2221 20 csillagozás

Szigorúan szabados viszonyok
Constantinus A. P.: 2221

Európa, ​2221. – Az elmúlt évszázadokban újra megjelent, és sebesen elterjedt egy ősi eredetű társadalmi forma, a Matriarchátus. Ennek köszönhetően a kétszáz éve már kiszorulni látszó európai őslakosok újra benépesítik a kontinenst, sőt megkezdődött új kirajzásuk. Az évszázadok során a matriarchata berendezkedés alapértékké vált, és már csak tankönyvekből, vagy a kisebbségi gettóként létező, lenézett lakónegyedek révén ismerik a „régi, páros világot”. A rendszer által eltartott nép élvezheti a stabil megélhetést, a szórakozást, a szexuális szabadosságot, cserébe csak néhány egyszerű szabályt kell betartania.

De a matriarchata szövetségek által uralt új világrend tényleg szilárd? Szétfeszítik-e az itt-ott keletkező repedések, vagy rugalmasan alakul, s alkalmazkodik? Kik dolgoznak érte, és kik ellene? A matriarchátus szabályaihoz igazodóan átrendezett Bécsben egy fiatalember a saját bőrén tapasztalja meg a kérdés valódiságát. Elpuhította a rendszer, amit kiszolgál és nagyra… (tovább)

>!
Vitis Aureus, 2017
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638808783
>!
Vitis Aureus, 2017
504 oldal · ISBN: 9789638808790

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Black_Dawn
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Első olvasásra megtorpantam ennél a könyvnél. Hogy miért? Előítéletből.
Túl keveset tételeztem fel róla és ezáltal túl keveset is láttam meg benne.
Most viszont másodszorra már komolyabban nekiültem és érzek benne valami nagyon különlegeset. Olyasmit, mint Orwell 1984 című regényében, de olyanokat is, mint Asimov Alapítványában.
Nemcsak, hogy híres könyvekre emlékeztet ez a mű, de annál (már most, pedig még eléggé az elején járok) valami sokkal többet is adott:
Én eredetileg nem szerettem Asimov Alapítványát. Annyira untam, hogy abbahagytam. Valószínűleg azért, mert nem is értettem. Ez a könyv viszont rávilágított valamire:
Egy új nézőpontra, ami akár arra a könyvre is alkalmazható.
Olyasmi kezdett most a 2221-ben tetszeni, ami miatt lehet, hogy az Alapítvány is fog majd és újra fogom olvasni: a benne rejlő intelligencia miatt, ami előbb-utóbb el tudja ragadni az olvasót, ha van hozzá elég türelme.
Kell tehát ennél több? Annál, hogy az ember tanul egy műből annyit, hogy egy híres regényt elkezd miatta végre értékelni? Szerintem ez önmagában is jó érv lenne. És akkor még nem is mondtam semmit a könyv cselekményéről, vagy hogy miről szól!
Majd fogok azt is. Ez most csak jó értelemben vett fenyegetés. :) Nem éppen gyors olvasmány, de azért haladok vele és egyre jobban tetszik. Hogy őszinte legyek, nem értem, hogyan képes valaki elsőre ilyen regényt írni és ezt most jó értelemben mondom.
update 2018.03.18.
Befejeztem a könyvet. Nagyon tetszett!
Érdekes kérdéseket vet fel. Egy kitekert társadalomról szól végül is, ahol a hatalom olyasmit is tilt, ami jelenleg itt nálunk 2018-ban mindenhol megengedett és olyasmiket engednek meg, amire nálunk itt valószínűleg ferde szemmel néznének. Az ötlet önmagában érdekes, ami viszont ijesztő benne az az, hogy még akár működhetne is ez a dolog! :)
Ebben rejlik számomra a könyv valódi ereje! Olyan jól meg van támogatva a regény elméleti része, hogy valóban el lehetne képzelni, hogy mindez meg is történjen majd egyszer. A szerző közgazdász szemszögből tudományosan is megindokol mindent. Ilyen értelemben „hard science fiction”-nek is fel lehet fogni ezt a művet. Emiatt nem biztos, hogy a legkönnyebb olvasmány, de aki időt szán rá és figyelmesen elolvassa, annak szerintem jó esélye van rá, hogy ugyanúgy élvezze ezt a könyvet, mint amennyire én érdekesnek és lebilincselőnek találtam! :)

