A ​leghosszabb nap 69 csillagozás

1944. június 6.
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap Cornelius Ryan: A leghosszabb nap Cornelius Ryan: A leghosszabb nap Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Az ​Overlord hadművelet, a szövetségesek európai partraszállása pontosan 1944. június 6-án éjfél után tizenöt perccel kezdődött, annak a napnak első órájában, melyet ezentúl D-napként ismer majd a világ. Azokban a percekben az amerikai 101. és 82. légiszállítású hadosztály néhány különlegesen öszeválogatott ejtőernyős katonája kiugrott a repülőgépből Normandia fölött a holdfényes éjszakában. Öt perccel később és nyolcvan kilométerrel arrább a brit 6. légiszállítású hadosztály egy kis csapata ereszkedett le. Ők voltak a jelzők, azok a katonák, akik azt a feladatot kapták, hogy fényekkel kitűzzék a leugrási övezeteket az őket hamarosan követő ejtőernyősök és a vitorlázógépeken szállított gyalogság számára. A szövetséges ejtőernyős egységek világosan megjelölték a normandiai hadszíntér szélső határait. Közöttük húzódott, végig a francia tengerparton, az öt inváziós partszakasz: a Utah, az Omaha, a Gold, a Juno, és a Sword. A kora hajnali órákban, miközben az ejtőernyősök Normandia… (tovább)

Eredeti cím: The Longest Day

Eredeti megjelenés éve: 1955

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Híres háborús regények

>!
Európa / Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
336 oldal · ISBN: 9635487509 · Fordította: Révfy Tivadar
>!
Európa, Budapest, 1999
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630765543
>!
Európa, Budapest, 1994
308 oldal · ISBN: 9630756641 · Fordította: Révfy Tivadar

1 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Cohut Gyula exlibrisével ellátott példányát olvastam Cornelius Ryan A leghosszabb nap című sikeres regényének, melyből négyórás, sikeres film is készült 1962-ben. Természetesen a filmbe nem fértek be a regényben sokszínűen, sok szereplőhöz kapcsolódóan ábrázolt történések és helyzetek. De a könyv kivonataként a film is kitűnő volt egykor. Azóta – szerintem – készült valósághűbb alkotás is a partraszállásról(Ryan közlegény megmentése) A könyv is jó, ha valaki tisztába szeretne kerülni milyen érzések játszódhattak le a D-nap közvetlen előkészítése és megvalósítása során a két ellenoldali szereplőkben. Jól ábrázolja a szereplők lelkiállapota és cselekvése bemutatása során a feszültségeket, veszélyeket, áldozatvállalást, hazaszeretetet, s a mindkét oldali hibákat is, amelyeken sok múlott. Talán hibájaként lehetne felróni, hogy kissé felszínes maradt a történések, az emberi sorsok mélységeinek, részleteinek feltárásában akárha a terjedelem bővítése rovására.
Olvasmányos jó stílusban megírt munka. Bárkinek ajánlható.

>!
Európa, Budapest, 1985
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630736314 · Fordította: Révfy Tivadar
>!
Ákos_Tóth I
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Ez a könyv valahogy úgy él a köztudatban, mint a D-nap legjobb és legolvasmányosabb leírása, ami rendkívül széles látókörrel igyekszik beszámolni a partraszállás eseményeiről. A benne feltűnő alakok palettája tényleg megdöbbentően szerteágazó: katonák, civilek, tengerészek, ellenállók, németek és angolok, amerikaiak, kanadaiak, franciák, egy-két részletben még a kelet-európai besorozott partvédők is „szóhoz jutnak” – tábornoktól a közlegényig mindenféle fontos és kevésbé fontos szereplő. Ehhez mérten a könyv meglehetősen vékonykának tűnt, és az egy-egy konkrét személyre vonatkozó részletek is meglepően rövidek voltak. Tulajdonképpen a klasszikus mozifilmmel összevetve csak Schultz közlegény és Pluskat őrnagy sztorija jelenik meg a kötetben is úgy, ahogy a filmben bemutatták spoiler. A legnagyobb csalódást számomra végül az jelentette, hogy szinte semmit sem tudtunk meg Phillipe Kiefferről és a francia rohamosztagról. Cserébe a filmben teljesen ignorált motívum, a melville-i üteg elleni brit támadás itt nagyon szépen körül lett írva – ezt élveztem. Volt egy olyan érzésem olvasás közben, hogy a június 5-ről 6-ra virradó éjjel zajló ejtőernyős akciók érdemelték ki a legnagyobb figyelmet Ryantől, és ezeknek az események a rekonstruálása sokkal ésszerűbb ötletnek is tűnik, mint a sokezer embert megmozgató teljes partraszállásé. Külön kis érdekesség, hogy a modern szórakoztatóipar által felszínre dobott, ma már közismert hősökről, az 506-osok E századáról egy büdös szó sem esik a kötetben – ami nem is feltétlenül baj, mert így is rengeteg az elmondatlan, feldolgozatlan sztori a témában.

