Brooklyn 84 csillagozás

Colm Tóibín: Brooklyn

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia családját és otthonát.

Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott fel. Távolra került otthonától és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással.

Nick Hornby forgatókönyve alapján azonos címmel film készült Eilis történetéből, melyet február 4-től játszanak a magyar mozik.

Eredeti mű: Colm Tóibín: Brooklyn (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Park, Budapest, 2016
310 oldal · ISBN: 9789633553411 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Park, Budapest, 2016
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552667 · Fordította: Greskovits Endre

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Eilis Lacey · Flood atya

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · Írország


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Colm Tóibín: Brooklyn

Jó öreg fotel ez a történet: kényelmesen el lehet helyezkedni benne. Eilis, a fiatal lány a családias, de szűk Írhonból Brooklynba érkezik – az olvasztótégelybe, ahol írek, olaszok, zsidók és négerek között próbálja újra felállítani egy élet kereteit. Ha van dráma e könyvben, akkor az ez: hogy létrehozhatóak-e ezek az új keretek, vagy pedig gyökereink gyógyíthatatlanul a régi röghöz láncolnak minket. Ilyen értelemben pedig ez a könyv a kivándorlás/bevándorlás (attól függ, honnan nézzük) fő kérdésének egyik legtisztább, legvisszafogottabb és talán – mondjuk ki, ne féljünk a szótól – legszebb tárgyalása. A kérdésre pedig válasz is van: spoiler

Van ennek a könyvnek egy olyan eleme, ami első olvasásra talán nem is olyan feltűnő: hogy Tóibín micsoda elképesztő kockázatot vállalt főszereplője kiválasztásakor. Eilis ugyanis csendes, nyugodt, érzékeny figura, aki ezzel együtt határozottan nem nélkülöz némi határozottságot sem – azzal, hogy az író egy ilyen (@BubuMaczkó pontos kifejezésével) klasszikus introvertált figurát választott, tulajdonképpen lemondott számos olyan eszközről, amiket úgy általában az epikus prózában használni szokás: például a látványos drámai jelenetekről vagy a harsány érzelmi megnyilvánulásokról. Ezzel szemben kapunk egy visszafogott cselekményívet, és számos rejtett szimpátiát és antipátiát, amik olyan elegánsan vannak elfektetve a szereplők párbeszédeiben, hogy le a kalappal. Otthonos könyv ez, a tetszetős felszín alatt nagy-nagy mélységekkel. Nagy szeretettel és méltósággal van megírva. A csendessége ruházza fel hitelességgel – ajánlom.

(Ui.: Viszket a tenyerem a filmes borítóktól. Tudom, kereskedelmi szempontból muszáj, de akkor is.)

11 hozzászólás
>!
giggs85 P
Colm Tóibín: Brooklyn

A kortárs ír próza egyik legmeghatározóbb alakja, Colm Toibín, sokáig ismeretlen volt idehaza, hisz első magyarra fordított könyve, a Mária testamentuma (amit imádtam) csak tavaly jelent meg a Park Kiadó gondozásában. Már ez a vékonyka kötet is szép kritikákat kapott, de ahogy lenni szokott, megint egy hollywoodi filmsiker kellett ahhoz, hogy úgy istenesen felfigyeljünk rá, és persze a film alapjául szolgáló regényre, a Brooklynra.

A Brooklynnak nem sok köze van az általam már korábban olvasott kisregényhez; itt nincs jelen az a fajta töredezettség, költőiség és misztikum, mint a másikban, mégis tökéletesen működik. A történet maga hihetetlenül egyszerű: Eilis, a fiatal ír lány nem talál állandó munkát hazájában, és egy segítőkész papnak hála (meg persze édesanyja és nővére noszogatására) kivándorolhat – fiútestvéreivel ellentétben azonban nem Angliába, hanem a messzi Amerikába. Az itt töltött idejét, beilleszkedését, tanulmányait, munkáját, szerelmi életét követhetjük nyomon az ’50-es évek folyamatosan változó New Yorkjában.

Ebben a regényben nincsenek hihetetlenül magas lélektani csúcsok vagy szédítő mélységek. Egy teljesen hétköznapi és egyszerű életet élő lányt követhetünk nyomon pár éven keresztül, akivel (első ránézésre) szinte semmi sem történik. Azonban ez a „szinte semmi” adja Toibín igazi nagyságát, mert neki nem kell semmiféle Rómeó és Júlia történet, se letaglózó, brutális vagy gyomorforgató epizódok sorozata, sem különösebb irodalmi fordulatok, hogy bemutathassa a (mindenkori) kivándorolt létet, a változó Amerikát (ahol például sokan megdöbbenve nézik, hogy ezentúl a feketék is szabadon vásárolhatnak a boltokban), az ír-amerikai viszonyokat vagy egy csendes kislány felnőtté válását.

