Vad ​lovak (Határvidék-trilógia 1.) 182 csillagozás

Cormac McCarthy: Vad lovak Cormac McCarthy: Vad lovak Cormac McCarthy: Vad lovak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Határvidék-trilógia véres nyitánya

Cormac McCarthy – a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék és Az út szerzője – Vad lovak című regényében a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásnak szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. Barátjával, a nála egy évvel idősebb Rawlinsszal titokban szöknek át Mexikóba, hogy munkát vállaljanak a számukra ismeretlen, ám izgalmas kalandokat ígérő országban. De mire felocsúdnak, egy gyönyörű és kegyetlen világban találják magukat, ahol az embernek gyakran a vérével kell fizetnie az álmaiért.
A kritikusok a McCarthy-életmű egyik csúcspontjaként tartják számon a Vad lovakat, a Határvidék-trilógia első részét. E modernkori westernben a szerző újraalkotja a cowboyok mítoszát. Sodró, kegyetlenül pontos mondatai által az olvasó is beavatást nyerhet a vadnyugat varázslatos, könyörtelen világba. A regény, több más rangos elismerés mellett, megkapta a Nemzeti Könyv-díjat, és immár a XX. századi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
324 oldal · ISBN: 9789636769710 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
324 oldal · ISBN: 9789636767709 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Magvető, Budapest, 2011
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631428940 · Fordította: Szentgyörgyi József

1 további kiadás


Kedvencelte 25

Most olvassa 10

Várólistára tette 169

Kívánságlistára tette 98


Kiemelt értékelések

ziara>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, miután elolvastam az értékeléseket, de végül kellemesen csalódtam. Nekem nagyon bejön McCarthy szikár stílusa. Végig az járt a fejemben, hogy ez a regény éppen olyan, mint a szereplői: szinte szótlan, csak akkor szól, ha tényleg muszáj, és akkor is csak keveset, egy-egy szót. Az író úgy képes kevés szóból álló mondatokkal lefesteni a tájat vagy éppen az emberben zajló érzelmeket, érzéseket, hogy minden teljesen átélhető lesz. Kemény könyv egy kemény világról. Régebben láttam a filmet is, de semmire sem emlékszem belőle, így még egyszer meg fogom nézni, kíváncsi vagyok, mit tudott ebből átadni. Szerintem a máik két részt is el fogom olvasni, előbb-utóbb:)))) Max. akkor, ha nyugdíjba megyek, ahogy most kinéz a helyzet….

csillagka P>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Egy ló a nyereg alá, pisztoly a kézbe, kalap a fejre, és indulhatunk is felfedezni az álmokat. Szabadság, végtelen prérik, barátság és pacik minden mennyiségben, mi más kell a férfiembernek, hogy elégedett legyen. Kamaszkori vágyak kergetése és a múlt illúziója. Mese egy tizenhat éves fiúról aki mivel elvették, ezért elindul a messzi Mexikóba, megkeresni álmait, hű társa kíséretében (szia Samu, köszönj szépen) Megtalálja és még kicsit többet is, de a világ sajnos nem játékos kalandregény, a valóság kicsit mocskosabb mint az képzeli.
Második könyvem McCarthytól, sokáig nem is tudatosult, pedig már egy világvégét átéltünk együtt, most nem a föld, csak az elképzelt valóság lett semmivé, pont annyira hatott rám mint „az út”, kilátástalanságban verhetetlen, még is határozottan van benne valami szépség, a könyv felétől nem tudtam letenni. Észrevétlenül is berágta magát a bőröm alá, pedig szkeptikus voltam, se a westent, se a drámát nem igazán szeretem, a suttogással meggyőzött, hogy néha muszáj megadni magunkat a sorsnak, és megkedvelni egy főhőst annak ellenére is, ha mint ember a lehető legtávolabb áll életfelfogásban, gondolkozásban tőlünk. Betörtem és még szomorú se vagyok miatta.

8 hozzászólás
sztimi53>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Szikár.
Szűkszavú.
Láttatni azt tud. De hogy.
Meg a hangulat, na azt is érzékeltem erősen.
Kétszavas válaszokból, odavetett szavakból áll a párbeszéd, ha annak nevezhető egyáltalán. A mondatok elbeszélnek egymás mellett, futnak párhuzamosan a végtelenbe tova. Egyszerű a képlet: Fiúk, Lovak, az Élet, aztán Férfiak, meg valamiféle feloldozás a végére, valahogy így. Olyan pangón magányos, kietlen és üres az egész, épp passzol a hangulatomhoz. Fordítás kicsit érdekesre sikeredett néhol, meg én lehet kihagytam volna a szerelmi vonulatot, de ettől függetlenül vonz az Átkelés. Nem biztos, hogy ellenállok.
(Az egyetlen elkeserítő dolog az, hogy a farmaciában szappant meg beretvát árusítanak, ejj.)

25 hozzászólás
Csoszi>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Maradjunk annyiban, hogy ez nem az én könyvem. A stílusa egyszerűen élvezhetetlen volt. Vontatott, unalmas. Rengeteg tájleírás. A témája meg számomra teljesen érdektelen. A börtönben játszódó részek elég ütősek voltak. Ezek átmenetileg felkeltették az érdeklődésemet. Nem hiszem, hogy folytatni fogom a sorozatot.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2000
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639348058 · Fordította: Szentgyörgyi József
Dominik_Blasir>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Nahát, hogy ezt milyen kellemes volt olvasni!
Most nem tudom, hogy Az út / Véres délkörök / Nem vénnek való vidék után én idomultam hozzá McCarthy stílusához, vagy tényleg ennyivel barátságosabb ez a regény a többi általam olvasotthoz képest. Nemcsak a hangulata miatt – persze az is segít, hogy ezúttal nem lövöldöznek ötpercenként, és amúgy él még ember ezen a tájon –, de mintha gondolataiban is sokkal finomabb lenne. Nem annyira harsány, nem annyira szemléletes, nem annyira vág az arcodba. Megérint, de más síkon. Muszáj letenned néha, hogy elmerülj a gondolataidban, de más miatt. Teljesen máshogy kifordított western, mint mondjuk a Véres délkörök: ezúttal McCarthy mintha mindent a lélekben intézne el. Ami, félreértés ne essék, számomra hatalmas öröm. Mert ezt az arcát is nagyon lehet szeretni*. Sőt, talán ezt lehet. A másiktól legfeljebb rettegni.

* Vegyük azt, hogy most rögtön megjött a kedvem a trilógia következő részét olvasni. Eddig a zsigeri reakcióm az volt, hogy legalább egy évig nem akartam tőle semmit a kezembe venni.

1 hozzászólás
korkata>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Az elején nem nagyon kápráztatott el ez a könyv. Aztán egy nagyon szép kis történet keveredett belőle. Az író stílusát szokni kellett. Eleinte hiányoztak a vesszők. Ahogy haladtam előre már fel sem tűnt, hogy nincsenek.
Szó van itt lovakról, a lovak szeretetéről. Helykeresésről. Barátságról. Szerelemről.
Kíváncsian várom a folytatást.

2 hozzászólás
egy_ember>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Nem a fergeteges és kiszámíthatatlan cselekménye miatt lesz emlékezetes ez a könyv, hanem a hihetetlenül erős atmoszféra miatt. A szaggatott, szikár szerkezet, a hosszú tájleírások, a két szavas mondatokban beszélő szereplők, a semmibe vezető párbeszédek védjegyei a McCarty prózának. Ezek a tizenéves fiúk a maguk módján megvitatják a világ dolgait – a háborút, az Istent, az ember helyét a teremtésben –, és megvalósítják a nagy amerikai mítoszt, a kivonulást a vadonba.
John az út alatt gyerekből felnőtté válik, átéli az első szerelmet. Kalandot keres, de felelősséget talál, útja az ártatlanságból a mulandóság megtapasztalásába, a bűntudatba vezet. Ráébred, hogy a jóság és a gonoszság relatív fogalmak, megtanulja, hogy a történelem nem más, mint a mohóság, az ostobaság és a vérszomj története.
Az élet nem igazságos, az igazság nem az élet.

