Nem ​vénnek való vidék 206 csillagozás

Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

A ​vadnyugat lidércei kísértenek a vidéken, csak hősök nincsenek már – annál több az áldozat. Halott emberek mindenütt: bűnözők, bűnüldözők és olyanok, aki számára haláluk pillanatában sem adatik meg a felismerés, hogy bármi közük lehetne az eseményekhez. Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújukba – mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik – keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh – úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen… (tovább)

Eredeti mű: Cormac McCarthy: No Country for Old Men

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Magvető, Budapest, 2014
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426229 · Fordította: Bart István
>!
Magvető, Budapest, 2008
ISBN: 9789631431056 · Fordította: Bart István
>!
Magvető, Budapest, 2008
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426229 · Fordította: Bart István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 28

Most olvassa 4

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Futóhomok P
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

A magyarul megjelentek* közül a leginkább kiszámítható ívű sztorival megírt McCarthy-regény. Pszichopata gyilkos, kemény cucc, pénz, mexikói határvidék. A lírai monológok mégis gondoskodnak róla, hogy a történet mélyebbre menjen:
”Azt hiszem ha én lennék a Sátán és azon törném a fejemet hogy mivel tudnám térdre kényszeríteni az emberiséget a kábítószernél jobbat valószínűleg nem tudnék kitalálni. Szerintem a drog a Sátán találmánya. A múltkor elmondtam valakinek reggelinél hogy nekem ez a véleményem mire azt kérdezte hogy hiszek-e a Sátánban. El kellett hogy gondolkozzam a válaszon. Gyerekkoromban azt hiszem hogy hittem benne. Aztán ahogy idősebb lettem meg középkorú már nem annyira. Most viszont megint inkább arra hajlok hogy higgyek benne, Mert hogy sok mindent megmagyaráz amire másképp nincs magyarázat. Vagy én legalábbis nem találok rá magyarázatot.”
Az Isten-Gonosz-emberi erők egymásnak feszülése alaptéma McCarthynál. Hogy itt kié lesz az utolsó szó, az a mesterre oly jellemző húzásként persze épp egy álomból derül ki.

*Örülök, hogy a Nem vénnek lett nálam az „utolsó” elolvasott McCarthy mű, főleg, miután újra ránéztem a Trilógia záradék Ajánlására, amit érdemes e regény befejezése mellé rakni: http://moly.hu/konyvek/cormac-mccarthy-a-siksag-varosai/idezetek
A Magvető Kiadó megjelentetési sorrendje különben zavaró lehet annak, aki egyben is szeretné átlátni az életművet, ezért talán nem árt feleleveníteni az eredeti kiadási dátumokat: Véres délkörök (1985); Vad lovak (1992); Átkelés (1994); A síkság városai (1998); Nem vénnek (2005); Az út (2006)

Utólagos kiegészítés: a Coen-fivérek remekművével kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy erősebb hatású, mint a könyv, nálam alapfilm kategória. McCarthy csinált egy olyan regényt, amiben eltér a poszt-apokaliptikus megfogalmazástól (ez némiképp kockázatos vállalkozás volt tőle, hiszen a szerzőt sokan épp ezért a közlésmódért szeretik), világosabb, követhetőbb gondolatmeneteket ír le, mintha közérthetően is összegezné mindazt, amit ő tud mondani a világról. Hogy ez mennyire jól sikerült Neki 72 évesen, azt számomra éppen a Coen-féle adaptáció bizonyítja: a McCarthy Isten-ember-Sötét erő háromszögéből a mindentől függetlenül létező, emberi szabályrendszerbe nem beleilleszthető Gonosz mellé kerül a felkiáltójel. Nyilván olvasás közben is körvonalazódott valamilyen Chigurh-figura a lelki szemeim előtt, de amilyen 21. századi luciferi alakot mutat végig a kamera, az minden elképzelésemet felülmúlta. Telitalálat. A többi szereplő kiválasztása mögött is értő olvasat van. A film oly annyira megáll a saját sötét lábain, hogy semmi hiányérzetem nem volt a kihagyott részekkel kapcsolatban, sőt, mintha patikamérlegen ki lett volna számítva minden, a hosszan tartó katarzishoz szükséges alkotóelem: fény-sötétség-szó-hullaszám stb. Női nézőként érdemes volt előbbre venni a könyvet, így abszolút arra tudtam figyelni, amiről a film szól és sokkal inkább bevésődött mindaz, ami ebben a sztoriban az ábrázolhatón túl van.

9 hozzászólás
>!
Bélabá P
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

McCarthy stílusát sikerült első olvasásra megkedvelni az Út-ból, ez a regénye is tipikus volt. Olyan filmszerű hangulatot képes írni, ami beszívja az olvasót az adott környezetbe. A Nem vénnek való vidék izgalmas, eseménydús thriller, olyan, amit már rég nem olvastam. Talán hiányzott is nekem az ehhez fogható történet. Igazi akcióregény hullahalmokkal, droggal, feszültséggel. Tényleg nem tini könyv, kőkemény világba vezet, ahol nincsenek észérvek csak erőszak. Férfias és erőteljes. Nálam ez is odacsapott rendesen, 5 csillag és 4,7 pont.

16 hozzászólás
>!
fióka P
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Itt most az a furcsa helyzet állt elő, hogy előbb voltak a Coen Brothers Inc. és jóval utána a könyv. Amiért is kissé féltem, mert az általában úgy szokott lenni ilyen esetben, hogy az egyik jobb, mint a másik. Azaz rosszabb. Mindegy. McCarthy nem igazán bűvölt el eddig, igaz, csak az Az út-at olvastam, de az semmivel sem volt jobb, mint más hasonló disztópiás regények. Lényeg: nem voltak nagy elvárásaim, főleg egy annyira zseniális film után, mint amit a Coen testvérek elkövettek. Ott fantasztikus volt a szereplőgárda – most, olvasás után sem tudnék változtatni rajtuk –, a történet menete, ami oximoron (bár ki tudja, nem is feltétlenül az), mert nekem most is nyugodt, lassan csordogáló sztorinak tűnik, nyugodtan, szépen, természetesen elmesélve, holott túlteng az akciótól és rengeteg minden történik benne viszonylag kis idő alatt, beleértve ebbe a tizenhuszonharminc hullát is. Vagy több volt? Na de ki számolja? :)
Ha jól emlékszem, akkor a film menete semmiben nem tér el a regényétől, bár az egyik szekvencia nem rémlik, de biztosan az is benne van és megtörtént. Nagyszerű ötlet volt a Bell elmélkedéseivel kvázi összecsomózni a történetet és bevezetni az egyes fejezeteket. Ami kissé aggaszt engem, csak úgy privátim, az az, hogy mennyire végtelenül természetes, hogy vannak olyan emberek, mint Chigurh, merthogy vannak, hogy mennyire inkompetensek egyes esetekben az ő elfogásukra szakosodott szervek, hogy az a sok hulla meg gyilkosság meg golyózápor mind-mind mennyire mindennapi. Mindez annak ellenére, hogy eddig egyikhez sem volt szerencsém, nem is reménykedem benne. Kicsit ijedezek meg rémüldözök. Majd elmúlik.
Végszó: mind a könyv, mind a film nagyon jó volt, de a századik összehasonlítás után is azt kell mondanom, hogy a testvérek leheletnyivel nagyobbat alkottak, mint McCarthy. Szerintem alapfilm, kihagyhatatlan.

13 hozzászólás
>!
bonnie9 +SP
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

McCarthyval tavaly ismerkedtem meg és Az út nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Ez a könyve (a cím, az író személye és a még nem látott, de sokat magasztalt film miatt is) régi bakancslistám.
@Bélabá TEO felhívása adta meg a végső löketet, hogy most jött el az idő.
A sokak által kifogásolt központozás hiánya egy-két párbeszédes részt leszámítva alapvetően nem zavart, Az Útban már találkoztam vele, „megszoktam”.
A hangulata egészen más, mint a másik könyvnek, igazából nem tett rám akkora benyomást, mint vártam. Azt hittem, ezután is majd napokig örlődöm, de elmaradt. Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. Mert ennek a történetnek is van hangulata, amibe szép lassan beleolvadunk. Szeretem a „tipikus” kisvárosi fazonokat, a biztonságos és kiszámítható világukat, amiről általában mindig kiderül, hogy nem is annyira biztonságos és legtöbbször kiszámíthatatlan.
Amúgy látatlanban is megértem, miért haraptak rá a filmesek. Annyira forgatókönyvszerűen van megírva, annyira élnek a mozdulatok, hogy szinte magam előtt látom (a normál fejmozin kívül), mit mutatna a kamera.
A halottak nem zavartak annyira (nem mondom, hogy nem naturális, mert az), ellenben roppantmód meglepett spoiler Nagy piros pont. Tényleg meglepett.
Férfias, naturális, elgondolkodtató. Sors vagy szabad akarat? Lehet vitatkozni.

