Daisy Richmond gyerekkora óta tudja, hogyan szervezze életét, és még a rák sem zökkentheti ki. Tennivalói listájára a heti bevásárlás, valamint a szakdolgozat megírása mellé újabb tétel kerül: új feleséget keresni férje, Jack számára – hogy a tehetséges állatorvos, de az élet gyakorlati dolgaiban gyermekien tehetetlen férfi boldogsága biztosítva legyen. Persze ez korántsem olyan egyszerű, és a húszas évei végén járó nő kénytelen újragondolni, mit is jelent az elengedés, és kinek a boldogsága a (leg)fontosabb. Versenyt fut az idővel: ultrahatékony személyiségének megfelelően, határidő előtt próbál teljesíteni egy lehetetlen feladatot.
Nem hagylak egyedül 64 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Enciklopédia 4
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 83
Kívánságlistára tette 52
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
És tudom, hogy nincs az az idő, ami elég lenne nekem.
Tragikus, szomorú, mély érzelmekkel teli, de mégis „könnyed” és megmosolyogtató könyv. Ez hogy lehetséges? Úgy, hogy Oakley egy zseni!
Már rám fért egy megindító és elgondolkoztató könyv, a sok rózsaszín cukormázas olvasmány között, és nagyon jól választottam.
Rákos sajnos bárki lehet, nem kérdez, hanem csak megjelenik. Félelmetes volt olvasni, ahogy Daisyvel átéljük a különböző stádiumok adta borzalmakat. Érezhető volt ahogy a két főszereplő küzd egymásért, és megrendítő volt érzékelni, miként dolgozza fel egy hétköznapi pár a szörnyűséget.
Nem értem, miért csak ennyien olvasták ezt a könyvet, bőven megugorja a rákot körüljáró történetek legjavát.
Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek ezt az olvasmányt, számomra kedvenc lett. Gyors olvasás volt, egy felejthetetlen történettel.
Spoiler mentes, bővebb vélemény: https://missreaders.com/books/details/18
Megrázó könyv volt, nehéz szívvel olvastam, mégsem tudtam letenni, küzdenem kellett Daisyvel, ott lenni a nehézségekben, az apró örömökben, a hétköznapokban, a magányos éjszakákban. Megtudni, hogy ezúttal ki nyer….
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/08/collen-oakley-nem-…
Lesújtó, hogy ha úgy igazán belegondolunk, mennyire értelmetlen és aprócska az életünk.
6 értékelés… 6!
HOL VAGYTOK FIGYELŐIM?
Hát ezt eddig miért csak ennyi ember olvasta?
Daisy & Jack ♡♡♡
Istenem… megfojtottam volna mind a kettőt… az egyik mániákusan a munkába roskad… míg a másik ellöki magától azt akit igazán szeret. És miért? Na azt el kell hogy olvassátok.
Kedvenc:
Fodros kel
Vegyél már k.rva tömítőpasztát!
Tömítőf.szt kell vennem. :'D
És a vége… úgy bőgtem, mint az állat. Pedig van ennél sírósabb történet… de ez tönkrevágott. :') ♡♡♡
Régebben olvastam a könyvről az egyik figyeltem értékelését. Ezután felkerült a várólistámra. Majd egy kihívás során kiválasztották a számomra. Az igazat megvallva engem nem nyűgözött le. Nekem egy kissé bizarr volt spoiler. Talán egy kicsit túl is értékeltem a 4 csillaggal.
Ezúttal sem csalódtam Colleen Oakley írásában. A témaválasztás ismét telitalálat volt, egy nagyon kemény és szomorú szituációba csöppenünk, ami mellett nem lehet csak úgy, szó nélkül elmenni.
Az írásmód, a szóhasználat tökéletesen illett a történethez. Oakley kétségtelenül nagyon szépen ír, az olvasó teljes mértékben képes beleélni magát az eseményekbe, átérzi a fájdalmat, a szomorúságot, de az örömet is.
Megrázó élményt nyújt, de mégis a megkönnyebbültség érzése marad az olvasóban. A történet elérte, hogy mi is megtanuljunk elengedni. Csodás élmény volt!
Nem is tudom, hogy mit kellene írnom.
Daisy egy nagyon erős, makacs, csökönyös, határozott nő. Aki nagyon szerelmes a férjébe, Jack-be. A könyv olvasása alatt végig ott volt a gombóc a torkomban, ahogy Daisy-vel haladtam előre a megpróbáltatásokon a betegsége miatt.
Az utolsó kb. 150 oldalon, nem keveset sírtam.
Ez a könyv inkább szerelmi történet, mint egy regény, ami egy rákos nőről szól. Daisy életének középpontjában nem a betegsége, hanem a férje, Jack áll, aki a mindenben precíz, összeszedett, rendszerető nő totális ellentéte! Jack imádni való, de nagyon elvarázsolt „tudós alkat”, „majd megcsinálom” ember. Két ilyen eltérő emberről régen olvastam, de imádtam a párost!
Nem tökéletes a regény, néha túlromantizált a szövege, de jól áll a regénynek, ahogyan a kissé fekete humora is. Nem egy depis regény! Persze nem mondom, hogy egy vidám, komolytalan olvasmány. Dehogy. Naná, hogy eltörött nálam az a bizonyos mécses olvasás közben… :') Tetszett.
