunczo
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Csodálatos utazást tettem a parfümök világában. A történet olyan mint, amikor felülsz a hullámvasútra, ami egyre magasabbra visz és a végén már szinte szárnyalsz. Olyan, mint amikor érzed a tavasz első napsugarait, ahogyan csiklandozzák a bőrödet. Olyan, mint a reggeli hűvös szellő, amitől borzongás fut végig a bőrödön.
Káprázatos dolgokat lehet üvegcsébe zárni, ami a testet-lelket melengeti. Most pedig alkotóelemenként megnézem a parfümjeimet, hogy mit sugárzok magamról nap, mint nap.

3 hozzászólás
>!
Boritek70 P
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Nem tökéletes könyv. Főleg az elején, az érzelmi szál túl nyálasnak tűnt a szememben, túl soknak, de mégis aztán úgy mesélt nekem az illatokról, hogy teljesen bele tudtam élni magam ebbe az amúgy túl rózsaszín történetbe. Hiszen az illatok valóban képesek felidézni régmúlt emlékeket, hangulatokat, kiváltani belőlünk intenzív érzelmeket. Elvarázsolt a kis párizsi illatbolt, láttam magam előtt a feslő rózsákat, a provance-i levendulamezőket, a firenzei ház poros polcain megbúvó, hosszú évek óta illatokat őrizgető üvegcséket. Eljátszottam a gondolattal, vajon milyen lehetne az én saját illatom? Ami csak rám jellemző, velem együtt teljesedik ki… jó volt elmerülni ebben a világban, és eljátszani a gondolattal, akkor is, ha ez valószínűleg nem fog kiderülni, de az is elég, ha megtalálok néhány szívemhez közel állót. :)

>!
mokus33
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Szeretem az olyan könyveket, amelyek nagyszerűen tudják ábrázolni szavakkal az ízeket, illatokat. Joanne Harris ennek a nagymestere, de ebben a könyvben Cristina Caboninek is sikerült ezt megvalósítania. Öröm volt olvasni az illatokról, a csábító összetevőkről, a parfümkészítés titkairól, közhelynek tűnik, de tényleg szinte az orromban éreztem az illatokat:) Ez nagyon tetszett a könyvben.
Ami nem annyira volt erős a regényben, azok a karakterek, a köztük lévő kapcsolatok, valamint a velük kapcsolatos bonyodalmak. Nem szerettem meg a szereplőket, ez még nem lenne akkora gond, viszont sokszor csóváltam a fejem egy-egy cselekedetük miatt. Túlságosan csöpögős volt a cselekmény, ráadásul tengernyi olyan mozzanata volt ennek a szerelmi szálnak, ami szerintem igazán képtelenségnek tűnik spoiler.
Egyszóval kettős érzésem van a könyvvel kapcsolatosan, ha nem lettek volna a csodás helyszínek és varázslatos illatok, akkor ez egy szörnyen nyűglődős könyv lett volna számomra. Szerencsére a parfümök megmentették a regényt, így azt mondhatom, hogy élveztem az olvasását.

>!
Felixa P
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Parfüm és Párizs mindig jöhet… – gondoltam, amikor elolvastam a könyv fülszövegét. …és jött is minden mennyiségben. Nagyon megtetszett a történet, pillanatok alatt belemerültem ebbe a varázslatos és illatos világba; ez vonzott végig a történet olvasása közben. Az, hogy a szereplőkhöz is illatok vannak társítva, különösen figyelemfelkeltő. A különböző illatok leírása összekapcsolódik a főszereplő életútjával, szinte illata van a fejezeteknek. Azt hiszem ezek után én is felkeresném Elenát, hogy nekem milyen illatot is ajánlana, ami egyedi és csak az enyém… :)

>!
Belle_Maundrell
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Majdnem megvettem ezt a könyvet a Könyvhéten, de most áldom a megcsappant tartalmú pénztárcámat és a „kell még skandináv krimi” szavakat sugdosó szívemet, hogy nem tettem. Nagyon sokat vártam tőle, de jesszumpepi, micsoda csalódás volt. Kénytelen leszek egy nyomokban termékmegjelenítést és sok felesleges sztorizgatást tartalmazó értékelésben kiönteni a lelkemet.
Igazából nem mondanám magamat nagy parfümrajongónak. Van egy szerintem csodálatosan fincsi parfümöm (Naomi Campbell Seductive Elixir), amihez lelkesen ragaszkodom vagy tíz éve, és csak akkor használtam másikat (avonos Incandesse), amikor már nem lehetett boltban kapni, de még nem fedeztem fel az internetes parfümrendelés varázsát. Most viszont csak akkor cserélném le, ha kivonnák a forgalomból, de isten óvjon tőle, mert már kerültem sampon meg testápoló válságba. Én ragaszkodom a szépészeti cuccaimhoz, nem szeretek más illatú lenni. Mondjuk parfümöt csak akkor használok, ha megyek valahova, és nyáron nem is, mert akkor úgyis mindent áthat a naptej.
Végiggondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy tizenöt éve ugyanazt a tusfürdőt használom (Palmolive Aromatherapy, amit nyolcévesen a lila színe miatt imádtam), néhány szerencsétlen próbálkozást követően ugyanazzal a Dove samponnal mosok hajat a Sunsilk eltűnése óta, és tizennyolc éves korom óta szigorúan ragaszkodom a sarki szedres Neutrogena testápolóhoz. Amúgy szeretek mindenfélét szaglászni, főleg anyu cuccait, de isten ments, hogy valami más kencét vagy illatot használjak. Egyedül a Niveával tudok még kiegyezni, mert az ártatlan gyermekkoromra emlékeztet, amikor anyu arckrémét szaglásztuk. És igen, a mosópor vagy öblítőváltás is kész tortúra nekem. :P
De a kényes kis nózim azért szeret kalandozni. Bármilyen virágba szívesen belenyomom, amiben nincs méhecske, mindig megszaglászom a gyümölcsöket, mielőtt véget vetek a létezésüknek, szeretem a fűszerek meg az egzotikus kaják illatát, a nyuszim szénaillatú séróját, meg mindent a természet lágy ölén. A boltban is gátlástalanul megszimatolom a könyveket, sőt, a színeseim illatát is szeretem. Amikor hazajövök Büdipestről, mindig letüdőzöm a hazai levegőt (kivéve, ha tehénszag van, ami gáz), és imádom az évszakok illatát. Amikor a nyári estéknek kezdett őszillata lenni, akkor kezdtem bedepizni a közelgő iskolakezdés miatt.
Ezt a kilométeres és teljesen felesleges bevezető fecsegést csak azért regéltem el, hogy egyértelmű legyen, hogy a könyv illatos része bejött nekem. Szeretem az „illatos” könyveket, olyanok, mint a finom könyvek, amikben sokat esznek. Tetszettek a parfümkészítés kis titkai, hogy minden fejezet elején ki lett elemezve valamilyen illat (éljen az ylang-ylang), meg hogy mi mihez illik. Jó lehet ez a személyre szóló parfümös dolog, gondolkoztam is rajta, hogy én milyet szeretnék, ha lehetne, de csak arra jutottam (eddigi illatos tapasztalataim alapján), hogy valami bogyósgyümölcsös, friss illat biztos bejönne. Lila vagy piros cuccokból. Igazából a leghatározottabb parfümös véleményem az, hogy utálom a vaníliát, meg mindent, ami sütire vagy vattacukorra emlékeztet.
Sajnos az illatok szaglászásán kívül nem sok érdeme van a könyvnek. Iszonyú klisés a történet, ráadásul olyan, mintha az Izaura tévét nézné az ember (amit nyilvánvaló okokból nem teszek). Minden volt benne, ami egy „jó” kis szappanoperához kell, már csak az hiányzott, hogy valaki megvakuljon vagy lebénuljon.
Elena nagyon idegesített, akkora egy hisztérika volt. Egyáltalán nem volt cuki, amikor nekiállt toporzékolni, meg nem tudom, mit csinálni, de a lényeg, hogy az agyamra ment. Cail akár egy szívtipró is lehetett volna, ha nem heréli rövid úton az Elenával való turbékolás, de rossz volt nézni, hogy mekkora hatalmas nagy papucs lett spoiler. Nem is papucs, hanem nagypapis mamusz. Szóval amint a motor átadta helyét a biztonságos autónak, és elkezdte úgy körbeugrálni a csajt spoiler, vele kapcsoltban is porba hullott minden reményem. Ketten együtt egészen elviselhetetlenül nyálasak voltak.
Meg különben is nagyon túlírt a történet, amilyen kevés dolog történik, simán el lehetett volna intézni rövidebben is. Mondjuk kivághattuk volna Elena hülyeségét, hagyva az illatos részeket, és máris jobban jártunk volna. Egyetlen további pozitívuma, hogy az írónőnek jó a zenei ízlése, én is szoktam Apocalypticát meg Ludovico Einaudit hallgatni, de ez igazából a könyvön nem segít, csak volt két bekezdés, ami feldobott a nyáltenger tetejére és elringatott, mielőtt ismét lehúzott Elena hülye drámázása. Jó, Párizs is tetszett, jó volt a helyszínek leírása, de ennyi.
A vége meg aztán igazán katasztrófa, ennyi cukormázat sütiben sem bírok elviselni. Nagy kár, mert lehetett volna olyan is, mint a Csokoládé, édességek helyett parfümökkel, de az nyilván klasszisokkal jobb. Örök hála az univerzumnak, amiért a könyvtárból vettem ki, egyáltalán nem fog hiányozni, ha visszaviszem. Bár sose látnám többé. Csak és kizárólag az illatok miatt kap két csillagot.

7 hozzászólás
>!
DKamilla
Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, azt mondanám: finom.❤
Szerencsére nem így kell
Annyira szép volt a történet, kidolgozott szereplők, bámulatos helyek, fordulatok, és az illatok. Amilyen szenvedéllyel beszéltek a könyvben az illatokról, ahogy leírta az írónő, szinte éreztem azokat a csodás parfümöket. Nagyon tetszett az írásmód, és a szereplők.
Cail karaktere a tipikus férfi, így a foglalkozása sem tűnt nőiesnek. El sem tudnám képzelni, hogy más legyen a munkája.
Elena nagyon szimpatikus, és igazán különleges hősnő volt, spoiler Kitartó volt és jóindulatú, kedves teremtés.
Sajnos, (vagy nem sajnos,) az elején megsejtettem a spoiler, de ez nem vont le az olvasási élményemből. Elmondhatatlanul kíváncsi voltam, hogyan fognak erre reagálni a szereplők.
Nagyon szerettem a könyvet, végig az volt az érzésem, mintha egy puha takaróba burkolódzva olvastam volna. Finom, kellemes olvasmány volt, bátran ajánlom mindenkinek. ❤❤❤


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

A szeretetnek rengeteg arca van. Nem olyan, mint a szenvedély. Az kifacsar és felemészt.

326. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szenvedély · szeretet
>!
Lulma

Határtalan, meleg, lágy. Mint egy fészek, egy puha bölcső. Belopózik a lelkedbe, de közben meghagyja neked a legteljesebb szabadságot. A nap kíséretet ad az illatoknak. Vegyük például a jázmint: hajnalban erősebb az illata, délben enyhébb, de igazán alkonyat után tárja ki a lelkét, amikor a nap már csak emlék. Össze sem lehet téveszteni az illatait, képtelenség.

27. oldal

>!
Belle_Maundrell

Ville Lumiére. Fényváros.
Ha Párizst le lehetne írni két szóval, ez volna az a kettő. Színek kavalkádja volt a város, csupa élet és ragyogás. Még csak öt óra volt, de a felhőtakaró eltompította a természetes fényt, és Párizs saját fényeinek sokaságával válaszolt a kihívásra.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Párizs
>!
Felixa P

– A sorsot meg lehet változtatni – (…) – Csak akarni kell. Egyedül az akarat képes változtatni a dolgok menetén.

173. oldal

>!
Belle_Maundrell

Bele lehet halni a szerelembe? Mennyi fájdalmat bír elviselni a lélek?

334. oldal

>!
Belle_Maundrell

– Egy jó tea csodákra képes.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tea
>!
Belle_Maundrell

Vanília. A gyermekkor illata, édes, otthonos. Biztonságot és jókedvet áraszt, segít szembenézni a nehézségekkel, enyhíti a feszültséget. Illik az emberi bőr illatához. Pár csepp is elég belőle, hogy szóra bírja a szívünket.

177. oldal

>!
Belle_Maundrell

Szürke ámbra. Édes és csábító, az egyik legősibb illat, a nők kedvence. Lenyűgöző, titokzatos és mély, mint a tenger, melynek becses ajándéka. Nőiességre, eleganciára kötelez, a soha véget nem érő meleg nyári éjjelek hangulatát idézi.

320. oldal

>!
Belle_Maundrell

Egy ponton túl muszáj megszabadulni attól, ami megmérgezi a lelket. Élet-halál kérdése.

416. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Licia Troisi: Az új birodalom
Federica Bosco: Maradj velem, angyal
Sveva Casati Modignani: Tangólecke
Maria Venturi: Újabb bűvölet
Maria Venturi: Elszakadt kötelék
Fabio Volo: Ráadásnap
Sveva Casati Modignani: Fekete hattyú