Rendkívül érdekes ugyanis Eilis személyiségfejlődése, mely során a hallgatag, visszahúzódó, másoknak megfelelni akaró, ám némi talpraesettséggel és önállósággal is rendelkező lányból az évek során egyre inkább olyan nő válik, aki megpróbálja egyedül eldönteni, hogy mi a jó neki, és aszerint cselekedni. Egy ilyen lány esetében persze a szerelmi szál is másként működik, hisz Eilis nem az a lángolóan romantikus alkat, és teljesen másként éli meg az ilyesmit, mint egy átlagos irodalmi hősnő. Régen volt már a kezemben olyan kötet, melyben tényleg nem tudtam, hogy mi lesz az adott romantikus szál vége, és egészen az utolsó oldalakig izgatottan vártam a végkifejletet.

Toibín regénye nagyon is aktuális, ugyanis ebben a néhol kiszámítottan (mondhatnám: realista módon) unalmas történetben megmutatja, hogy nem szükséges semmilyen extrém, radikális vagy szokatlan dolog, vagy bármi borzalom ahhoz, hogy idegennek érezzük magunkat szülőföldünktől távol, de nem is kell emberfeletti erőfeszítést tenni ahhoz, hogy idegenben is otthonra leljünk. És miközben erről mesél, felhívja a figyelmet az élet törékenységére, az idő mulandóságára, és arra, hogy ne féljünk, merjünk élni az adódó lehetőségekkel saját boldogulásunk érdekében. A magam részéről várom a következő Toibín-kötetet.

>!
tonks
Colm Tóibín: Brooklyn

Nagyon vártam már ennek a könyvnek a megjelenését, a belőle készült filmet is többször láttam. A könyvtől úgymond egy részletesebb filmet vártam, és ezt maradéktalanul meg is kaptam. Általában jobban szeretem a könyvet megismerni először, de ez most lehetetlen volt és jól is jött ki a dolog: a színészeket, helyszíneket láttam a szemem előtt olvasás közben és emiatt sokkal jobban bele tudtam magam élni a történetbe.
Ami egyébként nem egy bonyolult sztori, de borzasztóan megfog a szépsége és őszintesége. Nem egy hirtelen fellángoló, epikus szerelemről szól, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne éppoly hiteles és értékes, sőt.
Eilis gondolatai sokszor prózaiak, hétköznapiak, de tetszett, ahogy logikusan végig gondolva eljut oda, ahol Tony amúgy már egy ideje várja. A kedvenc részeim azok voltak, amikor hirtelen elkezd a fiúról gondolkodni, és ráébred, hogy szereti. És nem olyan stílusban, mint ahogy a napjaink romantikus regényeiben, amiben a nő állandóan csak a pasira gondol, szinte ömleg róla és mindent alávet neki.
A lány nem tudja pontosan, mit is akar az élettől, szeret dolgozni és tanulni, utálja a feltűnést, és felette áll a kicsinyességnek, fölényeskedésnek. Megmosolyogtatott, mikor izgult a vacsorák előtt, hogy beszélgetni kell a lányokkal, vagy az étkezdében, hogy rendelnie kell, mert én is teljesen ilyen vagyok, félénk. Én Eilist kifejezetten feminista karakternek tartom, bár szerintem ő nevetne rajtam a legjobban, ha megtudná, hogy ezt gondolom róla.
Az 50-es évek Amerikája jobban megjelenik a lapokon, mint a filmben, érdekesnek találtam a meglebegtetett társadalmi problémákat, Eilis lakótársnői is sok kis színt vittek a történetbe. Akiket amúgy nem szerettem, valahogy úgy, ahogy Eilis-nek sem ízlett az amerikai kenyér íze.
A történet utolsó nagy része azonban jobban tetszett a filmben, a könyvben spoiler
Máris hiányzik a könyv olvasásakor rám törő hangulat, Eilis és Tony. Úgy érzem sokszor újra fogom ezt olvasni életem során.

6 hozzászólás
>!
Babó_Buca
Colm Tóibín: Brooklyn

Ez egy olyan regény, melyet szerintem minden fiatal felnőttnek olvasnia kell. Hasonló érzelmi utakat bejárva példaképként is szolgál. Finom hangvétele élvezetessé teszi az olvasmányélményt, nem is veszi észre az ember, hogy „modern” regényt olvas.
Jókor volt jó helyen. Ha máskor olvasom, ugyanúgy kedvencemmé válik, de a felnőtté válás küszöbe után egy lépéssel tökéletes az időzítés. Teljesen bele tudtam élni magam Eilis helyzetébe, sorsa érzelmileg is megfogott.