>!
Ez_elment_vadászni
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Utazókönyvként jutottam hozzá ehhez a könyvhöz a szerző jóvoltából, amit ezúton is köszönök.
Nem azért olvastam sokáig, mert rossz lenne, épp ellenkezőleg, ez egy nagyon jó könyv, hibái ellenére.
Intellektuális utazáson vettem részt, olyan etikai, erkölcsi, politikai, pszichológiai, szociológiai kérdéseket vet fel, hogy olvasás közben meg-megálltam, elgondolkoztam, vitatkoztam a könyvvel, továbbgondoltam, újra elolvastam és újból vitatkoztam. Nagy élmény volt.
Orwell 1984-éhez és Zamnyatyin Mi-jéhez hasonlít, csak ez hosszabb, könnyedebb és több benne a párbeszéd. De a világok nagyonis hasonlítanak. A szerző rendkívül jól felépítette az egész könyvet, minden szereplő a megfelelő helyen van, jól bukkannak fel, akkor, amikor éppen kell. A világ logikusan felépített, kidolgozott és sokszor csak úgy félmondatokból kapunk olyan infókat róla, hogy a szőr feláll tőle.
A jövőben járunk, 2221-ben, amikor az uralkodó állami forma a Matriarchátus, egy nőuralta szövetségekből álló laza unió, ahol a férfiak másodrendűek. Van még néhány terület, ahol tartja magát a régi páros életforma, de szemmel láthatóan hanyatlik. A történetbe akkor csöppenünk bele, amikor Ryan és Irina találkoznak egy információs kábel lefektetése miatt. Ütközik a két szemléletforma egymással, beszélgetnek, vitatkoznak és egymásba szeretnek.
Ryan sokkal szimpatikusabb nekem, mint Irina, pedig az elején fej-fej mellett haladtak, aztán Irina csak egy elv- és hangulatingadozásos hisztis p..a lett, nem is értettem, min kapta fel a vizet sokszor, semmi értelme nem volt, abszolút logikátlanul viselkedett és totál bután. Egy magas állami tisztet betöltő embertől azért ilyen zuhanást nem várnék. De talán ez azért volt, mert az ő gondolatait, motivációit nem ismertem meg, a könyv 90%-a Ryan szemszögéből volt megírva.
Voltak olyan jelenetek, amiknél úgy éreztem, ezek feleslegesek, nem viszik előre a történetet, de aztán jobban belegondolva, mégis volt szerepük, hisz ezáltal magát a rendszert ismertük meg.
Amiért mégsem adtam több csillagot, az a helyesírási, elütési és egyéb hibák. Egy szerkesztőgárda ráférne a könyvre. Az első harmadban, de aztán később is fel-felbukkanva, az összetett mondatok külön voltak szabdalva, sőt,olyan is volt, a mondat másik fele külön bekezdésbe került, ez nagyon megakasztott olvasás közben, zavaró volt, de ha sikerül ráncba szedni, ez egy kiváló könyv lesz. Így is nagyon jó és mindenkinek ajánlom és ha kijön egy második, szerkesztett kiadás, akkor venni is fogok belőle több példányt és osztogatni fogom.Én még egy angol fordítást is megkockáztatnék, mert még nemzetközi viszonylatban is megállná a helyét szvsz.
Ami még gondom volt, az a beszédstílus, ami begyűrűzött néha a könyvbe is, a szereplőkhöz és a könyv stílusához sem illett a kedvesem,drágám,édesem,párom stb. Főleg, hogy a kedvesem több más, totál eltérő karakterű szereplő szájából is elhangzik, ami teljesen életszerűtlen.
Ha a szerző ír még könyvet, tuti el fogom olvasni, első könyvnek nagyon is kiváló volt.

>!
Mariann_Czenema P
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Félévente megtalál engem egy-két független író is, akik szívesek vesznek többszempontú véleményt a történetükről.
A közelmúltban több ilyen könyvnek is nekikezdtem, volt, ami nagyon tetszett, volt, amit félbehagytam; és van, amit elolvastam, ajánlani is fogom, de elmondom a vele kapcsolatos kétségeimet.
(bővebben itt:

https://czenema.blogspot.com/2018/07/constantinus-p-2221.html)

