Karnyújtásnyira 31 csillagozás

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Életem ​első csókjába kis híján belehaltam…

Akár így is kezdődhetne a fiatal lány, Jubilee Jenkins élettörténete, aki igen ritka és veszélyes betegségben szenved. Allergiás, és nem is akármire: az emberi érintésre. Miután a középiskola utolsó évében emiatt csaknem az életét veszti, és kisvártatva az édesanyja is elköltözik hazulról, jóformán remeteként éli az életét. Kilenc hosszú éven át ki sem lép az otthonából, tökéletes elszigeteltségben éli a mindennapjait. Az édesanyja halálakor azonban teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Jubilee kénytelen lesz szembenézni a világgal – és vele együtt a benne élő emberekkel is –, hogy gondoskodni tudjon magáról. A megpróbáltatásai sora ezzel azonban nem ér véget. Egy nap, amikor épp hazafelé tart a munkából, a szemtanúja lesz annak, amint egy fiúcska a sebes folyóba ugrik. Gondolkodás nélkül a habokba veti magát, holott tudja jól, ha a fiúhoz ér, azzal a saját életét kockáztatja. A szerencsés megmenekülést követően pedig ideje… (tovább)

Eredeti mű: Colleen Oakley: Close Enough to Touch

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
General Press, Budapest, 2017
408 oldal · ISBN: 9789634520283 · Fordította: Ligeti Lujza
>!
General Press, Budapest, 2017
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634520276 · Fordította: Ligeti Lujza

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Eric Keegan · Jubilee Jenkins · Madison H.


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 70


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Egy nap sem kellett az elolvasásához, mert egyszerűen nem tudtam letenni!! Imádtam! Új kedvenc könyvet találtam magamnak.

Egy könyvtár, egy könyvmoly lány, egy nagyon okos, ám szomorú kisfiú, egy férfi, aki a lánya kedvenc könyveit olvassa, egymás után mindegyiket, egy ügyvédnő, aki autót szerel, A Kutya. Már ez a stáblista magában is elég lenne az olvasáshoz, de ez a könyv az érzelmekről, érzésekről, emberi kapcsolatokról és egy betegségről szól, amelyek engem nagyon megérintettek.
Nagyon tetszett, hogy bár Jubilee betegsége sok mindent meghatározott és állandóan jelen volt, nekem ez mégsem egy betegségről szóló könyv volt, hanem egy romantikus, életteli, végtelenül megindító történet.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/08/colleen-oakley-kar…

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

A maga egyszerűségével ez egy olyan kedves kis történet volt. Egy kisváros, két fura ember, egy különleges árva kisfiú, és mégis sokat tanít ez a történet. Merjünk szeretni, kockáztatni, elengedni, és értékeljük azt, hogy bármikor megérinthetjük, megölelhetjük a szeretteinket.

>!
Everglow P
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Mi alapján dönt az olvasó először egy könyvről? Alaposan megnézi azt a borítót és elolvassa a fülszöveget? Esetleg a könyvesbolt közepén vagy a webáruházban Stevie Wonderként navigál a könyvek között? Elárulom nektek: mindig az utóbbi voltam. Párszor meg is kaptam érte a magamét. Most is. (…)

Minden kétséget kizáróan komoly mondanivalóval rendelkező és mélyen elgondolkodtató könyvről van szó. A tálalás viszont olyan mintha egyszerre akarnának túl sokat lenyomni az ember torkán…

Bővebben: http://booksofdreamer.blogspot.hu/2017/08/colleen-oakle…

@OctoberRain – nyuszkó, nézzed csak ! :*

2 hozzászólás
>!
sarahangel P
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, az első gondolatom az volt róla, ha egy szóval kellene jellemezni, hogy fura. Legalábbis nem egészen olyan jellegű, mint amire számítottam (ami nem feltétlenül jelent rosszat). Továbbolvasva aztán kezdett összeállni a kép, és alig bírtam letenni ritka nálam, hogy 2 nap alatt elolvassak egy 400 oldalas könyvet.
Nem is tudtam róla hirtelen épkézláb értékelést írni, mert ez az a fajta könyv, amire aludni kell egyet (vagy kettőt).

Először is olvasás közben nagyon sokáig azt gondoltam, ez nem kimondott romantikus könyv, hiába sugallja azt a fülszöveg és a borító. Aztán rájöttem, hogy mégis az (illetve az IS), csak éppen nem a megszokott fajtából.

