Sátánizmus ​és rockzene 13 csillagozás

Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene

Kik a sátánimádók? Hányan vannak? Kik az irányító személyek? Milyen fogásokkal élnek? Hol folynak a szertartások? Kik az áldozatok: állatok vagy emberek? Lehet-e a rockzene szertartási kellék? Mi is a New Age?
Mindezekre és sok más kérdésre olvashat válasz Mons. Corrado Balducci vatikáni szakértő, napjaink egyik legkiválóbb démonológusa tollából.

>!
Bencés / Pieme, Pannonhalma, 1992
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637918037 · Fordította: Komlósi Éva

Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Traclon>!
Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene

Ez a könyv ijesztő…
Ez a könyv veszélyes!
Életem negyedik félcsillagos olvasmánya, de olyannyira, hogy ha a másik hármat összeszorozzuk egymással, és a kapott eredményt a tizedik hatványára emeljük, akkor belépünk az előcsarnokába annak a kastélynak, aminek ez a „könyv” a tróntermében uralkodik.
Kezdjük talán ott, hogy az egész élvezhetetlenül szerkesztetlen, rosszul fogalmazott (ezt még leginkább az első 2-3 fejezetben észleltem, ahol maga a tartalom nem lett volna annyira kiborító, mivel csak történelmi áttekintést tartalmazott a sátánimádat kultuszának kialakulásáról), a tények és adatok többségét innen-onnan ollózta össze a szerző, hozzátéve saját sommás véleményét, mely rendszerint a „féktelen, aljas, undorító, mocskos, állatias”, és hasonló jelzők halmozásában nyilvánul meg. Ez pedig feloldhatatlan kontrasztban áll az egyébként tudományos-szakmai elemzés képét közvetíteni kívánó szerkesztésmóddal. Az objektivitásnak, hiteles és tényszerű elemzésnek a minimumára sem törekszik egyetlen percig sem.

Majd következett a „könyvnek” az a része, ahol a „nem tudom eldönteni, sírjak-e vagy nevessek” szólás új értelmezést nyert számomra: sokszor szó szerint egyszerre éreztem késztetést hangos, jóízű kacagásra, s egyúttal a könyvnek a gerince mentén történő átharapására – azon agyalva, hogy amit éppen olvasok, az tragikus, komikus, vagy a kettőnek valami groteszk elegye…? Többször nevettem fel hangosan egy-egy bődületes baromság láttán, s próbáltam elképzelni magamban, amint egy tisztességben megőszült, elegáns vatikáni tudós úriember vérben fogó szemekkel, habzó szájjal ül az írógépe előtt egy fűtött szobában, s veri a billentyűzetet. Azután arra gondoltam, hogy a fent vetített rémálomkép eredményét voltak többen is, akik vették annyira komolyan, hogy lefordítsák, szerkesszék, kiadják, stb. Majd pediglen, hogy pontosan az ilyen alakok azok, akik a hit, a kereszténység, mi több: Jézus nevében, önnön ostoba korlátolt tájékozatlanságukból kiindulva képesek lennének üldözni és irtani bármit, ami nekik nem nyeri el osztatlan tetszésüket, s hogy pontosan az ilyen gondolkodás eredménye volt többek között az inkvizíció!
S a legfontosabb: hogy vajon van-e a világon olyan olvasó, aki nem csak szánalommal vegyes dühvel olvassa mindezt végig, hanem az olvasottak esetleg hatással vannak-e a gondolkodására? Ettől a gondolattól őszintén megijedtem…

Mert ahogyan az együttesek kialakulásának történetét, a nevüket, a dalok szövegeit a szerző elemzi (olyannyira túlságosan sokszor egy bizonyos Jean-Paul Regimbal művére hivatkozva, hogy az akár már a plágium kategóriát is kimerítené, ha ez egy tudományos munka kívánna lenni – hozzátéve, hogy az említett Regimbal-féle alkotás semmivel sem lehetett jobb annál, mint amit Balducci kihozott belőle!), nos az valami olyan groteszk, kitekeredett logika, ami mentén a Boci-boci tarka szövegébe is simán bele lehet magyarázni a rejtett sátánista üzenetet.
Lássuk csak:

