Tintaszív (Tintenwelt trilógia 1.) 199 csillagozás

Cornelia Funke: Tintaszív Cornelia Funke: Tintaszív

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Meggie valósággal rajong a könyvekért. Apja, Mortimer Folchart, a könyvkötő ugyancsak szereti a remek történeteket, bár hangosan nem hajlandó felolvasni semmit. Csendesen élik mindennapi életüket, amíg egy esős éjjelen különös idegen kopogtat az ajtójukon. Porkéz figyelmeztető szava arra kényszeríti Mót, hogy felfedje a féltve őrzött, tintával szőtt titkot, amely örökre megváltoztatja életüket.

Bűvölet címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
M&C, Budapest, 2008
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639763698 · Fordította: Tandori Dezső
>!
M&C, Budapest, 2008
622 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639763968 · Fordította: Tandori Dezső

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Porkéz · Mortimer Folchart · Elinor · Meggie


Kedvencelte 38

Most olvassa 17

Várólistára tette 213

Kívánságlistára tette 145

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Cornelia Funke: Tintaszív

„Tudod, az írókkal nem olyan egyszerű a dolog. Ki hinné, hogy ugyanolyan húsvér emberek, mint mi. Akik a csodás műveket írják. Azt hiszik, az írók már rég nem élnek. És nem lehet velük csak úgy az utcán találkozni. Az írók szeretik is ezt a rejtélyességet. Mintha istenek volnának.”

A könyvel igen csak érdekes kapcsolatom van.
Egy évvel ezelőtt vendégségben voltam egy barátomnál és álmatlanság ellen leemeltem a polcáról (engedéllyel) egy kötetet, aminek a borítója meseszép volt és egy húzásra ki is olvastam. Mivel német nyelven volt, maradt a polcon, emlékszem megsimogattam, de valahogy el is felejtettem.

Most egy kihívás miatt, erre a könyvre eset a választásom és miután megnéztem a borítót, rá kellett jöjjek, ez ugyan az a történet, amiben én egy éve beleszerettem.

Ahogy belemerültem az olvasásba, újra életre kelt bennem minden szereplő és maga a világ is.
Tulajdonképpen, ezért tetszett meg anno is, mert teljesen kitudott zökkenteni, egy fárasztó éjszakából és jó érzéssel fejeztem be…

A csillag levonás két dolog miatt történt, az egyik, hogy szétesett a kezemben ez a példány, pedig féltve vigyázok minden könyvemre (nagyon bosszantó), a másik pedig a fordítás helyenként nem pontos…és engem ez zavart.

A film is tetszett egyébként, jó szereplőkkel, élmény dúsnak éltem meg, de természetesen a legjobb a könyv, mint mindig.

Szerettem és a polcom lakója lett végül….:)

Himitsu P>!
Cornelia Funke: Tintaszív

Nagyon szerettem olvasni! A szereplők, a könyvek, ahogyan életre keltek, egyszerűen lebilincselő volt, és előhozott egy nagyon kedves emléket is. off A Tintaszív volt most az első könyv, ami annyira találóan megfogalmazta azt a szeretetet, amit a könyvek iránt érzek.. ezért is voltam annyira elvarázsolva tőle. Egy megfürdetett példány az enyém, de épp ettől olyan, mintha tényleg története lenne a könyvnek, mintha tényleg élne.:-) Elbűvölő élmény volt az olvasása! A filmet láttam gyerekkoromban, akkoriban kezdődött a rajongásom, nagyon szerettem Brendan Frasert és Paul Bettanyt, de soha nem sejtettem, hogy könyv alapján készült a film… 30 éves koromra elért hozzám ennek is a híre.:-))
Porkéz volt a kedvencem, mellette holtversenyben Mo, és persze Farid és Elinor és Meggie. Nagyon a szívembe zártam őket. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást! spoiler
Tetszett a könyv felépítése, a beszédes címek, a váltakozó hosszúságú fejezetek, és az illusztrációk. A kelleténél hosszabb ideig is elidőztem egy-egy mondaton, bekezdésen, vagy akár képen, ezért is tartott tovább a könyv elolvasása. Semmiképp sem akartam ledarálni.
♥2023 első olvasmánya volt. Muszáj volt vele kezdenem.♥
♥Szeretettel ajánlom a könyvet, egyszerre két világgal lesztek gazdagabbak!♥

