Ítélet ​könyve 67 csillagozás

Connie Willis: Ítélet könyve

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kivrin ​Engle történelem szakos egyetemi hallgató lány. Tanulmányai különösen izgalmasak a 2050-es évek Angliájában, ahol kutatási segédletként már az időutazást is igénybe veheti. A szabályok szigorúak, tiltanak mindenféle beavatkozást, csupán a megfigyelés engedélyezett.
Az eddig veszélyesnek nyilvánított és tiltott középkort a Történelemtudományi Kar helyettes vezetője váratlanul megnyitja, így Kivrin engedélyt kap, hogy ellátogasson az 1320. évi Oxfordba, tanára, James Dunworthy professzor határozott tiltakozása ellenére. Az időgépet kezelő egyik technikus hirtelen megbetegedése miatt az utazás nem zökkenőmentes, és amint megérkezik, a lányon is kitörnek az influenza tünetei. Hamarosan azonban rá kell döbbennie, hogy ez a legkisebb problémája: nemcsak hogy nem emlékszik a koordinátákra, ahonnan kollégáinak föl kell majd őt szedni, de nem is az eltervezett évbe érkezett.

Ez a Hugo- és Nebula-díjas regény indítja útjára a szerző időutazó történészek kalandjait… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2012
542 oldal · ISBN: 9786155158186 · Fordította: Sohár Anikó

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Ha szemléltetni kellene valamely írókurzuson, mit jelent a túlírtság, ezt a regényt kell elővenni példaként. Oldalak tucatjait lehetne kidobni belőle, amelyeken a karakterek nem csinálnak semmi érdemit, csak kávézgatnak, egymást kérdezgetik, hogy off, vagy épp cukorkát rágcsálnak, vécépapírért kutatják át az egyetemet, stb. De a múltbeli események sem haladnak túl nagy léptékben, egy adott helyszínen toporog a főhős, miközben egy időutazó regénytől azt várná az ember, hogy ha már múlt, akkor mutasson is valamit, ne csak a nyüzsgő tetveket, meg a fából összetákolt viskókat legyen alkalmunk elképzelni…
Az egyetlen értékelhető esemény a pestis, valamint a hidegség és a rideg középkori hangulat. Ennek ellenére a szöveg nagyobb része tényleg unalmas, és az állandó harangozás ismételgetése sem tesz jót az idegeknek sajnos.
Mondjuk úgy, hogy a Hugo-díjat nem, de az elmaradt magyar nyelvű folytatásokat megértem.

1 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Nagyon tetszett, érdekes volt, fanyar angol humorra, remekül váltakoznak a két korszak eseményei. Nem rózsaszín lányregény, izgalmas sci-fi. Kedvet kaptam az íróné további írásainak olvasására, remélem találok még ezen kívül.
Remekül megformált karakterek, hátborzongató középkori események egy pestisjárvány idejéből, ahova véletlenül került a hősnő, hiba csúszott az időutazásba. Ennek ellenére remekül helytállt az egyetemista leány, anélkül, hogy zavart okozott volna a történelem menetében.
Néha nagyon izgultam, hogy mi lesz ennek a vége, de azért a történet végén csak sikerült kimászni a slamasztikából.
Végre olvashattam egy olyan könyvet, ami megérdemelten nyert díjakat.

Roszka>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Nagyon tetszik a történet magja, időutazás tanulmányozás céljából. Kivrin a 14. századba megy vissza, a borzasztó pestis járvány elé, ami kiirtotta fél Európát. Csakhogy a számításba hiba csúszik.
A könyv nagyon jó, ami a gondot jelentette nekem, az az olvasása. PDF- ben olvastam, de valami óborzalom volt. Betű elírások, szörnyű nyelvtan. Rendszeresen a R betű L-nek volt írva. Az olvasási élményt nagyon lecsökkentette. Ezért a fél csillag levonása.
Gótikus irodalom!!