„Egyértelmű és nyilvánvaló, hogy a szövegben a tarka szóval a fekete és fehér ellentétére, vagyis a sátánnak Istennel való szembenállására és örök harcára utalnak, melyben a dal hallgatójának is részt kell vennie, nem kérdés hogy melyik oldalon. A "se füle se farka” pedig a sátánista szertartásokon rendszeresen alkalmazott brutális és véres állatcsonkításokra utal, kifejezve az énekes undorító, beteges vágyát, hogy mennyire szeretné ártatlan teheneknek a füleit és farkait levágni. Az „oda megyünk lakni” a poklot hivatott megidézni: ez a felszólítás, hogy mindenki törekedjen eljutni a kárhozat birodalmába,…" – bocsánat, de annyira hülye készakarva sem tudok lenni, hogy az „ahol tejet kapni” -ra is kitaláljak valamit, erről már Balducci-t vagy regimbal-t kellene megkérdezni. ;)

Ja, és a kedvenceim: amikor arról elmélkednek, hogy bizonyos lemezeken és számokon csak akkor lehet meghallani a rejtett sátánista üzenetet, ha a lemezt visszafelé forgatjuk, vagy a lejátszás sebességét a tizenhatodára (vagy tudom is én, hányadára) csökkentjük. – Először is: én ugyan koromnál fogva már csak a bakelit-korszak legvégét kaptam el, de soha a büdös kopasz életben nem hallottam olyan lejátszókról, melyeken lenne lehetőség a lemezeket visszafelé forgatva lejátszani…! Ha én tudom rosszul, akkor kérem az idősebb generáció képviselőit, javítsanak ki. Ami pedig a lejátszási sebesség csökkentését illeti: amennyire emlékszem, a lemezjátszókon mindössze kétféle lejátszási sebesség létezett, a kis- és nagylemezekhez való. Ezeken a kislemezek lejátszását le lehetett lassítani (nem tudom, hogy a normál sebesség hányad részére), ha a kislemezhez a nagylemez sebességét állítottuk be, és ugyanígy a nagylemezek esetében a sebességet felgyorsítani lehetett.
De: még ha lehetséges is volna mindez a visszafelé játszás, sebesség-csökkentés és a többi állatság, akkor is: mit gondolt a kedves író, ki a retekegér vásárol meg egy rock-, vagy bármilyen lemezt azért, hogy azt visszafelé, meg lecsökkentett sebességgel játssza le…?!

…s akkor még egyetlen szót nem szóltam arról, hogy tényeket illetően a könyv hemzseg konkrét hazugságoktól és félremagyarázásoktól! Mert az még, hogy az AC/DC nevébe belemagyarázzák, hogy ez tulajdonképpen az Anti Christ/Death to Christ rövidítése, a közte található villám pedig mindenféle sátánista rock'n'roll istenek szimbóluma (bár ha valaki könyvet/tanulmányt ír egy adott témáról, akkor az ilyesminek minimum illik utánanézni, s nem saját eszmefuttatásokra támaszkodva hinteni az orbitális hülyeségeket), az még hagyján, annak fényében, hogy pl. a Rush Anthem című számában, akárhányszor hallgatom meg, és olvasom végig a szövegét, sehol nem találok még csak hasonlót sem olyasmikhez, mint hogy „Ó, sátán, hogy ragyogsz, sátán fala, a holokauszt fala. Tudom, ki vagy, szeretlek.”, ahogyan az az Egyértelmű sátánista üzenetek fejezete alatt le van írva. – Ez utóbbi tehát nem más, mint kerekperec rosszindulatú, gátlástalan hazugság, amit még csak a tájékozatlansággal sem lehet magyarázni!
Máshol pedig egyértelműen és nyilvánvalóan drog hatására elkövetett bűncselekményeket írnak a rockzene számlájára, méghozzá úgy, hogy közben maguk is leírják, hogy az elkövetők herointól bekábult elmével tettek valamit, de mindez mit sem számít, ha előtte két órával meghallgattak egy rockszámot, mert akkor csakis annak hatására cselekedhettek, az öntudattalan narkós állapot ugyebár smafu…!

Tovább nem is részletezném az értékelést, a teljes képtelenségről úgyis hű képet adnak a könyvből becitált idézeteim (melyeket, ha nem a saját szememmel látok leírva egy könyvben, hanem bárki elmeséli, merem állítani, hogy soha nem hiszem el! ).
Végezetül csak annyit, hogy életemben először jutottam el oda, hogy azt mondom: ezt a könyvet meg fogom semmisíteni , nem fogom újból kiengedni a nagyvilágba, mert igenis veszélyes!

