Rejtekhely ​Párizsban 83% 113 csillagozás

Legelőször a borító tetszett meg, hiszen annyira aranyos, mint maga a történet. Nagyon tetszett minden fejezete, nem olvastam még ilyen könnyed és hétköznapi történetet. Valahogy mindig is vonzanak azok a történetek, amelyek Párizsban játszódnak. Úgy gondolom, ennek a városnak hatalmas vonzereje és szerintem nem csak én érzem ezt.
Nagyon tetszettek a szemszögváltások, hogy szinten minden karakter érzéseit, gondolatait megismerhettem.
Ebben a történetben szerencsére nem a csöpögős romantika van jelen, hanem az az igazi aranyos romantikus történet, amire éppen szükségem volt már. :)
Ajánlom minden olyan embernek, aki szeretne egy kicsit kikapcsolódni és szeretne pár átlagos ember életét megismerni.
A vége persze pont olyan lett, ahogy elképzeltem, spoiler.

Ez a könyv egy hihetetlenül jó humorú, lendületes, több emberi sorsot felvázoló történet volt :) Igazi remek kikapcsolódás, de majd elmondom még, ahogy szoktam :D

Fura, de mostanában minden olvasásom telitalálat. Ez is az volt.
A borító alapján egy könnyed, bohókás történetre számítottam, ez azonban mindennek mondható csak annak nem. Nagyon szerettem olvasni. A szereplők mindegyikének valamilyen problémája van, amit ez a történet összegyúr egy nagy probléma-halmazzá. Ugyanakkor ehhez kapunk még egy szimpatikus, humoros tálalást, ami letehetetlenné teszi. A szálak összefogója Annie, egy amerikai származású, Párizsba költözött háromgyerekes anyuka, aki igazából mások életének irányítását, rendezését szívesen kézbe veszi, de a sajátjával is eléggé hadilábon áll. A párizsi életből is ízelítőt kapunk, kiegészítve gyakori főzéssel, evéssel-ivással… és egy icipici szerelemmel.
Mindezek ellenére egy nagyon kedves, érzelem-dús történet, ami közel került hozzám.

Manapság viszonylag ritkán veszek számomra ismeretlen szerzőtől „új” könyvet, de ebben a kötetben, már a borítónál – aminek pont a hátoldalán van az Eiffel-torony – megragadott valami nyárias, könnyed hangulat, valami nehezen megmagyarázható lazaság, fesztelenség, amiért megszereztem, aztán nézegettem, halogattam kicsit, hogy annál nagyobb elánnal ugorjak neki. „Szerelem, humor, bonyodalom! Kell ennél több?” – ígéri a fülszöveg, és tényleg, van benne szerelem több is, de egy sem a fiatalosan, édesen felhőtlen fajtából. Van benne humor, ha nem is az a teli szájjal, gondtalanul kacagó fajta, inkább magunkon, egymáson mosolyoghatunk kissé ironikusan, viszont sötét mélységekbe futó bonyodalom az bezzeg bőven jutott. A dühét elhazudva, elzárva, férjét gyászoló, a három fia nevelésében elmerülő Annie, az anyagi gondok ellenére semmiképpen nem akarja eladni a nagy belvárosi házukat, amibe Párizsba érkezésük idején beleszeretett, s annyi munkát fektetett, inkább kiadja az üresen álló emeleti szobákat két telefonos beszélgetéssel kiválasztott amerikai nőknek, akik itt szeretnének új életet kezdeni. Közben nem sok gondolatot veszteget arra mennyi elkeseredett, dühös, indulatos, kétségbeesett és reménytelen helyzetet, percet kell valakinek átélni ahhoz, hogy valóban újra akarja kezdeni az egészet, és arra sem, hogy ő mikor szándékozik szembenézni a saját válságainak a mélységével és az elérhető lehetőségekkel…

Nagyon szerethető kis könyv, kedves szereplőkkel.

Amikor annak idején megláttam ennek a könyvnek a borítóját, és elolvastam a fülszövegét, azonnal tudtam, hogy el akarom majd olvasni. Már csak azért is, mert időnként én is úgy érzem, kellene egy hely valahol, ahol tiszta lappal, mindent újra lehetne kezdeni.
A történet egyébként nagyon tetszett, jó volt az alapötlet, és nagyrészt a megvalósítással sem volt gond, bár akadt benne néhány, számomra túl közönséges kifejezés, ami nem illett bele a stílusba. Meg aztán, az elején minden szereplővel kicsit nehezen barátkoztam meg, olyan fura nézeteik voltak, olyan idegenek tőlem, de aztán, ahogy kezdett kibontakozni a történet, kezdtem érteni őket, még ha nem is értettem egyet velük.
Összességében pont azt kaptam, amit vártam, egy könnyen olvasható, őszi estékre való olvasmányt, amitől nem kell többet várni, mint amit adni akar.

Ez a borító arra késztet, hogy sétálj be a könyvesboltba, tedd a kosaradba, és vidd haza! Gyönyörű, szépséges!
Annie Franciaországban élő, amerikai származású özvegy, háromgyermekes édesanya. Hogy megtarthassa imádott házát, arra kényszerül, hogy pár szobát albérletbe kiadjon.
Így kerül hozzá Lola, a férjét elhagyó, két gyermeket nevelő volt modell, Althea, a szüleitől szabaduló, anorexiás, meg nem értett fiatal lány, és legjobb barátjának, Lucasnak a keresztfia, az árva, család és testvér nélküli francia festőművész, Jared.
Négy különböző életszemlélet, négy különböző felfogás.
Ez a könyv az újrakezdésről szól. Az újrakezdésről, új lehetőségekről, vélt és valós sérelmekről, megbocsájtásról, felejtésről, új és régi szerelmekről, evésről és nem evésről.
És Párizsról, Párizsról, Párizsról!
Kellemes csalódás lehet a könyv bárki számára. A borító mást ígér, mint amit a sorok mondanak!