Ryan stílusa különben elsőrangú, valószínűleg manapság kiadva is megállná a helyét. Az előszóban elhangzó ígéretét viszont (ez nem hadtörténelem, hanem egyes emberek története) szerintem nem sikerült teljesen megtartania. A német hadvezetésben tapasztalható kommunikációs zűrzavarról, baklövésekről és tévedésekről túl sokat ír, és a könyv terjedelméhez képest rengeteg szereplővel operál, akikhez így képtelenség közelebb kerülni. Ebben a formában A leghosszabb napból hiányzik még legalább újabb háromszáz oldal, avagy Ryan maradt adós a könyvében szereplő sztorik mélyebb, részletesebb kibontásával (talán beszédes, hogy a hasonlóképpen klasszikus Messze volt a híd egy kisebb volumenű, kevesebb embert megmozgató hadműveletet dolgoz fel, mégis majdnem kétszer olyan hosszú, mint ez a riportregény).

>!
Európa, Budapest, 1985
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630736314 · Fordította: Révfy Tivadar
1 hozzászólás
>!
Ikarosz
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Nagyon jó hangulatú könyv, teljesen külső szemlélőként vagyunk jelen. Mindent valaki más látott, érzett, gondolt. Ez megadja az alaphangot, egyensúlyoz a tények és a benyomások között. Ezt a könyvet nem úgy kell olvasni elsősorban, hogy így történt, hanem hogy valaki, aki ott volt, így emlékszik. És furcsán keveredik benne a tragédia, a hősiesség és a humor. Minden rendű és rangú ember szerepel benne, mindenkinek más terhek nyomják a vállát.
Emellett egy könnyed, olvasmányos mű, bárkinek ajánlanám.
Egyetlen negatívum, hogy rövid. Sokkal több sztorit és szereplőt is elbírt volna ez a könyv. És nem tudom, hogy kiderült-e, mi lett Pluskat őrnagy kutyájával.

>!
Tintapatrónus P
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Ez egy nagyon jól megírt dokumentum-könyv. Nem regény, nincs egy adott fonal amit végigvezet, de nem is pusztán történelmi esszé. A partraszállás napjának ( D-day 1944 június 06) a forgatókönyve tárul elénk, nagyon sok egyéni történeten keresztül, de természetesen nem nélkülözve a történelmi adatokat, az előzmények vagy események általánosabb, illetve részletesebb bemutatását. Azért mondom azt, hogy Cornelius Ryan nagyon jól írta meg ezt a könyvet, mert a temérdek adat ellenére sem állunk szemben egy száraz vagy unalmas olvasmánnyal. Épp ellenkezőleg! Ez annak köszönhető, hogy számtalan hosszabb-rövidebb epizód van benne, ami egy-egy katonát, tisztet, vagy egységet követ nyomon a partraszállás adott momentumaiban – legyen szó akár a német, akár a szövetséges oldalról – felfedve előttük az emberi tényezőt, annak minden heroikus, tragikus, de néhol akár vicces mivoltát is. Számomra leginkább a hihetetlen szerencsés egybeesések, és az apró részletek – mint például az, hogy ejtőernyős bábukat is dobtak le a német vonalak mögé, hogy megzavarják őket és eltereljék a figyelmet, vagy hogy a francia ellenállás kódja Paul Verlaine versének a soraiból állt össze – tették igazán izgalmassá.

3 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Nagyon jó volt így olvasni, hogy jó néhányszor láttam előtte a filmet. Láttam magam előtt az embereket, és néha már nem tudtam, hogy ez a film részlete, vagy én képzelem el így.
A kedvencem a tücskök ciripelése volt, de nagyon pontosan volt leírva a szerencsétlen ejtőernyős ugrása, amelyik fennakadt a templom tornyán.
Egyébként egy nagyon jól megírt könyv a partraszállásról. Rengeteg adat, rengeteg történelmi tény, és mégsem száraz, mégsem tömény.
Egyszerűen emberi.
Amikor az ellenséges katonák fegyverrel a kezükben elmennek egymás mellett támadás nélkül, ismét eszembe jut a már sokat emlegetett kérdésem. Miért kell öldökölni egymást, miért nem lehet békében élni?
Mindent összevetve, ez egy nagyon jó könyv!

>!
apwbdum 
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Ha esetleg valakit érdekel a történelem és a II Világ háború akkor ez a könyv egy alapkönyv neki. Testközelről tapasztalhatja meg a partraszállást.

>!
kvzs P
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Annak ellenére, hogy történelmi dokumentumkönyv, izgalmasabb, mint egy regény. Tudtam, hogy mi lesz az eseméynek végkimenetele, mégis végig a történet hatása alatt voltam.
Teli van a könyv adatokkal (helyszínek, időpontok stb), a személyes történetek miatt mégsem száraz. Azzal, hogy nevet, hátteret adott a katonáknak, Ryan közelebb hozta az egész partraszállást, tartalommal töltötte meg az adatokat, és arcot adott az élőknek és a halottaknak. Az ember hiába tudja, a könyv olvasásakor döbben rá mégis, hogy nem lehet a katonákat számokban mérni, mert az összes részvevő mögött ott van egy család, ott van egy élet.
A könyv olvasásakor megint bebizonyosodott, hogy az élet a legnagyobb mókamester és hogy néha a legkisebb apróságokon múlnak az igazán nagy dolgok.
Tökéletes ajánlott irodalom minden II. Világháború után érdeklődőnek.

>!
ursus MP
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Az egyik legjobb történelmi esszé, amit valaha olvastam. Ryen a résztvevők visszaemlékezései alapján állítja össze a II. Világháború s egyben az egyetemes hadtörténet egyik legnagyobb hatású hadműveletének képét. Emberi sorsok teljesednek ki, személyes diadalok és tragédiák sorjáznak egyetlen nap történetében. Függetlenül attól, hogy maga a kor vagy a konkrét esemény érdekel-e valakit, önmagában a mű lebilincselő, kivételes olvasmány.

1 hozzászólás
>!
Almost_Zed
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

A D-day hiteles történelmi eseményeinek felelevenítése mellett számtalan egyéni sors (civil és katona) krónikája is a dokumentumregény.
Ahogyan hétköznapi emberekből hősökké váltak, az a szemtanúk elbeszélései alapján filmszerűen elevenedik meg e kitűnő könyv lapjain, ráadásul a szerző is szemtanúja volt az események egy részének.

>!
Msabee
Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

Nem tartozik a kedvenc könyveim közé. Néhány éve olvastam. Lekötötte a figyelmemet, de nem olvasnám újra. Háborúban játszódó történet, ami önmagában még tetszene is, de nem találtam meg benne a számításomat.


Népszerű idézetek

>!
Almost_Zed

A félelem kopogtatott az ajtón. A hit kinyitotta, és már nem volt ott semmi.

118. oldal

3 hozzászólás
>!
Tintapatrónus P

Tallerday elindult kis csapatával a sövények mentén, a katonák legyezőalakzatban követték. Kis idő múlva meghallották, majd meg is látták, hogy egy másik csoport jön feléjük. Tallerday ciripelt, de azt hitte, válaszciripelést is hall. „Amikor a két csoport közelebb ért egymáshoz – emlékszik vissza – nyilvánvalóvá vált a rohamsisakjuk formájáról, hogy németek.” Ekkor érdekes, és a háborúban ritkán előforduló esemény történt. A két csoport csendben elhaladt egymás mellett jeges dermedtségben, anélkül hogy egyetlen lövés dördült volna. Ahogy nőtt a távolság közöttük, a sötétség elnyelte az alakjukat, mintha sohasem léteztek volna.

>!
Tintapatrónus P

…George Whittington százados észrevett egy géppuskafészket három némettel. Amikor weast és a százados megkerülte őket, az egyik német hirtelen megfordult, észrevette az amerikaiakat, és kiabálni kezdett:
– Bitte! Bitte! (Kérem! Kérem!)

Whittington tüzelt, lelőtte mind a hármat. Aztán odafordult Weasthez, és azt mondta:
– Csak tudnám, mit jelent az a Bitte.

250. oldal

>!
Tintapatrónus P

Mrs. Theodore Roosevelt nyugtalanul aludt a Long Island-i otthonában […] Valószínűleg ő volt az egyetlen olyan asszony az országban, akinek a férje az Utah-parton, a fia pedig – a huszonöt éves Quentin Roosevelt, az 1. hadosztály századosa – az Omaha-parton harcol.

>!
Florentino

és Rudolph Mozgo őrvezető, lenézve a csapatszállító hajóról oldalt a partra szálló járműre, amely minduntalan nekivágódott a hajótestnek, és félelmetesen hánykolódott, fel és alá a hullámokon, azt gondolta, hogy ha ő a felszerelésével épségben be tud szállni a csónakba, „ félig meddig már csatát nyert” .

Harmadik rész

>!
psn

Edward Wozenski százados találkozott Streczykkel, amint egy ösvényen rohant le a part felé. Rémülten látta, hogy Streczyk rálép egy tányéraknára. Streczyk nyugodtan így szólt:
– Már akkor se robbant fel, amikor felfelé jövet ráléptem, százados úr!

320. oldal

>!
virrasztó

Vadul, és minden talpalatnyi földért harcolva törtek előre a katonák a véres Omaha-parton.

247. oldal

>!
Cheril

És holnap egy magas, vékony Rhode Island-i amerikai katona, akit a lány még soha nem látott, egyenest az apja házával szemben fog partra szállni. Anne-Marie lesz a felesége.

>!
Cheril

– De csak az egyikünk ússza meg élve, Mac.
McHugh szenvtelen maradt.
– Ha egyszer menni köll, hát menni köll!

>!
Bla IP

Amikor Delbert Jones közlegény éppen ugrani készült, a repülőgép – amelyen tartózkodott -találatot kapott. A becsapódó lövedék nem tett nagy kárt, de egy hüvelyk híján eltalálta Jonest. Adrian Doss közlegény pedig, ahogy ereszkedett lefelé a levegőben, megrakva csaknem 50 kiló súlyú felszereléssel…

99. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Herman Wouk: A háború szele
Jim Shepard: Áron könyve
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong