Japán ​története 17 csillagozás

Conrad Totman: Japán története

„Az ​elénk táruló történet… tele van kérdőjelekkel, s a történet mesélői – ez alól magam sem vagyok kivétel – soha nem tudják maradéktalanul kiszolgálni hallgatóságukat” – jelenti ki a Bevezetőben a szerző, aki könyvében i. e. 8000-től egészen napjainkig tekinti át a szigetország történelmét, sőt az utolsó fejezetben a lehetséges jövőképeket is felvázolja. Mindezt egyetlen kötetben, ami figyelemre méltó vállalkozás, annál is inkább, mert Totman professzor szakít a hagyományos Kelet-Nyugat, ipari-feudális és más, a nyugati történetírásban megszokott ellentétpárokkal. A mű ökológiai megközelítésben vizsgálja a japán történelmet. Ennek megfelelően teljesen új korszakhatárokat állít fel, amelyekbe azután belefoglalja a „hagyományos” kronológiát. A politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatokat ember és környezet állandóan változó viszonyrendszerébe ágyazva tárgyalja, ami első hallásra talán kissé szokatlan, de éppen ez az, ami különlegessé teszi a könyvet. Az olvasó előtt… (tovább)

>!
Osiris, Budapest, 2006
856 oldal · ISBN: 9633898404 · Fordította: Antóni Csaba

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Conrad Totman: Japán története

A japán történelem egészének világos és tömör áttekintése. Totman fő gondolkodásmódja a japán történelem „ökológiai” megközelítése volt, amely a könyv struktúráját adja, még akkor is, ha nem uralja a könyv egészét. Nyomon követi az ember – környezet kapcsolat változó mintáit, megvizsgálja a politikai, társadalmi – gazdasági és a kulturális történelem kölcsönhatásait. Nem csak a múlttal és a jelennel foglalkozik, hanem a jövővel is, hiszen az utolsó fejezetben az ország lehetséges jövőjét ismerteti – természetesen a saját vízióját osztja meg velünk. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné tágítani a látókörét, de leginkább azoknak, akik szeretnének mélyebben belemerülni Japán történelembe. Már-már azt mondhatom, egyáltalán nem olvasmányos, a túl sok részletgazdagság, aprólékosság tette zavaróan sűrűvé, de azt muszáj elismernem, hogy akik tankönyv jelleggel használják, kiváló felkészülési lehetőséget biztosít számukra.

>!
Alfrodulson
Conrad Totman: Japán története

Ez a vaskos monográfia Japán egész történetét öleli fel a kezdetektől nagyjából 2000-ig. A könyv rengeteg témát érint, kezdve a környezeti hatásoktól, a művészeteken át a kisebbségek kérdéséig, ugyanakkor pont a szerteágazó témák miatt, azok nem kerülnek alaposabb kifejtésre, például szívesen megtudtam volna többet a hadakozó fejedelemségek koráról, annak eseménytörténetéről, de ez is, mint a második világháború japán története elég felületesen kerül bemutatásra a könyvben, mint ahogy szinte minden korszak.
A mű célja egyértelműen az, hogy segítséget nyújtson a Japán iránt érdeklődők számára abban, hogy merre kutakodjon tovább az érdeklődésének megfelelően. A szerző sok remek klasszikus és 20. századi japán irodalmi művet ajánl az olvasó számára, vagy éppen japán filmeket, amit érdemes lehet a japán kultúra iránt érdeklődőknek megtekinteni.
Az egyedüli téma, amit nem érintett a monográfia az a japán társadalom szociálpszichológiája, amiről még nagyon szívesen olvastam volna, de az ajánlott irodalmi és filmszínházi művek valamelyest pótolhatják ezt az űrt azok számára, akik jobban el akarnak mélyedni Japán történetében és kultúrájában.


Népszerű idézetek

>!
mate55 

Egyenlőség, függetlenség, tisztelet és a monogámia; egy civilizált társadalomban
ezek az ismérvei a férfi és a nő kapcsolatának.

468. oldal

2 hozzászólás
>!
mate55 

Ökológiai szempontból vizsgálva különösen érdekes Japán történelme.

