Vad ​lovak (Határvidék-trilógia 1.) 152 csillagozás

Cormac McCarthy: Vad lovak Cormac McCarthy: Vad lovak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Határvidék-trilógia véres nyitánya

Cormac McCarthy – a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék és Az út szerzője – Vad lovak című regényében a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásnak szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. Barátjával, a nála egy évvel idősebb Rawlinsszal titokban szöknek át Mexikóba, hogy munkát vállaljanak a számukra ismeretlen, ám izgalmas kalandokat ígérő országban. De mire felocsúdnak, egy gyönyörű és kegyetlen világban találják magukat, ahol az embernek gyakran a vérével kell fizetnie az álmaiért.
A kritikusok a McCarthy-életmű egyik csúcspontjaként tartják számon a Vad lovakat, a Határvidék-trilógia első részét. E modernkori westernben a szerző újraalkotja a cowboyok mítoszát. Sodró, kegyetlenül pontos mondatai által az olvasó is beavatást nyerhet a vadnyugat varázslatos, könyörtelen világba. A regény, több más rangos elismerés mellett, megkapta a Nemzeti Könyv-díjat, és immár a XX. századi… (tovább)

Eredeti mű: Cormac McCarthy: All the Pretty Horses

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Magvető, Budapest, 2011
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631428940 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2000
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639348058 · Fordította: Szentgyörgyi József

Kedvencelte 21

Most olvassa 7

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 64


Kiemelt értékelések

>!
ziara P
Cormac McCarthy: Vad lovak

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, miután elolvastam az értékeléseket, de végül kellemesen csalódtam. Nekem nagyon bejön McCarthy szikár stílusa. Végig az járt a fejemben, hogy ez a regény éppen olyan, mint a szereplői: szinte szótlan, csak akkor szól, ha tényleg muszáj, és akkor is csak keveset, egy-egy szót. Az író úgy képes kevés szóból álló mondatokkal lefesteni a tájat vagy éppen az emberben zajló érzelmeket, érzéseket, hogy minden teljesen átélhető lesz. Kemény könyv egy kemény világról. Régebben láttam a filmet is, de semmire sem emlékszem belőle, így még egyszer meg fogom nézni, kíváncsi vagyok, mit tudott ebből átadni. Szerintem a máik két részt is el fogom olvasni, előbb-utóbb:)))) Max. akkor, ha nyugdíjba megyek, ahogy most kinéz a helyzet….

>!
csillagka P
Cormac McCarthy: Vad lovak

Egy ló a nyereg alá, pisztoly a kézbe, kalap a fejre, és indulhatunk is felfedezni az álmokat. Szabadság, végtelen prérik, barátság és pacik minden mennyiségben, mi más kell a férfiembernek, hogy elégedett legyen. Kamaszkori vágyak kergetése és a múlt illúziója. Mese egy tizenhat éves fiúról aki mivel elvették, ezért elindul a messzi Mexikóba, megkeresni álmait, hű társa kíséretében (szia Samu, köszönj szépen) Megtalálja és még kicsit többet is, de a világ sajnos nem játékos kalandregény, a valóság kicsit mocskosabb mint az képzeli.
Második könyvem McCarthytól, sokáig nem is tudatosult, pedig már egy világvégét átéltünk együtt, most nem a föld, csak az elképzelt valóság lett semmivé, pont annyira hatott rám mint „az út”, kilátástalanságban verhetetlen, még is határozottan van benne valami szépség, a könyv felétől nem tudtam letenni. Észrevétlenül is berágta magát a bőröm alá, pedig szkeptikus voltam, se a westent, se a drámát nem igazán szeretem, a suttogással meggyőzött, hogy néha muszáj megadni magunkat a sorsnak, és megkedvelni egy főhőst annak ellenére is, ha mint ember a lehető legtávolabb áll életfelfogásban, gondolkozásban tőlünk. Betörtem és még szomorú se vagyok miatta.

8 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Cormac McCarthy: Vad lovak

Szikár.
Szűkszavú.
Láttatni azt tud. De hogy.
Meg a hangulat, na azt is érzékeltem erősen.
Kétszavas válaszokból, odavetett szavakból áll a párbeszéd, ha annak nevezhető egyáltalán. A mondatok elbeszélnek egymás mellett, futnak párhuzamosan a végtelenbe tova. Egyszerű a képlet: Fiúk, Lovak, az Élet, aztán Férfiak, meg valamiféle feloldozás a végére, valahogy így. Olyan pangón magányos, kietlen és üres az egész, épp passzol a hangulatomhoz. Fordítás kicsit érdekesre sikeredett néhol, meg én lehet kihagytam volna a szerelmi vonulatot, de ettől függetlenül vonz az Átkelés. Nem biztos, hogy ellenállok.
(Az egyetlen elkeserítő dolog az, hogy a farmaciában szappant meg beretvát árusítanak, ejj.)

25 hozzászólás
>!
Csoszi
Cormac McCarthy: Vad lovak

Maradjunk annyiban, hogy ez nem az én könyvem. A stílusa egyszerűen élvezhetetlen volt. Vontatott, unalmas. Rengeteg tájleírás. A témája meg számomra teljesen érdektelen. A börtönben játszódó részek elég ütősek voltak. Ezek átmenetileg felkeltették az érdeklődésemet. Nem hiszem, hogy folytatni fogom a sorozatot.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2000
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639348058 · Fordította: Szentgyörgyi József
>!
Dominik_Blasir 
Cormac McCarthy: Vad lovak

Nahát, hogy ezt milyen kellemes volt olvasni!
Most nem tudom, hogy Az út / Véres délkörök / Nem vénnek való vidék után én idomultam hozzá McCarthy stílusához, vagy tényleg ennyivel barátságosabb ez a regény a többi általam olvasotthoz képest. Nemcsak a hangulata miatt – persze az is segít, hogy ezúttal nem lövöldöznek ötpercenként, és amúgy él még ember ezen a tájon –, de mintha gondolataiban is sokkal finomabb lenne. Nem annyira harsány, nem annyira szemléletes, nem annyira vág az arcodba. Megérint, de más síkon. Muszáj letenned néha, hogy elmerülj a gondolataidban, de más miatt. Teljesen máshogy kifordított western, mint mondjuk a Véres délkörök: ezúttal McCarthy mintha mindent a lélekben intézne el. Ami, félreértés ne essék, számomra hatalmas öröm. Mert ezt az arcát is nagyon lehet szeretni*. Sőt, talán ezt lehet. A másiktól legfeljebb rettegni.

* Vegyük azt, hogy most rögtön megjött a kedvem a trilógia következő részét olvasni. Eddig a zsigeri reakcióm az volt, hogy legalább egy évig nem akartam tőle semmit a kezembe venni.

1 hozzászólás
>!
korkata
Cormac McCarthy: Vad lovak

Az elején nem nagyon kápráztatott el ez a könyv. Aztán egy nagyon szép kis történet keveredett belőle. Az író stílusát szokni kellett. Eleinte hiányoztak a vesszők. Ahogy haladtam előre már fel sem tűnt, hogy nincsenek.
Szó van itt lovakról, a lovak szeretetéről. Helykeresésről. Barátságról. Szerelemről.
Kíváncsian várom a folytatást.

2 hozzászólás
>!
egy_ember
Cormac McCarthy: Vad lovak

Nem a fergeteges és kiszámíthatatlan cselekménye miatt lesz emlékezetes ez a könyv, hanem a hihetetlenül erős atmoszféra miatt. A szaggatott, szikár szerkezet, a hosszú tájleírások, a két szavas mondatokban beszélő szereplők, a semmibe vezető párbeszédek védjegyei a McCarty prózának. Ezek a tizenéves fiúk a maguk módján megvitatják a világ dolgait – a háborút, az Istent, az ember helyét a teremtésben –, és megvalósítják a nagy amerikai mítoszt, a kivonulást a vadonba.
John az út alatt gyerekből felnőtté válik, átéli az első szerelmet. Kalandot keres, de felelősséget talál, útja az ártatlanságból a mulandóság megtapasztalásába, a bűntudatba vezet. Ráébred, hogy a jóság és a gonoszság relatív fogalmak, megtanulja, hogy a történelem nem más, mint a mohóság, az ostobaság és a vérszomj története.
Az élet nem igazságos, az igazság nem az élet.

3 hozzászólás
>!
iniesta
Cormac McCarthy: Vad lovak

McCarthy egyértelmű csúcsműve. Úgy mesél egy számára kulcsfontosságú kulturális belső toposzról, hogy egyben először újra is teremti önmagának, majd egyfajta romantikus, de oldhatatlan lemondással le is számol vele: John Grady Cole és vele minden olyan lehetőség, ami egyfajta kategorikus erkölcsi jó felé mutathatna, amiből mindenfajta macsó férfiassága ellenére valóban lenne megőrzésre méltó, az időben lovagol el, a múltba, örökre. Mestermű.

