Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A rózsa emlékiratai 13 csillagozás
Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg szerzője hazájában jelképes alak: egyszerre különc arisztokrata, vakmerő pilóta, rajongó szerelmes és nemzeti hős, akinek személyiségét még műveinél is nagyobb érdeklődés övezi. Ezért is keltett hatalmas szenzációt feleségének fotókkal illusztrált emlékirata, amely ötven évig rejtőzött a Saint-Exupéry-hagyatékot őrző hajóbőröndben és most végre feltárta titkát: az igazságot a két „enfant terrible”, Antoine és Consuelo közös életéről.
Consuelo és Saint-Exupéry kapcsolata nem úgy él a köztudatban, mint legendás szerelem, pedig az emlékiratból kitetszik, hogy 1930-ban két rendkívüli ember találkozott és házasodott össze alig néhány hetes ismeretség után.
A rózsa emlékiratai egy szerelmes asszony visszaemlékezése, aki nemrégen veszítette el társát, és önmagát faggatja a múltról.
Eredeti cím: Mémoires de la rose
Eredeti megjelenés éve: 2000
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


A Vasárnapi levelek-et olvastam először. A rózsa emlékiratai korábban jelent meg, de úgy érzem a sorrendnek nincs jelentősége. A két könyv kiegészíti egymást.
A történet Consuelo és Antoine együtt töltött éveinek leírása, ami több fájdalmat hozott, mint örömöt, legalábbis Consuelo számára. Keserédes volt a házasságuk, az árnyékos oldal a feleségnek jutott. Két teljesen eltérő személyiség, akiket a sors összekapcsolt. Tonio nem szerette a kötöttségeket. Elsősorban repülni szeretett, aztán írni, és megélni az élet örömeit.
Ebből az emlékiratból többet tudtam meg Consuelo-ról, mint a Vasárnapi levelekből.
Jól megszerkesztett, cseppet sem részrehajló. Azt írja meg, ahogy ő megélte kapcsolatukat. Nem szépít, nem ítél – csak mesél.
Szép volt! Tetszett! Öt csillag!


Évekkel ezelőtt olvastam, csak most itt valahogy rátaláltam a címlapra és eszembe jutott. Ha valaki, mint én is, nagy rajongója Antoine de Saint-Exupéry-nek, az írásainak, akkor nem biztos, hogy ajánlott olvasmány számára ez a könyv! Hihetlen csalódás, hogy a háborús hős, a bátor pilóta, a mélységesen humánus, csodás A kis herceg írója milyen nemcsak gyarló, de a feleségével a kegytelenségig érzéketlen személyiség tudott lenni!
Népszerű idézetek




Nem fáról lehulló gyümölcs lettem, hanem mag, amely arra vár, hogy elvessék, elültessék az örökkévalóságnak. A férjem szívében akartam lakni. Ő volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. Kicsiny voltam, de hatalmas életerő lakozott bennem. A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt.
127. oldal




Egyszer, amikor a barátaink, Gabin, Marlene Dietrich, Garbo jöttek hozzánk vendégségbe, és nem fért be a jégszekrénybe az összes pezsgő, Peggynek az az ötlete támadt, hogy temessük be őket a hóba a kertben.
– Nagyon jó ötlet, kislány – mondta Tonio –, rajta, lásson hozzá!
Amikor elérkezett a pillanat, hogy felszolgáljuk a pezsgőt, Peggy a fehér kesztyűs szép hölgyek gyülekezete előtt bejelentette:
– Nem emlékszem, hova ástam őket, segítene valaki megkeresni?
Gabin vállalkozott rá, hogy segít felkutatni a hóba temetett üvegeket. Ott fagyoskodtak ketten a parkban, hallottuk a nevetgélésüket, különösen Peggy friss nevetését!
Ekkor mindenki kiment, és nekiállt keresni az üvegeket: milyen vidám volt az életünk!
Így avattuk fel Garbo házát.
239. oldal, 27. fejezet - Az utolsó boldog pillanatok (Európa, 2002)




Nevettem és hangosan felolvastam a levelet. Úgy kezdődött, hogy „Drága Asszonyom, ha megengedi”, és úgy végződött, hogy „A vőlegénye, ha akarja”! A levelet mindannyian zseniálisnak találtuk. Éjszakai repülés című könyve ebből a szerelmes levélből született.
38. oldal, 3. fejezet - “Nagyon tehetséges. Meg fogja írni az Éjszakai repülés-t” (Európa, 2002)




A férjem már egyenruhát viselt, a pilótákat mozgósították, bár nem voltak repülőgépeik. Ők azonban készen álltak a háborúra, ami inkább komédiának és mészárlásnak ígérkezett, mivel gyakorlatilag semmilyen felszerelésük sem volt, és egy állig felfegyverzett nép állt velük szemben…
186. oldal, 21. fejezet - “Megígérem, hogy visszajövök magához” (Európa, 2002)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Polcz Alaine: Asszony a fronton 94% ·
Összehasonlítás - Jane Hawking: Utazás a végtelenbe 78% ·
Összehasonlítás - Corinne Hofmann: Afrikai szeretők 75% ·
Összehasonlítás - Marina Vlady: Szerelmem, Viszockij 92% ·
Összehasonlítás - Romain Gary: A virradat ígérete 93% ·
Összehasonlítás - Richard Wright: Feketék és Fehérek 94% ·
Összehasonlítás - J. M. G. Le Clézio: Az afrikai 72% ·
Összehasonlítás - Kacsó Sándor: Nehéz szagú iszap fölött ·
Összehasonlítás - André Castelot: Napóleon 93% ·
Összehasonlítás - Blaise Pascal: A korai keresztények összevetése a mai keresztényekkel és egyéb kisebb írások ·
Összehasonlítás