turanett P>!
Cornelia Funke: Tintaszív

Legelőször a filmet láttam. Az teljesen elvarázsolt. Eleve Brendan Fraser-t nagyon szeretem, ezért mikor megtudtam, hogy ő lesz az egyik főszereplő, azonnal megakartam nézni. A film nagyon tetszett. A könyvel sajnos voltak problémáim. Sok helyen vontatott volt, és sokszor értelmetlen. Ami persze a fordítás hibájának róhatom fel. Viszont a nyelvezete nagyon szép volt. Volt mikor azt érzetem, hogy magyar népmeséket olvasok. A végét sajnáltam. Főleg Meggie anyukáját. Porkézért pedig vérzett a szívem. :(

Zizifalva>!
Cornelia Funke: Tintaszív

Ha azt hittem, hogy valami aranyos, rózsaszín történetet vettem a kezembe, ami tele van tündérekkel meg koboldokkal, akkor ezt most nagyon benéztem.
Már akkor megkapta az első csillagot, amikor kiderült, hogy a főszereplők imádják a könyveket. Meggie – annak ellenére, hogy elég akaratos – a szememben teljesen mintagyerek, de jó értelemben. Mit meg nem adnék, ha legalább egy-két ilyen tizenkét évest ismerhetnék… Ezen kívül pedig hatalmas mázlista, mert az apja elég különleges könyvkötő. (Ő biztos nem szúrná le, ha hazaállítana egy kupac könyvvel.) A tetejébe pedig kiderül, hogy egy rokonuk óriási könyvtár tulajdonosa. Ki ne hinné azt, hogy ez egy sziruposan boldog mese alaphelyzete?
Aztán megjelenik Porkéz – aki szerintem kicsit hasonlított a Bolond Kalaposra – Gwinnel, és vége. Kész, nincs több boldog jelenet. Menekülés, fogság, kényszer, tűz. Egyszerűen nem lehet, hogy egy ilyen gyönyörű könyv ilyen szörnyűségeket tartalmazzon. Pedig pontosan ez történik…
Amikor befejeztem, azonnal el akartam kezdeni a következő részt, amit sajnos nem fordítottak le. Remélem, hogy egy kiadó majd átveszi, mert megérné. Egy ilyen történetet nem szabad félbehagyni. :)

Zizz>!
Cornelia Funke: Tintaszív

Hogy én miért nem találtam rá erre a remekműre hamarabb…!? Szerintem eddigi életem során még nem olvastam ilyen jó, modern kori, valóság és fantázia mezsgyéjén remekül lavírozó könyvet. Nyilván nem egy Andersen vagy Grimm kaliberű mesét kell elképzelni, hanem egy olyat, amibe mi is szívesen bekapcsolódnánk. Persze csak tisztes távolból, miután közelebbről is megismerjük Kaprikornusz és alattvalóinak rémuralmát, ami egy könyvben akár izgalmasnak is tűnhet, de ha az embernek át is kell élnie…hát az már sokkal ijesztőbb.

A filmet láttam először, és így jutottam el a könyvhöz. Tegnap, miután befejeztem, gyorsan megnéztem a Brendan Fraser főszereplésével a filmet, és meg kell mondjam, még így, hogy az egyik kedvenc színészem is a főszereplő, a könyv messze megelőzi.
Kezdeném ott, hogy számomra Meggie a filmben rém idegesítő volt végig, ráadásul köze nem volt egy 12 éves kislányhoz. Ehhez képest a „papír-Maggie” annyira a szívemhez nőtt, akár még kishúgomnak is el tudnám képzelni. Az a bátorság, amivel végig bizonyított bizony sok más, vele egy korú gyermek közül magasabb szintre emeli.
Annyira tetszettek a karakterek, Porkéz, Farid, sőt, még Basta is az állandó babonás megnyilvánulásaival, Fenoglio, az öreg író, és persze Varázsnyelv és Meggie.