*** Fülszövegre való utalás ***

El sem tudom képzelni, milyen lehet az, ha nem lehet megérinteni senkit…
A főhősnővel, Jubilee-vel pontosan ez történik. Egy olyan ritka betegségben szenved, ami miatt allergiás bármilyen emberi érintésre.
Miután egy középiskolai incidens majdnem az életébe kerül, onnantól kezdve elzárkózik teljesen a világ elől, ki sem mozdul a lakásból, mindezt 9 éven keresztül… ekkor azonban meghal az édesanyja, aki addig csekkeket küldött neki, így kénytelen kilépni a lakásból, egyúttal a komfortzónájából. Munkát kell keresnie és emberekkel újra kapcsolatba lépnie, ami a betegségét leszámítva már csak azért sem egyszerű, mivel olyan sokáig élt remeteként, hogy az agorafóbiáját is le kell győznie.
Egy régi osztálytársának köszönhetően gyorsan talál munkát a helyi könyvtárban, ahol később megismerkedik az egyik látogatóval, az elvált Eric-kel és annak spoiler fiával, a 10 éves Ajával.
Aja egy nem hétköznapi kisfiú, rendkívüli elmével, aki magáról azt hiszi, hogy spoiler, és emiatt spoiler egy nap a folyóba veti magát. Az éppen arra járó Jubilee saját életét kockáztatva megmenti a fiút. Az események ezek után gyors fordulatot vesznek, melyek nagy változást hoznak főhősnőnk életébe, melynek a történtek után immár Eric és Aja is részese lesz, akik szép lassan beférkőznek a szívébe. A kérdés az, hogy lehetnek-e így valaha boldogok…?

***
A főhősnek, Ericnek spoiler, és mivel Aja sem egy mindennapi gyerek, így kitölti a mindennapjait, hogy próbál jó apa lenni, nem biztos, hogy belefér az életébe egy új szerelem. A könyvtáros lány viszont valamiért felkelti az érdeklődését.

spoiler
Nem éreztem azt, hogy Eric rossz apa lenne, ahogy ő önmagát látta, sőt, szerintem inkább rendkívüli volt.
Egy picivel több romantikát azért elviseltem volna, bár tulajdonképpen hiteles volt ez a lassú felépítés.

Nem voltam benne biztos, hogy boldog lesz-e a befejezés, persze izgultam, hogy az legyen. spoiler
spoiler.

Pici hiányérzetem azért van, talán a karakterizálásnál, mert bár a szereplők szimpatikusak voltak, de nem kerültek olyan nagyon közel hozzám.

Összességében egy rendkívüli, mondanivalóval rendelkező, elgondolkodtató történet nem a megszokott sablonokkal, melyben a könyvek és az olvasás is fontos szerepet kapnak, és ahol a történet komolysága ellenére vidám pillanatokat is kapunk.

6 hozzászólás
>!
Trice29 P
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Különleges hangulatú, megindító, megnevettető, elgondolkodtató könyv. Nem emlékszem semmi hasonlóra az olvasmányaimból. Ez határozottan nem egy rózsaszín leányregény. Nem a megszokott romantikus történet, inkább egy romantikus szállal fűszerezett élettörténet. A főhőseink nem hétköznapi emberek, hanem lelkileg és Jubilee esetében testileg is sérült emberek, akik próbálnak a felszínen maradni. Nagyon maradandó ívet ír le a jellemfejlődésük. Bár a könyv erősen a lelkembe gázolt mégis faltam a lapokat, még az alvásom kárára is. Régen szippantott be ennyire egy történet. A végét még folytathatta volna az írónő, nekem kicsit hirtelen ért véget. Maradandó :o)