3 hozzászólás
Peónia>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

John Grady Cole, a főszereplő – már nem gyerek, még nem felnőtt – elindul barátjával a 40-es évekbeli Texasból Mexikóba. A világ, amit maguk mögött hagynak – a ranch-ok a marhacsordákkal, széles prérikkel, sajátos szabadsággal, egy letűnő életmóddal és értékrenddel – éppen köddé válik annak az új világnak a térhódításával, amelyet az olajmezők szaporodása, az iparosodó új világ jelent. Nem csak Texas, a szülőföld nem tudja kötni őket, a szűkebb világnak, a családnak sincs megtartó ereje. Az a világ, ahova igyekeznek, ismeretlen számukra. A fizikai út – a természet változatos tájai mellett – döntően a mexikói nyomorral szembesíti őket, és bár ez is érdekes társadalomrajz-mozaik, engem a lelki folyamat, a felnőtté válás útjának ábrázolása jobban megragadott, mert egy kifejezetten „szótlan” regényben bontotta ki McCarthy ezt a személyiségfejlődési folyamatot. Merész kalandok, szerelem, barátság, kockázatvállalás alakítják ki John Grady Cole-ban azt az értékrendet, amely látszólag a semmi burkából születik. Nem esik szó arról, mit hozhatott otthonról, egy darabjaira hullott családból. Nincsenek önreflexiói, szótlan döntései vannak és indoklás nélküli cselekvései. A hétköznapi „beszéd” a lovakhoz kötődik, a lélek mélyéből csak a szerelem szólal meg, az is kevés szóval. (Különösen a regény első felében többször eszembe jutott, hogy nálunk Mészöly Miklós tudta nagyon ezt a minimális közlésre redukáló írói technikát. Mindkettőjük ezzel a technikával teremt sűrű atmoszférát.) A regényben Grady Cole részéről mindössze három felnőttel kerül sor valódi beszélgetésre, és ezek jelzik, hogy a főszereplő szótlansága mögött kialakulóban vannak azok az értékek, amelyek az én-határait megerősítik, a döntéseit meghatározzák, őt magát életben tartják. Minden fiatal számára fontos ez az életkor a személyiség kialakulása, megerősödése szempontjából, ám a főszereplő extrém körülmények között válik felnőtté. Míg az elindulását kamaszos kalandvágy is motiválta, a regény utolsó harmadában már saját belső törvényeinek megfelelően mond le a szerelemről, és a választja a hazatérésnek azt a feltételrendszerét, amely kegyetlen körülmények között kegyetlenül nehéz próbatétel számára. A regénynek ott és úgy van vége, ahogy a történetből logikusan következik. Mint minden jó cím, a Vad lovak is beszédes, többet jelent a fiú lovakat becéző szereteténél, a vad lovak betörésénél, megszelídítésénél, a történeten végig vonuló ló-és lovas-motívumnál.

iniesta>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

McCarthy egyértelmű csúcsműve. Úgy mesél egy számára kulcsfontosságú kulturális belső toposzról, hogy egyben először újra is teremti önmagának, majd egyfajta romantikus, de oldhatatlan lemondással le is számol vele: John Grady Cole és vele minden olyan lehetőség, ami egyfajta kategorikus erkölcsi jó felé mutathatna, amiből mindenfajta macsó férfiassága ellenére valóban lenne megőrzésre méltó, az időben lovagol el, a múltba, örökre. Mestermű.

1 hozzászólás
giggs85 P>!
Cormac McCarthy: Vad lovak

Az tény, hogy Amerika megváltozott. Az tény, hogy már a ’940-es években sem olyan volt, mint a westernekből(Véres délkörök) ismert világ. A tények makacs dolgok. Nem sok mindent lehet velük kezdeni. Na mármost: mit tegyen egy fiú, ha nem kell neki a már nem marhából élő és lovon közlekedő, hanem olajból élő és terepjárón közlekedő Texas?
Hát lemegy délre Mexikóba a haverral, minden tapasztalat nélkül.
Itt minden más. Nincsenek autók, gépek, de van szegénység és anarchia, kopár tájak és gyönyörű ég.
Tisztára, mint a vadnyugat.
Lassan azért kiderül, hogy itt sem olyan már, mint régen. A farmtulajdonos repülővel jár, a gyerekek Európában tanulnak, stb.
Majd a hőseink elkövetnek egy hülyeséget, ami elől nem tudnak menekülni. Egy életre nyomot hagy bennük, vagy inkább rajtuk.
Az itt töltött idő alatt férfiává érnek. Sokat tanulnak. Már nem lehet olyan illúziójuk, hogy vissza lehet menni a múltba; vagy élhetnek egy szabad életet a tiszta, csillagos ég alatt, békében. Előbb-utóbb mindenhova el fog érni a sztráda, az autók, a telefonok.
A hősünk közben épp napnyugat felé távolodik tőlünk, valahova Los Angeles felé. Persze ne, higgyük, hogy itt másképp lesz.
McCarthy csodálatosan ír; gyönyörű tájképfestéssel és szikár párbeszédekkel. Érdemes elolvasni.


Népszerű idézetek

Miestas>!

Végül mindannyian kigyógyulunk az érzelmeinkből. Akiket nem kúrál ki az élet, azokat a halál kúrálja ki. A világ akkor is kegyetlenül szétválasztja az ábrándot és a valóságot, ha nem akarjuk. Az óhaj és a tény között ott a világ.

222. oldal

2 hozzászólás
Csoszi>!

Furcsa, mennyire nem engedik a sebhelyek elfeledni, hogy a múltunk valóság.

127. oldal (Ulpius-ház, 2000)

Rea>!

Utána és még sokáig John Gradynek jó oka volt fölidézni a mosolyukat, s eltűnődni az azt kiváltó jóindulaton, mert erő volt azokban a mosolyokban: olyan erő, amelyik megvédi a tisztességet, tisztességet ad, és megerősíti az elszántságot, olyan erő, amely jóval azután is képes embereket meggyógyítani és biztonságba menekíteni, mikor már minden más erőforrás kimerült.

203. oldal

1 hozzászólás
kovacsja>!

Megfordult és feltette a kalapját és a szélnek fordította könnyes arcát. Egy pillanatra széttárta a karját mintha meg akarna kapaszkodni vagy meg akarná áldani a földet vagy talán mintha le akarná lassítani a tovarohanó világot amely nem törődik se öreggel se fiatallal se gazdaggal se szegénnyel se fehérrel se barnával se férfival se nővel. Se a küszködésükkel se a nevükkel. Se élővel se holttal.

436. oldal

daniagi>!

Elismételte magában amit egyszer az apja mondott neki: a féltett pénz nem nyer és az aggódó ember nem szeret.

357. oldal

Miestas>!

Azt mondták, nem a véletlen hozza, hogy az ember épp egy bizonyos országba s nem egy másikba születik, és hogy az országot formáló időjárás meg az évszakok nemzedékekre megformálják az ott élők sorsát, átszáll a az sorra a gyerekeinkre, nem olyan könnyű abból kiverekedni.

210. oldal

hablaty P>!

Végül elmondta, hogy látta már a lovak lelkét, és borzasztó látvány. Azt mondta, hogy bizonyos körülmények között látható, mikor az ember jelen van egy ló halálánál, mert a ló része egy közös lóléleknek. Abból formálódik külön életté, és attól lesz halandóvá. Azt mondta, hogyha egy ember egyszer megérti a ló lelkét, attól fogva az összes lovat megérti.

161. oldal

kovacsja>!

Arra vágytam hogy értékes ember lehessek de fel kellett tennem magamnak a kérdést hogyan érhetem el ezt ha nincs bennem olyan lélek vagy olyan szellemiség amely képes bármely csapás elviselni és nem lesz kisebb általa. Ha valaki értékes ember akar lenni akar lenni akkor az az érték nem függhet a szerencse forgandóságától. Annak az értéknek változatlannak kell maradnia. Bármi történik is. Hajnal előtt rájöttem hogy valami olyasmit keresek amit világéletemben ismertem. Hogy mindenfajta bátorság az állhatatosság egyik formája. Hogy a gyáva ember mindig önmagát adja föl először utána már minden árulás könnyen jön. Tudtam hogy bátornak lenni egyeseknek könnyebb mint másoknak de hittem benne hogy aki akar az tud bátor lenni. Hogy a bátorság nem más mint a bátorság iránti vágy.

339. oldal

P_Eni>!

Sose tudhatja az ember mikor szorul rá arra akit semmibe vesz – felelte Blevins.

105. oldal

henryhill>!

Én csak azt tudom, hogy ha nem jön rá, hogy az igaz fontosabb a hasznosnál, akkor az sem igen számít, hogy él-e egyáltalán.


A sorozat következő kötete

Határvidék-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Ann Brashares: Négyen egy gatyában
Stephen King: A halálsoron
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Thomas Berger: Kis Nagy Ember
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley