Nem ​vénnek való vidék 245 csillagozás

Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

A ​vadnyugat lidércei kísértenek a vidéken, csak hősök nincsenek már – annál több az áldozat. Halott emberek mindenütt: bűnözők, bűnüldözők és olyanok, aki számára haláluk pillanatában sem adatik meg a felismerés, hogy bármi közük lehetne az eseményekhez. Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújukba – mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik – keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh – úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Magvető, Budapest, 2014
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426229 · Fordította: Bart István
>!
Magvető, Budapest, 2008
ISBN: 9789631431056 · Fordította: Bart István
>!
Magvető, Budapest, 2008
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426229 · Fordította: Bart István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 39

Most olvassa 6

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Első McCarthy olvasásom, és nagyon erőteljes túlzás lenne azt mondani, hogy csalódást okozott, de némiképp mégis beárnyékolta az összképet a szerző ikonikus minimalizmusa és öntörvényű központozási rendszere. Utóbbit amúgy is veszélyes dolognak érzem, az angol nyelvben alighanem gyökeresen más eredményt lehet elérni a vesszők tudatos ignorálásával, mint a magyarban, de legfőképpen talán az „fájt”, hogy nem jöttem rá ennek pontos funkciójára. Arra a funkcióra, amit vélhetően nem a téma, hanem a szerző általános szemléletmódja követelt meg, és aminek a megértéséhez még biztosan olvasnom kellene tőle…

De maga a Nem vénnek való vidék a belőle készült film után nézve is egyfajta negatív értelemben értendő meglepetés: Bell seriff belső monológjait nem számítva gyakorlatilag már jelen formájában is látványosan filmkönyv, szigorúan szűkszavú, a pergő cselekmények közlésére szorítkozó stílusban megírva. Nem számítva a felütés utáni rövid részt, amikor Llewyn felfedezi a sivatagi csatateret, tulajdonképpen semmiféle hangulatépítést vagy miliőfestést nem kapunk – illetve hát pontosabban és igazságosabban, az egész szöveg szikársága maga a megfoghatatlanul szenvtelen hangulat, a könyv és a benne ábrázolt világnak a feelingje. Ilyen tekintetben McCarthy írásmódja igazából önmagáért beszél, akárcsak például John Williamsé a Butcher’s Crossingban, bár ott nyilván más egy kicsit a helyzet.
Ezt nem számítva azonban a Nem vénnek való vidék egy remek történet rengeteg ijesztő gondolattal és ténymegállapítással világunk alakulásáról – csúnyán szólva eldurvulásáról, jobban kibontva elszemélytelenedéséről, kilátástalanságáról és öntörvényűségéről, az emberélet nem társadalmi, hanem egymás szemében való elértéktelenedéséről. Bell seriff személye segít nekünk abban, hogy idestova negyven évvel az elképzelt cselekmény után is értsük, itt valóban a régi idők állnak szemben a mostanival, de nem a nosztalgia mindent megszépítő rózsaszín ködébe burkolva. A seriff, aki évtizedeken át nagy kötelességtudattal, halmozódó bölcsességgel látta el feladatát, elér arra a töréspontra, ahonnan már nincs tovább: Chigurh és Moss párharca után ez a vidék már nem való véneknek, mert utóbbi saját butasága által nem egyszerűen vesszőfutásba hajszolja magát, hanem rászabadítja az alvilág legsötétebb pszichopatáját a „békés” hétköznapokra, mintha csak a pokol kapuit nyitná ki. Amíg a Chigurh-hoz hasonlók a sivatag közepén mészárolják egymást halomra, nem érezzük a puszta létük jelentette fenyegetést és problémát – és ilyen szinten testközelből szembesülni egy másik szféra pusztító, elrettentő erejével még a tapasztalt vén róka számára is soknak bizonyul. Hogy ki vagy mi hozta létre ezt a pusztító erőt, nem tudni, ez pedig legalább annyira félelmetes, mint általában a létezése. De Bell belső monológjai mindemellett is sok finomságot tartalmaznak, ezek elég intenzíven elütnek a regény alaphangvételétől, és ez az írás javára is válik.

Mindent egybevetve, szerintem ez a történet filmként megvalósítva elevenebb és súlyosabb élményként tud megragadni az ember emlékezetében, mint regényként – a jól eltalált vizuális ábrázolás és a színészek által az eseményekhez adott plusz benyomások egyértelműen összetettebb és intenzívebb élménnyé avanzsálják a cselekményt, miközben alig koptatnak el valamit az írott szövegben rejlő plusz dimenziókból. Nem elvitatva a szerző érdemeit, szerintem a Coen-fivérek műve jelentősebb és sikerültebb alkotás filmként, mint McCarthy írása regényként.

>!
Magvető, Budapest, 2008
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426229 · Fordította: Bart István
6 hozzászólás
Futóhomok>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

A magyarul megjelentek* közül a leginkább kiszámítható ívű sztorival megírt McCarthy-regény. Pszichopata gyilkos, kemény cucc, pénz, mexikói határvidék. A lírai monológok mégis gondoskodnak róla, hogy a történet mélyebbre menjen:
”Azt hiszem ha én lennék a Sátán és azon törném a fejemet hogy mivel tudnám térdre kényszeríteni az emberiséget a kábítószernél jobbat valószínűleg nem tudnék kitalálni. Szerintem a drog a Sátán találmánya. A múltkor elmondtam valakinek reggelinél hogy nekem ez a véleményem mire azt kérdezte hogy hiszek-e a Sátánban. El kellett hogy gondolkozzam a válaszon. Gyerekkoromban azt hiszem hogy hittem benne. Aztán ahogy idősebb lettem meg középkorú már nem annyira. Most viszont megint inkább arra hajlok hogy higgyek benne, Mert hogy sok mindent megmagyaráz amire másképp nincs magyarázat. Vagy én legalábbis nem találok rá magyarázatot.”
Az Isten-Gonosz-emberi erők egymásnak feszülése alaptéma McCarthynál. Hogy itt kié lesz az utolsó szó, az a mesterre oly jellemző húzásként persze épp egy álomból derül ki.

*Örülök, hogy a Nem vénnek lett nálam az „utolsó” elolvasott McCarthy mű, főleg, miután újra ránéztem a Trilógia záradék Ajánlására, amit érdemes e regény befejezése mellé rakni: http://moly.hu/konyvek/cormac-mccarthy-a-siksag-varosai/idezetek
A Magvető Kiadó megjelentetési sorrendje különben zavaró lehet annak, aki egyben is szeretné átlátni az életművet, ezért talán nem árt feleleveníteni az eredeti kiadási dátumokat: Véres délkörök (1985); Vad lovak (1992); Átkelés (1994); A síkság városai (1998); Nem vénnek (2005); Az út (2006)

Utólagos kiegészítés: a Coen-fivérek remekművével kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy erősebb hatású, mint a könyv, nálam alapfilm kategória. McCarthy csinált egy olyan regényt, amiben eltér a poszt-apokaliptikus megfogalmazástól (ez némiképp kockázatos vállalkozás volt tőle, hiszen a szerzőt sokan épp ezért a közlésmódért szeretik), világosabb, követhetőbb gondolatmeneteket ír le, mintha közérthetően is összegezné mindazt, amit ő tud mondani a világról. Hogy ez mennyire jól sikerült Neki 72 évesen, azt számomra éppen a Coen-féle adaptáció bizonyítja: a McCarthy Isten-ember-Sötét erő háromszögéből a mindentől függetlenül létező, emberi szabályrendszerbe nem beleilleszthető Gonosz mellé kerül a felkiáltójel. Nyilván olvasás közben is körvonalazódott valamilyen Chigurh-figura a lelki szemeim előtt, de amilyen 21. századi luciferi alakot mutat végig a kamera, az minden elképzelésemet felülmúlta. Telitalálat. A többi szereplő kiválasztása mögött is értő olvasat van. A film oly annyira megáll a saját sötét lábain, hogy semmi hiányérzetem nem volt a kihagyott részekkel kapcsolatban, sőt, mintha patikamérlegen ki lett volna számítva minden, a hosszan tartó katarzishoz szükséges alkotóelem: fény-sötétség-szó-hullaszám stb. Női nézőként érdemes volt előbbre venni a könyvet, így abszolút arra tudtam figyelni, amiről a film szól és sokkal inkább bevésődött mindaz, ami ebben a sztoriban az ábrázolhatón túl van.

