A ​tolvajok ura 60 csillagozás

Cornelia Funke: A tolvajok ura

Elhagyott vagy egyszerűen meg nem értett gyerekek próbálnak boldogulni, megállni a maguk lábán Velence gyönyörű, sokszor rejtélyes sikátoraiban, lagúnáinak olykor félelmetes világában. Erről szól a számos országban és nálunk is hamar népszerűvé lett izgalmas és költőien szép meseregény, a Sárkánylovasok írójának, Cornelia Funkénak ez az ugyancsak több díjjal kitüntetett könyve. Öt gyerek és vezérük, a „tolvajok ura” segíti egymást önzetlenül, hogy legyen fedél a fejük fölött, hogy legyen betevő falatjuk, hogy az egymást oly nagyon szerető testvérek együtt maradhassanak. Vágyaikat meg nem értő vagy sorsukat kapzsin kihasználó felnőttek mellett akadnak segítők is: egy fáradtan talpaló jólelkű detektív, egy kedves, minden kalandra kész asszony – ők is feledhetetlen szereplői ennek a kalandokban, rejtelmekben, meglepő fordulatokban bővelkedő regénynek.

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

>!
Ciceró, Budapest, 2002
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 963539392X · Fordította: Nemes László

Kedvencelte 10

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Himitsu P>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

A könyvtárban sétálva akadt meg a pillantásom ezen a köteten. A Tintaszív örök kedvencem, ezért azt gondoltam, az írónő többi könyve is ugyanolyan színvonalas lesz. Sejtettem azért, hogy a Tintaszívet nem überelheti semmi, de a maga módján A tolvajok ura is egy szeretnivaló, izgalmas gyermekregény. 5 elárvult gyermek és a titokzatos tolvajok ura van a középpontban, és hogy izgalmasabb legyen a történet, van egy gonosz mostohánk, aki keresteti a bujkáló testvérpárt, Prospert és Bót, akiket a Tolvajok Ura vett a szárnyai alá, és egy emberséges, rokonszenves nyomozónk, spoiler.
Szerettem olvasni, hogy hogyan próbáltak boldogulni az elárvult gyermekek, sokszor szívszorító volt. De amilyen szeretettel az írónő lefestette a Csillagmenedéket, az még a lapokon is átjött, és az olvasó maga is könnyen odaképzelhette magát a gyermekek mindenféle jóval kibélelt vackába.
A regény végén van egy kis csattanó, mert mégiscsak egy meseregényről van szó, és az írónő vitt bele egy kis varázslatot, ami által valóban mese lesz a regényből.:-)))) spoiler
Egyszer örömmel fogom újraolvasni, de még vár rám Cornelia többi könyve. Szeretettel ajánlom!

3 hozzászólás
mézesmogyifelhő>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

Én ezt annyira imádtam általános iskolás koromban. Csupa kaland! Velence pedig teljesen elvarázsolt!

Sicc>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

Funke egy igazi mesélő. Azonnal beszippantott az izgalmas, fantáziadús történet és Velence. Ráadásul a karakterek szeretni valóak, és nincs igazán velejéig romlott szereplő. És bár fantasztikum nélkül is teljesen élvezhető lett volna, nekem tetszett a végén ez a kis csavar.
Egy kicsit döccent ugyan néha a fordítás, de nálam ez kivételesen nem vont le az értékéből.

Páncélpillangó>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

Cornelia Funke A tolvajok ura című ifjúsági művében Velencébe kalauzolja el az olvasóit, ahol öt fiatal gyermek – Prosper, Bo, Darázska, Mosca, Riccio – a tolvajok urának segítségével igyekszik boldogulni felnőttek nélkül a felnőttek világában. Kalandos mindennapjaik során igyekeznek önzetlenül segíteni egymást, hogy fedél legyen a fejük felett, hogy legyen mit enniük, hogy az egymást oly nagyon szerető testvérpár – Prosper és Bo – együtt maradhasson. Vágyaikat meg nem értő vagy sorsukat kapzsin kihasználó felnőttek mellett azért akadnak segítőik is, akik megértik a vágyaikat, így egy fáradhatatlanul talpaló és jólelkű detektív, Victor; illetve egy kedves, minden kalandra kész asszony, Ida. A fordulatokban gazdag meseregényben fontos, központi kérdést boncolgat az írónő; vajon, ha lehetősége lenne az embernek egy csodatevő körhintára felülni, mely által a gyermekből felnőtt vagy felnőttből gyerek válhat; felülne-e, hiszen valljuk be sokak álmodoznak gyermekként arról, hogy felnőtté váljanak, égetően vágynak rá, illetve felnőttként sokszor vágyakozva gondolunk vissza a gyermekkorunkra, amely egyszeri és egyedülálló, de gyakran mégis elviselhetetlen. Kinek ezért, kinek azért. Egy különös felkérés által a gyerekek mindennapjainak részévé válik egy ilyen különleges körhinta legendája. Végül a boldog végkifejletben mindenki otthonra talál.
Felnőttek számára is fontos mondanivalóval szolgáló kalandos olvasmány!