>!
PTJulia P
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Nem mindennap ír az ember véleményt olyan könyvről, amit a közelmúltban sokszor olvasott, sőt, átrágott, megforgatott, helyenként egy-egy mondatot kiköpött, majd máshogy tálalva is szembetalálkozott vele. Nos, nekem ez a könyv ilyen, részt vehettem szerény háttérmunkásként a megszületésében. Emiatt a könyv nagyon tetszik (mondjuk volt dolgom olyan írással is, ami nem tetszett, és mégis kijavítottam a nyelvtani hibáit). Mondhatni, hogy elfogult vagyok, de csak erre építve nem lennék képes pozitív véleményt írni.
Mert nemcsak emiatt, sőt nem elsősorban emiatt tetszik ez a regény. Tetszik benne, hogy kitaposott nyomdokon bár, de eredeti világot tesz le a disztópia-univerzum asztalára. Tetszik benne, hogy a nem is olyan távoli jövő egy teljesen elképzelhető alternatíváját tálalja: a technikai fejlődés elérhető, elképzelhető, ezáltal nem idegen. A társadalmi fejlődés is elérhető akár, amennyiben a szárnyalásnak indult evolúciós pszchiológia tovább hasít, még akár be is következhet valami hasonló. Tetszik, hogy ez az új világ nemcsak negatív, hanem megismerjük azokat a pozitív oldalakat is, amik igencsak ráférnének a társadalmunkra. A történet is jó, változatos, több mellékszereplőt is megismerhetünk. Úgy érzem, hogy több ponton is esélyt ad a folytatásra – amire, remélem, sor fog kerülni.
Van-e, ami nem tetszett? Az egyes karakterek jellemfejlődése szerintem is kicsit lassú, de én ezt annak tudom be, hogy a következő részben többet meg fognak ugrani. Érdekelne nemcsak a két főhős, hanem például a donna múltbeli és jelenkori jelleme is, annak alakulása, valamit Rosa karaktere. Richárd bácsiból szerintem pont megfelelően kaptunk, az ő útját, fejlődését addig, amíg itt eljutott, jól vissza lehet fejteni. Nem tetszenek egyes mondatok, kissé „favágós” egy-egy párbeszéd. Ezek amúgy számtalan könyvben megbújnak, csak azokon átsiklik a szem, itt pedig csócsáltam, hogy mégis máshogy kellett volna. De tudom, biztos vagyok benne, hogy ez mind még jobb lesz, az első könyvekben még sok a bizonytalanság- a siker meghozza majd a magabiztosságot is.
spoiler

>!
Vhrai P
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Szerintem zseniális első könyv! Régen olvastam ennyire alaposan felépített disztópikus világról. Mindent aprólékosan megmagyarázott az író a a kultúrától a társadalmi osztályokon át egészen az államberendezkedésig. Igaz néhol kicsit már átcsapott tankönyvi magyarázatba. Tetszett a történet, még ebben a közegben is teljesen hihető. A karakterek is nagyon sokrétűek. A két főszereplőt gyorsan megkedveltem, igazán karizmatikus figurák.

http://libellum.blog.hu/2018/05/10/constantinus_a_p

>!
Dia21
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Valamiért nehéz volt számomra mind a regény olvasása, mind az értékelésírás. A mű maga is nagy vonalakban egy tanulmány, én pedig szeretek elmélkedni az ehhez hasonló dolgokon. Ha nagyon lecsupaszítjuk az egész történet a monogámia és a poligámia összehasonlítása egy bő politikai csomagba öltöztetve. A téma tehát tanulmányi szempontok alapján nagyon érdekes, a körítéssel azonban voltak problémáim.

A teljes értékelésem: https://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.com/2018/07/co…

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Egy huzamban lenyomtam a 4/5-ét, ami azért árulkodó. Ha végigolvastam az egészet, írok még.

Eddig két észrevételem van:

1) ennek a könyvnek úgy hiányzik egy rendes kiadó és egy rendes szerkesztő, mint éhezőnek a falat kenyér. Túl van írva, erősen húzni kell belőle, hogy az a remekmű legyen, ami egyébként.

2) borzasztó a papírnyomás minősége. Túl kicsi betűkkel, és állandóan visszakunkorodik a fedlapja, ami totális kényelmetlenség olvasás közben. Jobban jártam volna e-bookkal.

Amúgy pedig ezekkel a hibáival egyetemben is letehetetlen. Nem biztos, hogy újra akarom majd olvasni, de egyszer feltétlenül muszáj. Első könyves író, kikhez is hasonlítsam? Olyan, mint Scalzi, de a humora nélkül (így is remek), és mint Görgey Etelka Csodaidők, Időcsodák könyvei, csillagközi távolságok nélkül. Amolyan kell nekem könyv.

