Brooklyn ​(angol) 79% 18 csillagozás

Rég olvastam ennyire idegesítő regényt. Idegesítő, mert a főszereplője mesterien idegesítőre lett megírva, annyira, hogy legszívesebben minden oldalon megfojtottam volna.
Tisztázzunk néhány dolgot: ez a könyv rohadtul nem szól sem Írországról, sem Brooklynról, sem kivándorlásról. Egyetlenegy dologról szól: egy nem létező nőről. Egy olyan nőről, aki csak fizikailag létezik. Nincs ízlése, nincs akarata, nincs egyénisége. Nincs. Az biztos, hogy Tóibín Eilis karakterével az egyik legemlékezetesebb hősnőt teremtette meg: annyira dühítő, hogy sokáig fogok emlékezni rá. A férjemmel a könyv háromnegyedénél már fogadásokat kötöttünk a végkifejletet illetően. Ő nyert, noha nem tisztességes módon :D.
Lassan csordogáló, mégis szinte végig izgalmas könyv, hiszen hősnőjének gyakorlatilag minden lépése mások döntésétől függ, ezért nem mindig látható előre, hogy mi és hogyan fog történni. Eilis az a típusú nő, aki mindig tudja, hogy tulajdonképpen mit kellene tennie, de aztán gyorsan és persze sikeresen meggyőzi magát arról, hogy mondani- vagy tennivalójának most épp nincs itt az ideje, nem alkalmas, kényelmetlen lenne, megbántana vele embereket és így tovább. Olyan mértékben sikerül körbehazudnia és elnapolnia mindent, hogy az már kétségbeesett sikkantásokat vált ki az emberből, elképedést, felháborodást. Az igazán elkeserítő persze az, hogy az emberek nagy része valóságosan is ilyen és ezekkel az emberekkel nincs mit kezdeni.
Az egész regényt áthatja az ötvenes évek diadalmasan prűd és álságos életszemlélete, az elképesztő regulák és a lázadás legkisebb jelének teljes hiánya. Egyszóval: ha jót akarsz mérgelődni és egy jó könyvre vágysz, akkor ez az, viszont csak angolul van meg, Tóibínnak eddig egyetlen regényét fordították le magyarra.
Más: áldom a magyar nyelvet, mint olyat, amelyikben nincsenek nemek és ezáltal remek, élvezhető olvasmánnyá teszik azt, ami jól van megírva. Furcsa módon más, nemekkel rendelkező nyelveknél sincs az meg, ami az angolban (és őrjítő), hogy gyakorlatilag minden egyes, személyre utaló szónál muszáj használniuk a nemet is (pl. she thought that her life would be better if she etc.), ezáltal gyakran élvezhetetlenné téve az egész olvasmányt és valahogy, furcsa módon, infantilizálva úgy az írót, mint az olvasót és a szereplőt. Hát, evvan.

Ez a regény nagyon mellé ment. Imádom a korszakot, a helyszínt, az alapkonfliktus érdekes, van egyfajta mai olvasata is, mégis csalódtam benne. Már eltelt pár hónap, mióta befejeztem, és egy darabig még kellemesen gondoltam rá, a hangulat elnyomta az egyébként gyenge cselekményt, viszont azóta ez elpárolgott, és csak annyi maradt, hogy nem volt az igazi. Sajnos a főszereplő jellemfejlődése mintha pont fordított arányban történt volna a cselekmény haladásával. Mire Eilis felépítette magát az életben, önállósodott munka és társasági fronton, addigra kiveszett belőle az, amiért megkedveltem az elején. Átesett a ló másik oldalára. Egyébként sem szeretem, amikor az alapkonfliktus okozója csupán annyi, hogy a szereplők nem beszélnek egymással, pedig ha megtennék, akkor voilá, máris minden könnyebb lenne, még ha a probléma nem is tűnik el. Lehet egy sajátos bája annak, amikor az ember még magával sem őszinte és azért mondogat dolgokat, mert győzködésre van szüksége, de ettől sajnos Eilis messze áll. A végét nagyon összecsapottnak érzem, mintha közeledett volna a leadási határidő és akkor hopp, mindent gyorsan lezárok egy pálfordulással – pár napig azon tűnődtem, hogy talán hiányzik belőle pár oldal, azért ilyen hiányos.

Viszont a korszak bemutatása nagyon tetszett, New York és Brooklyn, Írország, a hajóút, meg úgy általában az élet, ezért kap még egy csillagot! A filmet kíváncsian várom, az előzetes nagyon tetszett, talán azért csalódtam a könyvben, mert az alapján egy nagyon másfajta történetre számítottam.

