A ​sztyeppei farkas (A Hódító 1.) 58 csillagozás

Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Temüdzsin, a Farkasok kánjának második fia még csak tizenegy éves, amikor apja orvtámadás áldozata lesz. A törzs kiveti magából és magára hagyja a családot. Éhhalál fenyegeti az anyát és gyermekeit a vad mongol pusztákon.
Kegyetlen próbatételek sora vár a hirtelen férfivá érő Temüdzsinre. A fiú azonban minden – mégoly kegyetlen – megpróbáltatást túlél, mert gyorsan megtanulja hogyan kell szembeszállni a természet és az ember okozta veszélyekkel. Temüdzsin a hasonló sorsra jutott embereket és klánokat gyűjti maga köré, és új törzsi öntudatra ébreszti őket. Elete legválságosabb korszakaiban is az a cél vezeti, hogy egyesítse ezeket a harcoló népeket, s ők legyenek a mongolok, az ezüst nép, ő maga pedig a világhódító Dzsingisz kán.
Conn Iggulden a tőle megszokott sodró lendületű, izgalmas, filmszerűen pergő cselekménnyel vezeti végig az olvasót a mongolok legendákkal teli világán.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
GABO, Budapest, 2010
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636893415 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Temüdzsin · Kaszar · Arszlán


Kedvencelte 13

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

„Nincs erősebb kötelék, mint azoké, akik együtt kockáztatják az életüket. Erősebb lehet, mint a törzsi vagy a vérségi összetartozás.”

Ezt a könyvet nagyjából két hónapja kaptam kölcsön egy nagyon kedves barátomtól, sőt itt van nálam a sorozat többi része is. Ezt itt is szeretném megköszönni neked!
Hálás vagyok, mert bár a 12. század címke miatt nyúltam hozzá éppen – hiszen kellett egy kihíváshoz – mégis jó ösztönző volt arra, hogy ne csak a saját olvasatlan könyveim számát csökkentsem.

Ritkán szoktam arról írni, hogy mennyire szeretem a világi történelmet, mert bár több ilyen témájú könyv megfordul a kezemben, mégis kevésre tudnám azt mondani, hogy korhű és egyben szórakoztató is. Most mégis ezt fogom tenni, mert erre a könyvre igaz.

Conn Iggulden szerző nevét valószínű már többen ismerhetitek, hiszen két nevesebb sorozatot is neki köszönhetünk – A Rózsák háborúja, Az uralkodó –, már csak azért is, mert remek témaválasztásokról van szó. Számomra mégis ez az első kötete, pedig a nevét több helyen is láttam, halottam.

A sztyeppei farkas 2010-ben jelent meg a Gabo Kiadó gondozásában. Tulajdonképpen egy első könyvet tartottam a kezemben, amely A hódító sorozat első része.

A könyv tematikáját tekintve elsődlegesen a világhódító Dzsingisz kánról szól és másodlagosan a mongol népről. Megismerkedünk a gyermekkor nehézségeivel és kegyetlenségeivel, végig küzdhetjük magunkat Temüdzsin által több ármányon, cselszövésen. Végeláthatatlan halál övezi ösvényünket, de látunk kiemelkedést és fényt is.

Karakterek szempontjából is hitelesnek éreztem minden sorát, mert valahogy így képzeltem el jómagam is ezeket a embereket és főleg főszereplőnket. Fejlődését sok fájdalom övezi és többször is nehezményeztem, hiszen a „túl sok” és az „elég volt már” felkiáltások váltakoztak bennem, mégis kellett minden vér és könny ahhoz, hogy olyan harcossá érjen, aki a végsőkig kitart célja érdekében. Lenyügőző volt számomra pszichológiai oldalról megközelítve szemlélni és tényleg rázott a hideg olvasásom folyamán.

Összességében egy remek sorozat kezdő részt kaptam és pont ezért hamarosan a következő könyveket is kézbe fogom venni.

Kedvenc!♥

>!
GABO, Budapest, 2010
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636893415 · Fordította: Bihari György
7 hozzászólás
Rodwin>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Évek óta a polcomon csücsül ez a nagyszerű könyv, végre ideje volt rá sort keríteni. Most is a belső hang szólított, hogy ezt kell olvasnom, és szerencsére most sem csalatkoztam benne.
A sorozatról csak jót hallottam, borítékolható volt, hogy nem fogok csalódni. Dzsingisz kánt szerintem senkinek nem kell bemutatni, még aki nem is jártas a történelemben hallott a mongolok legnagyobb hódítójáról. Ez a könyv róla szól, és a hányadtatásairól, hogy a gyermekről aki vérrel a kezében született, miként is lett az ami. Ehhez járul Iggulden remek történetvezetése, és olvasmányos stílusa.
Temüdzsint végigkísérhetjük gyerekkorán, hogy testvéreivel a farkasok kánjának fiaként nagy jövő előtt állt. Persze nem lehet minden fenékig tejfel, mert mindig van egy árulás, vagy egy nem várt esemény. Ami itt is bekövetkezett, nincstelen lett az egész család a fagyos mongol télben.
Ezek az évek pedig igazán megerősítik az ifjú Temüdzsint.
A történet előrehaladtával pedig megfogan a gondolat a fejében, hogy egy mongol népnek kell lennie. Ezt a rögös utat követhetjük végig, hogyan is sikerül neki.
Egyesíteni fogja a törzseket, mert hódításra született. Először a tatárok ellen, de az ország határain már látszik a Csin birodalom hatalmas kőfala.
A mongolok igazán kemény népek, ha rájuk gondolok nekem is az a három dolog jut eszembe, amit a könyvben tapasztaltam, és az író is elmondott a jegyzeteiben. Mégpedig mesterien bánnak az íjjal, kiváló birkózók, és remek lovasok.
A sümegi várjátékokon magam is szemtanúja lehettem, milyen remek lovasok is. Szemkápráztató volt, amit a három mongol ifjú művelt. Persze bizonyos, hogy ők már itt születtek, de a vérükben lehet valami Dzsingiszéből.
Remek könyv volt, pörgős, izgalmas, kedvelhető szereplők, nagyon utálható ellenfelekkel. Biztos, hogy hamarosan folytatom.

>!
GABO, Budapest, 2010
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636893415 · Fordította: Bihari György
ZsúésKrisz_Olvas>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Már régóta várólistámon volt ez a sorozat, de mindig csak tologattam az olvasását, most viszont eljött az ideje, hogy belekezdjek.
Kár volt halogatni, mert nagyon tetszett az első kötet. Kicsit ugyan tartottam tőle, de hamar elmúlt ez a kétely ahogy haladtam a lapok között. Talán a témája miatt, de egy kicsit nekem hasonlított A Selyemút című könyvre, egyébként az is nagyon tetszett.
Összességében nagyon izgalmasra sikeredett, folyamatosan fenntartotta a figyelmemet. Nagyon megkedveltem Temüdzsin karakterét. Kisgyermek korától végigkövethetjük ő és testvérei életútját, amit nagyon kalandosra gyúrt az író. Volt benne csata, árulás, szerelem minden ami egy jó kalandregényhez kell.
Új kedvencet avathattam az első résszel. Nagyon várom már a folytatást!

wzsuzsanna P>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Hát, hűha, ez aztán tökös olvasmány volt! :) Tudni kell rólam, hogy kicsit félénken viszonyulok a történelmi regényekhez (érdekelnek, de mindig van bennem egy ilyen indokolatlan para, hogy én úgyis hülye vagyok töriből, és elvesztem majd a fonalat stb.), de ennek tükrében tökéletes választás volt ez a regény kedvcsinálónak. Rendkívül olvasmányos és izgalmas formában ismerhetjük meg Dzsingisz kán fiatalkorát és a mongolok történetét, a karakterek élők, hitelesek és kidolgozottak, egy percig sem unatkoztam közben. Pont annyira véres és brutális, amennyire az ízlésemnek megfelel (értsd: eléggé, de nem öncélúan), és van benne bőven ármánykodás is. Nagyon jó szívvel ajánlom a „vén töri-rókáknak”, és a hozzám hasonló óvatos ismerkedőknek is.:)

10 hozzászólás
ursus>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Hová írja az ember a teljes sorozatról szóló értékelését, ha befejez egy ilyen öt kötetest? Talán az első kötethez. Van egy rövid és egy hosszú értékelésem:

A rövid: Fergeteges volt, csak ajánlani tudom!