3 hozzászólás
>!
Könyvmolyok_Világa
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Nem voltam romantikus hangulatban így egy kissé vaciláltam az elolvasásával. Nem kellett volna. Ahogy elkezdtem, már érezni lehetett, hogy ez nem a nyálasabb verziók közé tartozik.
Azonkívül mindig hiányérzetem van egy -egy szerelmi történet elolvasásakor, ha az csak egy szemszögből íródott, mert mindig böki a csőröm,hogy vajon a másik oldal hogyan élhette ezt meg? Miket gondolt?, mi járhatott az agyában? mikor ezt és ezt tette.
Na ennél a könyvnél nem volt ilyen problémám sem, mivel mindkét szereplő megossza velünk az érzéseit. Köszi Colleen Oakley, hogy így alkottad meg !!!!
Két fószereplőnk Jubilee és Eric.
Egyikük élete sem sétagalopp. Jubilee hat évesen megtudta, hogy a testén lévő kiütéseket, sebeket nem egy étel vagy mosószer okozza, hanem más emberek hámsejtje. Ezért,bármilyen szörnyen hangzik is, de többé nem érinthet meg senkit! soha ! sehol ! Hat éves! Belegondolni is szörnyű!!! Képzeljétek el ,hogy nincs anyuci puszi, simi, ölelés. Semmi ! soha ! senkitől ! Számomra ez a legborzasztóbb érzés ! Aztán 17 éves, amikor anyukája elköltözik, otthon hagyva lányát egyedül. Kilenc évig Jubilee ki sem mozdul házukból, végül már nem is tud elszakadni a háztól fóbiái miatt. Azonban anyukája, aki a kiadásait eddig fedezte, meghal , így kénytelen a lány munka után nézni, hogy eltartsa magát. Nem egyszerű megtenni az első lépéseket vissza a való világba és az Író ezt nagyon jól érzékelteti velünk. Jubilee-vel vagyunk ahogy lépésről lépésre halad .
Eric a másik főhős, elvált, egy tizenéves lány apja. Legjobb barátja és felesége balesetben elhunynak és fiukat Eric fogadja örökbe. Aja 10 éves. Okos, érzékeny gyerek de szülei halálát nem dolgozta fel , ebből adódóan lesznek is problémák vele. Eric próbálkozik, próbál jó apja lenni mindkét gyereknek, de természetesen nem könnyű! Hogy mennyire nem, azt meg is ossza velünk olvasókkal. És ez nagyon jó !
Három szereplőnk először a könyvtárban fut össze. Aztán a kórházban….. Aztán nap , mint nap.
A különböző lelki problémákból kapunk rendesen egy jó nagy csokorral. Minden szereplőnek van bőven belőlük. De velük vagyunk, ahogy szép lassan jobbá válnak a dolgok.
A történet romantikus, ebből adódóan a végén örülünk, de ennek így is kell lenni ennyi szívás után !
Az egész könyv alatt azon dösmörögtem magamban, hogy hogyan nem talált ki valamit a lány anyukája , hogy megölelgesse a lányát !!! Ezt nem tudom neki megbocsátani, még ha volt is rá utalás arra mennyire rosszul érezte magát Jubilee anyja ! de könyörgöm 6 éves gyerek !
Van még más is , akinek bűntudata van az elmúlt dolgok miatt, de most Ő is próbálja ezt helyre hozni. Segít, ahol csak tud.
Minden szereplőt szerettem, kivéve az anyukát ! Mindannyian hibáztak, de próbálták helyre hozni azokat több kevesebb sikerrel.
A történet és az szereplők nagyon szerethetőek !!! Olvassátok el, ha romantikára vágytok, de nem full rózsaszínben nyomva ! Nem fogjátok megbánni !
Még valami amit majd elfelejtettem : remek szösszenetek vannak benne, amiken jókat lehet derülni !
Mindenkinek ajánlom , nemtől,életkortól függetlenül !
Köszönet a Generál Press Kiadónak a remek könyv elolvasásáért és kiadásáért !!
És most megyek megölelgettetem magam !!!

@General_Press_Könyvkiadó

>!
ƨɔɴом
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Hm… felbuzdulva Nicola Yoon: Minden, minden c. konyven vettem a kezembe eme irast. Megmondom oszinten eleg sok mindent vartam a konyvtol. Elmenyeket, melysegeket, es talan meg a szereplokben rejlo tobbletet is.
Jubilee alapvetoen nem volt rossz karakter, magaban hordozta mindazon tulajdonsagokat, amik „ezt” a betegseget megkovetelik. Vele kapcsolatban a leginkabb a veget nem ereztem igazan odavalonak. Valahogy tul gyors volt minden.
Eric volt szamomra a problemasabb. Cseppet sem azok a dolgok miatt, amik a hata mogott vannak, hiszen mindenki kovet el hibakat alapon meg a lanyaval valo kapcsolata is ertheto egy ponton, az mas kerdes, hogy ne felejtkezzunk el arrol, hogy a kimondott szavaknak sulya van. Hiaba nem gondolja komolyan oket az ember, attol meg kimondta, meg ha nem is gondol bele, hogy egy bocsanat nem felejteti el azt a tusket, ami utana marad. Na de… valahogy nekem Eric nem volt nem is az, hogy kidolgozott, de valahogy nem illett ide. Valahogy o volt az a lancszem, aki kilogott a tortenetbol, noha ketsegtelen modon beleirtak.
A kapcsolatai nekem olyan tul sterilek. Persze ertheto, hogy Aya nem akar senkivel sem beszelgetni, es probalt ebbe is szivet-lelket beleadni. Ugy ahogy Ellievel kapcsolatban is. De nekem pont ez volt, ami hianyzott belole a sziv meg a lelek (nem a felszini, mert az megvolt). Nem ugy mint Aya-bol. Nagyon-nagyon-nagyon birtam a kissracot. Egyszeruen ez az egesz X-men vilag, ahwr.
Es a meglepetes cimet egyertelmuen Madison nyeri el, akirol az elejen nem sok jot gondoltam, tul atlatszo es szamito volt az egesz duma, amit lenyomott. Kellemeset csalodtam benne.
Noha nem maradektalanul nyerte el a tetszesemet a konyv, attol meg kellemes kis olvasmanynak bizonyult, plusz pontot erdemel -mert mindig megdobogtatja a szivem- Boo Radley es az Sylvia Plath: Az üvegbura emlitese.

>!
rebeka202 P
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Úgy fogtam neki a könyvnek, hogy nem olvastam el sem a fülszöveget, sem az értékeléseket, csak a címkéket. Arra számítottam, hogy egy tinédzser lány szerelemi történetét fogom végigkísérni, drámákkal, szerelmi háromszögekkel és a többi klisével. Aztán már az első oldalon kiderült, hogy ez egyáltalán nem az volt, mint amire számítottam. Igazából sokkal-sokkal jobb!

Egy olyan történetbe csöppentem bele, ami nem mindennapi. Egy nem mindennapi lány egy nem mindennapi betegséggel. Senki nem érhet hozzá. Én azt hittem, hogy gyorsan meg is gyógyítják, és akkor folytatódik a tipikus romantikus történet a nagy egymásra találással. Hát engem ez a könyv jól átvert. Igazából pozitívan csalódtam. Először is, mert nem egy tinédzser lányról szól, másodszor, mert mélyebb, elgondolkodtatóbb tartalma van, mint amire számítottam. Amíg olvastam próbáltam a főszereplőnk, Jubilee, helyébe képzelni magam, és… szörnyű volt. El sem tudom képzelni milyen érzés lehet, hogy nem érhetnek hozzád a szeretteid. Így nem tudnék élni. Annyira sajnáltam, néha majdnem elsírtam magam. Mondjuk, én úgy gondolom, hogy nem volt helyes döntés a részéről, hogy 9 évig ki sem mozdult a házból. Bár nem tudom, hogy én a helyében mit tettem volna.

A könyv közepéig idegesített Jubilee viselkedése. Nem tudom miért, de kicsit olyan volt, mint egy bolond és különc, kívülálló (ami azért részben igaz is). Folyton csak a betegségére tudtam gondolni, meg arra, hogy milyen rossz neki, milyen rossz neki. Mindaddig, amíg a képbe nem érkezett egy bizonyos Eric. Azután mintha már eltűnt volna a betegség, mintha nem is létezett volna. Csak a romantikus szál létezett és az a kötődés, gyengéd érzelmek. A könyv eleinte nekem tényleg csak a betegség körül forgott és azt hittem, hogy unalmas lesz, és csak a bolond nő fog benne szerepelni. Hát nagyon nem, és az a nő minden, csak nem bolond. Annyira aranyos volt, érzelmes, kedves és NEM mutáns.

A másik kedvenc szereplőm Aja volt. Szegény kisgyereket annyira sajnáltam a szülei miatt. Egyértelmű volt, hogy miattuk viselkedik furcsán. Természetesen minden kisgyereknek élénk a fantáziája, de Aja szerintem más volt. Amikor róla szólt a fejezet, vagy egy rész, mindig úgy éreztem, mintha egy sci-fi-t vagy egy misztikus könyvet olvasnék :D A gyerek, aki képes a telekinézisre. Minden elismerésem Ericnek Aja miatt. És nagyon sajnáltam a lánya, Ellie miatt. Szegény mindent megpróbált megtenni, de a tinik már csak ilyenek…

A könyv vége korrekt volt. Nem az a habos-babos happy end, ami általában jellemző a romantikusokra, hanem reális. Örülök, hogy így lett vége  Örülök, hogy elolvastam, egyértelműen sokat hozzáadott a lelkemhez. Nem lett nagy kedvenc, de nem tudok kevesebb, mint 5 csillagot adni neki.