>!
Miyako71
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

A végéről kezdeném: az utolsó 10%-nyi oldalon azt hiszem elfelejtettem levegőt venni, szóval most kifúj, beszív… Huh… És akkor most kezdődjön a rendes értékelés.
Első könyves szerzőtől származik a történet, de ezt nem igazán mondtam volna meg róla, ha nem tudom. Kb. az első 20%-on érezni, hogy a stílus időnként döccen egyet, van néhány kifejezés, amik nagyon kilógnak a környezetből, különösen azoknak a szereplőknek a szájából, akitől elhangzanak spoiler. Utána szerencsére a szerző leszokik ezekről, nem akarja erőltetetten lazának beállítani a nagy felelősségű, fontos szereplőket.
A történet nagyjából a könyv 40%-ától kezdett el tényleg érdekelni. Addig sok volt a Matriarchátus bemutatása, a más rendszerekkel szembeni tökéletességének sulykolása spoiler, és csak azon gondolkodtam, vajon hova fog mindez vezetni. Aztán elkezdődtek a bonyodalmak, és onnantól kezdve mondhatni, nem volt megállás. Egy jól felépített, simán gördülő, sokszereplős összeesküvés-halmazzá válik a történet, ahol szinte a végéig nem tudhatjuk kik állnak ezek mögött – sem a jó oldalon, sem a rossz oldalon. Már ha egyáltalán tudjuk, melyik a jó oldal? A végén a megoldás is tetszett, semmi hókuszpókusz, varázsütésre megoldódó probléma, hanem itt is egy átgondolt, teljesen hihető megoldást ad a szerző, de azért bőven hagyja izgulni az olvasót.
A szereplőket sikerült jól megalkotni. Hús-vér emberek, bár spoiler. Lehet őket szeretni, és persze utálni is. Jellemfejlődés viszonylag kevés van, de ez a mű nem is erről szól elsősorban. Sokkal inkább egy görbetükör, amiben egy jövőbeli elképzelt társadalomban a jelenlegi társadalom hibái továbbra is jelen vannak (legfeljebb más formában), és ahol kiderül, hogy az emberiség legnagyobb problémája maga az ember, az ő gyarlóságaival. Mindezt azonban élvezetesen, kalandosan, izgalmasan fogalmazza meg, és az is jól szórakozhat, aki csak a sorokat akarja olvasni, meg az is, aki a sorok között is.

>!
lovaszrichard
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Nagyon érdekes, izgalmas utópia a 2221. Nem tekinthető se pozitív, se negatív utópiának, a szó hagyományos értelmében. Olvasás közben nem csak a történet, hanem a rendszer is magával ragadja az olvasót. Az Alfa szövetség nem olyan egyértelműen visszautasítható társadalmi berendezkedést hozott létre, mint az Angszoc Orwellnél, és itt nem a korlátlan kapcsolódási lehetőségekre gondolok! Az, hogy a nők ne legyenek kiszolgáltatva a gyerekeikkel együtt senkinek, hanem a társadalom már pusztán a gyermekszülésért is megbecsült tagjának tekintse őket, kimondottan szerethetővé teszi a matriarchátust. Az érthetetlen és értelmetlen korlátok pedig, mint amilyen a páros lét lenézettsége, görbe tükröt mutatnak mai társadalmunknak, ugyanúgy, ahogy a „páros lét” esetén a sikeres párválasztás nehézsége, vagy a szövetségen belül a kommunikátoraikba feledkezett emberek tömege.
A regényben felismerhetők párhuzamok a „nagy elődökkel”, de ezek nem válnak hátrányára a műnek, mivel egyáltalán nem erőltetettek, egy részük talán nem is tudatos. A párosok gettója a Szép új világ rezervátumából lehet ismerős, vagy Zamjatyin, Mi című regényéből, ahol a civilizáción túl szintén élnek emberek, egy ősi társadalom maradványában. A megfigyelések, lehallgatások az 1984-et idézik, vagy akár a saját történelmünket, ahogy a biztonsági szolgálat épülete is, az alatta lévő börtönnel, lehet éppúgy a Szeretet minisztérium, mint az Andrássy út 60. megfelelője. A jelszavak, melyekkel a népet kondicionálják, megjelentek már a Szép új világban is, és a magyarországi gyárfalakon is. Ezért lehet olyan ismerős ez a terep, ezért érezhetjük jól benne magunkat olvasóként, mert valahol ezt szoktuk meg. A párbeszédek, egyes események „túlírtsága” belekényelmesít minket a rendszerbe, ahogyan a Kádár-rendszer is kényelmes volt, mert sok hibája mellett előnye is volt bőven. Ha megkérdezték volna az utca népét 1985-ben, hogy mit várnak 1989-től, vajon mit válaszoltak volna? És ki hitte volna 1991 júliusában, hogy Augusztusban tankok fognak dübörögni Moszkvában és decemberben megszűnik a Szovjetunió? A regény tehát nem „túlírt”, hanem a valódi élet ritmusát veszi fel.
Az utópiák buktatója lehet, hogy a technikai fejlődés túlhalad rajtuk. A Szép új világ alkotóját az a vád érte, hogy nem látta előre az űrkutatás fejlődését. Ezt az eleve értelmetlen vitát előzi meg a szerző azzal, hogy a regényben többször is olvashatjuk, hogy a technikai fejlődés lelassult a matriarchátus megjelenésével, de ez egyáltalán nem baj, hiszen így is a valaha létezett legjobb rendszer született meg.
A szerző tehát a régi elemeket is felhasználva egy kiváló művet alkotott, melyben nincs erőltetettség, és ami még fontosabb, van remény! spoiler Remélem, hogy még sok, hasonlóan jó művet olvashatunk Constantinus A.P.-től!