11 hozzászólás
Bélabá>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

McCarthy stílusát sikerült első olvasásra megkedvelni az Út-ból, ez a regénye is tipikus volt. Olyan filmszerű hangulatot képes írni, ami beszívja az olvasót az adott környezetbe. A Nem vénnek való vidék izgalmas, eseménydús thriller, olyan, amit már rég nem olvastam. Talán hiányzott is nekem az ehhez fogható történet. Igazi akcióregény hullahalmokkal, droggal, feszültséggel. Tényleg nem tini könyv, kőkemény világba vezet, ahol nincsenek észérvek csak erőszak. Férfias és erőteljes. Nálam ez is odacsapott rendesen, 5 csillag és 4,7 pont.

16 hozzászólás
fióka P>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Itt most az a furcsa helyzet állt elő, hogy előbb voltak a Coen Brothers Inc. és jóval utána a könyv. Amiért is kissé féltem, mert az általában úgy szokott lenni ilyen esetben, hogy az egyik jobb, mint a másik. Azaz rosszabb. Mindegy. McCarthy nem igazán bűvölt el eddig, igaz, csak az Az út-at olvastam, de az semmivel sem volt jobb, mint más hasonló disztópiás regények. Lényeg: nem voltak nagy elvárásaim, főleg egy annyira zseniális film után, mint amit a Coen testvérek elkövettek. Ott fantasztikus volt a szereplőgárda – most, olvasás után sem tudnék változtatni rajtuk –, a történet menete, ami oximoron (bár ki tudja, nem is feltétlenül az), mert nekem most is nyugodt, lassan csordogáló sztorinak tűnik, nyugodtan, szépen, természetesen elmesélve, holott túlteng az akciótól és rengeteg minden történik benne viszonylag kis idő alatt, beleértve ebbe a tizenhuszonharminc hullát is. Vagy több volt? Na de ki számolja? :)
Ha jól emlékszem, akkor a film menete semmiben nem tér el a regényétől, bár az egyik szekvencia nem rémlik, de biztosan az is benne van és megtörtént. Nagyszerű ötlet volt a Bell elmélkedéseivel kvázi összecsomózni a történetet és bevezetni az egyes fejezeteket. Ami kissé aggaszt engem, csak úgy privátim, az az, hogy mennyire végtelenül természetes, hogy vannak olyan emberek, mint Chigurh, merthogy vannak, hogy mennyire inkompetensek egyes esetekben az ő elfogásukra szakosodott szervek, hogy az a sok hulla meg gyilkosság meg golyózápor mind-mind mennyire mindennapi. Mindez annak ellenére, hogy eddig egyikhez sem volt szerencsém, nem is reménykedem benne. Kicsit ijedezek meg rémüldözök. Majd elmúlik.
Végszó: mind a könyv, mind a film nagyon jó volt, de a századik összehasonlítás után is azt kell mondanom, hogy a testvérek leheletnyivel nagyobbat alkottak, mint McCarthy. Szerintem alapfilm, kihagyhatatlan.