A hosszú: http://konyvtamasz.wordpress.com/2014/09/08/conn-igguld…

Vackor6 P>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Rég merültem el ilyen kellemesen egy történetben. Rettenetesen jól esik, hála érte!
Voltak menet közben cseppnyi hiányosságaim, mint például szívesen vettem volna, ha Börte alakja és Temüdzsinnel való kapcsolata jobban kidolgozott… no de mindegy is, oly mohón kapok a második kötet után…

ftamas>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Temüdzsin a majdani Dzsingisz kán fiatal koráról egy történet, amely bemutatja a leghíresebb ( számomra legalább is ) mongol útjának kezdetét. Megmutat egy kíméletlen világot, ahol az erőszak a világ természetes része, ugyanakkor viszont a könyvben nincs túlzásba véve. Mivel történelmi könyv, több dolog is meglepett. Nem tudtam, hogy a tatárok és a mongolok külön népcsoport. Valamint nem tudtam Kína szerepéről sem.
Egy hiányérzetem van, mégpedig az, hogy a pusztai életet ( Ami nem a harcról szól ) nem annyira mutatja be.
Viszont ettől még nagyon jó kis könyv ez.

Trixi>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Történelmi regényeknél sose tudom eldönteni, hogy szemet hunyjak a pontatlanságok felett vagy sem. Mert ha van tény, az maradjon tény és a tények közti teret kitöltheti az írói fantázia. Azt hiszem most szemet hunyok :D :D :D , mert végülis nem annyira érdekes, hogy valójában Temüdzsin 9 éves volt mikor megölték az apját, és nem 12, mint a könyvben. Vagy a megölt testvére is csak a féltestvére volt, és aki segített neki az is a féltestvére volt. A könyvben a másik tesó segített neki, és teljes tesó volt. De oké, mindez nem olyan lényeges. A könyv izgalmas, pörgős, tetszett a pusztai lét egyszerűsége, könyörtelensége. És főleg az, hogy egy kisemmizett kisfiúból, aki a családjával az éhhalál szélén egyensúlyozik, hogyan válik a megpróbáltatások ellenére is erős vezetővé. Éljen a kedvenc alfahímem! Hajrá, jöhet a többi kötet………..

Emerencia P>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Erre a könyvre kevés az öt csillag. Nagyon olvasmányos . A szerkezete, a stílusa , a cselekménye kifogástalan volt. Most már csak a többi részt kell megszereznem a könyvtárból.

2 hozzászólás
jehuka P>!
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas

Ez valami brutálisan jó volt!!!
Hirtelen kényszert érzek, hogy az összes eddigi értékelésemet módosítsam legalább mínusz fél csillaggal. Abszolút kedvenc lett :)
Hihetetlenül izgalmas és feszültséggel teli történet, melyhez egy könnyed, olvasmányos stílus párosul. Egyszerűen letehetetlen.
Nagyon érdekes volt bepillantást nyerni a jurták világába – Számomra ez a szeglete a történelemnek még ismeretlen volt. Nagyon megszerettem Jiszügej három középső fiát, őszintén izgultam értük. Nagyon tetszett, ahogy az író Temüdzsin jellemét ábrázolja – teljesen hitelesnek tűnt, rendkívül karizmatikus, kivételes személyiség lehetett. Nagyon várom, hogy hétfőn kinyisson a könyvtár, és folytathassam a történetét :)


Népszerű idézetek

Rodwin>!

A szeretet különös, ellentmondásos dolog minden anyának, túl van az ésszerűség határán.

352. - 353. oldal

3 hozzászólás
jehuka P>!

Temüdzsin először látta a világot a másik oldalról. Gyűlölhette a törzseket azért, ahogy kényük-kedvük szerint vonulnak a pusztán, mégis arról álmodott, hogy egy napon előle futamodnak meg. Az apja fia volt, nehezére esett törzs nélkül vándorként élnie. Akárhol járt is, a Farkasok vére lüktetett ereiben. a föladja, szégyent hoz az apjára, és magára is a túlélésért folytatott harcában. Mindezek mellett ismert még egy egyszerű igazságot: azt, hogy egy napon kán lesz.

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Temüdzsin
jehuka P>!

Hajnal előtt lépteket hallott. Sötét alak hajolt a rács fölé, félig eltakarva a csillagos eget. Temüdzsin borzadva várta, hogy valaki ismét kiürítse a hólyagját, ám a sötét alak megszólalt:
– Ki vagy te? – kérdezte halkan.
Temüdzsin nem nézett oda, de fellobbanó büszkeséggel válaszolta:
– Jiszügej legidősebb élő fia, a Farkasok kánja vagyok.
Fények villantak a látótere szélén. Azt várta, hogy mindjárt elájul.Emlékezett a régi szavakra, amelyeket az apja használt, és vakmerően ki is mondta őket:
– Én vagyok a föld és a hegyek csontja! – szólt szilajon. – Én vagyok a tél. Amikor meghalok, én jövök érted a leghidegebb éjszakákon.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Temüdzsin
jehuka P>!

– Akkor most megint Farkasok vagyunk? – kérdezte Kaszar, és a szeme ragyogott.
Temüdzsin egy darabig gondolkodott.
– Mi az ezüst nép, a mongolok vagyunk. Ha megkérdeznek, válaszold azt, hogy nincsenek törzsek. Mondd, hogy én a fűtenger kánja vagyok, és annak a nevéről Dzsingiszként fognak ismerni. Igen, mondd csak meg nekik. Mondd meg nekik, hogy én Dzsingisz vagyok, és legelöl lovagolok.

516. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kaszar · Temüdzsin
Trixi>!

Nincs igazság a földön, és a gonosz emberek élnek jól.

Trixi>!

Nincs erősebb kötelék, mint azoké, akik együtt kockáztatják az életüket. Erősebb lehet, mint a törzsi vagy a vérségi összetartozás.

Gooblin>!

vannak,akik kivirulnak a magányban,erőt merítenek belőle.Ezek életerős, veszélyes emberek,és szeretik azt, ami elválasztja őket a többiektől.

Zanót>!

– Asszony, csak annyit árulj el nekem, hogy miért tartalak még téged? – mondta és fölállt. – Mert én már elfelejtettem.
Az asszony megvetően horkantott. Férje felöltözött, méghozzá méretéhez képest meglepő fürgeséggel. Miután hideg vízzel megmosta az arcát, a felesége a kezébe nyomott egy zsírtól csöpögő, meleg ürühúsos táskát. Togrul végre elmosolyodott, egyetlen harapással eltüntette a felét, és halkan böffentett rágás közben. Ismét leült, és igyekezett végezni az étellel, mire a felesége a lábára húzza a csizmáját. Nagyon szerette az asszonyt.
– Úgy nézel ki, mint egy juhász! – szólt utána a felesége. – Ha megkérdezik, hova bújt a kereitek kánja, mondd nekik, hogy megetted.
– Asszony, a szívem fénye vagy – mondta a kán. Lehajtotta a fejét, kibújt a hajnali fénybe.

27. fejezet

Trixi>!

Az Égi Atya az erőseket jutalmazza szerencsével. A gyenge elhull.


A sorozat következő kötete

A Hódító sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Colin Falconer: A Selyemút
Ken Follett: A katedrális
Susan Kay: A fantom
Arthur Ransome: Fecske-völgy
James Clavell: A sógun
Richard Adams: Gesztenye, a honalapító
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Bernard Cornwell: Észak urai
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben