A tízéves Tomi megismerkedik és megbarátkozik a pincéjükben élő kedves, barátságos, humoros nyelven beszélő Húgó nevű kísértettel, akit egy rettenetesen veszélyes óriás elűzött otthonából, ahol addig békésen kísértett.
Tomi és nagynénje, Lebbencs Hedvig kísértetűző szerekkel és egyéb csalafintaságokkal igazságot szolgáltat Húgónak. A könyvet korunk egyik kimagasló német szerzője írta, akit a kritikusok a „német Rowlingnak” neveztek el.
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Na ez már egy ici-picit nagyobbaknak való, de még mindig inkább gyerekeknek tudom ajánlani. Kisiskolásoknak tökéletes. Volt benne szellem/kísértet méghozzá nem is egy, aztán egy kis testvérharc, egy jó fej nagymama, egy érdekes/különc nénike, egy kekszgyáros:)))), mi kell még? Jó volt a történet, néha el-elmosolyodtam rajta. Félni éppen nem féltem, de egy félős gyereknek nem igazán adnám a kezébe, vagy ki tudja. A végén jól megtréfálták a nővérkét és jól is tették. Szép volt Tomi:)
A kísértethistória műfaja egyszerre ellenállhatatlanul vonzó és ijesztő. (Tegye fel a kezét, aki nem érez késztetést, hogy a pincéből felmenve ne pillantson a háta mögé!) Cornelia Funke történetének egyik legnagyobb erőssége az, hogy olyan miliőt teremtett meg a gyerekek számára, ami minimálisan borzongat, miközben maximálisan szórakoztat.
Arra sem volt rest, hogy a kísértetek rendszertanának “tudományos” hátterét megalkossa, sőt a kísértetvadászok kezébe is olyan fegyvereket adott, amik az amúgy borzongató témát vidámmá varázsolják.
Kedvelem ezt a friss, vagány, céltudatos elbeszélői stílust. Funke nem szépeleg, nem próbálja meg görcsösen kerülni az izgalmas, néha kicsit borzongató helyzeteket. Ugyanakkor egy pillanatra sem merül fel az olvasóban, hogy lenne mitől tartania mert a szerző megmarad azon a mezsgyén, amit célközönsége még kellenesnek, érdekesnek talál.
Funke tökéletesen tisztában van azzal, hogy a 8+ korosztálynak mire van szüksége. Nagyon jó arányban vegyíti az izgalmakat a humorral, mindehhez egy olyan főszereplőt választ, akivel a nagy többség azonosulni tud, vagy rettenetesen drukkol neki.
Bővebben itt: http://hintafa.blog.hu/2018/01/09/cornelia_funke_kisert…
Cornelia Funke annak idején a Tintaszívvel lopta be magát a szívembe, és mivel nagyon megtetszett az új kiadás, gondoltam, próbát teszek ezzel a történetével is. Bár ez egy kisebb lélegzetvételű, inkább a fiatalabb korosztálynak szóló könyv, kellemes kikapcsolódást nyújtott, és segített, hogy jobban ráhangolódjak az őszi estékre.
A főszereplő, Tomi, egy igazán belevaló kisfiú, aki szenyó nővére piszkálásai közepette éli szürke kis hétköznapjait, egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a pincéjükben kísértő Hugóval. Eleinte persze fél a kísértettől, de miután rájön, hogy barátságos szellemmel van dolga, segítséget kér nagymamája barátnőjétől, hogy együtt szálljanak szembe a Hugó otthonát elbitorló szörnnyel.
Nekem leginkább azért tetszett ez a történet, mert a humor központi szerepet játszik benne. Az a rész például igazán jópofára sikerült, amikor Tomi egy lexikonból megtudja, mi a különbség a KIK és a HUK között. Ráadásul mindezt továbbgondolva megszületik egyfajta erkölcsi tanulság is, hiszen itt nem arról van szó, hogy minden kísértet egyaránt gonosz, hanem arról, hogy közöttük is vannak jók és rosszak egyaránt.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2017/10/kisertetvadaszok…
Borító: 5
tartalom:5
stílus :5
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló: 4
Kissé fanyalogva álltam neki az olvasásnak, de aztán megszerettem. Az illusztrációkat is az írónő készítette, és nagyon jól alátámasztotta a szöveget. A sztori érdekes, izgalmas, és mosolyra fakasztó volt. Különösen tetszettek a nevek: Lebbencs kisasszony, Kedves úr a kekszeivel és Hugó. Mi más neve lehetne egy kísértetnek?
A testvéri viszonyokon lehetne mit javítani, bár egy kis kísértés máris a helyes mederbe terelte a dolgokat. A kísértet-járta ház pedig igazán autentikusra sikeredett. Volt itt gonosz, akit le kellett győzni, és egy csapat nem szokványos összetétellel.
Jól szórakoztam.
Összességében egy aranyos, kedves történet, amely mosolyt csal az olvasó arcára. Nagyon egyszerű a cselekmény, és nincsen komoly mondandó vagy tanulság, de mégis tetszett. Megnyert a könyv, mert imádtam a történetet, a karaktereket és persze az illusztrációt. Nem tudom, hogy milyen volt a korábbi kiadás, de ez az új köntös nekem különösen tetszik. Megragadja a figyelmet, sőt a rajzok tükrözik a regény hangulatát is. Szép munka. :)
Nekem ilyen egyszerolvasós. Kislányom kérte, olvassak neki belőle, szerinte félelmetes. (Mondjuk én a miatyánkot is el tudom félelmetesen mondani.) Az illusztráció nagyon érdekes. Látom, két változat van. Eredetileg a szerző maga illusztrálta, ebből csak a borítót látom, de ott a szereplők sokkal jobban tetszenek. Az újban viszont jobban tetszik a háttér, és bár a szereplők nagyon hasonlóak, mégsem az igazi.
 | Kísértetvadászok sorozat · Összehasonlítás |