11 hozzászólás
lilijan>!
Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene

ritka nagy szemetet tarthat kezében a nem-tudni-hogy-járt olvasó, akivel szembejött ez az alapmű. az egy dolog, hogy a szerző, bár számtalan könyv formátumban megjelent ún. írás ún. szerzője, nem igazán tud fogalmazni, de ezt nagyon sok esetben el lehet nézni, kiváltképp, ha olyan izgalmas témákról van szó, mint a sátánizmus és a rockzene kapcsolata. tiszta képet azonban a várakozásokkal ellentétben csak arról kapunk, hogy kedves balducci páter agya milyen állapotban lehet a mentálsíkon: ha az állagát és a koherenciáját kéne találgatnom, egy sokéves, rázkódástól beopálosodott és már penészes almakompót-befőtt jut az eszembe. mondjuk férges almából. mindenesetre, hogy ha valaki úgy érzi, hogy túlságosan meg van békélve a világgal, a szélsőséges illiberális katolikus konzervativizmussal és különben is túl jó kedve van, akkor pörgesse át az elejétől a végéig egészen elképesztő hazugságokat és hülyeségeket tartalmazó „könyvet”, és érezze a mélyről fakadó megvetést! black metal ist krieg!

4 hozzászólás
abraxa >!
Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene

Az összes között
a legocsmányabb könyv
és ráadásul a bencések adták ki.
Ilyen a létezéssel szemben állni.

Ezeknek az embereknek
a mások megmentése helyett
magokat kellene megmentenek.

Az intézményes keresztény vallás egyébként a létezés sötét, nőies oldalát: az erőt, az energiát kiáltotta ki „gonosznak”, mivel engedelmes és egyéniséggel, szabad akarattal cseppet sem rendelkező (és teljesen erőtlen, akarat-gyenge) tömeget kíván létrehozni. Az összes „pásztor”, „pásztor-király” kultusznak ez a célja. Az első „pásztor-király” nagy valószínűséggel az első egyiptomi fáraó volt.

Korunk a Vízöntő kora, a Vízöntő jele az Ember. Ez azt jelenti, hogy a Vízöntő kornak az Emberről kell szólnia, mivel a Vízöntő az Ember kora. Ne hagyjátok magatokat rendelt utatoktól semmilyen dajkamesével eltéríteni!
A Halak korszakot, ami Vénusz-, az öröm kora lett volna, azt is eltérítették.

Zoltán_Rádi>!
Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene

Alapvetően liberális vagyok, igy hiszek a szólásszabadságban meg minden, de ez egy olyan könyv, amit még én is betiltanék. Senki ne adjon pénzt ilyesmiért akkor se, ha csak nevetni akar egy jót.
„vatikáni szakértő, napjaink egyik legkiválóbb démonológusa”. Hangosan felnevettem, amikor olvastam…ettől függetlenül szomorú, hogy van, aki ebből jól megél, mig a többiek keményen megdolgoznak a betevőért.
Kérek mindenkit, hogy ne támogassa ezt és ne vegye meg a könyvet.

Andriska>!
Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene

Balducci teológus doktor tömören és lényegretörően, nagyon jól megfogalmazta az ördög jellemzőit és a sátánista csoportok, szertartások lényegét.
A könyv 1991-ben íródott, de a szerző már akkor sugallta (233. old.), de érezhetően kissé talán félt a témától ("igen kényes feladatnak" nevezi írni róla),amiről ma már a neten is jelentek meg leleplező videók, hogy tetszik-nem tetszik, a hollywoodi filmipar és a könnyűzene világának egy jelentős része szó szerint sátánista befolyás alá került. Aki aláveti magát valamelyik páholynak, annak egyengetik az útját, sztár lesz.
A könyvben a sátánista rockzenéről írtakat is, ha magunkat nem akarjuk becsapni, kár volna kritizálni. Nekem legyintgethet bárki a témára, személyes tapasztalatból tudom, hiszen rockerek között nőttünk fel, hogy a heavy metal túlnyomó része, ha nem is mind konkrétan sátánista, de sajnos keresztényellenes volt (bár annyit jegyezzünk meg, hogy ezt sokszor fogalmilag tévesen, keverték az egyházellenességgel). Persze abban az időben is már ment a „mosdatása” a témának, hogy félreértésről van szó, mert ők csak a „társadalmi igazságtalanságokat” mondják ki… Na persze… De ha például egy interjút végigolvasott az ember, előbb-utóbb csak előjöttek olyan megnyilatkozások, hogy még a laikus is láthatta, hogy itt bizony nyíltan vagy (alig) leplezetten bizony sátánizmusról van szó…
Írom ezt az értékelésemet úgy, hogy mai napig thrash és death metal rajongó vagyok. De világnézetben nincs „pardon”, vannak dolgok, amivel nem lehet „játszani”…
A könyv materialistáknak, ateistáknak és céltalan hedonistáknak nem ajánlott, úgyis csak fikázni fogják…


Népszerű idézetek

Traclon>!