>!
Laura_Bakos
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Tegnap szó szerint nem tudtam aludni, miután megnéztem Az második előzetesét, így bele is merültem az olvasásba. Nem tudtam abbahagyni.
Jubilee karaktere tetszett, és nagyon érdekes volt erről a betegségről olvasni, ami szó szerint megkeserítette az életét.
Minden karaktert szerettem, és annyira hosszú volt, mégis olyan rövidnek éreztem. Szinte olvastatta magát a történet.
Több volt benne, mint vártam. Először el sem akartam olvasni, mert nem fogott meg maga a fülszöveg, de mégis úgy jött ki a lépés, hogy belekezdtem. Azt hiszem újabb kedvencet avatok *--*

>!
Nickola
Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Nem, nem, nem, nem és nem!!! Így, ennyire gyorsan nem lehet vége, milyen ez már??? Olvasni akartam még Ajáról ahogy 7év után újra találkoznak Jubilee-vel, hogy hogy alakul Erickel a kapcsolatuk, így egyszerűen nem lehet vége. Nagyon haragszom most az írónőre, pedig imádtam a könyv minden egyes sorát, de ez a gyors befejezés, nah azt már nem!
Az írónő fantasztikusan ír, ahogy fogalmaz, ahogy az érzéseket átadja a lapokon keresztül valami csodálatos. Nem gondoltam volna hogy ennyire szeretni fogom ezt a könyvet, de faltam az oldalakat.
Bárcsak több epilógus lett volna, de így se tudok ezért levonni fél csillagot, a könyv maximálisan megérdemli az 5csillagot!


Népszerű idézetek

>!
sarahangel P

(…) ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a szerelem sosem egyértelmű. Nem egy tökéletes dobozban érkezik, szalaggal átkötve. Inkább olyan, mint egy gyerek által készített ajándék: zsírkrétával összefirkált, gyűrött holmi. Tökéletlen. De akkor is hatalmas ajándék.

404. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jubilee Jenkins
>!
Zsófi_és_Bea MP

Egyszer megcsókolt egy fiú. Majdnem belehaltam.

17. oldal

>!
Everglow P

Mert a szerelem akkor jelenik meg, amikor a legkevésbé számítasz rá, amikor egyáltalán nem is keresed. (…) A szerelem a legkevésbé sem törődik az időzítéssel.

>!
Zsófi_és_Bea MP

Allergiás az emberekre. Az emberekre! A mogyoróvajról már hallottam. Meg a méhekről is. Hát persze. Van egy unokatesóm, aki allergiás a korianderre. De az emberekre?

270. oldal

>!
sarahangel P

Az emberekbe vetett bizalom és a szeretet mindig kockázatos. És csak egyféleképpen találhatjuk ki, hogy megéri-e.

385. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Madison H.
>!
Zsófi_és_Bea MP

Amikor beszállok Madison autójába kedd reggel, kitartja elém a tenyerét. Az egyikben fánk van. A másikban egy kék pirula.
– Mi ez, a Mátrix?
– Mi?
A pirulára mutatok.
– Ja! Nem. Vicces vagy! – Gyanakvóan néz rám. – Várj csak, honnan ismered a Mátrixot?
– A házamban voltam kilenc évig, nem a föld alatt. Van tévém.

218. oldal

>!
Renée_Wolfhart P

A világ már csak ilyen. Kegyetlen és durva.

Kapcsolódó szócikkek: Jubilee Jenkins
>!
Renée_Wolfhart P

– A szerelem az időzítésen múlik – mondta. Logikusnak hatott ez a magyarázat, a racionális énemhez szólt.
Megnyugtatott. Eloszlatta az illúziókat azokról az érzelmekről és remegő szívekről, amelyekről a lányok a filmekben és könyvekben beszélnek.
Ám amikor otthagyom Jubilee házát, végre megértettem valamit; anyámnak azt kellett volna mondania: „A kapcsolatok az időzítésen múlnak.” Mert a szerelem akkor jelenik meg, amikor a legkevésbé számítasz rá, amikor egyáltalán nem is keresed; egy kisvárosi könyvtár közepén, egy kócos hajú nő képében, akin hálóing van.

Kapcsolódó szócikkek: Eric Keegan · Jubilee Jenkins
>!
rebeka202 P

– A vejem gluténérzékeny, az unokám utálja a zöld ételeket, a lányom meg újabban vegetáriánus. Mégis mit főzzek hálaadásra? Levegőt?

2 hozzászólás
>!
beatrix_0823 P

Hiszen ha nem érinthetünk, ölelhetünk, vagy csókolhatunk meg valakit, valójában mennyire tudunk kapcsolatba kerülni vele?

336. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
A. O. Esther: Megbocsátás
Leiner Laura: Egyszer
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
J. L. Armentrout: Origin
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Karen Chance: Holdvadász