Bogas >!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

Ez szomorú volt.
Nem tudom, mekkora gyereknek adnám a kezébe, mert nagyon szép, nagyon jó, függetlenül a hosszú olvasástól általában nehezen tudtam letenni, Velence gyönyörű, Cornelia Funkét imádjuk, de elszomorított. És ha kisgyerek lennék, akkor is elszomorodnék.

HBergeron>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

Gyerekként túl komoly volt, és én imádom a komoly könyveket.
Ma már túl komolytalan, és én imádom a komolytalan könyveket is.

GLuca>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

Szerintem csodálatos könyv, bár nekem van mihez kötni, hiszen amikor befejeztem, Bibionében feküdtem egy ágyon, és másnap indultunk Velencébe. Mondjuk a könyv szomorkás hangulatával ellentétben a város vidám, de az író ettől függetlenül nagyszerűen ábrázolta. Legtömörebben megfogalmazva felraktam a „ mindig elfelejtem, hogy a kedvencem” polcra.

sinnovea>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

jó volt mert megismertem belőle Velence kis utcáit, és beleéltem magam, úgy mintha én is ott bolyonganék

szélcsengő>!
Cornelia Funke: A tolvajok ura

Nagyon szerettem, annyira jó volt Velencében bolyongani! A szereplők egytől egyig jól kitalált figurák, a történet fordulatos és bár a könyv hangulata tényleg picit szomorkás, de egyáltalán nem olyan vészes, és azért akad benn humor is. Élvezet volt olvasni!


Népszerű idézetek

Bogas >!

– Mit tart ebben?
– Egy náthás teknőcöt – felelte Victor. – De már jobban van.

A nyom

4 hozzászólás
Dancsi_Dana>!

A felnőttek nem emlékeznek arra,hogy milyen volt gyereknek lenni.
Még ha állítják is.
Nem is tudják már. Hidd el nekem.
Mindent elfelejtettek.
Hogy mennyivel nagyobbnak tűnt fel nekik akkor a világ.
Hogy mekkora fáradságba kerülhet, ha fel akarnak mászni egy székre.
Hogy milyen érzés felfelé nézni?

Jesper_Olsen>!

A gyerekek hernyók, a felnőttek lepkék. És egyetlen lepke se emlékszik már, hogy milyen érzés volt hernyónak lenni.

52. oldal

Jesper_Olsen>!

Önmagát is alig ismerte meg a tükörben, ez a sikeres álcázás egyik biztos jele.

205. oldal

Bogas >!

Nem is tudtam, hogy a detektívek felszereléséhez teknőcök is tartoznak…

Éjszakai látogatás

Jesper_Olsen>!

De hát, ha az embernek testvérei vannak, nem járhat az számára némi vesződséggel is?

133. oldal

Jesper_Olsen>!

– Mennyi ablak – dünnyögte Victor. – Mennyi ablak és mennyi gyerek!
– Igen, és senki, aki karjába venné őket és mindennap örülne nekik – jegyezte meg Ida. – Micsoda tékozlás ez!

253. oldal

1 hozzászólás
Bogas >!

– Itt sokkal szebb – tette még hozzá, és a karjára telepedett galambokra mosolygott. – Itt mindenütt szárnyas oroszlánok és angyalok vannak, ők vigyáznak Velencére, mondja Prosper, meg ránk is, de olyan sok vigyázásra itt nincs is szükség, hiszen itt nem járnak autók. Ezért lehet itt jobban hallani is. A vizet és a galambokat. És attól sohasem kell félni, hogy elgázolják az embert.

Kifaggatva


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierdomenico Baccalario: Az időkapu
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Ruff Orsolya: Volt egy ház
Tea Stilton: Tea Angyalai Budapesten
Wéber Anikó: A platánsor rejtélye
John Flanagan: Észak varázslója
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Irene Adler: Utolsó felvonás az Operában
A. M. Howell: A titkos csillagvizsgáló
Fiala Borcsa: A bodrogközi rém