kkata76>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Időutazásos sci-fi, egyúttal történelmi regény. Egyszerre játszódik a múltban és a jövőben, és TETEMES mennyiségű orvostörténet is van benne…anélkül, hogy a poént lelőném, tényleg nagyon izgalmas könyvről van szó, hiszen, csak gondoljunk bele, milyen lehet egy olyan egyetem töriszakos diákjának lenni, ahol el tudsz utazni abba az időbe, amit tanulmányozni kívánsz. Ha ez épp a sötét középkor, egye fene. Ám talán nem kellene ott összebarátkozni senkivel…
A regény – legalábbis számomra – felejthetetlen élményt nyújtott, érzelmileg és tartalmilag is. Ajánlom mindenkinek

Gabriel6>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Ez az olvasás egy igazán kellemes meglepetés volt. Nem ismertem korábban sem a könyvet, sem az írót, nem is vártam túl sokat tőle. Micsoda kincsekre lehet találni egy-egy kihívás kapcsán. :)
Maga a téma is érdekes, szeretem a több idősíkon játszódó történeteket. No meg az időutazást. Mondjuk ha kapnék lehetőséget egy ilyen utazásra, egész biztos, hogy a középkor lenne az utolsó, amit választanék. De hát kinek a pap, kinek a paplan..
A szereplőgárda nagyon vegyesre sikeredett. Egyeseket hamar meg lehetett kedvelni, másokat legszivesebben megcípőzne az ember. De miért fogy el mindig a wc papír?? Hihetetlen.
Bár elolvastam korábban a fülszöveget, arra nem számítottam, hogy ennyire minden a járvány-karantén körül fog forogni. Dejavu érzés megvolt rendesen.
Nagyon izgultam, ahogy haladtunk előre, vajon mik derülnek ki, hogy fog alakulni egyes karakterek sorsa. Végül minden úgy lett, ahogy lennie kellett, jó volt ez így.
Kár, hogy a többi rész nem jelent meg magyarul, biztosan elolvasnám azokat is.

Jávori_István I>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Olvastam róla, hogy sokan túlírt regénynek tartják, a rengeteg irodalmi díj ellenére. … és valóban… Az első 270 oldal nehézkesen indult, számomra unalmas volt (értékelése: 3), a könyv második fele egyre feszültebbé, izgalmasabbá vált (értékelése: 5). Átlagban: 4. Vigyázat, az utolsó (kb.) 100 oldal 18-as karikás!

Profundus_Librum>!
Connie Willis: Ítélet könyve

A vaskos könyv két részből áll. A második rész, ami körülbelül a könyv egyharmadát teszi ki gyakorlatilag tökéletes. A középkori állapotok, a mindennapi élet és a betegek életéért folytatott, gyakorlatilag eleve kudarcra ítélt munka bemutatása alatt néhol garantáltan szem nem marad szárazon. Drámai, felkavaró, megrázó és elgondolkodtató. Az emberiség egyáltalán hogy élhette túl ezeket a sötét időket?

És akkor most itt az idő megkérdeznem, hogy a mű I. könyvét ki írta?
A fő problémám azzal volt, hogy egyszerűen túlírtnak éreztem az egészet. A jövőben játszódó részben mindenki tyúkperekkel, csip-csup ügyekkel foglalkozik. Oldalanként jelenti be valaki, hogy mindjárt elfogy a tojás vagy a tej, vagy valami más létfontosságú dolog – a WC papír például legalább hússzor –, senkit nem találnak meg telefonon akit fontos lenne, de az idegesítő mellékszereplőkbe mindenki állandóan belefut. Az események ilyetén módon testközelbe hozása párszor jó szórakozást jelent, de aztán már nagyon kezdett idegesíteni.