>!
CyberMacs
Constantinus A. P.: 2221

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Mindent szabat, amit szabad.

1984+Szép új Világ + Kommunizmus 2.0 + Feminizmus + még néhány hasonló, és az eredmény máris 2221.
Nem tudom, másnak is feltűntek a hasonlóságok, hogy már a cím is egy évszám, mint az 1984-ben? Meg az örökös lehallgatás, a férfi-női kapcsolat, melyen keresztül megismerhetjük a társadalmat spoiler. Mintha egy kicsit az 1984 új, modernebb változata lenne.
Viszont szemben vele benne lakók boldogok, és nem minden bajuk egy (létező-nem létező) külső ellenség miatt van. Tehát végül is nem tűnik egy rossz társadalomnak. És minden esetre sokan jobban tudnának élni, mint ahogy ma élnek.

Kérdés persze, hogy milyen áron. Ahol a kapcsolatok felszínesek, és így végül is az emberek is felszínesek. Egy ilyen helyen mit néznek a moziban? Mit olvasnak a könyvekben? Egyáltalán mi marad a művészetnek? Az összes festő csak naplementét festeget? Mert ugye szerelemről biztosan nem…

Ami nagyon tetszett:
Az ilyen könyveknél a megszokottól nagyon eltérő világba csöppenünk bele. Amit viszont nagyon is érti kell, hogy tudjuk követni a könyv eseményeit. Valahogy meg kell tanítani a szabályokat az olvasóval. Ez pedig nem egyszerű munka.
Ilyenkor az írok próbálnak valami szituációt kialakítani, ahol a szereplők a világuk szabályairól beszélnek. Ezek a szituációk általában rettenetesen bénák, erőltettek, és unalmasok szoktak lenni.
Ebben a könyvben ezt nem éreztem. 1-2 fejezetben nyilvánvaló volt, hogy a szereplők csak azért ülnek be egy kávéra, és beszélnek a rendszer alapszabályairól (amibe ők belenőttek, és fel sem kellene nekik tűnni), hogy az olvasó értse a miérteket. De ezek sosem voltak unalmasok.

Ami szintén tetszett:
Sokszor van olyan szituáció, hogy a szereplők mondjuk elmennek kávézni. És ugye az ilyesmi nem egy nagy szám, többször előfordulhat egy napon. De egy fejezet mégis így kezdődik. Az olvasó pedig elkezd gyanakodni, hogy itt bizony valami fontos dolog fog történni. Aztán mégse. Tényleg csak egy sima kávézás lesz.
Mégis, nincs az az érzés, hogy itt felesleges dolgokat írtak le. Hogy itt most csak időhúzás van, nyúlik a történet értelmetlenül. Valahogy ez is része a történetnek.
Ahogyan mondjuk egy festménynek is része az üres kék ég.

Amit furcsállok, az a nők-férfia ennyire szétválasztása. Hogy a nagyfőnökök csak nők lehetnek. Persze a könyvben erre is találunk magyarázatot, de igazándiból a rendszernek nem szüksége, hogy a nők legyenek az uralkodók. Ráadásul amikor megismerjük őket, hááááát… eléggé alkalmatlanok is a feladatokra… Egy társadalom vezetője hogy jelentheti ki a legfontosabb külpolitikai eseményre (Infocom 8), hogy nem érdekli. Mert az nem az ő területe?
Nem mondom, hogy egy nő ne tudna úgy, vagy még jobban is vezetni, mint egy férni. Vannak persze nemi sajátosságok, de ez nem nemtől függő.

spoiler


Népszerű idézetek

>!
_vonbraun

„A két ember közötti kommunikáció leggyakoribb formája a félreértés.”

Tél / Tizenharmadik fejezet: Karácsonyi hangulatban

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

1 hozzászólás
>!
Black_Dawn

Ryan elhatározta, hogy ez a nő tetszik neki. Utálta nemrég, de most már tetszik. Nincs azzal végül is semmi baj.

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

1 hozzászólás
>!
Miyako71

A szembejövők többsége menet közben a személyes virtuális képernyőjébe bámult. Ryan sose szerette az embereknek ezt a szokását, hogy a kommunikátoruk által generált virtuális képernyőt séta közben is bekapcsolják és használják. „Úgyis nézik eleget. Legalább menet közben arra figyeljenek, hogy hol vannak!”

Tél, 9. fejezet

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

>!
Constantinus_A_P I

„… én is emlékszem valamire a suliból. A fontosabb részekre. Annak a nőnek van pasija, aki párban él.”
– Rick Martinovich

„A nők a Matriarchata Szövetségre számítanak. A férfiak mellékesek. Időnként szükségesek, szórakoztatók, hasznosak, de mellékesek. ”
– matriarchata közhely

„Nem az a dolgunk, hogy a tegnapi férfi után koslassunk.”
– Ingrid Baumann

„Néhány jó kis szabály mindig jól jön fogódzónak. Tudod, a rácsok kapaszkodók is egyben.” – Ryan Martinovich

„… mindenkin van valahol egy fogantyú. Csak meg kell találni, megragadni, és kézben tartani.”
– Richárd nagydoyen

„… ma már alig találni normális pasit. A matriarchátus előtt ez biztosan nem így volt.”
– Irina Steinhauser

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

>!
Black_Dawn

– Hát, igen – nevetett Ryan. – Nem kellünk mi senkinek. A rendszerek nélkülünk is kiválóan elketyegnek.
Irinának erről eszébe jutott valami. Ki is mondta:
– Akkor szökjünk meg! Hagyjuk ott őket, és menjünk el ketten valahova messzire! Vagy csak ide, valahova. – Eszébe jutott, hogy az ilyesmit inkább a férfiak szokták felvetni, legalábbis a romantikus történetekben. De nem érdekelte.

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

>!
Miyako71

Tehát a nők kiélhetik anyai ösztöneiket. Aminek legfőbb feltétele a biztonság. Bizonyított, hogy a nőknek első sorban arra van szükségük, hogy a gyerekük nevelését biztonságban tudhassák, és nem egy férfi állandó társaságára.

Ryan, Tizedik fejezet

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

>!
Miyako71

A férfiak számára a Matriarchátus lényege a szabadság.

Ryan, Tizedik fejezet

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

>!
Judiii

Az ember, ha akarja, minden helyzetről meg tudja magának magyarázni, hogy miért jó.

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

>!
Judiii

A fontosság relatív. Az emberek hajlamosak valamit fontosnak beállítani, hogy a saját egojukat kenegessék vele: „Fontos dolgokkal foglalkozom”, „Elfoglalt vagyok a sok fontos dolgom miatt”. Így aztán nagy elfoglaltságukban eszükbe sem jut, hogy az adott dolog valóban fontos-e.
Nagyon el kell tudni engedni az „úgynevezett fontos dolgokat” ahhoz, hogy egyáltalán lehetősége nyíljon az embernek az igazán fontos dolgokkal foglalkozni.

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok

>!
Black_Dawn

Ryan megpróbálta bokán rúgni Irinát az asztal alatt, de Suzanna sértődés helyett inkább meglepődött.
– Miért zavarna? Inkább vagyok a valahányadik egy belevaló férfinál, mint senki senkinél. Vagy az egyetlen egy béna fickónál. Bocs, Ryan, persze nem rád gondoltam, csak úgy általában mondom – nézett a férfira vigasztalólag.
– Persze-persze – mosolygott Ryan elnézően, s remélte, hogy tényleg nem őrá gondoltak.

Constantinus A. P.: 2221 Szigorúan szabados viszonyok


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Az ogfák vöröse
Robert Merle: Malevil
Lois Lowry: Az emlékek őre
Stephen King: Végítélet
A. M. Aranth: Oculus
Stanisław Lem: Solaris
Aldous Huxley: Szép új világ
Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték
Cormac McCarthy: Az út
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei