Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az alkimista kulcsa 33 csillagozás
Nem esik meg minden nap, hogy egy reggel felébredsz, és felfedezed, hogy az apád varázsló alkimista. Hogy a szolgálatában egy bogaras vízköpő áll, akinek minden vágya, hogy újra fenséges szárnyas oroszlán lehessen. Hogy a város, ahová éppen átköltöztél, Velence: a víz és a köd labirintusa, amely a mágia történetének legértékesebb és leghatalmasabb kulcsát rejti.
Lucillával mindez megtörtént. Ám ez csupán a kezdet…
Eredeti cím: La Chiave dell' Alchimista
Eredeti megjelenés éve: 2007
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Nem éppen az én korosztályomnak íródott a könyv, de így is élveztem az olvasását.
A főszereplő egy gondokkal teli 13 éves kislány, aki rögtön szimpatikus lett a maga kissé talán bunkó, de őszinte stílusával. A történet középpontjában nem az ő magánéleti bajai állnak (pedig van az is szegénykémnek bőven), hanem egy varázslatos ereklye – nyilván a fiatalabbaknak ez a rész a vonzóbb. Belecsöppen egy számára ismeretlen világba, és ezt követhetjük nyomon ebben a fordulatos regényben. A cselekmény kiszámítható ugyan, de így is lekötött. Ifjabb olvasóknak ajánlom, akik szeretik a fantasy világát.
Ez olyan kis aranyos történet volt.
Egy lányról aki apjával él,és Velencébe költözésük után jön rá,hogy kicsoda is az apja valójában.
A vízköpőt Placcsot imádtam? Én is akarok egyet!
Dimitrit sajnáltam a végén.
Tetszett a könyv, főleg a közepétől mikor jobban beindult a történet. Placcs a végére szerethető karakter lett, Lucillát is megkedveltem, Leot és Dimitrit sajnáltam, de örülök, hogy sikerül megoldást találniuk arra, hogy a kulcscsont ne kerüljön illetéktelen kezekbe.
Kicsit olyan érzésem lett, mintha ez egy sorozat első része lenne. Lucilla kicsit idegesítő volt, de a vízköpőt imádtam. Leone Wehwalt meg egy külön kategória, de a sejtéseim egy része beigazolódott. És akkor elgondolkodtam, hogy vajon tényleg ajánlatos ezt már tíz éves kortól olvasni? Aztán elfogadtam, igen. A mai tízévesek már nem olyanok, mint én voltam tízévesen. Ha akkor olvasom, bizonyos részeit nyomasztónak találtam volna. Most csak megborzongtam.
Ó, és Velencét imádtam! A saját élményeimet elevenítette fel, és emlékeztetett arra, hogy legutóbb nem jártam be az egész várost, és ez a „szadista város”, ami élvezi, hogy az emberek eltévednek benne, még tartozik nekem egy felfedezniv aló nappal.
Ha ezt gyerekként olvasom 10-12 évesen, akkor sokkal élvezhetőbb lett volna…
Maga a sztori a 67. Oldaltól vált izgalmassá. Hónapok óta olvasom, onnantól már gyorsabban lapoztam. Végre történik valami! (Egy nap alatt befejeztem)
Én ilyen naiv karakterrel még szerintem nem találkoztam. Legalábbis ezt az érzetet kelti. Megtévesztő levél, egyből elhiszi… a körülmények… A karakter maga olyan 14 éves lehet talán, nem emlékszem, hogy volt-e róla említés.
Nem volt karakter fejlődés, vagy bármi izgalmas kaland. spoiler
Az első 67 oldalt ki is lehetne hagyni, semmi értelme. Pörgősebbet vártam, alkimistákat, varázslatot és kalandot. Erre kaptam egy hisztis, beteg kislányt, aki állandóan megfázik, az apját, aki önfejű, és egy misztikus lényt, akiből többet ki lehetett volna hozni….
Vannak részek, párbeszédek amelyeknek egyáltalán nincsen értelmük. Csak oda van rakva hogy foglalja a helyet.
Akciósan vettem a könyvet. Örülök neki.
Egynek jó volt, de 160 oldalt egy nap alatt ki tudok olvasni, ez hónapokon át ment.
Kellemes kis könyv. Jó ellazulásnak a stresszes napokban. És jóféle humorból sincs hiány. :)
Külön élmény volt Velencét úgy olvasni, hogy az író éppen csak pár mondatban mutogatta be ezt a várost. Nem voltak hosszú csöpögős rózsaszín fejezetek. Nem kellett elaludni a részletekbe menő leírásokba. Ezért külön köszönet jár.
A történet vége pedig igencsak nem várt fordulattal ér véget. Nem lehet besorolni a sablonos mesék közé.
Ráadásul nem is tudom, hogy tényleg a mesekönyvek közé tartozik-e, mert igencsak komoly kérdések és nézetek is előjönnek. Bár ahogy körbenézünk a világban, talán tényleg csak a gyerekek azok, akik ezt meg is érthetik.
Könnyed kis hétvégi regény. Kicsit túl rövidnek érzem a történetet, valamint fura volt internetről, motorrol, mobilról olvasni benne, nem igazán illettek a könyv hangulatához, környezetéhez.
Egy kihívás miatt vettem le a polcról, egyébként könyvcsomagban került hozzánk. Úgy vélem a témában olvastam már jobb könyvet.Néhány dolog már előre sejthető volt a történetben. Maga a műfaj annyira nem áll közel hozzám,biztos vagyok benne, hogy a célkorosztály többre értékeli ezt a regényt. Nálam három csillagra futotta.
Népszerű idézetek
– Mindenki azt mondja, hogy becsüli az őszinteséget, de mindenki utálja az őszinte embereket. Senki nem akar az útjukba kerülni. Olyan ez, mint amikor valaki szereti a lepkéket, de rovarirtót fúj a hernyókra – mondta a férfi.
21. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jessica Townsend: Csudamíves 95% ·
Összehasonlítás - Tamzin Merchant: A Kalaposok 92% ·
Összehasonlítás - C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény 91% ·
Összehasonlítás - Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza 85% ·
Összehasonlítás - Anne Nesbet: A Szalamandrás Ház titka 81% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája 94% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: Soha és mindörökké 97% ·
Összehasonlítás - Harriet Muncaster: Holdas Hanna nyaralni megy 96% ·
Összehasonlítás - Diana Wynne Jones: A vándorló palota 93% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: Egy igaz király 94% ·
Összehasonlítás