Nem akarok igazságtalan lenni azonban, mert néhány rész igencsak jó volt az első könyvben is. Nagyon tetszett például a középkori angol nyelv megtanulásának a módja és leírása, a középkori tájak, kiemelten a sűrű, sötét erdők, mint a tündérmesék táptalajának és a középkor illetve az udvarház hétköznapi életének történelmileg valószínűleg hiteles bemutatása is. Hangulatot teremtőek voltak a latin nyelvű imák is. A jövőben játszódó részben tetszett, amit a világ háttértörténetéről megtudhattunk. Az állandó vírusmutációs fenyegetés árnyékában élő lakosok – és orvosok – harca a pandémia és epidémia ellen. Ügyes volt a két időszak közt felállított párhuzam, miszerint az orvosi fejlődés mellett az emberi jellemvonások alapvetően nem változtak meg. Még mindig másokat szeretünk okolni a hibáinkért. Oxfordshire környékének középkori történelme mellett a járványtan területére is jól felkészült a szerző, nem hiába került öt évbe a könyv megírása. Az írónő csípős humora, beszólogatásai is kellemesek volt általában, de a humorosnak szánt szereplőin nem tudtam mosolyogni de még kedélyesen bosszankodni sem. A túlságosan lassú és bizony néha unalmas részeket még bosszantóvá is tették és tovább lassították.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/12/connie-willi…

Amadea>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Istenem, hogy ez milyen pocsék volt. Lassú, vontatott történet, hátborzolóan idegesítő szereplők, Colin kivételével – egyedül ő viselkedik normálisan, igen, egy tinédzser srác. A rengeteg, felesleges információtól, a feldőlő szatyortól, amit állandóak felmartak, égnek állt a hajam.
(Bővebben a blogban.)

10 hozzászólás
makitra P>!
Connie Willis: Ítélet könyve

Nagyon régen volt már olyan élményem, amikor tényleg nem tudtam letenni a könyvet, mert annyira izgatott a szereplők sorsa és a történet, hogy mielőbb meg kellett tudnom, hogyan alakultak a történések. Az Ítélet könyvével most így jártam és ez nagyon jó érzés!
Eddig is nagyon szerettem Connie Willis történeteit, mert van valami az ő írói hangjában, ami nagyon megfog. Ez erre a regényére is igaz. A szereplők hitelesek, élőek és érdekesek, a hangvétel csipkelődő, de ugyanakkor nagyon humanista. Az írónő megérti, szereti a szereplőit, nála még azt is elviseljük, akinek nincs igazán pozitív tulajdonsága.
Ugyanakkor remek, izgalmas cselekményt varázsolt, amely egyszerre játszódik a múltban is a jövőben. Mindkét történetszál magával ragadja az olvasót, az egyik esetében a középkori élet , míg a másikban szinte krimiszerű események leírásával. Látszik az is, hogy egy hihetetlenül kemény kutatómunka áll a könyv mögött, a 700 évvel ezelőtti események is hitelesnek tűnnek.
Nagyszerű mű az Ítélet könyve, ami amellett úgy ad át megszívlelendő tanulságokat, hogy nem lesz szájbarágós, hanem hagyja, hogy a szereplők cselekedetei által magunk döntsük el, mint tartunk megszívlelendőnek. Végre egy új kedvenc!

ppayter>!
Connie Willis: Ítélet könyve

A két idősík ellenére viszonylag lineáris a történet és az én ízlésemnek kevés csavart tartalmaz, ugyanakkor vannak benne bőven említésre méltó elemek. Az idődimenzió automatikus paradoxonkerülő tulajdonsága kifejezetten érdekes ötlet, sok tarka és meglepő karakter fordul elő a lapokon és a dupla járvány leírása is jól sikerült.

Összességében nem egy rossz darab, ha nem sokkal jobbak között olvasom helykitöltőnek, talán nem csak átlagosnak mondanám. Kíváncsian várom a folytatást, ha abban több lesz a történés és a jövő világa is megtelik mobilkészülékekkel, elektromos járművekkel és internettel, akkor megbocsátom ennek a kötetnek a hibáit is.


Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/01/connie-willis-itel…


Népszerű idézetek

jszentgroti>!

– Vagy akár kiosonhatok én is a karanténból, szólhatok neki, hogy hívjon föl – jegyezte meg Colin, miközben visszatette az óráscukrát az útitáskába. – Ha amiatt aggódnál, hogy túl öreg vagy már magad menni.

328. oldal, Huszonegyedik fejezet

jszentgroti>!