(első mondat)

>!
mate55 

Feltételezésem szerint abban is van némi igazság, hogy mi, emberek a szokásaink rabjai vagyunk, ezért traumaként éljük meg, ha kiszakadva megszokott élethelyzetünkből, valami gyökeresen újhoz kell alkalmazkodnunk.

27. oldal

>!
mate55 

„Mivel a család a nemzet gyökere, a házasságra lépő nők feladata, hogy jó feleségek és bölcs anyák legyenek. A leány-középiskolákra azért van szükség, hogy a felsőbb és a középosztályok családjaiból származó leányok megfelelő oktatásban részesüljenek, hogy megfeleljenek ennek a feladatnak.”

468. oldal

1 hozzászólás
>!
mate55 

A szigetvilág többé már nem a helyi államocskák birodalma volt, amelyek kölcsönös elszigeteltségben élhettek egymás mellett, hanem egyetlen, összefüggő politikai szintérré változott, ahol csakis a győzteseknek és veszteseknek jutott hely.

81. oldal

>!
Cicu

Miyake Setsurei, korának egyik széles látókörű újságírója, 1891-ben megpróbálta összhangba hozni a kozmopolita eszméket és a japán nemzeti tudatot:
„Ha valaki országa javán munkálkodik, azt csak úgy teheti, hogy az egész világ javát szolgálja. Egy nép különleges adottságainak hangsúlyozásával az egész emberiség fejlődését segíti. A szülőföld védelme és az emberiség szeretete egyáltalán nem ellentétes fogalmak.”

417. oldal

>!
mate55 

A jövő háborúinak végkimenetelét nem az dönti el, melyik a legerősebb hadsereg, hanem az, hogy melyik a legerősebb nemzet. Az erős nemzet pedig fizikai erejéről és egészséges szellemiségéről ismerszik meg, olyan, meIyet áthat a hűség és a hazaszeretet, amely tiszteli a szabályokat, a fegyelmet, s nagyra értékeli az együttműködést.

505. oldal

>!
mate55 

A nőkkel kapcsolatban kialakult nézet az volt, hogy amennyiben erkölcsös és hithű módon élnek, akkor reménykedhettek abban, hogy férfiként születnek újjá a paradicsomban, így lehetőséget kapnak megvilágosodás elérésére.

270. oldal

>!
Tirpák

A történetírásnak van egy másik sajátossága, amit feltétlenül meg kell említenünk.
A történészek hajlamosak arra, hogy hangsúlyozzák az általuk vizsgált
társadalmak különleges tulajdonságait és aspektusait. Ez a fajta excepcionalizmus
alapszinten csupán az emberi etnocentrizmus megnyilvánulása,
tehát azé a törekvésé, hogy megkülönböztessük önmagunkat másoktól, leginkább
oly módon, hogy felnagyítjuk „saját” erényeinket, ha máshogy nem
is, a „mások” fogyatékosságainak hangsúlyozásával. Emellett azonban egy
sokkal egyszerűbb szakmai megfontolás is vezérel bennünket történészeket:
általában azért helyezzük a hangsúlyt egy társadalom különleges aspektusaira,
mert többségünk valamelyik társadalom avatott szakértője, s hivatásunknak
erezzük kiemelni ezeket a különlegességeket, amelyek a „mi” társadalmainkat
egyedivé, jelentőségteljessé, sőt akar vonzóvá is tehetik.

25. oldal

>!
mate55 

Mi haszna van egy uralkodónak? … Miért is kellene hajbókolnunk előtte? Ha mégis úgy adódna, hogy szükségünk van rá, hát készítsünk egyet fából vagy fémből, s küldjük száműzetésbe az összes élő uralkodót!

229. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században
Rácz István: Parasztok, hajdúk, cívisek
Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században
Kisteleki Károly – Lővétei István – Nagyné Szegvári Katalin – Rácz Lajos – Schweitzer Gábor – Tóth Ádám: Egyetemes állam- és jogtörténet – Ókor, feudális kor
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő
Daniel Gimeno (szerk.): Aztékok
Széman Richárd: Képeskönyv
Letenyei László – Tamáska Máté (szerk.): Szociográfia
Mazsu János: Tanulmányok a magyar értelmiség társadalomtörténetéhez 1825–1914
Kulcsár Zsuzsanna (szerk.): A középkori élet