John ​Lennon 89% 15 csillagozás

Csodálatos egy könyv. Nem csak tényeket közöl, fő célja, hogy az olvasó megértse és elfogadja John Lennon eszméit, látásmódját, és bepillantást nyerhessen az akkori kor életvitelébe. Én megszerettem Johnt általa. Igaz, hogy sok hülyeséget csinált, de végső soron jó szándékú volt és nagy művész.

Először gondolkoztam rajta, hogy kivegyem-e, de a borítójával ellentétben elég profi életrajz. Ullrich teljes képet ad a lázadó és szókimondó John Lennonról. Hogyan vált a bőrszerkós rock 'n' roll zenészből a legzseniálisabb szerzőpáros egyikévé a Beatles együttessel majd Yoko Ono-val békeharcossá. Többek közt persze. Emellett a külön kiegészítő leírások is találóak voltak, pl. aktuális politikai események hatásáról vagy egy ismert zenészről akivel együtt dolgozott pár mondat illetve az időrendi tábla. Csak ajánlani tudom annak, aki szereti a zenéjét, ja, és megéri olvasás közben mellé hallgatni az adott számokat.

Nagyon olvasmányos könyv, és még számomra is érdekes tudott lenni, aki eddig inkább csak távolról tisztelte a Beatles munkásságát. Akárcsak a „fiúk” zenéje (egyébként ez zavart a könyvben, hogy mindig csak „a fiúkként” emlegeti őket), ez a könyv is egy más korba kalauzol.

Lennont születésétől a haláláig, a Betales-t a zenekar megalakulásától kezdve a feloszlásig követhetjük nyomon, ebben a nagyszerűen megírt és fotókkal is ellátott könyvben. Olvasás közben belecsöppentem a zeneipar világába, amely a csillogás mellett mást is tartogatott a srácoknak és közben a munkásságukkal, a dalaikkal is még jobban megismerkedtem.
Minden oldalt áthatott a zene valamilyen formában. Néha azon kaptam magam, hogy a Love me do-t, az I want to hold your hand-et vagy épp az Imagine-t és a Jealous Guy_-t dúdolgatom. Szerettem.

Azt hiszem John Lennon zenéje akkor volt igazán jó, amikor nem „John Lennon zenéje” volt, hanem a „Beatles zenéje”. Érdekes egyéniség mindenesetre. Akárcsak azok, akik az életét alakítgatták. Zsenialitását el kell ismernem, de életét nem kívánom senkinek. Nem tudom ez a forrás mennyire volt megbízható, de érdekes olvasmánynak érdekes volt, és nem tűnt túlzottan elfogultnak, persze majd minden oldalon elhangzott a „zseniális”, „tehetség”, vagy „finom művészlélek” szavak egyike, de ezt meg tudom bocsátani, mert tényleg olvasmányos volt és kellőképpen lehűtötte az elmúlt hetekben túlzásba vitt „Beatle-mániámat” :)