Év végére egy könnyed kikapcsolódást nyújtó könyvet keresetem, ezért nem volt túlzott elvárásom a történettel kapcsolatban. Az kaptam amit vártam. Aranyos, kiszámítható sztorit, szimpatikus, néha lökött szereplőkkel. Imádtam, hogy Párizsban játszódik, tetszett a hangulata, Annie varázslatos házában, konyhájában én is szívesen vendégeskedtem volna.
Komoly témákat is boncolgat a könyv – anorexia, drog, lelki terror –, de természetesen mint jó romantikus könyvhöz illik, pozitív a végkifejlete.

Aranyos történet, ami könnyed kikapcsolódást ígér. Nagyon jó az alapötlet, de a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után. Nem igazán sikerült megtalálni az egyensúlyt; egyrészt a bájos, szórakoztató részek és a komoly témák között, másrészt a karakterek között sem.
Kezdjük ott, hogy nekem teljesen más jött le a történetből, mint amire a fülszöveg aalpján számítottam. Annie házába beköltözik három idegen, de hősnőnk egyáltalán nem azzal van elfoglalva, hogy helyrehozza az elcseszett életüket, hanem folyamatosan hisztizik és dúl-fúl, mint egy kis viharfelhő, hogy miért vannak itt, idegesítik, blablabla. Közben meg mindenki azt állítja, hogy Annie sosem panaszkodik, de nekem egy nagy hisztimaratonnak tűnt minden pillanata. Egyedül Lolának ad egy kis önbizalomtréninget, de neki is csak azután, hogy szinte ráakaszkodik. Habár legalább a saját magánéletét rendbe hozza, ha már más problémáira teljesen vak. Mindenesetre egy nyugisabb főszereplővel jobban működött volna az egész, Annie nekem sokszor túl sok volt.
Viszonylag sok szereplő van, de én úgy éreztem, csak Annie és Lola bontakozhattak ki igazán. Ahhoz képest, hogy Althea és Jared is ott élnek a házban, rájuk elég kevés idő jut, pedig akkor ugye mindjárt megoldódna az első problémám is, miszerint hiába önt minket nyakon több komoly problémával is az írónő, nem jut elég idő se a bemutatásukra, se a megoldásukra. Pedig az a pár infó, amit Jared életéről megtudunk, már önmagában megérne egy egész könyvet. spoiler Feltételezem, hogy a nagy homály hátterében az áll, hogy Corine Gantz nem akart annyira belemenni a komor dolgokba, hogy rányomják a bélyegüket a cuki hangvételre, de akkor meg minek dobta be a témát?
Szegény Althea meg tényleg olyan észrevétlen a házban, mint egy szellem. Nekem iszonyúan fura volt, hogy eleve úgy ment oda, hogy Annie tudott az önpusztító hajlamáról, aztán elég volt megjátszania némi lelkesedést, és onnantól kb. le se pottyantották, csak Annie háklizott vele néha, hogy nem eszik meg túl sovány. Nem tudom, szerintem nem ez a legjobb stratégia. Ha Lolával tudott lelkizni azután is, hogy hazudott neki, akkor Annie-t is pátyolgathatta volna picit, de a játszótéri sírós jelenetet leszámítva alig volt köztük érdemi interakció. Egyszer az volt a baj, hogy túl sokat fecseg, egyszer meg az, hogy begubózik, de az indokával véletlenül se foglalkozott.
spoiler
Lolával nem igazán sikerült zöldágra vergődnöm, pedig ő tényleg megkapja a kellő oldalszámot. Először nagyon szurkoltam, hogy sikerüljön maga mögött hagynia az erőszakos férjét és új életet kezdenie, meg összeszednie egy kis önbizalmat, hogy legalább a gyerekei előtt legyen némi tekintélye. Aztán a végén szépen összeomlott minden. spoiler
Szóval egyenlőbben megosztott figyelemmel jobban működött volna, de azért így is lekötött. Van egy bájosan franciás hangulata, habár engem egy idő után elkezdett zavarni, hogy szinte az összes, az országgal kapcsolatos klisét felsorakoztatja.
A befejezésért nem vagyok oda. Elvarrja a szálakat, meg minden, de szerintem egy csomó megoldatlan probléma ott van még a szőnyeg alá söpörve. spoiler
spoiler
A stílusa olvasmányos és könnyed, az is jó ötlet, hogy hónapokra vannak osztva a fejezetek, de nekem sokszor túlságosan epizodikus volt. Mintha hiányoztak volna azok a részek, amikből igazán átjönne, hogy – Annie szavaival élve – tényleg egy diszfunkcionális családdá váltak. Így csak egy rakás ember volt egy házban, akik néha találkoznak. Túl sok a kimaradt jelenet, mintha minden fontos két felszínes rész közt történne.
Összességében azért tetszett, bár vannak hibái, de nyári cukiságnak jó volt. De tényleg csak egy kis odafigyelés hiányzott, és sokkal több is lehetett volna ennél.

Mikor megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, azonnal felkaptam. Még nem hallottam az írónőről, még nem hallottam a könyvről, és a fülszöveg sem ragadott meg. Nem úgy a borító! Az gyönyörűséges!! Élvezet kézbe fogni.

A történet igazából nem egy nagy durranás, de most így a kora nyári napokra tökéletes választás volt. A párizsi élet és Annie házának légköre igazán hangulatos és kellemes volt. És bár maga Annie nekem egy kicsit vehemensebb a kelleténél, úgy összességében jó volt olvasni a szereplők kapcsolatainak és problémáinak alakulásáról.

De ez a borító teljesen levett a lábamról…!