Bővebben: https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/07/nemhagylak…
Colleen Oakley stílusa már a Karnyújtásnyira c. könyvében is annyira megnyert magának, hogy muszáj volt elolvasnom ezt a könyvét is. És igen, megint egy rákos könyv, mint annyiszor másszor is. Sokféleképp lehet megírni egy elég egysíkú történetet: lehet a beteg szemszögéből, lehet a családéból, lehet végletekig depressziós hangvételű, lehet ösztönző, az érem két oldala, ahogy a klasszikus tanítja. Itt kimondhatjuk: Jelszavaink valának önirónia, gúny, és hétköznapok. Nem szól semmi extráról, mint karrierről, a családról, a hűtő tartalmáról, a tömítőf.szról. Vicces, szép, kedves, de tudhatjuk a végét. De ami közben van mindezek mellett, a komoly harc és a tudatosság (még akkor is, ha a párválasztós küldetés nem egy osztatlanul pozitív cselekedet). Nem lehet emellett sem elmenni. Érdemes tanulni, nevetgélni, sírni, ami jól esik.
hát, hát, hát…
Három részre tudom bontani a könyvet:
1. rész: tetszett
2. rész: nem tetszett
3. rész: tetszett
Talán túl sokat vártam tőle, és ezért tűnt olykor egy pöppet unalmasnak, vagy talán mert nem igazán tudtam egy nevezőre jutni Daisyvel… viszont összességében nem volt rossz, a 4 csillagot megérdemli.
Őszinte, torokszorító, szívbemarkoló. De közben humoros, tiszta és mindennapi.
Talán azért ilyen fájdalmas, mert bármikor bárkivel megtörténhet.
Daisy egy igazán erős nő, akinek a mellrák megváltoztatta az életét. Kicsit kényszeresen listaíró, mindent szeretne a kezében tartani és egyedül megoldani. De van, amit nem lehet kontrollálni.
Nagyon igazian mutatta be a könyv a családtagok, barátok reakcióit is a betegségre, annak ellenére, hogy csak Daisy szemszögéből ismertük meg a történetet.
Az külön tetszett, hogy Daisy pszichológiát tanul, és próbálja magát is elemezni.
Szokásom, hogy mindig kicsit előrelapozzak, beleolvassak, itt azonban nem mertem, mert annyira szurkoltam, hogy májusban is folytatódjon még a történet..
Ajánlom!
Népszerű idézetek
Fél szememet az ajtón tartom, s közben átfutom a kirakat közelében álló pultokat. John Grisham, Danielle Steel, Nicholas Sparks, Stephen King új kötetei. Olyan, mintha a kirakatba kerülő nevek sosem változnának, csak a borítók. És elgondolkodom, vajon ezek a termékeny írók valaha kifogynak-e a történetekből. Vajon egy nap kikapcsolják-e a számítógépet azzal, hogy: „Ennyi. Mindent elmondtam.”
230. oldal, tizenkettő
– Szeretlek – mondom gyorsan, bár úgy érzem, ez nem illik ide. Egyszer azt hallottam, hogy az eszkimóknak tizenhat szavuk van a szeretetre, s most hirtelen azt kívánom, bárcsak mindet megtanultam volna, pusztán csak ezért a mostani pillanatért. – Jack, szeretlek.
389-390. oldal, huszonkettő
– Jack, itt meg lehet fagyni!
[…]
– Pont ezért készültem forró zuhanyt venni. Azt hiszem, jól jönne egy kis segítség.
– Úgy gondolod? […] – Hát jó piszkos lehetsz – megyek bele a játékba.
[…]
– El sem tudod képzelni, mennyire.
Besszippantom a fű és a föld illatát. Régen mindig jóleső bizsergéssel és várakozással töltött el – egy jel volt, ami arra emlékeztetett, hogy már közelednek a hosszú, édes nyári napok. Ez az érzés most valami mással keveredik. Hogy az idő kicsúszik a kezeim közül. Nem most volt tél? Hogy lett tavasz ilyen hirtelen? Hirtelen olyan indokolatlannak tűnik az, ahogy mindig sürgettem az idő múlását. Mindig vártam valamit, hogy Jack befejezze az egyetemet, hogy végre nyár legyen, a péntekeket. Most arra vágyom, hogy egész héten hétfő legyen, és hogy a napsugarak sose adják meg magukat a hold fényének.
243. oldal
A férjem arca csendben lefegyverzi az embert. S bár minden négyzetmilliméterét tanulmányoztam már az évek során, emlékezetembe véstem minden arcvonást, szeplőt, szépséghibát, még mindig meg tud melengetni, akárcsak a nap; sütkérezem a fényében.
– Hogy tudsz engem elviselni? […]
– Ahogy horkolsz… – feleli, s magához szorít –, az őrjítően szexi.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok 92% ·
Összehasonlítás - Tracey Garvis Graves: Kötelék 91% ·
Összehasonlítás - Heather Webber: Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban 91% ·
Összehasonlítás - Tracey Garvis Graves: Péntek a Szigeten 90% ·
Összehasonlítás - Helen Hoang: Amit a szív diktál 88% ·
Összehasonlítás - Debbie Macomber: Séta a parton ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: A megbízó 85% ·
Összehasonlítás - Abbi Glines: Te vagy nekem a jövő 85% ·
Összehasonlítás - Jessica Park: 180 seconds – 180 másodperc 85% ·
Összehasonlítás - Elin Hilderbrand: A pártaláló 84% ·
Összehasonlítás