www.egy-lany-blogja.blogspot.com/2017/01/menni-vagy-mar…

5 hozzászólás
>!
Janina13 P
Colm Tóibín: Brooklyn

Nem szerettem volna, hogy véget érjen. A filmet számtalanszor láttam már, a könyvet is sokszor fogom olvasni még :) Ám a mai napig nem tudok zöld ágra vergődni a történettel, úgy értem…hát nem tudom…el kell olvasni :D

>!
szallosas
Colm Tóibín: Brooklyn

Szabadságon vagyok. A legjobb könyvet választottam a pihenèsre! Örülök, hogy nem kellett elapróznom ès szinte egyhuzamban elolvastam.
A könyv vègig fenn tartotta az èrdeklődèsemet, bár a vègèt kicsit kapkodónak èreztem.

2 hozzászólás
>!
Bubu_Maczkó_Kuckója P
Colm Tóibín: Brooklyn

Ez a könyv megtalált engem, nem csak azzal, hogy a kivándorlás folyamatát ilyen jól visszaadta, hanem azzal is, hogy egy klasszikus introvertált személyiséget tett a középpontba. Eilis egy kedves, intelligens, befelé forduló lány, akinek idő kell ahhoz, hogy feldolgozza, megszokja a dolgokat, válasszon, és nehezen kezdeményez. Írországban is kicsit kívülálló, nem illik a kisvárosba, ahol mindenki beleszól a másik életébe. Diszkrét, csendes, jóindulatú lénye elüt ettől a kicsinyes, pletykás, elitista közegtől. Elveszti önmagát, miközben mások elvárásainak próbál megfelelni, több figyelmet fordít a környezete igényeire, mint saját vágyaira. Mintha vendég lenne az otthonában, ahol nem akar zavarni. Ebből a szemszögből nézve szinte még gyerek, amikor elindul.
Bővebben:
http://www.bubumaczkokuckoja.hu/l/colm-toibin-brooklyn/

>!
Mpattus P
Colm Tóibín: Brooklyn

A Brooklyn felemás érzelmeket váltott ki belőlem. Csendesen folyó történet egy nagyon zárkózott karakterről. A könyv nagyságai a részletekben rejtőznek. Az jutott eszembe olvasás közben, ha az 1950-es években élnénk, gyakorlatilag egy korabeli new adultnak is beillene a kötet: kapunyitási pánikkal, önmegvalósítással, önismereti utazással.

Teljes értékelés itt:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/11/colm-toibin-brook…

>!
KiMO
Colm Tóibín: Brooklyn

A Brooklyn egy lassan csordogáló regény. Az 1950-es évek Írországában és Amerikájában játszódik, ami valami különös kis varázst ad a történetnek. Nem rohan a világ: ha valakivel beszélni szeretnél, levelet írsz. Ha valamire kíváncsi vagy, könyvet veszel. Itt nincs internet, a személyes kapcsolatok dominálnak.
Eilis egy visszahúzódó, gátlásokkal és feszültséggel teli lány- ez az egész könyvbe beleültet egyfajta feszültséget, ami átragad az olvasóra is. Ez a feszültség nem valamiféle szorongás, inkább egy enyhe, de folyamatos kíváncsiság. Talán ez az, amiért a lassú cselekmény nem teszi unalmassá az egész történetet.
Az történik, ami a valóságban is történne: találkozik egy fiúval, és egymásba szeretnek. A lány családja nem szeretné, ha örökre a tengerentúlon maradna, és ő is hazavágyik ugyan, de Tonyt is nehezére esne elhagyni. Ezzel azt próbálom hangsúlyozni, hogy semmi eget rengető dolog nem történik a könyvben. Ami igazán fontos, az Eilis személyiségfejlődése- vagy maradjunk inkább a jellemváltozásnál. A hirtelen jött önállóság a félénk lányból egy érett, sokkal magabiztosabb felnőtt nőt nevel, akit egyre komolyabb döntésekre kényszerít az élet. Ő maga folyamatosan változik, de később döntenie kell, hogy a szívére, a pillanatnyi érzéseire hallgat-e, vagy pedig felelősséget vállal a korábbi önmagáért, a korábbi döntéseiért.

Bővebben: http://kimitolvas.blogspot.hu/2017/01/colm-toibin-brook…

>!
theodora
Colm Tóibín: Brooklyn

A könyvből készült filmet tavaly néztem meg, elsősorban Saoirse Ronan miatt, aki a Vágy és vezeklés óta az egyik kedvenc színésznőm. A film egy év távlatából egy nagyon szép alkotásként él bennem, viszont a főszereplő döntéseit-gondolatait nem mindig értettem – gondoltam a könyv majd segít ebben. Hát nem egészen így alakult… Vannak könyvek, amik olvasása közben elbizonytalanodsz, hogy kell-e ez neked, hisz nem mond sok újat, viszont amikor leteszed és elkezdesz gondolkozni rajta akkor látod meg az értékét. A Brooklynnal így voltam. Egy lány felnőtté válásának első lépéseiről szól ez a könyv, amit megfűszerez, az hogy egy idegen helyre kerül. Érdekes adalék volt nekem a New Yorki élet megjelenése, a különböző nemzetiségek keveredése, a különbségeik. Furcsa volt – és többek ezt nem szerették benne, hogy Eilis mennyire befolyásolható – tényleg mindenkinek a kedvére akar tenni, de nem győz megfelelni a családjának, vagy az ismerőseinek.


Népszerű idézetek

>!
Babó_Buca

Az idő meg a türelem még egy csigát is elvisz Amerikába.

46. oldal, Első rész

Kapcsolódó szócikkek: idő · türelem
>!
KiMO

– Megtennél nekem egy szívességet, Nancy?
– Mit?
– Szaladj le a tengerhez, és mondd meg Jimnek, hogy nekifutásból menjen a francba.

272. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Minden naphoz, gondolta, kellene egy másik egész nap, hogy átgondolja és elraktározza, mi történt, hogy kiűzze magából, és ne tartsa ébren éjszaka, vagy ne villanjanak fel álmaiban a történtek, és más sem, aminek semmi köze semmilyen ismerős dologhoz, csak színek és embertömegek féktelen és sebes áradata.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eilis Lacey
>!
Babó_Buca

– Vannak kedves emberek – mondta –, és ha tisztességesen beszélsz velük, akkor még kedvesebbek lesznek.
Mindketten nevettek.
– Ez lesz a jelmondatom Amerikában – jelentette ki Eilis.

45. oldal, Első rész

>!
Belle_Maundrell

Nem kellenek a könnyek. A távozása előtti napokban és indulása reggelén mosolyognia kell, hogy emlékezhessenek a mosolyára.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú · Eilis Lacey · mosoly
>!
Babó_Buca

– Arról leszünk híresek, hogy petrezselymet árulunk – jelentette ki Nancy.
– Mondhatnának rosszabbat is rólunk – vélte Eilis.
– Aha, mondhatnának. Mondhatnák azt is, hogy mi vagyunk a cortnacuddy busz – felelte Nancy.

26-27. oldal, Első rész

>!
Belle_Maundrell 

Amikor Tonyról mesélt neki, Miss Fortini felsóhajtott, és azt mondta, neki is volt egy olasz fiúja, de csak bajnak, és Tony hamarosan, amint a baseballidény megkezdődik, rosszabb lesz, mert akkor mást sem akar majd, csak inni a barátaival és a meccsekről beszélgetni úgy, hogy nincs nő a közelükben. Amikor Eilis megmondta, hogy Tony elhívta egy meccsre, Miss Fortini sóhajtott, aztán fölnevetett.
– Igen, Giovanni is ezt csinálta velem, de csak egyetlenegyszer szólt hozzám a meccsen, amikor szólt, hogy vigyek neki meg a barátainak hot dogot. Majdnem leharapta az orrom, amikor megkérdeztem, hogy kérnek-e rá mustárt. Megzavartam az összpontosításban.

174-175. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Borzasztóan érzem magam – mondta Eilis.
– Tengeribetegségnek hívják, édesem, és belezöldülsz.
– Borzasztóan nézek ki?
– Hát persze, ahogy mindenki ezen a hajón.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eilis Lacey · tengeribeteg
>!
Belle_Maundrell 

– Most úgy nézel ki, mint egy balett-táncos – vélte Patty.
– Ugyan már – felelte Eilis.
– Hát, legalább nem úgy, mintha most jöttél volna a fejésből.
– Úgy néztem ki?
– Egy kicsit. Szép, tiszta tehenektől – magyarázta Patty.

156. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Az anyaszentegyház hatalmát nem szabad alábecsülni – kezdte Flood atya- Először is találtam egy kedves, istenfélő olasz titkárnőt, aki elmondta, mely tanfolyamok vannak tele, és mely tanfolyamok vannak igazán tele, és legfőképp azt mondta el, hogy mi az, amiről ne is álmodjak. Elmeséltem neki az egész történetet. Megríkattam.
– Örülök, hogy jól mulat – jegyezte meg Eilis.

97-98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eilis Lacey · Flood atya

Hasonló könyvek címkék alapján

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér
Nora Roberts: Sötét boszorkány
Cecelia Ahern: Amikor megismertelek
William Trevor: Balvégzet bolondjai
Marina Fiorato: Kit
Maeve Binchy: Változások éve
Melissa Hill: Míg el nem felejtem
Melissa Hill: Kívánj bármit
Nora Roberts: A szégyen leánya
Hazel Gaynor: Hullámok tengerén