1 hozzászólás
>!
morin5
Cormac McCarthy: Vad lovak

Texasból szalajtott, koravén tizenévesek mexikói kalandjai betörésre váró vadlovakkal, kacér széplánnyal, bosszúszomjas családfővel, bűnnel, fegyverrel, meneküléssel, vérrel és töretlen igazságkereséssel.
A maga kategóriájában számos értékkel bíró könyv erőssége a hangulatkeltés, de alapfokú spanyol nyelvleckének se utolsó, úgyhogy abszolút jó szívvel ajánlható – két kötelező közé préselve – a középiskolás korosztály számára.

>!
Banditaa P
Cormac McCarthy: Vad lovak

Lehet, hogy ha ezt olvastam volna először McCarthytól, jobban tetszett volna, de Az út olyan magasra rakta a mércét, hogy ennek a könyvnek így nem volt esélye. Pedig jó könyv ez. Szikár, szófukar, nincsenek cifrázások meg szépelgés. Mégis, a kemény sorok között olyan gyönyörű képek és fontos gondolatok bújnak meg, hogy az olvasó csak ámul.
Különös író ez a McCarthy, annyi szent…


Népszerű idézetek

>!
Miestas

Végül mindannyian kigyógyulunk az érzelmeinkből. Akiket nem kúrál ki az élet, azokat a halál kúrálja ki. A világ akkor is kegyetlenül szétválasztja az ábrándot és a valóságot, ha nem akarjuk. Az óhaj és a tény között ott a világ.

222. oldal

2 hozzászólás
>!
Csoszi

Furcsa, mennyire nem engedik a sebhelyek elfeledni, hogy a múltunk valóság.

127. oldal (Ulpius-ház, 2000)

>!
kovacsja

Megfordult és feltette a kalapját és a szélnek fordította könnyes arcát. Egy pillanatra széttárta a karját mintha meg akarna kapaszkodni vagy meg akarná áldani a földet vagy talán mintha le akarná lassítani a tovarohanó világot amely nem törődik se öreggel se fiatallal se gazdaggal se szegénnyel se fehérrel se barnával se férfival se nővel. Se a küszködésükkel se a nevükkel. Se élővel se holttal.

436. oldal

>!
Rea P

Utána és még sokáig John Gradynek jó oka volt fölidézni a mosolyukat, s eltűnődni az azt kiváltó jóindulaton, mert erő volt azokban a mosolyokban: olyan erő, amelyik megvédi a tisztességet, tisztességet ad, és megerősíti az elszántságot, olyan erő, amely jóval azután is képes embereket meggyógyítani és biztonságba menekíteni, mikor már minden más erőforrás kimerült.

203. oldal

1 hozzászólás
>!
henryhill

Én csak azt tudom, hogy ha nem jön rá, hogy az igaz fontosabb a hasznosnál, akkor az sem igen számít, hogy él-e egyáltalán.

>!
daniagi

Elismételte magában amit egyszer az apja mondott neki: a féltett pénz nem nyer és az aggódó ember nem szeret.

357. oldal

>!
Mortii

John Grady hanyatt hevert a pokróca alatt és arrafelé nézett ahol a csáléra billent holdsarló fénylett a hegyek leszakadt vége fölött. A hamis kék hajnalban a Fiastyúk mintha fölemelkedett volna a világra borult sötétségben s magával vonszolta volna mind a csillagokat: az Orion hatalmas gyémántja és a Capella és az Auriga legfényesebb csillaga meg a Kassziopeia alakzata hálóként emelkedett ki a foszforeszkáló feketeségből

87. oldal

>!
Miestas

Azt mondták, nem a véletlen hozza, hogy az ember épp egy bizonyos országba s nem egy másikba születik, és hogy az országot formáló időjárás meg az évszakok nemzedékekre megformálják az ott élők sorsát, átszáll a az sorra a gyerekeinkre, nem olyan könnyű abból kiverekedni.