13 hozzászólás
just_aGirl>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Nagyképűség lenne azt állítani, hogy frappáns értékelést tudok írni McCarthy műveiről. Ő nem az az író, akit a cselekményes és izgalmas történetei miatt szeret az ember, bár ebben a művében abból is találunk bőven. Olvasás közben Márai jutott eszembe, azzal a kivétellel, hogy ő talán több mindent kimond, bölcsességét, élettapasztalatát veti papírra, és általánosabb érvényű megállapításokat tesz. McCarthy azonban egy bizonyos esemény, élethelyzet és egyes emberek sorsa valamint legbenső gondolkodásmódja felől közelíti meg a történetet, de bőven hagy teret és időt arra, hogy az olvasó a saját gondolatait is beleszője a történetbe, elmélkedjen és elemezzen, egyre inkább megpróbálva saját életére átvetíteni az elhangzott gondolatokat. Ez azért is óriási teljesítmény a szerző részéről, mert úgy gondolom, hogy legtöbbünktől nagyon távol áll, hogy azonosuljunk a történet bármelyik szereplőjével illetve gondolataival. Bizonyára kevés idősödő, texasi megyei seriff, őrült hidegvérű bérgyilkos illetve dollármilliókra véletlenül rálelő Vietnami veterán található az olvasók között. És mégis…
Vesszők nélkül, gyönyörű stílusban, kiváltképp ahol azt a nem igazán szépirodalmi cselekmények is megengedik. Mindenképpen fogok még olvasni tőle. Az Út című műve is nagyszerű volt.
…Nem ifjaknak való olvasmány…

bonnie9 P>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

McCarthyval tavaly ismerkedtem meg és Az út nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Ez a könyve (a cím, az író személye és a még nem látott, de sokat magasztalt film miatt is) régi bakancslistám.
@Bélabá TEO felhívása adta meg a végső löketet, hogy most jött el az idő.
A sokak által kifogásolt központozás hiánya egy-két párbeszédes részt leszámítva alapvetően nem zavart, Az Útban már találkoztam vele, „megszoktam”.
A hangulata egészen más, mint a másik könyvnek, igazából nem tett rám akkora benyomást, mint vártam. Azt hittem, ezután is majd napokig örlődöm, de elmaradt. Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. Mert ennek a történetnek is van hangulata, amibe szép lassan beleolvadunk. Szeretem a „tipikus” kisvárosi fazonokat, a biztonságos és kiszámítható világukat, amiről általában mindig kiderül, hogy nem is annyira biztonságos és legtöbbször kiszámíthatatlan.
Amúgy látatlanban is megértem, miért haraptak rá a filmesek. Annyira forgatókönyvszerűen van megírva, annyira élnek a mozdulatok, hogy szinte magam előtt látom (a normál fejmozin kívül), mit mutatna a kamera.
A halottak nem zavartak annyira (nem mondom, hogy nem naturális, mert az), ellenben roppantmód meglepett spoiler Nagy piros pont. Tényleg meglepett.
Férfias, naturális, elgondolkodtató. Sors vagy szabad akarat? Lehet vitatkozni.

pepege P>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Nos, ez nekem tulajdonképpen egy komfortzónából való kilépés volt. Szerintem még életemben nem olvastam thrillert. Filmben se díjazom igazán,de Oscar igencsak – ezért is néztem meg anno, s most a könyv elolvasása után szintén. Kivételesen azt kell mondjam, hogy az adaptáció hibátlanra sikeredett, megérdemelte a méltatást. A könyv is műfaja legjobbjai közé tartozik – mondanám, ha tudnám, milyen a többi vetélytársa. :-) Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy tudom, jó könyv ez, de – ahogy mondani szokás – nem nekem íródott. Ettől függetlenül McCarthyt továbbra is egy kiváló írónak tartom.

Emmi_Lotta I>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Első olvasásom a szerzőtől, filmen is csak Cormac McCarthy: Az út-at láttam.
Számomra ez a regény túl brutális. Kegyetlen világot mutat be sok-sok vérrel és holttesttel. A téma és a kidolgozása, drog, pénz, hajsza stb. klisés. Csak a seriff alakja hoz némi színt a történetbe.
A könyv az írásjelek (vesszők) hiánya miatt is szinte olvashatatlan. Több mondatot kétszer kellett elolvasni ahhoz, hogy az értelme nyilvánvaló legyen. Így ellenkező hatást ért el a szerző (a fordító?): a cselekmény menetében nem a folyamatosság, hanem a szakadozottság vált uralkodóvá.
A Nem vénnek való vidék nem hozta meg a kedvem a szerző műveivel való további ismerkedéshez.