– Viseld az arcmaszkodat! – intette Dunworthy.
Colin vigyorgott.
– Pont ezt mondta a Galandféreg is! Azt is mondta, hogy az Úr le fog sújtani mindenkire, aki nem hallgat az igazak szavára. – Előhúzta a zsebéből a szürke kockás sálat. – Ezt hordom arcmaszk helyett – jelentette be, a sálat útonálló módra a szája meg az orra fölé kötözve.
– A gyapjúszövet nem tudja távol tartani a mikroszkopikus vírusaokat – világosította föl Dunworthy.
– Tudom. A szín az. A színe ijeszti el őket.

317-318. oldal, Huszonegyedik fejezet

jszentgroti>!

Colin ült az ágy melletti széken s azt a könyvet olvasta, amit Dunworthy karácsonyra adott neki, közben valamit szopogatott. „Nem lehetett mégsemolyan hosszú idő – gondolta Dunworthy fanyarul –, az óriáscukor még mindig velünk van.”

441. oldal

jszentgroti>!

– Mrs. Gaddson épp most azt mondta, hogy csak a jó híreket mondhatom el neked, mert a rossz hírektől nagy valószínűséggel visszaesnél, meghalnál, és az én hibám lenne.
– Látom, Mrs. Gaddson még mindig megtesz mindent a hangulat javításáért – jegyezte meg Dunworthy.

442. oldal

jszentgroti>!

– Mr. Dunworthy még mindig túl beteg ahhoz, hogy látogatók zaklassák. – Azzal kitaszigálta Colint a szobából.
– Ha annyira aggódik a látogatók miatt, miért nem akadályozza meg, hogy Mrs. Gaddson Szentírást olvasson neki? – tiltakozott Colin. – Attól a némbertől bárki megbetegedne! – Hirtelen lecövekelt az ajtónál és szúrosan meredt a nővérre. – Holnap vissszajövök.

443. oldal

jszentgroti>!

A tanár aludt, amikor pedig újra fölébredt, Mrs. Gaddson állt fölötte, támadásra készen a Bibliájával.
– „És reád fordítja Égyiptomnak minden nyavalyáját” – olvasta tüstént, amint a tanár fölnyitotta a szemét. – „Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz.”
– „És az ellenség kezébe adattok” – mormolta Dunworthy.

444. oldal

jszentgroti>!

– Minden készen áll?
– Az orvosi segítség még nincs itt – mondta Finch, megpróbálva Dunworthy feje fölött tartani az esernyőt –, de William Gaddson épp most telefonált, hogy el van intézve és a nő hamarosan itt lesz.
Dunworthy akkor sem lepődött volna meg, ha azt hallja, hogy az agg nővér jelentkezett önként erre a munkára.
– Őszintén remélem, hogy William sosem fogja bűnözésre adni a fejét! – jegyezte meg.
– Ó, nem hinném, uram. Az édesanyja sosem járulna hozzá.

490. oldal

jszentgroti>!

„Mikor a legvalószínűbb, hogy a Mikulás rénszarvasa bejön a házba? Ha az ajtó nyitva áll.”

246. oldal

jszentgroti>!

– Vannak olyanok – mondta, szúrósan pillantva a Szent Megreformáltak papjára –, akik azt hiszik, a betegség Isten büntetése, holott Krisztus egész életét betegek gyógyításával töltötte, Ha itt lenne, semmi kétségem, hogy meggyógyítaná azokat, akiket megfertőzött a vírus, ugyanúgy, ahogy meggyógyította a szamaritánus leprást! – Azzal hozzáfogott egy tízperces előadáshoz arról, hogyan védekezzünk az influenza ellen. Fölsorolta a tüneteket, elmagyarázta a cseppfertőzést és szemléltette az Egészségügy arcmaszkjának használatát.
– Igyatok sok folyadékot és maradjatok ágyban! – hirdette az igét, karját kitárva a pulpitus fölött, mintha ez áldás lenne –, s ezeknek a tüneteknek az első jelére telefonáljatok a háziorvosotoknak!

209. oldal

jszentgroti>!

„Sietve távozz, messzire menj, s ott hosszan időzz!”

161. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Ransom Riggs: Üresek városa
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik
Mitch Albom: Az Idő Ura
Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai
David Mitchell: Felhőatlasz
Marisha Pessl: Örök ébredés
Marissa Meyer: Cinder
Lauren Oliver: Delírium