>!
just_aGirl
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Nagyképűség lenne azt állítani, hogy frappáns értékelést tudok írni McCarthy műveiről. Ő nem az az író, akit a cselekményes és izgalmas történetei miatt szeret az ember, bár ebben a művében abból is találunk bőven. Olvasás közben Márai jutott eszembe, azzal a kivétellel, hogy ő talán több mindent kimond, bölcsességét, élettapasztalatát veti papírra, és általánosabb érvényű megállapításokat tesz. McCarthy azonban egy bizonyos esemény, élethelyzet és egyes emberek sorsa valamint legbenső gondolkodásmódja felől közelíti meg a történetet, de bőven hagy teret és időt arra, hogy az olvasó a saját gondolatait is beleszője a történetbe, elmélkedjen és elemezzen, egyre inkább megpróbálva saját életére átvetíteni az elhangzott gondolatokat. Ez azért is óriási teljesítmény a szerző részéről, mert úgy gondolom, hogy legtöbbünktől nagyon távol áll, hogy azonosuljunk a történet bármelyik szereplőjével illetve gondolataival. Bizonyára kevés idősödő, texasi megyei seriff, őrült hidegvérű bérgyilkos illetve dollármilliókra véletlenül rálelő Vietnami veterán található az olvasók között. És mégis…
Vesszők nélkül, gyönyörű stílusban, kiváltképp ahol azt a nem igazán szépirodalmi cselekmények is megengedik. Mindenképpen fogok még olvasni tőle. Az Út című műve is nagyszerű volt.
…Nem ifjaknak való olvasmány…

>!
pepege MP
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Nos, ez nekem tulajdonképpen egy komfortzónából való kilépés volt. Szerintem még életemben nem olvastam thrillert. Filmben se díjazom igazán,de Oscar igencsak – ezért is néztem meg anno, s most a könyv elolvasása után szintén. Kivételesen azt kell mondjam, hogy az adaptáció hibátlanra sikeredett, megérdemelte a méltatást. A könyv is műfaja legjobbjai közé tartozik – mondanám, ha tudnám, milyen a többi vetélytársa. :-) Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy tudom, jó könyv ez, de – ahogy mondani szokás – nem nekem íródott. Ettől függetlenül McCarthyt továbbra is egy kiváló írónak tartom.

>!
Emmi_Lotta IMP
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Első olvasásom a szerzőtől, filmen is csak Cormac McCarthy: Az út-at láttam.
Számomra ez a regény túl brutális. Kegyetlen világot mutat be sok-sok vérrel és holttesttel. A téma és a kidolgozása, drog, pénz, hajsza stb. klisés. Csak a seriff alakja hoz némi színt a történetbe.
A könyv az írásjelek (vesszők) hiánya miatt is szinte olvashatatlan. Több mondatot kétszer kellett elolvasni ahhoz, hogy az értelme nyilvánvaló legyen. Így ellenkező hatást ért el a szerző (a fordító?): a cselekmény menetében nem a folyamatosság, hanem a szakadozottság vált uralkodóvá.
A Nem vénnek való vidék nem hozta meg a kedvem a szerző műveivel való további ismerkedéshez.

>!
Magvető, Budapest, 2008
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426229 · Fordította: Bart István
2 hozzászólás
>!
bagie P
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Őszintén? Ennyire még nem örültem, hogy a végére értem egy könyvnek :)
Emlékeim szerint a filmet én szerettem – most felmerült bennem, hogy nem keverem-e az élményt valami másik filmmel :)
Ez egy túl férfias könyv, amit már nehezen emésztek / értek meg. Chigurh egy őrült, aki hegylakót játszott… „csak egy maradhat” … már kezdtem félni olvasás közben, hogy megjelenik, hiszen tudok róla…
Bell seriffet kedveltem, a könyvből a kedvenc részeim az ő emlékezései voltak.

@Bélabá azért köszönöm, hogy egy |TEO keretében rávettél erre az olvasásra :)

>!
motyi11 P
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Kegyetlen világ, amit a könyv bemutat. Texas és Mexikó határvidéke, drogcsempészek és gátlástalan bűnözők birodalma. Ha valaki egyszer belekeveredett a játszmáikba, nincs többé kiút. És bárki belekeveredhet.
Nem csodálom, hogy megfilmesítették, forgatókönyvszerű a egész, a seriff monológjai nélkül viszont nem is lenne ennél több. Azok nagyon sokat adnak a regényhez. A film egyébként nagyon jól sikerült, tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát, a seriff lelkiállapotát, reményvesztettségét is nagyszerűen ábrázolja.

>!
dokijano
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Nem nyert meg magának ez a McCarthy-regény. Ennek ellenére (illetve ettől függetlenül) már korábban begyűjtött könyveiből is szemezgetem még, hátha jobb passzban kapnak el. Ez még nekem is túl brutális volt, pedig nem vagyok egy széplélek, legalábbis az olvasási szokásaimat tekintve nem. Vagy lehet, hogy nem is a brutalitása taszított, hanem mindennek az értelmetlensége?
Érdekes megoldás volt a központozás hiánya, de erre hamar ráállt a szemem, nem volt nagyon zavaró. Az már inkább, hogy nem mindig tudtam, melyik részben ki beszél. Lehetséges, hogy aki egy ültő helyében hosszabb részeket be tud falni belőle, annak nyilvánvalóbb a szereposztás.

Maga az alapötlet (drogbizniszből eredő pénz lenyúlása a rossz fiúktól, emiatt halálos üldöztetés) nem új villantás, de ettől még lehetett volna olyat írni, ami jobban tetszett volna. (Írok is Mr. McCarthy úrnak, vagy a menedzserének, és rendelek tőle egy jobb regényt. :-D) De az is lehet, más regénye jobban megfog majd. Meglátjuk.
Minden esetre nem bántam meg, hogy belevágtam @Bélabá TEO-felhívása keretében. Azt hiszem, legalább 2x (vagy 3x) olyan hosszú ideig sikerült olvasgatnom, mint a többieknek, de sebaj. Küzdés az élet! ;-P

Bell seriff jelenetei, különösen a visszaemlékezései miatt már megérte elolvasni. Sokat emelkedett volna a szememben, ha nagyobb arányban szerepelt volna.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
gyurmapok

Ha nem jövök vissza mondd meg anyámnak hogy szeretem.
Llewelyn az anyád már rég meghalt.
Akkor majd megmondom neki én.

30. oldal

>!
zsofigirl

Kétféle ember van aki nem sokat szokott kérdezősködni. Az egyik fajta buta hozzá a másik meg úgyis tudja.

351. oldal

>!
gyurmapok

Megint a drog – mondta.
A drog.
Iskolás gyerekeknek árulják.
Ha csak árulnák!
Van rosszabb?
Azok a hülye kölykök meg is veszik.

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog
>!
Papírtigris

Az apámtól mindig azt hallottam hogy tegyél fiam a legjobb belátásod szerint és mindig mondj igazat. Azt mondta hogy az ember csak akkor érzi jól magát a bőrében hogy ha reggel amikor felébred nem azon kell gondolkodnia hogy ki is volna ő tulajdonképpen. És ha netán valami helytelen dolgot tennél akkor ne lapítsál hanem valld be hogy te voltál az és kérjél bocsánatot érte aztán tedd tovább a dolgodat. De ne hurcold magaddal mint valami batyut. Tudom hogy manapság már gyerekesen hangzik az ilyen beszéd. Még nekem is. De azt hiszem annál inkább érdemes lenne elgondolkodni rajta.

291. oldal

1 hozzászólás
>!
angelacsapo22

Én azt látom hogy a fiatalok ma valahogy lassabban nőnek föl mint azelőtt. Nem tudom mért van ez így. Talán mert az ember mindig attól nő föl hogy miket bíznak rá.

187. oldal

>!
Cheril

Te azt képzeled hogy újra fogod kezdeni az egészet. Más is ezt képzeli magáról. De újrakezdés nincsen. Ez itt a lényeg. Minden egyes lépése az embernek végérvényes. Nem lehet visszacsinálni. Soha semmit.

266. oldal

>!
Futóhomok P

Nemrégiben olvastam az újságban hogy valami tanárok találtak egy felmérést ami a harmincas években készült egy csomó iskolában mindenfelé az országban. Kiküldtek egy kérdőívet amiben azt kérdezték a tanároktól hogy milyen problémáik vannak az iskolában. Most aztán előkerültek ezek a kérdőívek amiket a tanárok akkor kitöltöttek és beküldtek. Az derült ki belőlük hogy az volt a legnagyobb bajuk hogy a tanulók beszélgetnek óra közben a szünetekben meg futkároznak a folyosón. És rágógumiznak. (…) Akkor vették az egyik kérdőívet ami nem volt kitöltve kinyomtatták sok példányban és kiküldték ugyanazokba az iskolákba. Negyven évvel később. Na kérem jöttek is a válaszok. Nemi erőszak gyújtogatás emberölés. Drog. Öngyilkosság. Hát ez engem nagyon elgondolkodtatott. Mert sokszor amikor olyanokat mondok hogy mennyire romlik a világ és hogy a kutyáké lesz az ország az emberek csak mosolyognak és azt mondják rám hogy öregszel és azért beszélsz ilyeneket. Közben pedig az is tünet hogy ezt gondolják. Én pedig azt gondolom hogy aki nem látja hogy mi a különbség nemi erőszak emberölés meg rágógumizás között annak már régen rossz és talán mégse velem van a baj.

230. oldal

>!
just_aGirl

A kopasz hegyek sziklái hosszú árnyékot vetnek már a késői napsütésben keletre meg a sivatag reszketve vibráló pereme a mérhetetlen ég alatt melyről a távolban zivatarok koromfekete fátyla csüng alá félkörben. Az Isten meg aki sóval és hamuval hintette be ezt a földet csak hallgat és nem szól semmit.

>!
zsofigirl

Nem az a lényeg hogy az ember tudja vagy nem tudja hogy hol van vagy hol nincs. Hanem hogy azt higgye hogy úgy jutott el oda hogy nem vitt magával semmit se. Te azt képzeled hogy újra fogod kezdeni az egészet. Más is ezt képzeli magáról. De újrakezdés nincsen. Ez itt a lényeg. Minden egyes lépése az embernek végérvényes. Nem lehet visszacsinálni. Soha semmit. Érted amit mondok?
Azt hiszem.
Tudom hogy nem érted de hadd próbálom meg még egyszer. Te amikor reggel felébredsz azt hiszed hogy ami tegnap volt az már nem számít. Pedig az a helyzet hogy csak az számít. Mert más nincs is. Ebből áll az élet. Ezekből a napokból. Nincs más csak a napok ahogy telnek. Biztos azt gondolod hogy elmész világgá megváltoztatod a nevedet és mit tudom én miket gondolsz még. Hogy mindent elölről kezdesz. Aztán egy reggel felébredsz és felnézel a plafonra és mit gondolsz ki fekszik majd ott az ágyban?

266. oldal

>!
Papírtigris

Nemrégiben olvastam az újságban hogy valami tanárok találtak egy felmérést ami a harmincas években készült egy csomó iskolában mindenfelé az országban. Kiküldtek egy kérdőívet amiben azt kérdezték a tanároktól hogy milyen problémáik vannak az iskolában. Most aztán előkerültek ezek a kérdőívek amiket a tanárok akkor kitöltötek és beküldtek. Az derült ki belőlük hogy az volt a legnagyobb bajuk hogy a tanulók beszélgetnek óra közben a szünetekben meg futkároznak a folyosón. Meg rágógumiznak. Lemásolják egymásról a házi feladatot. Meg még egy pár ilyesmi. Akkor vették az egyik kérdőívet ami nem volt kitöltve kinyomtatták sok példányban és kiküldték ugyanazokba az iskolákba. Negyven évvel később. Na kérem jöttek is a válaszok. Nemi erőszak gyújtogatás emberölés. Drog. Öngyilkosság. Hát ez engem nagyon elgondolkodtatott. Mert sokszor amikor olyanokat mondok hogy mennyire romlik a világ és hogy a kutyáké lesz az ország az emberek csak mosolyognak és azt mondják rám hogy öregszel azért beszélsz ilyeneket. Közben pedig az is tünet már hogy ezt gondolják. Én meg azt gondolom magamban hogy aki nem látja hogy mi a különbség nemi erőszak emberölés meg rágógumizás között annak már régen rossz és hogy talán mégse velem van a baj. Pedig negyven év nem nagy idő. És lehet hogy a következő negyven év alatt meg éppenséggel kijózanodnak majd az emberek. Hacsak addigra nem lesz már késő.

230. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
Harlan Coben: Senkinek egy szót se
Joe Hill: Szarvak
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Gillian Flynn: Holtodiglan
Stephen King: A búra alatt
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Stephen King: 11/22/63
Dan Wells: Fragments – Töredékek