Kísértetvadászok ​forró nyomon (Kísértetvadászok 2.) 84% 18 csillagozás

A kísértethistória műfaja egyszerre ellenállhatatlanul vonzó és ijesztő. (Tegye fel a kezét, aki nem érez késztetést, hogy a pincéből felmenve ne pillantson a háta mögé!) Cornelia Funke történetének egyik legnagyobb erőssége az, hogy olyan miliőt teremtett meg a gyerekek számára, ami minimálisan borzongat, miközben maximálisan szórakoztat.
Arra sem volt rest, hogy a kísértetek rendszertanának “tudományos” hátterét megalkossa, sőt a kísértetvadászok kezébe is olyan fegyvereket adott, amik az amúgy borzongató témát vidámmá varázsolják.
Kedvelem ezt a friss, vagány, céltudatos elbeszélői stílust. Funke nem szépeleg, nem próbálja meg görcsösen kerülni az izgalmas, néha kicsit borzongató helyzeteket. Ugyanakkor egy pillanatra sem merül fel az olvasóban, hogy lenne mitől tartania mert a szerző megmarad azon a mezsgyén, amit célközönsége még kellenesnek, érdekesnek talál.
Funke tökéletesen tisztában van azzal, hogy a 8+ korosztálynak mire van szüksége. Nagyon jó arányban vegyíti az izgalmakat a humorral, mindehhez egy olyan főszereplőt választ, akivel a nagy többség azonosulni tud, vagy rettenetesen drukkol neki.
Bővebben itt: http://hintafa.blog.hu/2018/01/09/cornelia_funke_kisert…

Szóval az illusztrációk még mindig nagyon bájosak, de a történet olyan semmilyen. Nincs igazi tanulság, vagy fejlődés, vagy bármi, csak egy flúgos öreglány, egy kisfiú és egy nem annyira szellemes szellem. Egyszer elment, de nem fogott meg.

Megvan a sajátos humora ennek a sorozatnak, amire most picit nehezebben, de ráhangolódtam. Viszont a további részek fordítása elmaradt, így ha folytatni szeretném, akkor marad majd a németül olvasása, ami végső soron nem tragédia.

borító: 4
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 4
mondanivaló: 4

Szereplőink most is hozták a formáikat. Ezúttal egy tengerparti szálloda volt a helyszín, ami szerintem telitalálatnak minősült, mert több emberrel megismerkedhettünk, és változatos terepen tevékenykedhettek hőseink. Megint megismerkedhettünk egy szellemtípussal, akit nehéz legyőzni, de a megoldással ki voltam békülve. Jót szórakoztam ezen a köteten is, sajnálom, hogy nincs több része lefordítva magyarra. Annyira érződik a könyvön, hogy európai és nem amerikai az írója. Felüdülés a sok angolszász szerző és mese után olvasni ezt a könyvet. Néha azért a KIK kicsit idegesített. A beszélő nevek viszont szenzációsak voltak.

Valamivel jobb volt, mint az első rész, de továbbra is az a bajom vele, hogy kicsiknek túl sok, nem kicsiknek meg kevés. Tulajdonképpen nincs célközönség. Szerintem.
Amellett következetlen, a szellem beszéde kifejezetten idegesítő.

Szórakoztató mese volt ez is. Hugo-nak most igen nagy haszna volt és ki is élhette magát szóval igazi win-win szituációt csinált a helyzetből :D

Sajnos nagyon ráfért volna egy korrektor erre a könyvre. Más is fordította, mint az első részt. Tele volt idegesítő névcserékkel, elütésekkel és a szellem mondatai is rettentő erőltetettre sikeredtek.
Ha a két kötetet egyben nézem, nekem annyira nem tetszett, de a kisfiam szerette, jókat kacarászott rajta.
Nem bántam meg, hogy megvettük – elég jó áron sikerült beszerezni, de én biztos nem fogom ajánlgatni az újraolvasást.

Az első rész egész jó volt, de ezt nagyon untam, jó pár hétre félre is tettem. Sok benne az ismétlés, minden második mondatban kiírnták a szereplők nevét, ami így nagyon szájbarágós maga a szellemvadászat nagyon gyerekes, cukorsziruppal meg sütőtepsivel és morzsaporszívóval állnak neki. Nekem összeségében gagyinak tűnt. Hugó részei szinte kimondhatatlanok, random magánhangzókat cseréltek ö-re, így többször belegabalyodott a nyelvem. Az illusztrációk szépek.

Aranyos és cuki. Azt kaptam, amit az első kötetben is. :) Egyszerű, szórakoztató és könnyed történet. Hosszú napú estékre tökéletes olvasmány.