Rejtekhely ​Párizsban 107 csillagozás

Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

„Kezdje újra Párizsban!" A háromgyerekes, megözvegyült Annie ezzel a mottóval ad fel hirdetést egy amerikai újságban, és házát kisvártatva elárasztják az új lakók: az erőszakos férjtől menekülő ex-modell két gyerekével, az anorexiás fiatal lány és a szívdöglesztő francia festőművész. Szerelem, humor, bonyodalom! Kell ennél több?

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Tericum, 2014
384 oldal · ISBN: 9786155285530 · Fordította: Balázs Laura
>!
Tericum, Budapest, 2014
380 oldal · ISBN: 9786155285387 · Fordította: Balázs Laura

Enciklopédia 8


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Deziréé>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Legelőször a borító tetszett meg, hiszen annyira aranyos, mint maga a történet. Nagyon tetszett minden fejezete, nem olvastam még ilyen könnyed és hétköznapi történetet. Valahogy mindig is vonzanak azok a történetek, amelyek Párizsban játszódnak. Úgy gondolom, ennek a városnak hatalmas vonzereje és szerintem nem csak én érzem ezt.
Nagyon tetszettek a szemszögváltások, hogy szinten minden karakter érzéseit, gondolatait megismerhettem.
Ebben a történetben szerencsére nem a csöpögős romantika van jelen, hanem az az igazi aranyos romantikus történet, amire éppen szükségem volt már. :)
Ajánlom minden olyan embernek, aki szeretne egy kicsit kikapcsolódni és szeretne pár átlagos ember életét megismerni.
A vége persze pont olyan lett, ahogy elképzeltem, spoiler.

Bibi_️3>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Ez a könyv egy hihetetlenül jó humorú, lendületes, több emberi sorsot felvázoló történet volt :) Igazi remek kikapcsolódás, de majd elmondom még, ahogy szoktam :D

landi72 P>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Fura, de mostanában minden olvasásom telitalálat. Ez is az volt.
A borító alapján egy könnyed, bohókás történetre számítottam, ez azonban mindennek mondható csak annak nem. Nagyon szerettem olvasni. A szereplők mindegyikének valamilyen problémája van, amit ez a történet összegyúr egy nagy probléma-halmazzá. Ugyanakkor ehhez kapunk még egy szimpatikus, humoros tálalást, ami letehetetlenné teszi. A szálak összefogója Annie, egy amerikai származású, Párizsba költözött háromgyerekes anyuka, aki igazából mások életének irányítását, rendezését szívesen kézbe veszi, de a sajátjával is eléggé hadilábon áll. A párizsi életből is ízelítőt kapunk, kiegészítve gyakori főzéssel, evéssel-ivással… és egy icipici szerelemmel.
Mindezek ellenére egy nagyon kedves, érzelem-dús történet, ami közel került hozzám.

Felixa P>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Párizs és a borító azonnal megfogott.
A történet már kevésbé. Annyira nem volt összhangban a fülszöveggel, mint amennyire én számítottam. Az olvasás élménye hullámzó volt a számomra. Az érdekes és az unalmas részek váltogatták egymást, arról nem is beszélve, hogy teljesen kiszámítható volt a történet vége. Ennek ellenére gyorsan lehet vele haladni.
Ami leginkább rabul ejtett, az a helyszín; Párizs…

Szelén>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Nem igazán áll hozzám közel ez a műfaj, a romantikus könyvek, de ehhez a könyvhöz valamiért kedvet kaptam.
Úgy érzem, hogy keveset kaptam. Újabban azon kevés könyv, amit ebben a témában olvasok, mind ugyanazzal a klisével kezdődik, meghal valaki. Aztán a hátrahagyottak közt vannak gyerekek, újból fel kell építenie szinte a semmiből egy nőnek önmagát, anyagi gondokkal küzd, de ott az új férfi már, és segít, támogat, majd jön a szerelem.
Itt mondjuk több szálon futott a dolog. Én belátom, velem van a baj, én vagyok túl cinikus, de például Mark (minek is nevezzem?) pálfordulása engem nem győzött meg.
Könnyed kikapcsolódásnak jó.

1 hozzászólás
moonchristal P>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Amikor annak idején megláttam ennek a könyvnek a borítóját, és elolvastam a fülszövegét, azonnal tudtam, hogy el akarom majd olvasni. Már csak azért is, mert időnként én is úgy érzem, kellene egy hely valahol, ahol tiszta lappal, mindent újra lehetne kezdeni.
A történet egyébként nagyon tetszett, jó volt az alapötlet, és nagyrészt a megvalósítással sem volt gond, bár akadt benne néhány, számomra túl közönséges kifejezés, ami nem illett bele a stílusba. Meg aztán, az elején minden szereplővel kicsit nehezen barátkoztam meg, olyan fura nézeteik voltak, olyan idegenek tőlem, de aztán, ahogy kezdett kibontakozni a történet, kezdtem érteni őket, még ha nem is értettem egyet velük.
Összességében pont azt kaptam, amit vártam, egy könnyen olvasható, őszi estékre való olvasmányt, amitől nem kell többet várni, mint amit adni akar.

Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Manapság viszonylag ritkán veszek számomra ismeretlen szerzőtől „új” könyvet, de ebben a kötetben, már a borítónál – aminek pont a hátoldalán van az Eiffel-torony – megragadott valami nyárias, könnyed hangulat, valami nehezen megmagyarázható lazaság, fesztelenség, amiért megszereztem, aztán nézegettem, halogattam kicsit, hogy annál nagyobb elánnal ugorjak neki. „Szerelem, humor, bonyodalom! Kell ennél több?” – ígéri a fülszöveg, és tényleg, van benne szerelem több is, de egy sem a fiatalosan, édesen felhőtlen fajtából. Van benne humor, ha nem is az a teli szájjal, gondtalanul kacagó fajta, inkább magunkon, egymáson mosolyoghatunk kissé ironikusan, viszont sötét mélységekbe futó bonyodalom az bezzeg bőven jutott. A dühét elhazudva, elzárva, férjét gyászoló, a három fia nevelésében elmerülő Annie, az anyagi gondok ellenére semmiképpen nem akarja eladni a nagy belvárosi házukat, amibe Párizsba érkezésük idején beleszeretett, s annyi munkát fektetett, inkább kiadja az üresen álló emeleti szobákat két telefonos beszélgetéssel kiválasztott amerikai nőnek, akik itt szeretnének új életet kezdeni. Közben nem sok gondolatot veszteget arra mennyi elkeseredett, dühös, indulatos, kétségbeesett és reménytelen helyzetet, percet kell valakinek átélni ahhoz, hogy valóban újra akarja kezdeni az egészet, és arra sem, hogy ő mikor szándékozik szembenézni a saját válságainak a mélységével és az elérhető lehetőségekkel…

szucsiani P>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Év végére egy könnyed kikapcsolódást nyújtó könyvet keresetem, ezért nem volt túlzott elvárásom a történettel kapcsolatban. Az kaptam amit vártam. Aranyos, kiszámítható sztorit, szimpatikus, néha lökött szereplőkkel. Imádtam, hogy Párizsban játszódik, tetszett a hangulata, Annie varázslatos házában, konyhájában én is szívesen vendégeskedtem volna.
Komoly témákat is boncolgat a könyv – anorexia, drog, lelki terror –, de természetesen mint jó romantikus könyvhöz illik, pozitív a végkifejlete.

szilvamag_>!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

A történet középpontjában három amerikai nő áll, akiknek az élete elérkezett arra a pontra, amit már nem tudtak kezelni, így a legegyszerűbb megoldást választották, elmenekültek előle.

A történet Párizsban játszódik, ami miatt annyira jellegzetes, annyira varázslatos volt a hangulata, hogy akik szeretik Párizst azoknak szívből ajánlom.
Bővebben: http://szilvamagolvas.blogspot.de/2014/07/corine-gantz-…

