Homeland (Kis testvér 2.) 29 csillagozás

Cory Doctorow: Homeland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tizenéves Marcus Yallow-t egy San Franciscó-i terrorakciót követően néhány barátjával együtt nyakon csípték a nemzetbiztonsági hatóságok, és csak nehezen ismerték be tévedésüket. A meghurcolt fiú a lázadó tini hekkerek élére állt, és harcot indított a megfigyelés önkényuralma ellen.

Most, évekkel később Marcus egy változásokat ígérő politikus webmestereként dolgozik, biztos állásban Kalifornia gazdasági összeomlása után. Ám amikor felbukkan régi ismerőse, Masha, és kezébe nyom egy pendrive-ot, tele tűzforró információkkal, amelyek átrendezhetik az egész hatalmi struktúrát, Marcusnak döntenie kell: új életét és az anyagi biztonságot választja, vagy visszatér lázadó múltjához, és keresztes hadjáratba kezd az igazság oldalán?

A Hugo-, valamint Nebula-díjakra jelölt és több más kitüntetést el is nyert Kis Testvér folytatásában a kanadai író és internet-guru ismét elsősorban az ifjúságot szólítja meg, de valójában minden olyan embert, aki aggódik amiatt, amerre a… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508219 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

zamil>!
Cory Doctorow: Homeland

Hű folytatása a Kis Testvérnek, nem okozott csalódást.
Azt kaptam amit vártam, Marcus nem sokat változott, és a világ se amiben él.
Nem tudom mit mondjak erről a jövőről, ami már sajnos a jelen, valahogy elborzaszt, és kiábrándít, még jobban a begubózásra sarkal, pedig ez elől nem lehet menekülni, mert már az otthonunkba is beférkőzött.
Doctorow nagyon jól ír, a történet engem magával ragadott, tényleg megérdemelni, hogy a kiadó igényesen adja ki ezt a könyvet a keze alól, mert botrányos (sajnos szokás szerint).
Ajánlom a könyvet, azoknak akiket a Kis Testvér megfogott, akiket nem azokat ez a könyv se fogja megérinteni.
Egy biztos a Laptopon a kamerát leragasztottam, biztos, ami biztos.

8 hozzászólás
ppayter>!
Cory Doctorow: Homeland

„[…] A Kis testvér és a Homeland elsőre feszes tempójú akcióregénynek mutatja magát, de jóval több van bennük ennél. A szórakoztatás mellett afféle útmutatóul szolgálnak a huszonegyedik századhoz, és ez az, ami miatt azonnal a kezébe nyomnám azoknak is, akik rég kinőttek a kamaszkorból. Az „okoseszközök” terjedésével irdatlan mennyiségű információ halmozódik fel, amit nagyon könnyen lehet rossz célra használni, mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy ne beletörődjön az elkerülhetetlenbe, hanem meg is értse, hogy hogyan működik ez az egész és mi történik akkor, ha rossz kezekbe kerülnek személyes adatok. Olyan személyes adatok, amiket akár a legközelebbi barátainkkal sem osztanánk meg, de ott figyelnek a telefonjainkon és számítógépeinken, az esetek többségében védtelenül. Az információ fegyver, érdemes felvértezni magunkat az esetleges problémák ellen és ésszel, megfontoltan, eszközként használni a magunkról kiadott adatokat (ezért nem kell egyébként sírni a Facebook és más közösségi oldalak miatt, az van rajtuk, amit fölteszel, egészen odáig kizárólag a te kezedben van a kontroll), és adott esetben fegyverként használni az adatokat, az adatok azonnali megosztásának lehetőségét, az információszabadságot egy jó cél érdekében.

