Teremtő ​erő 84% 24 csillagozás

„Tudom, könnyebb másokat, a rendszert, az egész világot hibáztatni a rossz sorsunkért. Mégis a választás azt jelenti számomra, hogy először magamat formálom, a saját gondolataimon igazítok. És bizony hihetetlen, de válaszul a világ is változni fog vele.”

Jó rég volt, hogy azért olvasok el egy könyvet, mert makacs vagyok és csak azért sem vagyok hajlandó félbehagyni.
Sajnos most így jártam.
Az eleje nagyon tetszett, egy egész, kerek történetnek éreztem, de valahol a 200 oldal után hiába kezdet csúcsosodni a történet, egyszerűen kívül maradtam az eseményekből.
A szereplőket egytől egyig átlagosnak éreztem, és valahogy nem találtam meg azt a pontot, ahol érezhettem volna, most már biztos beletudok mélyedni..

Ahogy olvastam az értékeléseket rá kellett jöjjek ennek a kötetnek is van egy első része. Szuper megint belenyúltam. Bár azt nem állítom, hogy önállóan nem állja meg a helyét, sőt egyáltalán nem volt zavaró. De akkor mi a gond?

A csillagozást aszerint adtam, hogy az írónő stílusa lehengerlő volt, a üzenetet értem és hiszem, és azt is tudom nem vagyok jó hangulatban. Ehhez a történethez is kell egy nyugodt érzés, amivel most nem rendelkezem.
Tényleg olvastatta magát. Elég zavarosnak tűnik tudom, de egyszerűen olyan érzésem volt mint egy hullámvasúton ülnék.

Azt feltétlenül meg kell hagyni, hogy szeretnék olvasni az írótól, mert a fogalmazása és az üzenete, mely megbújik a sorok között nagyon egyedi, és hasonlóan szemlélem a világot.

Ami pedig a jó szokásomat illeti, itt is szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként hozzám került és olvashattam.

Hiszem, hogy a következő regény már hozzám fog szólni. Köszönöm.

Az első részt még régebben olvastam, mikor hallottam róla, hogy megjelenik egy folytatás nem akartam lemaradni róla. Köszönöm szépen @utazolany, hogy útjára indítottad a könyved. Öröm volt olvasni!
Nagyon jó volt elmerülni a könyvben, észre se venni szinte és magába szippant a történet. Szenvedtem is, mert az utóbbi hetek nagyon besűrűsödtek és bizony az olvasás került háttérbe. Viszont a hétvégén sikerült végre befejeznem.
Tizit már az előző részben is nagyon kedveltem, itt is szimpatikus volt. Tonyra viszont haragudtam. Elengedni egy olyan nőt mint Tizi, és mindezt azért mert fél elköteleződni? De fejbe vágtam volna egy péklapáttal.
Drukkoltam Tizinek, hogy minden rendben legyen, hogy teljesüljenek az álmai.
Csak pár nap eseményeit foglalja össze a könyv, de igencsak sűrű volt az a pár nap. Jó volt a nyomozást végigkövetni, izgulni, aggódni. A mellékszereplők is el lettek találva, a szenátorra még kíváncsi lettem volna. John, a magánhekus volt az egyik kedvenc.
A borító nagyon szép és maga a könyv is jól van megírva.
Köszönöm az élményt kedves Cornelie C. G. !

http://akonyvekvarazslatosvilaga.blogspot.hu/2017/10/co…

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2017/11/cornelie-c-g-tere…

„A Teremtő erővel nem volt felhőtlen a viszonyom. Sokáig tartott, mire elolvastam és megemésztettem. Azt nem mondanám, hogy felesleges időpazarlás volt, mert tény, hogy megmozgatott, de el kell ismernem: ez a könyv nem az én számomra íródott. Az alapötlet kifejezetten jó volt, nagyon érdekfeszítő, viszont a köré épített sztori az én tetszésemet már kevésbé nyerte el. Tele van izgalmas fordulatokkal, mégis sokszor unatkoztam fölötte, mivel képtelen voltam szeretni a karaktereket. Ha kicsit jobban tudok velük azonosulni, biztosan jobban is élveztem volna. Ez nem valósult meg. Sajnálom. Bennem nem munkálkodott a Teremtő erő. Inkább a mostohatestvére, a pusztító ütötte fel a fejét.”