>!
Magvető, Budapest, 2008
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426229 · Fordította: Bart István
2 hozzászólás
bagie P>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Őszintén? Ennyire még nem örültem, hogy a végére értem egy könyvnek :)
Emlékeim szerint a filmet én szerettem – most felmerült bennem, hogy nem keverem-e az élményt valami másik filmmel :)
Ez egy túl férfias könyv, amit már nehezen emésztek / értek meg. Chigurh egy őrült, aki hegylakót játszott… „csak egy maradhat” … már kezdtem félni olvasás közben, hogy megjelenik, hiszen tudok róla…
Bell seriffet kedveltem, a könyvből a kedvenc részeim az ő emlékezései voltak.

@Bélabá azért köszönöm, hogy egy |TEO keretében rávettél erre az olvasásra :)

motyi11 P>!
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Kegyetlen világ, amit a könyv bemutat. Texas és Mexikó határvidéke, drogcsempészek és gátlástalan bűnözők birodalma. Ha valaki egyszer belekeveredett a játszmáikba, nincs többé kiút. És bárki belekeveredhet.
Nem csodálom, hogy megfilmesítették, forgatókönyvszerű a egész, a seriff monológjai nélkül viszont nem is lenne ennél több. Azok nagyon sokat adnak a regényhez. A film egyébként nagyon jól sikerült, tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát, a seriff lelkiállapotát, reményvesztettségét is nagyszerűen ábrázolja.


Népszerű idézetek

gyurmapok>!

Ha nem jövök vissza mondd meg anyámnak hogy szeretem.
Llewelyn az anyád már rég meghalt.
Akkor majd megmondom neki én.

30. oldal

zsofigirl>!

Kétféle ember van aki nem sokat szokott kérdezősködni. Az egyik fajta buta hozzá a másik meg úgyis tudja.

351. oldal

gyurmapok>!

Megint a drog – mondta.
A drog.
Iskolás gyerekeknek árulják.
Ha csak árulnák!
Van rosszabb?
Azok a hülye kölykök meg is veszik.

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog
Papírtigris>!

Az apámtól mindig azt hallottam hogy tegyél fiam a legjobb belátásod szerint és mindig mondj igazat. Azt mondta hogy az ember csak akkor érzi jól magát a bőrében hogy ha reggel amikor felébred nem azon kell gondolkodnia hogy ki is volna ő tulajdonképpen. És ha netán valami helytelen dolgot tennél akkor ne lapítsál hanem valld be hogy te voltál az és kérjél bocsánatot érte aztán tedd tovább a dolgodat. De ne hurcold magaddal mint valami batyut. Tudom hogy manapság már gyerekesen hangzik az ilyen beszéd. Még nekem is. De azt hiszem annál inkább érdemes lenne elgondolkodni rajta.

291. oldal

1 hozzászólás
Cheril>!

Te azt képzeled hogy újra fogod kezdeni az egészet. Más is ezt képzeli magáról. De újrakezdés nincsen. Ez itt a lényeg. Minden egyes lépése az embernek végérvényes. Nem lehet visszacsinálni. Soha semmit.

266. oldal

angelacsapo22>!

Én azt látom hogy a fiatalok ma valahogy lassabban nőnek föl mint azelőtt. Nem tudom mért van ez így. Talán mert az ember mindig attól nő föl hogy miket bíznak rá.

187. oldal

Futóhomok>!

Nemrégiben olvastam az újságban hogy valami tanárok találtak egy felmérést ami a harmincas években készült egy csomó iskolában mindenfelé az országban. Kiküldtek egy kérdőívet amiben azt kérdezték a tanároktól hogy milyen problémáik vannak az iskolában. Most aztán előkerültek ezek a kérdőívek amiket a tanárok akkor kitöltöttek és beküldtek. Az derült ki belőlük hogy az volt a legnagyobb bajuk hogy a tanulók beszélgetnek óra közben a szünetekben meg futkároznak a folyosón. És rágógumiznak. (…) Akkor vették az egyik kérdőívet ami nem volt kitöltve kinyomtatták sok példányban és kiküldték ugyanazokba az iskolákba. Negyven évvel később. Na kérem jöttek is a válaszok. Nemi erőszak gyújtogatás emberölés. Drog. Öngyilkosság. Hát ez engem nagyon elgondolkodtatott. Mert sokszor amikor olyanokat mondok hogy mennyire romlik a világ és hogy a kutyáké lesz az ország az emberek csak mosolyognak és azt mondják rám hogy öregszel és azért beszélsz ilyeneket. Közben pedig az is tünet hogy ezt gondolják. Én pedig azt gondolom hogy aki nem látja hogy mi a különbség nemi erőszak emberölés meg rágógumizás között annak már régen rossz és talán mégse velem van a baj.

230. oldal

just_aGirl>!

A kopasz hegyek sziklái hosszú árnyékot vetnek már a késői napsütésben keletre meg a sivatag reszketve vibráló pereme a mérhetetlen ég alatt melyről a távolban zivatarok koromfekete fátyla csüng alá félkörben. Az Isten meg aki sóval és hamuval hintette be ezt a földet csak hallgat és nem szól semmit.

zsofigirl>!

Nem az a lényeg hogy az ember tudja vagy nem tudja hogy hol van vagy hol nincs. Hanem hogy azt higgye hogy úgy jutott el oda hogy nem vitt magával semmit se. Te azt képzeled hogy újra fogod kezdeni az egészet. Más is ezt képzeli magáról. De újrakezdés nincsen. Ez itt a lényeg. Minden egyes lépése az embernek végérvényes. Nem lehet visszacsinálni. Soha semmit. Érted amit mondok?
Azt hiszem.
Tudom hogy nem érted de hadd próbálom meg még egyszer. Te amikor reggel felébredsz azt hiszed hogy ami tegnap volt az már nem számít. Pedig az a helyzet hogy csak az számít. Mert más nincs is. Ebből áll az élet. Ezekből a napokból. Nincs más csak a napok ahogy telnek. Biztos azt gondolod hogy elmész világgá megváltoztatod a nevedet és mit tudom én miket gondolsz még. Hogy mindent elölről kezdesz. Aztán egy reggel felébredsz és felnézel a plafonra és mit gondolsz ki fekszik majd ott az ágyban?

266. oldal

Papírtigris>!

Nemrégiben olvastam az újságban hogy valami tanárok találtak egy felmérést ami a harmincas években készült egy csomó iskolában mindenfelé az országban. Kiküldtek egy kérdőívet amiben azt kérdezték a tanároktól hogy milyen problémáik vannak az iskolában. Most aztán előkerültek ezek a kérdőívek amiket a tanárok akkor kitöltötek és beküldtek. Az derült ki belőlük hogy az volt a legnagyobb bajuk hogy a tanulók beszélgetnek óra közben a szünetekben meg futkároznak a folyosón. Meg rágógumiznak. Lemásolják egymásról a házi feladatot. Meg még egy pár ilyesmi. Akkor vették az egyik kérdőívet ami nem volt kitöltve kinyomtatták sok példányban és kiküldték ugyanazokba az iskolákba. Negyven évvel később. Na kérem jöttek is a válaszok. Nemi erőszak gyújtogatás emberölés. Drog. Öngyilkosság. Hát ez engem nagyon elgondolkodtatott. Mert sokszor amikor olyanokat mondok hogy mennyire romlik a világ és hogy a kutyáké lesz az ország az emberek csak mosolyognak és azt mondják rám hogy öregszel azért beszélsz ilyeneket. Közben pedig az is tünet már hogy ezt gondolják. Én meg azt gondolom magamban hogy aki nem látja hogy mi a különbség nemi erőszak emberölés meg rágógumizás között annak már régen rossz és hogy talán mégse velem van a baj. Pedig negyven év nem nagy idő. És lehet hogy a következő negyven év alatt meg éppenséggel kijózanodnak majd az emberek. Hacsak addigra nem lesz már késő.

230. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Harlan Coben: Senkinek egy szót se
Gillian Flynn: Holtodiglan
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Dan Brown: Inferno
Jason Matthews: Vörös veréb
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: 11/22/63
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Stephen King: Álom doktor