Az AC/DC 1971-ben született Ausztráliában. A rövidítés jelentése: Alternative Current/Direct Current (Alternatív Áramlat – Közvetlen Áramlat).
…..
így lesz az AC/DC-ből AC⚡DC (Anti-Christ/Death to Christ). A „⚡” jel "Thor isten szimbóluma, a rock'n'roll istenéé, aki nem más, mint a sátán.

248-249. oldal- Egyértelmű sátánista üzenetek

Kapcsolódó szócikkek: AC/DC · Thor
24 hozzászólás
Traclon>!

Itt érdemes megemlíteni, hogy Mick Jaggert, a Rolling Stones tagját akiről majd a második részben hosszabban beszélek, a Golden Dawn szabadkőműves-szektában szentelték fel a sátánnak.

135. oldal - A szabadkőművesség

Kapcsolódó szócikkek: Mick Jagger · The Rolling Stones
6 hozzászólás
Traclon>!

Az új rocktípus ritmusa és a dalszövegek erőszakra, lázadásra, a gyilkos hajlamok kiélésére ösztönöznek, a hallgatóságot öncsonkításra, fizikai agresszivitásra, öngyilkosságra, tömeges erőszakra és előre kitervelt gyilkosságok elkövetésére késztetik.
….
„Amikor a punk rock-koncerteken a tetőfokára hág a hangulat, a jelenlévők véresre sebzik egymást a farmerjukba vagy az ingükbe varrt borotvapengékkel, majd a sérülteket szögekkel kivert karperecekkel és ösztökékkel ütlegelik”.

216. oldal - punk rock

3 hozzászólás
Traclon>!

Leírhatatlan tolongás és tömeghisztéria vasárnap este a New Kids on the Block rockegyüttes koncertjén, …

Előző este az együttes Whitley Bayben, london északi részén tartott hangversenyén hasonló jelenetek játszódtak le.

266-267. oldal - Súlyos bajok a koncerteken

8 hozzászólás
Traclon>!

Ezért van az, hogy ha egy pedofil csatlakozna valamely sátánista szektához, mentséget lelne a perverziójára, és még a büntetőjogi felelősség alól is kibújhatna valamiképpen.

105. oldal - Gyermekeken elkövetett erőszak

13 hozzászólás
Carmilla >!

Elvis örömét lelte benne, hogy felizgassa a fiatalokat, nemcsak a zenével és a szöveggel, hanem mindenekelőtt az előadásait kísérő trágár és kihívó mozdulatokkal.

201. oldal, Egy kis történelem

Kapcsolódó szócikkek: Elvis Presley
1 hozzászólás
Traclon>!

Az ördögimádók számának gyarapodása – megítélésem szerint – leginkább a sátánista rock jelenségével magyarázható. Főképp erről beszélek majd a második részben, de nem feledkezem meg a rockzene egyéb változatairól sem, amelyek a válsághoz közvetlenül, a sátánizmushoz azonban csak közvetve kötődnek.

132. oldal - Sátánista rock

1 hozzászólás
Traclon>!

Az Új Kor a fiatalok és a gyerekek érdeklődését is felkeltette, rájuk is hat, „főképp a tömegével terjesztett fantáziajátékok, videók, filmek, kazetták, képregények, könyvek, társasjátékok és játékszerek révén”.

164. oldal - A New Age mozgalom

1 hozzászólás
Carmilla >!

(…) Page, akinek már megvoltak a tapasztalatai a hallucinogén drogok és a homoszexualitás terén, az egyértelmű sátánimádat felé vezette az együttest. Hírnevéhez leginkább két műve járult hozzá: a Stairway to Heaven, amely a boszorkányságon alapul, és a tudatalattinak szóló üzeneteket tartalmaz, és a Presence, amit a koncertjeiken mindig jelenlévő sátáni hatalomnak szenteltek.

215. oldal, Egy kis történelem

Kapcsolódó szócikkek: Led Zeppelin: Stairway to Heaven
Traclon>!

A WASP „már a nevével is elárulja szentségtörő hajlamait: ˇWASPˇ ugyanis az amerikai konzervativizmus betűszava (White Anglo Saxon Protestant), ˇWe are sexual Pervertsˇ-ként is értelmezhető”

220. oldal - A rock ma

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

U. Bäumer: Csak a lelkedet akarjuk!
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Rufus Pereira – Erica Gibello: Lelkigyakorlat egy ördögűzővel
Francis MacNutt: Szabadíts meg a gonosztól
Don Raul Salvucci: A gonoszlélek hatalma
Andrew Neiderman: Az ördög ügyvédje
Siklósi Pál: A Sátán hatalmában
Torey Hayden: Szellemlány
Ira Levin: Rosemary gyermeke
Dean R. Koontz: Rejtekhely