Belle_Maundrell >!
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Aranyos történet, ami könnyed kikapcsolódást ígér. Nagyon jó az alapötlet, de a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után. Nem igazán sikerült megtalálni az egyensúlyt; egyrészt a bájos, szórakoztató részek és a komoly témák között, másrészt a karakterek között sem.
Kezdjük ott, hogy nekem teljesen más jött le a történetből, mint amire a fülszöveg aalpján számítottam. Annie házába beköltözik három idegen, de hősnőnk egyáltalán nem azzal van elfoglalva, hogy helyrehozza az elcseszett életüket, hanem folyamatosan hisztizik és dúl-fúl, mint egy kis viharfelhő, hogy miért vannak itt, idegesítik, blablabla. Közben meg mindenki azt állítja, hogy Annie sosem panaszkodik, de nekem egy nagy hisztimaratonnak tűnt minden pillanata. Egyedül Lolának ad egy kis önbizalomtréninget, de neki is csak azután, hogy szinte ráakaszkodik. Habár legalább a saját magánéletét rendbe hozza, ha már más problémáira teljesen vak. Mindenesetre egy nyugisabb főszereplővel jobban működött volna az egész, Annie nekem sokszor túl sok volt.
Viszonylag sok szereplő van, de én úgy éreztem, csak Annie és Lola bontakozhattak ki igazán. Ahhoz képest, hogy Althea és Jared is ott élnek a házban, rájuk elég kevés idő jut, pedig akkor ugye mindjárt megoldódna az első problémám is, miszerint hiába önt minket nyakon több komoly problémával is az írónő, nem jut elég idő se a bemutatásukra, se a megoldásukra. Pedig az a pár infó, amit Jared életéről megtudunk, már önmagában megérne egy egész könyvet. spoiler Feltételezem, hogy a nagy homály hátterében az áll, hogy Corine Gantz nem akart annyira belemenni a komor dolgokba, hogy rányomják a bélyegüket a cuki hangvételre, de akkor meg minek dobta be a témát?
Szegény Althea meg tényleg olyan észrevétlen a házban, mint egy szellem. Nekem iszonyúan fura volt, hogy eleve úgy ment oda, hogy Annie tudott az önpusztító hajlamáról, aztán elég volt megjátszania némi lelkesedést, és onnantól kb. le se pottyantották, csak Annie háklizott vele néha, hogy nem eszik meg túl sovány. Nem tudom, szerintem nem ez a legjobb stratégia. Ha Lolával tudott lelkizni azután is, hogy hazudott neki, akkor Annie-t is pátyolgathatta volna picit, de a játszótéri sírós jelenetet leszámítva alig volt köztük érdemi interakció. Egyszer az volt a baj, hogy túl sokat fecseg, egyszer meg az, hogy begubózik, de az indokával véletlenül se foglalkozott.
spoiler
Lolával nem igazán sikerült zöldágra vergődnöm, pedig ő tényleg megkapja a kellő oldalszámot. Először nagyon szurkoltam, hogy sikerüljön maga mögött hagynia az erőszakos férjét és új életet kezdenie, meg összeszednie egy kis önbizalmat, hogy legalább a gyerekei előtt legyen némi tekintélye. Aztán a végén szépen összeomlott minden. spoiler
Szóval egyenlőbben megosztott figyelemmel jobban működött volna, de azért így is lekötött. Van egy bájosan franciás hangulata, habár engem egy idő után elkezdett zavarni, hogy szinte az összes, az országgal kapcsolatos klisét felsorakoztatja.
A befejezésért nem vagyok oda. Elvarrja a szálakat, meg minden, de szerintem egy csomó megoldatlan probléma ott van még a szőnyeg alá söpörve. spoiler
spoiler
A stílusa olvasmányos és könnyed, az is jó ötlet, hogy hónapokra vannak osztva a fejezetek, de nekem sokszor túlságosan epizodikus volt. Mintha hiányoztak volna azok a részek, amikből igazán átjönne, hogy – Annie szavaival élve – tényleg egy diszfunkcionális családdá váltak. Így csak egy rakás ember volt egy házban, akik néha találkoznak. Túl sok a kimaradt jelenet, mintha minden fontos két felszínes rész közt történne.
Összességében azért tetszett, bár vannak hibái, de nyári cukiságnak jó volt. De tényleg csak egy kis odafigyelés hiányzott, és sokkal több is lehetett volna ennél.


Népszerű idézetek

Bibi_️3>!

A lakásomat szétdúlták a kölykök, szörnyű fejfájás kínoz, és még mindig nem volt alkalmam rá, hogy letusoljak.
Annie elmosolyodott. – Isten hozott életem elmúlt tíz évében.

3 hozzászólás
Kókuszka>!

Néha nem elég az, hogy szeretünk valakit. Jól is kell bánni azokkal az emberekkel, akiket szeretünk.

244. oldal, 20. fejezet

landi72 P>!

Az élet nehéz. Azt várni, hogy könnyű lesz – nos, az ember ezzel biztos csalódásnak teszi ki magát.

103. oldal

Bibi_️3>!

Annie sarkon fordult, és a hajó elejébe sétált. Meglepetésére egyedül találta magát, akárcsak Kate Winslet mínusz Leonardo.

Arianrhod P>!

Ahogy arra az évek során rájött, Franciaországban a panaszkodásnak semmi köze nem volt a negativitáshoz. Au contraire, a kiváló ítélőképesség megkülönböztető jeleként tekintettek rá. A lamentálás itt egyfajta művészetnek számított.

6 hozzászólás
Bibi_️3>!

Az ember inkább legyen egyedül, mint rossz társaságban…

Bibi_️3>!

– A gazdagok ráncai vízszintesek, és onnan származnak, hogy vakító napsütésben mosolyognak a jachtok fedélzetén vagy a golfpályákon ­– magyarázta Lucas. – A szegények ráncai függőlegesek. Mély árkok a szemöldökök közt, gyűrődések a szájak sarkában, vonalak az arcon – köszönhetően az egész életen át tartó aggodalomnak, melyet a pénzügyi helyzetük okoz.

Lucy_Saint>!

Megfogadta magában, hogy soha többé nem lesz gyáva.
Amitől a legjobban tart megteszi, méghozzá azon nyomban.
Amit a legjobban fél kimondani, azt kimondja, méghozzá rögtön.

370. oldal, 30. fejezet- Juillet (Tercium,2014)

Arianrhod P>!

– Szinte hihetetlen, hogy ezt a bevásárlást mindennap eljátszod. Nem tűnik valami időhatékonynak.
– Ez a csodálatos Franciaországban. A főzés és az evés tökéletesen megfelelnek napi célnak.

Bibi_️3>!

A báj amúgy is olyasvalami, amit nehéz meghatározni. Lehet, hogy valaki szívdöglesztően fest, még sincs benne semmi báj. Ugyanakkor egy csúnya ember is lehet elbűvölő.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
Nicolas Barreau: A nő mosolya
Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz
Nicolas Barreau: Egy este Párizsban
Guillaume Musso: Az angyal hív
Anna Gavalda: Vigaszág
Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Judith McNaught: Whitney, kedvesem
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Gayle Forman: Csak egy nap