Doctorow tökéletesen megoldotta a problémát: egy regény nem csak attól jó, hogy szórakoztat, az sem árt, ha el is gondolkodik a mondanivalóján az olvasó. Ezek pedig ilyenek: kizárt, hogy bárki is úgy olvassa végig őket, hogy egy pillanatra sem töpreng el azon, hogy milyen fájdalmasan közeli ez a világkép, mennyire kis lökés kell ahhoz, hogy egy látszatra jól működő rendszerben összeroppanjon egy törékeny biztosíték és átbillenjen az egész gyűlölködő, agresszív, saját polgárai után kémkedő, illiberális, autoriter diktatúrába, akár úgy is, hogy a többség fennhangon üdvözli az új, „erőskezű” és „határozott” intézkedéseket. De azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom…

Egy szó mint száz, minden szerkesztési hiányossága (tele van elgépelésekkel mindkét kötet és elég sok a fölöslegesen lefordított kifejezés/név/cím, ezeket jobb lett volna lábjegyzetben magyarázni) és a Homeland enyhén szólva furcsa borítója ellenére (szó nincs benne barikádokról, Arafat-kendős lázadókról, Molotov-koktél-hajigálásról és anarchiáról, annál több viszont rendőri túlkapásokról, korrupt politikáról, valamint demokrácia, egyenlőség és béke iránti igényről, a borító pedig direkt a magyar megjelenéshez készült, így pláne érthetetlen) érdemes elolvasni a két regényt. Alapművek, nem a sci-fiben, hanem a huszonegyedik századi élethez, márpedig nagyon nincs más választásunk, amíg valaki össze nem rak egy működő időgépet (de azzal úgyis csak még jobban megszívnánk…). Olvassátok, gondoljátok végig és ha mást nem, legalább a hidegen készített kávét próbáljátok ki, érdemes!”


Bővebben, valamint az előzményről: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/07/cory-doctorow-hom…

14 hozzászólás
Noro P>!
Cory Doctorow: Homeland

Nagyon dühös vagyok a borítóra. Srác molotov-koktéllal, és aláírjuk, hogy anarchista? Azon még túllépnék, hogy a regényben egyáltalán nem szerepel sem hasonló jelenet, sem egy ilyen jelenettel szimbolizálható gondolkodásmód. De szégyen, hogy pont sci-fi kiadói körökben nem tudnak különbséget tenni aközött, amivé egy idealista politikai filozófia torzult, és aközött, ami lehetett volna belőle. Mert ez a könyv arról szól, amit az anarchia fogalma eredetileg jelentett: egy egyenrangúakból álló csoport, kívülről/felülről rájuk kényszerített szabályrendszer nélkül hoz döntéseket, amelyeket ezután önmagukra – de kívülállókra soha – kötelező érvényűnek fogadnak el. Így leírva nem is olyan extrém, ugye? Hacsak nem vagy politikus. Doctorow azt járja körül, hogy a modern információs technológia hogyan tenné lehetővé ennek a fokozatos megvalósulását, illetve azt, hogy vajon minek kellene történnie a világban, hogy az emberek nagy tömegeiben valóban feltámadjon az igény egy ilyen rendszerre?
Talán ebből is kiderült, hogy a könyvet nem érzem különösebben ifjúságinak, bár a stílusa valóban eléggé jópofizós és – hibásan fordított – szlenggel teli, ami harminc fölött néha egy hangyányit irritáló. Ezen felül hajlamos átmenni programozói kézikönyvbe, és a lezárást is kissé összecsapottnak érzem. De akit érdekel az abszolút realista társadalmi SF, annak érdemes lehet foglalkoznia a regénnyel.

8 hozzászólás
Balázs_Erőss>!
Cory Doctorow: Homeland

Gyenge közepes. Volt benne ami tetszett, de az egész sztori félbemaradt. Nem kaptam elégtételt, miképp a főhős sem. Nem erre számítottam.
Technikailag ismét csak egy kellemesen szórakoztató és érdekes olvasnivalóhoz jutotottam, de mint „anarchista regény”, ahogy az a fedlapon áll… azt el lehet felejteni. Attól, hogy valaki tüntetésekre jár, aluminium zacsiban tartja a mobilját, valamint maximálisra túráztatja a paranoiát, még nem lesz anarchista.
Könnyedén lehetett volna jobb, még könnyedebben lehetett volna szuper a vége.
Hármas alá.