Már maga az összeesküvés-elmélet is tetszett, a sztori hamar berántott, és élveztem a visszautalásokat, amelyekből megtudhattuk, mi történt az előző kötet lezárása óta. A kaland, a romantika és a humor megfelelő arányban keveredett, megfűszerezve egy kis tudománnyal. A pszichológiai vonalért és gondolatokért külön köszönet illeti az írónőt! Az izgalmas történet olvastatta magát (szó szerint szenvedtem, ha nem bújhattam a könyvet), közben pedig úgy éreztem, mintha tényleg New Yorkban/Whasingtonban lennék.

Részletesebben és enyhén spoilerezve: http://tclang.blog.hu/2017/04/25/ezt_olvastam_cornelie_…

Az utazókönyv hozzám is elért *-*
Imádtam a könyvet.
Miután belekezdtem, akkor tudtam meg, hogy ez a könyv Cornelie korábbi könyvének folytatása. Kicsit féltem attól, hogy nem fogom tudni nyomon követni a történetet, de aztán rá kellett jönnöm, tévedtem. Önálló könyvként is megállta a helyét számomra. Izgalmas, romantikus, de nem csak erről szólt, hanem több mondanivalója is volt.
A vége tetszett a legjobban. Remélem a folytatást is elolvashatom majd, mert kíváncsi leszek, hogyan alakul a karakterek élete.
https://krvilagakonyvek.blogspot.hu/2017/08/cornelie-c-…

Mostanában sokat olvasok molyos kihívások keretében, és bizony előfordul, hogy kényszeríteni kell magam, még akkor is ha én választottam a könyvet, hogy elővegyek egy-egy kötetet a sok éppen olvasott közül, és haladjak vele. A Teremtő erő A magánkiadás gyöngyszemei – kortárs magyar könyvek kihívás egyik könyve, amit a szerzőtől kaptam meg olvasásra, ezért azonnal belekezdtem, hogy gyorsan tovább tudjam majd küldeni, ám a feladat néhány oldal után elveszítette feladat jellegét, mert beszippantott a történet.
A regényben van krimi és romantikus szál, a tudományos felfedezés miatt feltételeztem egy kis sci-fi vonalat is, és bevallom, nem tudom, mennyi a valóság alapja az egyébként érdekesen és hihetően felvázolt tudományos kutatásnak. Ez pluszpont a történetnek.
A könyv másik erősségének a karaktereket, illetve a karakterek közötti kapcsolatrendszer felépítését érzem. Újabban divatos szóhasználat, hogy a szerelmi partnerek között működik a kémia, itt a nemektől függetlenül volt egy sajátos harmónia, összhang a „mese szerint” együttműködő felek között.
A kötet valójában egy másik könyv folytatása, ennek ellenére nem volt hiányérzetem, olyan jól lett beépítve a múlt a jelenbe, a szereplők kedvéért azonban tervbe vettem, hogy az első részt is elolvasom.
A borító nagyon tetszik, és bizony eldöntöttem magamban, hogy a Tiziana kegyeiért versengő két férfi közül, melyik, melyik,de azt is elmondom, hogy a számomra legkedvesebb szereplő nem a két lovag közül került ki. John, a magánnyomozó a humora és laza stílusa miatt lopta be magát a szívembe.
Szeretettel ajánlom a könyvet mindenkinek, aki kedveli a kaland, a krimi és a romantika kellemesen kikapcsoló elegyét.

Izgalmas és pörgős volt, leginkább az utolsó harmada, bár a megoldást kicsit lecsapottnak éreztem. Lehet, azért,mert vártam az első rész mozgalmát, ami végig sodró lendületű volt, és jócskán meg kellett dolgozniuk a hősöknek a nyerésért. Ehhez képest ez a kötet 'lájtosra' sikeredett, pontosabban az első kétharmada. Vártam, hogy válaszokat kapjunk az első kötetben nyitva hagyott kérdésekre, ez sajnos nem történt meg, de kedvenc szereplőm, Holland szenátor felbukkanásának örülök.
Zavart, hogy a szereplők egy beszélgetés alatt szinte állandóan megszólították egymást név szerint, nem volt életszerű, gondolom azért csinálta így az írónő, hogy tudjuk, ki kihez beszél. Szerintem működött volna e nélkül is.
Gondolkodtam, mennyi csillagot adjak, de úgy gondolom, 4 csillagnál kevesebbet semmiképpen sem, mert egy igényes, szórakoztató regény ez, látszik, hogy sok munka van benne (háttérmunka is), ritkaság a mai magyar irodalomban. A többi meg az én szeszélyem :)