Egyedül a könyv szerkesztése zavart, a fordítás, a befejezetlen, olykor magyartalan mondatok. Picit haragszom Tandorira, hiszen nem ilyen színvonalú munkákhoz szokhattunk hozzá, és igen csak banális rontások találhatók a könyvben. Mindezek ellenére imádtam, még kalandoztam volna tovább is ebben a hihetetlenül izgalmas, veszélyes világban.

Ó, és akarok magamnak egy saját Gwint :)

1 hozzászólás
mcborzaska>!
Cornelia Funke: Tintaszív

A film nagy kedvencem, és mikor megtudtam, hogy van belőle könyv is, akkor felkerült a várólistámra. Nem emlékszem, hogy mondtam-e olyant, de ennél úgy érzem, hogy a film sikerült jobban. Túlságosan hosszú volt, meg lehetett volna írni a könyvet fele ilyen hosszúra is. A fordítás sok helyen nem volt jó, vagy csak velem volt a gond, mert néha értelmetlen volt, amit olvasok.

3 hozzászólás
Vhrai P>!
Cornelia Funke: Tintaszív

Caroline Funke kifejezetten fantáziadús szerző, rendkívül megfogott a mű alapkoncepciója, és a köré felépített “világ”. Viszont az biztos, hogy végig túlságosan próbálta óvni az olvasót, így sokszor a felvázolt dolgok, események egyáltalán nem nyertek igazolást, csak lógnak a levegőben. A cselekmény a kötet feléig elég lagymatag, a második felére pedig mintha mindent egyszerre próbált volna behozni. számíthatunk néhány váratlan(abb) fordulatra, de én nem rágtam le a körmömet miattuk. A regény vége szépen lezárt, nyoma sincs függővégnek. (Több rész nem jelent meg magyarul a trilógiából.) A szereplők nagyon kétdimenziósra sikerültek, nem minden esetben sikerült kitölteni őket “tartalommal”.

Stephanie_Ford_és_Városi_Emese IP>!
Cornelia Funke: Tintaszív

Nem volt rossz, eléggé beszippantott a világ is, de a nyakatekert mondatai nagyon zavartak.

3 hozzászólás
Röszkva>!
Cornelia Funke: Tintaszív

A legvarázslatosabb az egész történetben a könyvek iránti mérhetetlen tisztelet és szeretet; ilyen lelkes fanatizmussal is csak egy ízig-vérig moly írhat :)

A stílust viszont nehezen tudtam megszokni, kicsit akadozónak éreztem ez lehet, hogy a fordításnak tudható csak be. Néha zavart az ifjúsági regény-jellege, és nyomokban Michael Endére emlékeztetett.
Viszont nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, sajnálom, hogy nem jelent megy magyarul. Talán megemberelem kicsit a némettudásom, és nekiesem eredetiben.

Attila_Saw>!
Cornelia Funke: Tintaszív

A borítója szépséges. Tetszettek többnyire a szereplők, szerettem ahogy fel voltak építve, amilyen jellemekkel rendelkeztek, a furfangos észjárásukat. Mókás volt elképzelni a vándorló kis „csipetcsapatot”. Jó volt több igazi könyvimádó emberről olvasni, akár Meggie-ről, Mo-ról, bár néha idegesített a felesleges titokzatossága, hogy folyton húzta az időt, holott már így is, úgy is látszott, hogy az igazság kitudódik. Elinort szerettem a legjobban magam előtt látni, valamiért jól éreztem magam, amikor ő róla olvastam, és élveztem olvasni azt a változást, amin keresztül ment a regény során. A gonosztevők is egész jól beillettek a műbe.
A történet tetszett, csak az volt a gondom, hogy néha úgy éreztem, csak húzza, vonja az időt a Szerző, és már felesleges betűkoptatások találhatok utána. Ám végül mindig találkoztam újabb és újabb izgalmakkal, de nagyon irritált magamban, hogy minden akciódús esemény vége felé olyan érzés jött létre bennem, mint amikor egy könyv vége felé járok. Vagyis a kötet folyton azt éreztette velem, hogy hamarosan vége lesz a történetnek, és ezért éreztem végül időhúzásnak a folytatásokat.
Nem tudom, miről szólt volna a sorozat többi része, mert sajnálatos módon a kiadó menet közben megszűnt (bár ha már ki lett tűzve a kiadási dátum is, nem tudom mennyiből tartott másnak kiadni, vagy ilyesmi…de mindegy), szerintem ebből a világból nekem éppen elég volt, számomra lezárt, kerek a történet, aminél nem látom értelmét a folytatásnak.


Népszerű idézetek

Ninácska P>!

„Aki könyvet lop, vagy aki kölcsönkönyvet magának megtart, íme, változzék annak kezében a könyv mérges kígyóvá. Üsse őt a guta, minden tagja bénuljon. Sikoltozva és hörögve kelljen kegyelemért esdekelnie, de kínjai ne csillapuljanak, míg ő maga rothadni nem kezd végezetül. Könyveket rágó férgek csüggjenek belein, örökéletűek, akár a hullák tekergő élősködői. És ha elérkezik végső büntetése az ilyennek, a pokol tüze eméssze – mindörökre.”

A barcelonai San Pedro kolostor könyvtárának felirata

A "Csak egy kép" c. fejezet mottója

9 hozzászólás
Molnár_Sarolta>!

[…] aki könyvet éget, emberi lelket éget.

204. oldal, 17. fejezet - Az elárult áruló

lalazs>!

– Hát, te mondtad, hogy a könyvek igenis legyenek csak nehezek, ha már bennük az egész világ.

27. oldal

piciszusz>!

Ismeretes a mondás: A könyvbolondok – keselyűk vagy koboldok.

Zizifalva>!

– Úgy tűnik, gazdag a kedves rokon – súgta Meggie fülébe fontoskodva Porkéz.
– Igen, Elinor meglehetősen gazdag – erősítette meg Mo, és elhúzta Meggie-t a kaputól. – De alighanem szegényen végzi majd, mint a templom egere, ha továbbra is minden pénzét könyvekre költi. Attól tartok, a lelkét is eladná, ha az ördög a vágyva vágyott könyvet kínálná érte.

42. oldal, 4. fejezet - Egy csupa könyv ház

Kapcsolódó szócikkek: Elinor · könyv · Mortimer Folchart · Porkéz
Molnár_Sarolta>!

Ahogy a könyvek lapjai szét-szétnyíltak, olyanok voltak, mint a halott madarak. Szárnyuk tehetetlenül kitárva…

200. oldal, 17. fejezet - Az elárult áruló

2 hozzászólás
Zizifalva>!

Tudod, az írókkal nem olyan egyszerű a dolog. Ki hinné, hogy ugyanolyan húsvér emberek, mint mi. Akik a csodás műveket írják. Azt hiszik, az írók már rég nem élnek. És nem lehet velük csak úgy az utcán találkozni. Az írók szeretik is ezt a rejtélyességet. Mintha istenek volnának.

280. oldal, 22. fejezet - Biztonságban

Molnár_Sarolta>!

Mind hazugok vagyunk, úgy tekerjük a szót, ahogy az érdekünk éppen kívánja.

203. oldal, 17. fejezet - Az elárult áruló

Bius91>!

Egyik könyved
csak kóstold meg
a másikat fald ki
de olyan finom könyv is akad
mi emésztendő falat.

14. oldal

Telena>!

Néha jobb, ha emlékezetünk nem öröklétű, mint a könyvek szelleme. A könyvek nélkül semmit sem tudnánk, semmire sem emlékeznénk… a jövőbe se látnánk. Felednének az emberek mindent: a trójai háborút, Kolumbusz Kristófot, Shakespeare-t, Marco Pólót, a sok őrült királyt, tomboló istent…


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy
Brandon Mull: A sötétség fogságában
C. S. Lewis: Narnia krónikái
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Cressida Cowell: Hajdan varázslói
Åsa Larsson – Ingela Korsell: A varázsbot
Könyves Karolina: A sors homokórái
Eoin Colfer: Artemis Fowl – Tündérekkel életre-halálra