WerWolf>!
Cory Doctorow: Homeland

Hihetetlenül jól sikerült regény, így le a kalappal Cory Doctorow előtt.
Azt hittem, hogy a Kis Testvér után már nem tud igazán eredetit írni, mégis sikerült neki.
A történet nagyon jól fel van építve és nem hagyja az olvasót pihenni. Igaz, az eleje egy kicsit nehezen indul az Égetett Ember fesztiválon, mert Cory Doctorow mindeninek meg akarja mutatni, hogy milyen is egy hét együttlét a sivatagban, ahol sem internet, sem mobilhálózat nincs. Azonban ez a helyszín nagyon is jó terepet szolgál az előző részben lévő szereplők felvonultatására, még akkor is, ha úgy érzi az olvasó, hogy kicsit sok a véletlen egybeesés. Később azonban kiderül, hogy mindennek oka volt és szó sincs a véletlenek furcsa játékáról.
Akkor kezd igazán beindulni a regény, mikor Marcus megnyitja a letöltött fájlt és átolvas pár benne lévő dokumentumot. Ettől kezdve folyamatosan nő a feszültség és úgy érezzük, mintha mi is ott lennénk Marcus és a barátai mellett. Ha örülnek mi is örülünk, ha rettegnek, mi is rettegünk. És van miért és van mitől :)
Aki paranoiás vagy üldözési mániája van, az ne is kezdjen bele a regény olvasásába, mert mire a végére érne, vagy nem fog többé elektronikai eszközöket használni, vagy az összes ilyen eszközét teljesen át fogja alakítani, hogy eltűnhessen a kíváncsi szemek elől.
Sokat gondolkodtam, hogy sci-fi jelzővel illessem e a könyvet, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem a jövőt tárja elénk, hanem a jelent. Minden technikai eszköz adott és nagy valószínűséggel az államhatalom jogellenesen vissza is él velük. Rávilágít arra, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk, hiszen a technika ilyen mértékű fejlődésével, ember legyen a talpán aki követni tudja és át is látja a buktatóit.
Ha szereted a valósághű hackeres történeteket, akkor ezt a könyvet neked találták ki. Ha viszont nem a kedvenced, akkor itt a lehetőség, hogy azzá váljon :)

snowwolf P>!
Cory Doctorow: Homeland

A hatalom formái és a hatalom megőrzésének eszközei jó ideje foglalkoztatnak.
Az író előző könyvében már szó volt a hatalommal visszaélés elleni egyik nagyon jó módszerről: a nyilvánosságról, különösen a mostani píszí-t beszélő, de a társadalom tagjait annál agresszívebben zombivá degradáló hatalom esetében.
Mondd ki a démon nevét hangosan, és hatalmat nyersz felette… De hogyan tegyed, hogyha a hatalom is nagyon jól tudja ezt, és a kommunikációs csatornákat uralja? Például úgy, hogy spoiler. Nem is beszélve a katonai hatalomról, amit mindannyian elég jól ismerünk…
Mennyire fertőző a hatalom? Ha egy jóakaró politikus hatalomhoz jut, mennyi az esélye annak, hogy jóakaró marad? Vagy kénytelen asszimilálódni a többi cápához, ha a megszerzett hatalmát meg akarja őrizni? Vajon ez szükségszerű?
„A hatalom ugyanolyan értelemben alapfogalma a társadalomelméletnek, mint a fizikának az energia”, "A hatalom vágya (akárcsak a kéjvágy) annyira erős indíték, hogy a legtöbb ember tetteit sokkal erősebben befolyásolja, mint ők maguk gondolnák"(Bertrand Russell: A hatalom).
A hatalommal nem rendelkező, sima mezei polgárnak van-e valós esélye szembeszállni a hatalom túlkapásaival? Ha igen, akkor hogyan? Ha történetesen sikerrel jár, akkor hova vezet ez? Cápává válik ő is, saját elhatározásából? Vagy bekebelezi a csapatát a hatalom: „ha nem tudod legyőzni, akkor állj az élére” módon? Vagy előbb-utóbb kikészítik – idegileg vagy szó szerint? Vagy anarchista lesz kínjában? Vagy…
Olvasd. Egy jó kis akciófilm cselekménye valószínűleg k0nnyebben emészthető. Ennek a könyvnek más a célja: kipiszkál a konfortzónámból és gondolkodni kényszerít.

Mwokar>!
Cory Doctorow: Homeland

Abszolút méltó folytatásnak tartom… és szóról-szóra ugyanazt tudom megjegyezni itt is, mint a Kistestvér értékelésében (sajnos a kiadóval szembeni kritika fokozottan igaz már, a borító pedig konkrétan SZÉGYEN – nyilvánvalóan fogalmuk sincs miről szól a regény, amit kiadtak … úgy tűnik, mindig van lejjebb).
Visszatérve a műre: A. Huxley Szigetének olvasása után nem értettem, hogyan lehetséges, hogy "máig nem tudtunk kitermelni egy faja kis Diktátort, aki lezúzna helyettünk minden, bennünket gúzsba kötő tradicionális társadalmi konvenciót, azért, hogy aztán azzal a recepttel a markunkban tisztalappal építhessük fel végre azt a bizonyos Szigetet”… ÉS ezt őszintén, nem értettem … nos, a helyzet változott. Bár a Kistestvér első része is ezt próbálta belém verni, mostanra ért be igazán a felismerés, hogy a rendszer építőelemeiként mégis milyen alapon várjuk, hogy „kitermelődik” :)) majd a „tisztalap” ?! Egyébként határozottan ijesztő egy vagy két kicsi „Legó”-ként belegondolni, vagy megpróbálni elhitetni magunkkal, hogy változtathatunk bármin … Marcuss „legütősebb taktikája” is ezekre az ijesztő dolgokra a „sikoltozva, körbe-körbe kétségbeesetten rohangálás”, ugyebár :))) … rendszerint ebben az állapotban talál rá a barátnője, ebből az állapotából próbálja kiragadni a baráti köre, illetve a józan esze (ez utóbbit gyáva hősünknek rendszeresen sikerül szélnek eresztenie) … de végig élve/olvasva a Kistestvér regényeket, látva a bemutatott embertömeg … talán … mosolyát ? … lehet nem a legjobb kifejezés, de ez volt az érzetem … totálisan értelmetlen dolognak tartom most már a „másra való várakozást”.
Cory Doctorow-nak van ereje! Doctorow idealista … ez talán szitokszó?! … nem így kezdődik minden … egy ideával ?! … nem itt kell kezdeni mindent?!

… türelmetlenül várom, hogy a folytatást kiadják magyarul is!

GitarGavaller>!
Cory Doctorow: Homeland

Szerencsére nem másolat jellegű folytatást, hanem egy teljesen új történetet kaptunk. A szereplők szinte teljesen egyeznek, de más élethelyzetben szerepelnek, bár a paranoid hangulat még mindig jelentősen befolyásolja a cselekményt.
Nekem tetszett a történet, még a szerkesztési hibákat is el tudtam nézni.
A borító tényleg nem ehhez a regényhez készült. :)

David_Kitzinger>!
Cory Doctorow: Homeland

A fordítás elég hanyag, és egyáltalán nem ismeri a szubkultúrát a fordító, így a kifejezeéseket, szlenget sem tudta lefordítani rendesen. Ez pedig elég fontos lenne azoknak, akik elolvasnak egy ilyen könyvet magyarul. Kár volt ezzel szétcsapni. Amúgy tele van elütéssel is a könyv. Ráfért volna egy kis munka a magyar kiadásra.

b3ck>!
Cory Doctorow: Homeland

Not as good as Little Brother, I am brave enough to tell it's boring at some points. However I love Doctorow's choice of topics, because those are important in 21th century.


Népszerű idézetek

ppayter>!

    Aki ivott már kávét, tudja, hogy csodákra képes. A többség azonban el szokott feledkezni róla, hogy jó kávét készíteni a világ egyik legnehezebb feladata. Még akkor is, ha elsőrangú kávébabból készítik, szakszerűen pörkölik, és a legmodernebb technikával főzik le. Egy kicsivel több víz, egy hajszállal magasabb hőfok, és az eredmény nem több egy pohár keserű löttynél. […]
    De létezik egy Másik Út is. Ha hideg vízben készítjük el. Akkor csak a legédesebb savakat vonjuk ki a kávészemekből, amitől a folyadéknak olyan íze lesz, mint a csokoládénak vagy a karamellnek. Túl magas hőfokon ezek mennek tönkre először, s lesz a zamatos italból ihatatlan lötty.
    Tudom, hogy a hidegen sajtolt kávé igazi paradoxonnak tűnik, ennek ellenére talán ez a legkézenfekvőbb és legkönnyebb módja, hogy az ember jó kávét készítsen.
    Először is megőröljük a kávét. De nem olyan aprószeműre, ahogy azt a kávézókban teszik – elég, ha akkorák, mint a durvára őrölt tengerisó szemcsék. Aztán szépen beletöltjük egy légmentesen záródó alkalmatosságba, kétszer annyi vizet eresztünk hozzá, majd jól összerázzuk, és valami hideg helyre tesszük egy éjszakára […]. Reggel szépen átszűrjük papírfilteren, és amit kapunk, az kávékoncentrátum, amit hideg vízzel tovább lehet hígítani. Én a fele-fele arányra szavazok, de kinek-kinek a saját ízlése szerint. És ha igazán jóízűt akarok inni, teszek hozzá egy kis jeget.
    Tényleg érdemes kipróbálni, mert elképesztő íze van! És gyakorlatilag lehetetlen rosszul elkészíteni. Az eszpresszóval ellentétben, ahol is ügyelni kell rá, hogy a kávégranulátum hasonló méretű szemcséket tartalmazzon, különben az egyes szemekből nem oldódik ki minden aroma, másokból pedig túl sok is, a hidegen készített kávé szemcséi gyakorlatilag bármekkorák lehetnek. De most komolyan, ha nincs más, akár egy kalapáccsal is össze lehet törni a kávészemeket, az sem gáz!

51-52. oldal, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: kávé · kávébab
9 hozzászólás
Mwokar>!

… mert a rendszer, akárki akármit gondol, nem egy önállóan létező entitás. A rendszer emberekből áll, és én is része vagyok. Része a problémának, és mostantól kezdve a megoldásnak is.

snowwolf P>!

Fura, milyen magányos lehet az ember, még akkor is, ha tudja, hogy közben
folyamatosan figyelik.

snowwolf P>!

– Ó, igazán? És mégis miért kell, hogy nyilvánosságra kerüljön? Megold bármit is?
Gondolod, hogy nincs mindenki tisztában vele, hogy az egész rendszer a velejéig rohadt?! Gondolod, hogy pár fű alatt terjedő, meghatározhatatlan eredetű fájl majd tömegeket mozgósít, akik felkelnek, és tesznek is valamit?! Letépik láncaikat, és szabaddá teszik az egész világot?!

ppayter>!

Attól, hogy részt vettem az Égetett Emberen, a modern világ egyik legtöbbet fényképezett lakójává váltam – ugyanakkor az egyik legarctalanabbjává is.

(első mondat)

3 hozzászólás
snowwolf P>!

És most, ha szabad, szeretnék pár szóban azokról mesélni, akikkel tegnap éjszaka
volt érkezésem találkozni! Tulajdonképpen két különböző csoportról van szó. Az első szuperintelligens netes kockákból állt, a második pedig… ők inkább gorillába oltott hiénák voltak.
– Ez érdekesnek ígérkezik! – vigyorodott el Jolu, és letelepedett a fal mellett álló egyik székre.

>!

Végül is semmibe sem kerül hinni Istenben. Mert ha mégis kiderül, hogy létezik, akkor mindenki megy a Pokolra, aki nem hitt benne. A hitetlenség következményei katasztrofálisak lennének. Másfelől, ha van és hiszünk benne, a Mennyekbe jutunk. Ha nincs, de mégis hiszünk benne… Az meg senkinek sem fáj. A hit olyan hát, mint egy biztonsági óvintézkedés…

164. oldal, 10. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Kresley Cole: Endless Knight – Végtelen lovag
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Ernest Cline: Ready Player One
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephenie Meyer: A burok
Anthony Horowitz: Mély vízben
Catherine Fisher: Incarceron
Karen Thompson Walker: Csodák kora
Isaac Marion: Eleven testek
Holly Smale: A lány, aki távolról tökéletes