210. oldal

>!
cassiesdream

A tűz már parázsra égett és John Grady a csillagokat nézte. A Tejút fehéren derengő sávját amely mintha húrja lett volna a feje fölötti hatalmas sötét boltozatnak aztán két tenyerét maga mellett a földre tapasztotta és a feketeség hidegen izzó baldachinja alatt lassanként a kellős közepévé lényegült annak a világnak amely feszesen mindenestül remegve hatalmasan és elevenen rezgett a keze alatt…

>!
egy_ember

A lovak már mozgolódtak. John Grady kiszemelte az elsőt, amelyik kitört, lasszót vetett a jobb első lábára, hatalmas puffanással zuhant el a csikó. A többi táguló orrcimpákkal, riadt tekintettel bújt össze. Mielőtt a csikó felállhatott volna, John Grady a nyakára guggolt, a pofájánál fogva fölemelte és oldalra fordította a fejét, melléhez szorította a hosszú, csontos koponyát; a csikó orrnyílásainak sötét kútjaiból feltörő forró, édes kilégzés egy új világ hírmondójaként csapta meg arcát és nyakát. Ezeknek nem lószaguk volt. Annak szaglottak, amik voltak: vadon élő állatoknak. A melléhez szorította a ló pofáját, combja belső oldalán érezte, mint áramlik a vér az ütőerekben, érezte a félelem szagát; fél kezével letakarta a ló szemét, simogatta, s közben egyre beszélt-beszélt hozzá, halk, egyenletes hangon, elmesélte, mit fog tenni; eltakarta a ló szemét, kisimogatta belőle a rettegést.
Rawlins a nyakába akasztott egy gúzskötelet, csúszóhurkot kötött az egyik végére, ráhúzta a csikó hátsó csüdjére, és az elülsőhöz kötözte. Kiszabadította a pányvát, félrehajította, elővette a kötőféket, egyesült erővel felhúzták a ló pofájára és fülére, John Grady végighúzta ujját a ló száján, Rawlins beletette a szájadzót, majd csúszóhurkot vetett a másik hátsó lábra, és mindkét gúzskötelet a kötőfékhez kötötte.
– Készen vagy?
– Készen.
John Grady elengedte a ló fejét, és félreállt. A ló nagy üggyel-bajjal felállt, megfordult, kirúgott az egyik hátsó lábával, félkörbe penderült és elzuhant. Felállt, megint kirúgott, megint elzuhant. Mikor harmadszor is felállt, mintha táncolt volna: rugdosott és ide-oda kapta a fejét. Odébb ment, megállt. Megint kirúgott az egyik hátsó lábával, és megint elesett.
Feküdt egy darabig, átgondolta a dolgot. Mikor felállt, csak állt egy percig, utána háromszor felugrott, aztán nem mozdult, csak a szemét villogtatta rájuk. Rawlins fogta a pányváját, és megint lasszóba rendezte. A potrero másik széléről a többi ló feszült figyelemmel kísérte a mozdulatait.
– Veszett fajta ez itten mindegyik – mondta Rawlins.
– Válasszad ki a legveszettebbet – mondta John Grady –, és vasárnapra adok teneked egy kész lovat.
– Mire kész?
– Hogy teneked megfeleljen.
– Ne bomoljál – mondta Rawlins.
Mire a harmadik ló is oldalgúzsban fújt és meregette rájuk a szemét, már több vaquero állt a kapunál, kávézgattak, és figyelték a dolgokat. Reggel nyolcra nyolc lovat kötöztek meg, a másik nyolc riadtabb volt, mint az őz, szétszóródtak a kerítés mentén, ide-oda szökdöstek és futkostak a nap melegedésével párhuzamosan egyre dagadó porfelhőben, s lassanként megértették, mennyire kérlelhetetlen ez a folyamat, amely mint valami lappangó ragály, különálló és tehetetlen lényekké bénítja addigi szabadon hullámzó és társas lényüket. Ekkora már az összes vaquero odajött a szállásról nézni. Délre mind a tizenhat mesteño kötőfékjéhez kötött oldalgúzsban állt, ahány, annyifelé fordulva; minden kommunikáció megszakadt közöttük. Mint gyerekkezektől heccből megkötözött állatok, csak álltak ott, nem tudván, mire várva, mert szelídítőjük hangja még úgy visszhangzott agyukban, mintha valamilyen istenség költözött volna bele.

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Határvidék-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Thomas Wolfe: Nézz vissza, angyal!
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
Richard Wright: Meghajszolt vad
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
William Faulkner: Tanyán
William Faulkner: Fiam, Absolon!
Kathryn Stockett: A Segítség