Szeretném ezúton is megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. Azt kicsit sajnálom, hogy a főhősök korábbi történetét később fogom megismerni, bár ez nem befolyásolta hátrányosan az olvasást, önállóan is élvezhető történet.
Az elejével gyorsan haladtam, aztán picit belassultam, a sztorival együtt, a végét pedig ismét gyorsan olvastam. Tetszett Pritty karaktere, jó lett volna ha a végjátékban nagyobb szerepet kap.
A két férfi főszereplő az én ízlésemnek túl macsós volt, ami önmagában még jó is lett volna, de mindketten túl érzékenyek voltak, így a két típús keveredése nekem egy kicsit faramuci volt. spoiler
Viszont a könyvben nagyon tetszett, hogy külföldön játszódott és nem lehetett észrevenni, hogy nem külföldi az írónő. Bár nem jártam még a történet helyszínén, hiteles volt számomra.
Szerettem John karakterét is.
Örülök, hogy elolvastam, könnyed történet volt, kikapcsolt, kíváncsian várom a további könyveket :) még egyszer köszönöm a lehetőséget.
spoiler

Azta, de jó kis kalandregény! Több ilyen kéne a magyar piacra, komolyan mondom. Oké, USA-ban játszódik, de ilyenkor, amikor a cselekmény ezt indokolja, akkor itt kell játszódnia és kész.
CCG nagyon kitalálta, bonyolult a dolog, de végig értjük, illetve… hát… a végére mindent megértünk, maradjunk annyiban. A találmány, a politika, a gyilkosságok, a nyomozás, minden izgalmas.
Meg kell mondjam, a szenátor és az újságíró csaj voltak a kedvenceim, de szívesebben olvastam volna többet Tizianáról is. És azt is mondom, hogy a legvége nem olyan lett, mint amit vártam, mint amit szerettem volna, noha előre látható volt, hogy nem teljesedik a vágyam… de erről sem mondok többet, hogy ne spoilerezzek itten.
Az előző részt is el fogom olvasni, és nagyon remélem, hogy van még ott, ahonnan ez jött!
(Aranykönyv top 50-es könyv, meg is érdemli!)

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget adott a könyv elolvasására.
Mostanában sikerült több, mai magyar szerző könyveit is olvasni, és határozottan azt kell, hogy mondjam, nem értek egyet azokkal, akik fanyalogva igyekeznek kerülni a magyar írókat spoiler. Túlnyomórészt kifejezetten jó könyveket sikerült alkotniuk. Cornelie C.G. könyve is a jók közé tartozik. A nagyon jók közé. Kiválóan megírt krimit olvashattam tőle, ami az elsőtől az utolsó lapig fenntartotta az érdeklődésem, annyira, hogy nagyon gyorsan sikerült kiolvasnom. Olvasás közben árgus szemekkel figyeltem a következetlenségeket spoiler és kétszer is úgy véltem, találtam ilyet… Aztán visszaolvasva egy-egy oldalt rájöttem, tévedtem. A szerző nem csak a történet nagyvonalú összeállítására fordított figyelmet, gondosan ügyelt a részletekre is. Nem találtam egyetlen olyan fordulatot sem, ami ne lett volna alaposan előkészítve. Ez alatt nem azt értem, hogy minden előre látható volt, egyáltalán nem, igazából mindegyik szál legalább kétesélyes volt végig. Arra gondolok, hogy egyik résznél sem volt olyan érzésem, hogy „csak úgy” történnek a dolgok spoiler, mindennek volt alapja, vagy éppen következménye.
A történet is jól kitalált, bár az alapgondolat nem teljesen új. De nem is ez számított annyira, sokkal inkább a „hogyan fogják ezt megoldani” gondolatnak a kifejtése, és azt élvezetesen sikerült megoldani. Amiért fél csillagot levontam: nekem picit nem életszerű, hogy nagyobbrészt hétköznapi emberek felvállalnak egy ilyen jellegű és volumenű problémamegoldást spoiler. Bár az is lehet, pont ez adja az egyik titkát a sikernek, így jobban bele tudja magát élni az olyan átlagember olvasó, mint pl. én :)