Egy kicsit csalódtam.
Tudom, nem szabad hasonlítgatni, de nem tehetek mást. A filmet láttam anno, mikor kijött és nagyon szerettem. Igazából azért vettem kezembe a könyvet is, mert úgy hittem, a vásznon nehezen megoldható, mint a lelki folyamatok árnyaltságának vagy a belső vívódásnak a bemutatása, azt a regényben majd átélhetem. Sajnos csalódtam, mert a könyv sokkal ridegebb és távolságtartóbb volt, mint a film. (Tegyük hozzá, az a karácsonyi éneklős jelenet megríkatott.) Az utolsó fejezetet kidolgozatlannak éreztem, Eilis kapcsolatát az anyjával felvezetés nélkülinek, igazából Rose-ról sem tudtunk meg sokat, csak azt, hogy magabiztos és ő volt mindenki kedvence. Úgy éreztem, Eilis velem együtt kívülről szemléli az életét, sodródik az árral, mintha éberkómában lenne. A saját érzelmeit sem értette, kívülről szemlélte, ez főleg akkor jött át, mikor spoiler Még akkor is passzívan viselkedett, mikor spoiler Az meg ahogy szegény Doloresszel viselkedett, elszomorított. Ahelyett, hogy örült volna, hogy lesz egy barátja…
A végére pedig a tanulság: spoiler

Well well well….
Mióta láttam a filmet, szerelmes vagyok Eilis történetébe. Újra és újra megnéztem a filmet, így nem csoda, hogy kívülről tudom már a szöveget. (Határozottan, csak és kizárólag angolul vagyok hajlandó megnézni. Szerintem borzasztó lett a szinkron.)
Az egyik szülinapomra megkaptam az angol példányt egy volt osztálytársamtól. Annyira szerettem a filmet, hogy nem akartam belekezdeni a könyvbe. Tudom, ez ócska kifogásnak hangzik, de ez az igazság.
Végül csaknem 4 év után levettem a polcomról a kötetet és belevágtam. Bátra kijelentem, hogy jól tettem anno, hogy nem olvastam el ezt a könyvet. Noha komoly problémát nem érzek magában a könyvben, mégsem tetszett.
A film olyan magasra tette a lécet, hogy a könyv csúfosan alulmaradt.
A történet a fontos részeken túl gyorsan suhan át, a kevésbé fontos információk viszont rémesen untatónak hatnak.
Tony-nak nagyon kevés szerep jut, de részletes beszámolót kapunk róla, hogyan ürít bele a hajón egy vödörbe és hányja tele a folyosót. Nem érzem problémának, hogy ír arról, mi is történt a hajó. De mi értelme ezt ilyen hosszasan taglalni?
Szomorú vagyok, hogy nem sikerül megszeretnem ezt a könyvet, de sajnos nem lehet minden könyv mindenkinek a kedvére való. Nem érzem időveszteségnek, hogy elolvastam, de nem gyanús, hogy újra a kezembe veszem. off A filmet továbbra is imádni fogom, de a könyvet meghagyom azoknak, akik szerették.

Nagy csalódás volt, végtelenül unalmas napok a végtelenül unalmas lánnyal, aki idővel nagyon könnyen önálló lesz és képes hátrahagyni a családját, aztán amikor hazalátogat, mintha el se ment volna. Dilemma bőven akad, de semmi nincs kifejtve igazán és Eilis is általában a „mindegy, csak legyünk túl rajta” hozzáállást alkalmazza. Reméljük idővel a magánéletében is határozottabb lesz és neki is jó lesz majd.
Látom, sokan azt írják, hogy a film jobb volt. Idővel majd talán megnézem, de biztosan nem mostanában.

A tavalyi jobb volt… Nagy reményekkel kezdtem bele ebbe a könyvbe a Heather blazing után, de sajnos nem kaptam ugyanazt az élményt. Egy kedves, sótlan, semmilyen főszereplő, aki gyakorlatilag az egész történet alatt csak sodródik az árral, az életével kapcsolatos döntéseket nem ő hozza, konfliktust nem vállal. Kellemesen olvasható, a korszakról adott leírása érdekes, az atmoszférát azért ebben a könyvben is remekül hozza Tóibín, de alapvetően érdektelennek és semmit mondónak találtam. Kár.

Könyv + film (lentebb)
Könyv: (értékelésem moly.hu: 4/5 csillag)

    2015-ben már a moziban megnéztem a filmet, és azóta van fent a képzeletbeli TBR-listámon. Eleinte nem is siettem vele, nem akartam nagyon élénk filmélménnyel belekezdeni a regénybe. Ez a kifogásom nagyjából 3-4 éve lejárt, és most jutottam el eddig.
    Ez egy igazán lassú folyású történet, amit szeretek. Nem kell mindig végigsöpörni az olvasón. Abszolút karakterközpontú, Eilish Lacey-t követjük nagyjából 2,5 éven át. Tóibín jól felépíti őt is, ahogy a többi karakterről is képes néhány „ecsetvonással” képet festeni.
    A keret az 1950-es Amerikájában egy ír lány. Sok ír lány ment akkor oda (és egyéb nemzetiségű is egyébként) szerencsét próbálni, ha már otthon, legyen az bárhol, nem tudtak szerencsével járni a II. világháború után. Tetszik, hogy Tóibín nem akarja leerőszakolni az olvasó torkán, hogy madártávlatból szemlélve milyen is volt a helyzet, hanem a jeleneteken keresztül teszi teljesen természetessé ezt a környezetet. Ettől még lehet következtetni általánosabb gazdasági-politikai-társadalmi dolgokra ld.: rasszizmus (feketékkel szemben).
    A regény felépítése is átgondolt. Négy részből áll: spoiler
    Eilish önmagában kicsit szürke. Olyan semmilyen, tucat. Ez szerintem nem véletlen. Bár az én ízlésemnek kicsit túl szürke lett, nehezen érzek vele együtt, vagy érzek bárhogy iránta, mert mintha nem is élné az életét, nem lenne személyisége. (Vajon én vagyok túlzottan a nyugati társadalom gyermeke már?) Természetesen rengeteget változtat rajta New York. Magabiztosabbá teszi, megerősíti lelkileg, kénytelen egyedül boldogulni. Beilleszkedik az „amerikai álomba,” spoiler Mindene megvan. Egyedül otthona nincs igazán. Viszont az is igaz, hogy ezen depressziózni nem éri meg, és ha én költöznék új országba, akkor ugyanígy azzal foglalnám el magam, ami van.
    Persze itt hozzá kell tenni, hogy a mai világban az utazás egyszerűsége, gyorsasága és az Internet csodái miatt (mint Skype, Messenger videochat) egészen más külföldre költözni. Ezek a dolgok egyrészt megkönnyíthetik a honvágyat, hiszen könnyen kapcsolatba tudunk lépni a hátrahagyottakkal. Másrészről viszont nagyon könnyű a ló túloldalára esni, és pont amiatt nem kialakítani rendesen egy másik életet, mert online próbáljuk abnormális szinten életben tartani a régit. Itt éppúgy szükség van a tudatosságra, mint az 1950-es években a megfizethető 1 hetes hajóútnál, a szörnyen drága telefonnal, a lassan utazó írott levelekkel.
    A negyedik részre muszáj kitérnem, mert az 5 éve is, és most is idegesített kicsit. Valahogy mintha nem illene annyira sem a történetbe, sem Eilish karakterébe. spoiler
    És akkor spoiler
    Értékeljünk: Tóibín érzékenyen ír a lelki vonulatairól az emigrácónak. Nyilván a fiatal lány szemszöge eléggé meghatározza, hogy kik tudnak azonosulni, de nem feltétlenül állítanám, hogy ez egy lányregény. Szóval tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a történelmi fikciót.

Film: (értékelésem IMDb: 7/10)

    A film szinte teljesen megfeleltethető a könyvnek. Nyilván van pár könyvbeli jelenet, amit nem forgattak le, de gyakorlatilag csak egy olyan jelenet volt a filmben, ami eredetileg nem szerepel a könyvben + a zárójelenet. Ez önmagában még nem teszi jóvá egyébként, de összességében szerintem egy jó film, szép képi világgal, épp annyira lassan hömpölygően, amilyen maga a könyv.
    Bizonyos karaktereket jobban tud árnyalni, Eilish egy kicsit másmilyen összképet hoz a filmben, mint a könyvben. Egy-két ív logikusabban, szebben volt felépítve a filmben szerintem. spoiler És elérkeztünk a fő problémámhoz: nem igazán tetszik a színészi játéka a Tonyt alakító színésznek. Erre emlékeztem, spoiler
    De összességében azt tudom mondani, hogy rendben van a film. Önmagában is megáll, és a könyv feldolgozásaként sem okoz csalódást.

Nagyon tetszett. A tavalyi Costa Book Award nyerteseként figyeltem fel rá, és nem csalódtam benne.
Az 50-es évek Brooklyn-jában/Irországban játszódik. Azt boncolgatja milyen dilemmák nehezitik a kivándorolt lány életét az új világban, és az otthon maradt családtöredék részéről.