Talán ​mindörökké 6 csillagozás

Cornelie C. G.: Talán mindörökké

Egy ​csinos, fiatal nő és egy jóképű, harcedzett férfi. Akár boldogok is lehetnének, mint a mesében.
Tiziana Montelloni Smith, írónő Anthony Wilsonnal, a katonai múlttal rendelkező, ám pszichológusként tevékenykedő társával a legteljesebb harmóniában él Washingtonban. Azt tervezik, hogy néhány hétre hátra hagyják a munkával teli hétköznapokat, és Olaszországba utaznak a barátaikhoz.
A sorsnak azonban más tervei vannak.
Egy véletlen folytán a lányhoz kerül egy adathordozó, mely nemzetgazdaságilag kiemelt fontosságú információt rejt, és amelyet többen szeretnének megkaparintani.
A minderről semmit nem tudó Tiziana célkeresztbe kerül, és nem az utazás során elkeveredett bőröndje lesz a legnagyobb gondja.
Vajon kőbe van vésve a boldog végkifejlet? Az elhivatottság és a bensőséges érzések képesek felülírni a féktelen hatalomvágyat?
Cornelie C. G. hőseit, akiket az Érzelmi vírusveszély és az Aranykönyv-díjra jelölt Teremtő erő című kötetekből már… (tovább)

>!
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150014654

Kedvencelte 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
l_moni
Cornelie C. G.: Talán mindörökké

Az egyik kedvenc párosom újabb kalandjai. Nem volt kérdés, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Már hónapok óta ott vár a könyvespolcomon (végre nem dobozban vannak a könyvek) arra, hogy legyen végre időm és lehetőségem olvasni. Mert Cornelia könyveit én a vízparton szoktam kézbe venni.
Most se tettem másként.
És most se csalódtam!
Imádtam a könyvet, ahogy a szereplőket is. Tiziana még mindig a kedvenc hősöm. Aki talpraesett, kedves, szép és mindig feltalálja magát. Na jó, azért néha vannak olyan lépései amit nagyon nem jók és bizony előre látható, hogy baj lesz belőle.
Anthony :) fülig szerelmes és végre ki is mutatja. Ebben a részben a kedvencem.
Maga a cselekmény jó volt, mozgalmas. Kíváncsi voltam miként érnek össze a szálak. És nem csalódtam. Elgondolkoztam már én magam is, hogy mi minden lehet amit titkolnak az emberiség előtt önös érdekből, csak és kizárólag az anyagiakat nézve.
Dominic és Luciano is kicsit többet szerepeltek, mondjuk szívesen olvastam volna még az ő magánéletükről kicsit többet.
Kicsit fáj elengedni Tiziéket. Szeretem őket, velük aggódtam és velük nevettem. Na meg velük is örülök.
Kíváncsian várom az írónő következő könyvét. Szerintem abban se fogok csalódni :D

1 hozzászólás
>!
Lang_Tünde IP
Cornelie C. G.: Talán mindörökké

A borító azonnal levett a lábamról, annyira olasz!
A könyv erősen, feszesen indít, majd, ahogyan a főszereplők repülőgépe landol Olaszországban, a történet is átveszi a taljánok laza tempóját. Az írónő csodás helyekre kalauzol el bennünket, a sztori nem szenved hiányt fordulatokban, a leírások filmszerűek, a főbb karakterek viselkedése következetes. Az események, amint az amerikai és az olasz szálak összeérnek, ismét felpörögnek az utolsó harmadban. Talán elbírt volna a történet egy kicsit több konfliktust, de így sem lehet rajta unatkozni!
Kellemes olvasmány a verőfényes délutánokra, tessék kézbe venni. :)
Bővebb értékelés a blogon: https://tclang.blog.hu/2019/04/01/ezt_olvastam_cornelie…

2 hozzászólás
>!
KNW I
Cornelie C. G.: Talán mindörökké

Nagyon kíváncsi voltam, milyen kalamajkába keverednek a hősök. Nem is csalódtam, Tizi megint nagyot alakított.
Tetszett, hogy részletesebben, elképzelhetőbben voltak megírva az akciódús jelenetek, mint az előző könyvben, és örültem, hogy a karakterek jelleme ugyanolyan maradt, senki nem viselkedett máshogy, mint az előző könyvekben. (Ez manapság már sajnos egyáltalán nem jellemző!)
Nem tetszett viszont az a szentimentalitás, ami a párokra volt jellemző. Tizi és Anthony szerelme émelyítően édes volt – soha semmin nem vitatkoztak, holott ebben a rózsaszín ködös l'amourban is jólesett volna némi kekeckedés, pl. hogy Anthony fiúgyereket akar, Tizi meg lányt, vagy hogy Tiziana kérje ki magának, hogy a férje a véleménye nélkül vesz házat.
Giccsesnek éreztem, hogy Anthony két másik barátjának, Dominicnek és Lucianónak is ennyire tökéletes a házassága. Jobban vette volna ki magát, ha vannak összezördülések, viták, húzzák egymást, de semmi ilyesmi nem volt. Amikor a három férfi bor mellett versenyzik, ki imádja legjobban a feleségét, azt kifejezetten átlapoztam. Elképzelhetetlen… mint ahogy az is, hogy Tizibe mindenki szerelmes, beleértve az előző barátját. (És miért kellett Philipnek ennyit beszélnie róla, hogy le akarja zárni ezt Anthonyval… hát, come on, bud, be a man, get over it…)
Zavart pár apróság is, pl. pendrive? 2018-ban? Az akció megszervezésében, kivitelezésében is voltak kisebb furcsaságok, de ezeket nem írom le, hátha olvassa valaki ezt a szösszenetemet :)
Remélem, a stáb visszatér még egy új balhéval, én vevő vagyok rá!

3 hozzászólás
>!
janee P
Cornelie C. G.: Talán mindörökké

Ajjj… Mit mondjak…
Nagyon tetszett az alapötlet, a fülszöveg, hogy krimi és hogy kalandregény.
Ezek után valahogy nem erre számítottam. Hiányzott az izgalom, a meglepetés, a feszültség. A karakterek tetszettek, a múltjuk, a felépítésük jól sikerült, ám a romantika része kissé csöpögős lett, túl sok, túl giccses nekem.
Sajnálom, mert az alapja egyébként jó, csak ez így valahogy ez nem az én könyvem lett.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
l_moni

-Szeretek itt lenni – fordult felé a lány –, de nem csak ez számít. Virágok máshol is nyílnak, a finom meleget megtapasztalhatjuk otthon is. Én veled szeretek itt lenni.

78. oldal

>!
l_moni

-Hol máshol lehetnék nagyobb biztonságban, mint itthon, együtt veled?

149. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Borsa Brown: A maffia gyermekei
Guillaume Musso: Holnap
Egri Zsanna – Hauser Tamás – Kocsis Nagy Noémi – Violet C. Landers – Saláth Barbara – Szamilák Tünde – Tiszlavicz Mária: Egy őrült történet
Estelle Brightmore: 13. napon
Dan Brown: Inferno
Frei Tamás: A bankár
Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár
Steven Saylor: A hét csoda
Rick Riordan: Hádész Háza
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu