Talán kimondhatom, hogy az egyik legerősebb képregény, ami olvastam. De mindenképpen rajta van a dobogón ez a képregény.
Ha meg kellene mondanom, mit olvastam, nagyon nehéz lenne részekre bontani, hiszen mindenről is szól, és közben pedig szinte semmiről. Craig életrajza, de közben sokkal több ennél. Egy tinédzser önmegismerése, de közben ott van a felnőttkor kétségei. A kereszténység és a hit kérdése, de közben a spiritualitás átalakulása is. Rengeteg fontos témát feszeget ez a képregény, és közben a rajzok sokkal többet mondanak, mint csak a szavak, és a kettő együtt sokszor egy másodlagos, vagy harmadlagos értelmezést is ad az egésznek. Zseniális, ilyen szinten ennyi értelmezést, ennyi gondolatot egyetlen oldalon még nem láttam (még a tényleg zseniális képregények között sem!). Olyan, mintha egy szépirodalmi regényt olvasna az ember, és a sorok között kellene keresnie a lényeget, a mondandót. Itt a panelek között született meg a csoda, miközben az olvasó kibugyolálta a hagymát a héjai közül.
A történet egy tinédzser fiú története aki keresi önmagát. Talán ez a legklisésebb történet, amit elmondhatunk, mert minden második könyvben önmagukat keresik az emberek. De ez mégis más, hiszen nem csak a test felfedezéséről és az önazonosság kiépítéséről van szó, hanem egy integrálódási folyamatról is, ami közben Craig kirekesztett: minden közösségből. Ezt a fajta kirekesztettséget jól adja át a képregény, a be nem fogadást, és az egyetlen fénysugarat, aki mégis megérti őt.
Az első szerelem is hozzátartozik ehhez a felfedezéshez, és mivel mindketten vallásos családból származnak, így a romantikus nyűglődés még inkább volt nyűglődés, mint más romantikus könyvekben. Egyszerűen azért, mert bár érzelmileg egyes esetekben gyorsan haladtak, mégis az empátia hiánya és a problémák súlya lenyomta ezt a kapcsolatot. spoiler.
A történet másik aspektusa a hit, és a keresztény vallás. Craig kapcsolata Istennel változó volt, hiszen bár mindig hitt, mégis valami megváltozott benne egy hosszú folyamat során. Nem csak a saját felfedezése miatt, de Raine hite miatt is. Nagyon élveztem azokat a képsorokat, ahol a bibliai szövegek egy teljesen más értelmezést kaptak, vagy csak hozzágondoltak a fiatalok, hogy ne legyen annyira kegyetlen az, amit olvasnak. A kedvencem egyértelműen az, amikor spoiler
A végén pedig a törést nagyon jól felvezette a környezete viselkedése, ahogyan minden tudományos dolgot tagadtak spoiler vagy ahogyan túlmisztifikáltak egy alapvetően természetes dolgot spoiler. Bár nagyon szomorú, de az elején jelen lévő spoiler is sokat hozzáadott a karakterhez, és a végének az értéséhez.
A spiritualitás nem csak a szövegben, de a képekben is megjelenik, ami egy hatalmas érzelmi löketet ad a képregénynek: nem elég, hogy olvasunk a hitről, valami egészen elképesztő formában adja át nekünk, olyan mintákkal, mely kifejezik a hit, és az ő érzelmeit is. Nem tudom elmondani, mennyire zseniálisnak tartom, valószínűleg az én szókészletem erre kevés. De csodálatos érzés nézni is, ahogy kibontakozik a hite.
Egyszerűen elképesztő ez a kötet, gyönyörködtet, nem csak a kifejező rajzok miatt, de a nagyon jó szöveg és a történetvezetés miatt is. Érdemes elolvasni keresztény és nem hívő embereknek is, mindenkinek sokat adhat ez a kötet. Nekem legalábbis nagyon sokat adott, gyönyörűnek találom minden benne lévő fájdalommal együtt is. Remélem más is olvasni fogja…
Utóirat: ha véletlenül az író Magyarországra látogatna, én lennék az első, aki mennék dedikáltatni vele a képregényt. Nagyon örülnék egy ilyen találkozásnak, remélem valamikor sor kerül majd rá :)