A ​spártai sólyom 83% 23 csillagozás

FIGYELEM! A fülszöveg erősen spoilerez, érdemes nem elolvasni!!

Hasonlóan a szerző korábbi műveihez (Az uralkodó, A hódító és A rózsák háborúja sorozatok) most is egy olvasmányos, izgalmas, fordulatokban gazdag, hamisítatlan történelmi kalandregényre számíthat, aki kezébe veszi a kötetet. Kr. e. 401-ben vagyunk az akkori világ legnagyobb birodalmában. Teljes a paletta: monumentális csaták, lázadás, árulás, embert próbáló megmérettetések, hősies küzdelem az elemekkel az életben maradásért egy kis szókratészi filozófiával fűszerezve (…)
Iggulden a korábban már jól bevált módszerhez nyúlt ismét. Ahogy A Hódító sorozat esetében a Mongolok titkos történetét dolgozta regénnyé, most is egy már kész irodalmi alkotást, név szerint a görög hadvezér és történetíró, Xenophón Anabaszisz: A perzsa expedíció című munkáját vette alapul. Ez a körülmény meghatározza a kötet történelmi hűséghez való viszonyát. Eleve nehéz meghatározni, hogy az eredeti történetet interpretáló Xenophón – aki maga is részt vett Kürosz herceg hadjáratában, így saját tapasztalatait vetette papírra – mennyire színezte ki az eseményeket. Ehhez jön még hozzá az Iggulden számára is rendelkezésre álló írói szabadság, hogy saját szája íze szerint formáljon történeti tényeket, karaktereket. Szerencsére a regény végén található egy hosszabb szerzői jegyzet, ami nagymértékben elősegíti a tájékozódást és egyértelművé teszi a tények és a fikció közötti határvonalat.
A regény stílusát a „minimalista” jelzővel lehetne leginkább jellemezni. Kifejezetten illik a történethez, feszes tempóba kényszeríti és állandó mozgásban tartja a cselekményt. Szikár, hatékony és lényegre törő, akárcsak maguk a főhősök, a spártai katonák. Nincsenek szépirodalmi igényességgel megfogalmazott mondatok, nem szabdalják hosszas leíró részek a történetet, de ez nem is igazán hiányzott. Többek között ennek a fegyelmezett leírásmódnak köszönhető, hogy a hősiesség és a heroikus küzdelem nem válik érzelgőssé, csöpögőssé. Persze leíró részek nélkül sem maradunk híján az érdekes információknak, Iggulden a cselekményen, a főhősök tettein és a párbeszédeken keresztül ábrázolja mindazt, amit a korról, az akkori világról tudni érdemes (…)
Iggulden regényeinek mindig nagy erőssége, hogy remekül alkot harcos karaktereket, olyan hősöket, akik emberiek tudnak maradni, így gyorsan megkedveltetik magukat az olvasókkal (…)
Szeretném megköszönni a Gabo Kiadónak, hogy hozzásegítettek az élményhez.
Teljes rendezői változat:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/12/hisztorik-conn-…

Ezt a történetet nem ismertem a történelemből. A spártaiakat mindig csodáltam, és ez a könyv segített abban, hogy még inkább megszeressem, becsüljem őket a fegyelmezettségük, a kitartásuk, az erejük miatt.
A történetben sokszor volt olyan fordulat, amire nem számítottam. Xenophón szépen felépített karakterré vált, tetszett.
Iggulden ugyanakkor nem azt a lendületes történet mesélést hozta most, amit a korábban olvasott könyvében megismertem, ezért a fél csillag levonás. Voltak oldalak, amikor indokolatlanul belassult a cselekmény mesélésébe.

Örülök, hogy elolvastam, meglepően kiszámíthatatlan lett. Többször estem pofára az olvasása alatt. Mint amikor az általam főhősnek gondolt szereplő egyszer csak meghalt. A perzsa-görög háborúk rengeteg nagyszerű történelmi regény szültek. Ez is az, bár Conn Igguldentől ez az első egyedülálló regény amit olvastam.

Izgalmas, letehetetken történelmi regény, csak ajánlani tudom!

Nagy csalódás volt! összecsapott, nehézkes!

Egy alig ismert történelmi esemény és annak hátteréről olvashatunk ezen fordulatokban gazdag regényben. A tájleírás és a cselekmény izgalmas, fordulatos, átható. Viszont vannak fejezetek, amik a történet cselekményét lelassítják, döcögőssé teszik. Kíváncsi voltam ezen történetre, hiszen a nagy perzsa-görög háborúk alkalmával ezen alkalom kevésbé ismert.
A karakterek jól felépítettek, a spártaiak erőjükön felül teljesített harcai szinte maga előtt látja az ember, de mégis vannak hiányosságok. A cselekmény, mint mondottam, olykor lelassul, egy-két stratégiai lépésesek logikátlannak tűnnek, vagy hiányos hátterűek a döntések. A csata leírások, nos itt-ott egész jók, de inkább elnagyoltak, nem kellő részletekkel leírtak. Ezért a 3,5 csillag.