Róma ​első embere I-II. (Róma urai 1.) 105 csillagozás

Colleen McCullough: Róma első embere I-II. Colleen McCullough: Róma első embere I-II. Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

A könyv több mint kétezer éves időutazásra hív az ókori Rómába, lelkes hadvezérek és eszes politikusok közé, akik megteremtették Európa első nagy birodalmát. Történelemkönyvek lapjairól is ismert história kel életre a világhírű írónő nagyszabású, új vállalkozásában. A lebilincselő mese hőse két gyémántkemény akaratú férfi, akik barátból, szövetségesből lesznek gyilkos ellenfelek. Az egyik a gazdag, de lenézett itáliai bugris, a már nem is fiatal Gaius Marius. A másik a züllött-szép, szegény fiatal arisztokrata Lucius Cornelius Sulla.

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Európa, Budapest, 2000
1070 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630767368 · Fordította: Dániel Anna, Detre Józsefné, Dobrás Zsófia, László Zsófia, Szántó Judit, Szűr-Szabó Katalin, Walkóné Békés Ágnes
>!
Árkádia, Budapest, 1992
>!
Árkádia, Budapest, 1991

Kedvencelte 25

Most olvassa 9

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Hát eljött az idő, hogy ismételten valami nagyba vágjam a fejszém. Évekkel ezelőtt olvastam a Róma-sorozat 6-7. kötetét, ezután döntöttem el, hogy a többit is el kell. És most itt a lehetőség, és elkezdtem. Rögtön éreztem, hogy kijöttem a formából, már amennyire a komolyabb témájú irodalomról van szó. De az éremnek is két oldala van, bővebben ezután. Róma története színes, szerteágazó, drámákkal, kül-, és belpolitikai viszályoktól nem mentes, ez a kötet a kr.e.110-100 közötti tíz évet öleli fel 1000 oldalban. És amivel kezdtem: Colleen Mccullough itt még keresgélte a stílust, hogy is álljon neki, ezért lett szerintem ez a kevésbé izgalmas időszak olyan iszonyatosan részletesen leírva, ahogy le van. Nincs is ezzel semmi gond, de a végkötetekhez képest érezhető, hogy azt a fajta egyedi egyensúlyt a kiváló elbeszélési módokban még nem találta meg. Nagyon jó lesz a végére, de az eleje száraz, nehezen haladós (még egyszer kellettem hozzá én is), de a végére alig lehet letenni. Folytatom is tovább a barangolást.

Qedrák P>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Mostanság olvasom újra egy kihívás kedvéért, de a véleményem tulajdonképpen változatlan: az első kötet legnagyobb erénye, hogy követi a többi. Bár nagyon rosszul hangzik, de szerintem a Róma első embere a sorozat leggyengébb darabja, leginkább azért, mert az írónő itt mintha még keresné a stílusát. Helyenként vannak benne részletekbe menő leírások, magyarázandó a rómaiak szokásait, amelyek a későbbi darabokra kevésbé lesznek jellemzőek. Marius és Sulla felemelkedése, itt még társként, illetve utóbbi esetében inkább beosztottként, remek alapanyag bármilyen történethez, mellé pedig megkapjuk a Iulius Caesar család másfél generációval korábbi életét is. Hiába olvastam el már sokszor, még mindig le tud kötni.

3 hozzászólás
mate55 P>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Túl vagyok tehát egy újabb sorozat kezdetén. Nem volt zökkenőmentes az indulás, de a végére belejöttem. Sőt, már eljutottam odáig, hogy azt mondjam: most azonnal akarom a folytatásokat is. Egyfajta kettősség vonul végig az egész regényen, melyben egyszerre van jelen a romantika és a romlottság, a rend és a káosz, a gyarlóság és az emberi nagyság, a mocsok és a tisztaság, az árulás és a megbocsátás. Két dolog azért felmerült bennem. Először is, hiába tagadja az írónő, teljesen belezúgott Caesarba, amivel csak az a probléma, hogy ennek köszönhetően tökéletes figurából, a sorozat végére, hogy lesz zsarnok? (Én, amúgy Caesar karakterét őszintén soha nem tudtam megkedvelni, túl „emberfeletti”, túl általános géniusz volt minden értelemben, a hihetetlenség határait feszegetve.) Másodszor a történetben, túl sok szereplőt mozgat, akik sajnos arctalanok maradnak. Én elhiszem, hogy egyrészt terjedelmi okokból sincs lehetőség ennyi ember részletes bemutatására, másrészt, mert egyik se szimpatikus annyira, hogy a hátán vihetné a történetet, de akkor, minek kellett beleerőltetni a történetbe. Azt hiszem, nekem az sem igazán tetszett, hogy Mariust olyan végtelenül pozitívnak mutatta be, már-már romantikus hősnek. Akkor már sokkal inkább a kegyetlen élvhajhász Sulla, akiben meg ott a kitörni készülő gonosz, de a borzasztó szexuális vágyain kívül épp csak egy pár ember megölésében mutatkozik ez meg. De az ember gyarló, s ezért legtöbbször jobban szeret a negatívumokról keseregni, mint hogy valójában milyen jó is neki. Kiderült az is, hogy feleslegesen bosszankodtam mindezen „kényelmetlenségek” miatt, mert a könyv által kínált élményekben nem csalódtam, azok minden várakozásomnak megfeleltek (még ha felül nem is múlták azokat). Szinte már rabul ejtő erő sugárzik a könyvből, ami igazi epikus nagyregénnyé teszi, annak minden erényével és hibájával együtt. És talán éppen ezért szeretjük annyira.

12 hozzászólás
nyirog>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Ez a sorozat alapmű mindenki számára, aki szeretné a megismerni a Római Köztársaság végnapjait. Nem tudok, és nem is szeretnék túl hosszú értékelést írni a Róma sorozat tagjaihoz, egész egyszerűen a legjobb történelmi regényfolyamnak tartom. Colleen McCullough kutatómunkája meghozza gyümölcsét, és itt is igaz amit pár helyen már írtam: a való életben történteknél izgalmasabb dolgokat kitalálni sem lehet

Calliope P>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Annak ellenére lett a kedvencem, hogy az e-book formátum miatt csak az olvasás végén jöttem rá, a könyv utolsó oldalain nagyon részletes tárgymutató van, ami hatalmas segítség lett volna a katonai-politikai-etnikai fogalmak tisztázásához. Hihetetlenül nagy mennyiségű ismeretterjesztő anyag teszi hitelessé az egyébként is színes, eseménydús szöveget. Rengeteg szereplőt vonultat fel, így érdemes kihagyások nélkül kalandozni Itáliában, mert ennek hiányában megesik, hogy nehezen vesszük fel a fonalat. Csak számomra volt zavaró (szerintem), hogy mindenkit „ugyanúgy” hívnak, de sebaj, én mindenkit átkereszteltem, remélem Jupiter nem rúg seggbe érte! :D
De hogy valamit a történetről is mondjak: eszméletlen! A szó legjobb értelmében véve! A szereplők nagyon élnek és szinte mindenkiről kialakul valamilyen vélemény, nincsenek semleges tagok. Meglepően modern nézeteket vallottak számos dologban (lásd: politika) és igen sokszor éreztem azt, hogy bár korrupció akkor is volt, de a politikusok mind szerették Rómát és érte éltek. Volt szerencsém meglátogatni a várost és a részletes tájleírás kiegészítette az egyébként is színes emlékeimet, amiket a nevezetességekről őrzök magamban. Az írónő nagyon ügyesen vegyíti a fiktív elemeket a megtörtént valós eseményekkel és ügyesen adagolja a „száraz” tényeket is, hogy az olvasó teljes képet láthasson a korabeli ember életéről. Külön pont, hogy sok szemszögből bemutatásra kerül a társadalom, így áttekintést kapunk az egyes osztályok mindennapjairól is. Járunk szegényes insulákban és fényűző palotákban. Eszünk a gazdagokkal, iszunk a szegényekkel. Megtudjuk, mit jelent műveltnek lenni, hogyan kell nőként viselkedni, férfiként háborúzni, a szenátusban politizálni. Nem mondanám prűdnek magam, de számos alkalommal pirultam Sullának köszönhetően… és ájuldoztam Gaius Marius lovagiasságán.
Hasonló alkotásokat eddig csak Edward Rutherfurd tollából olvastam, de McCulloughot most tutira felvettem a radaromra. 2023 a folytatás éve lesz! :)

5 hozzászólás
Habók P>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Sokat ígérő sorozat – de egyelőre csak ígéri. Túl messziről kell kezdenie, így az elején rengeteg a leíró-magyarázó rész, ez bizony kásahegy. Aztán mikor már mindenki családjának történetét megismertük, beindul a történet. Amelyben a háború pont olyan rémes, mint a háborúk általában, a politika pont olyan… mint a politika általában. és igazából csak Publius Rutilius Rufus leveit olvasva élvezhető. Rengeteg a szereplő, igazán szükség van a kötet végén lévő jegyzetekre és szereplők listájára (kár, hogy későn vettem észre).

2 hozzászólás
acsferi>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Talán az egyik legjobb történelmi sorozat, amelyet valaha is olvastam. A szerzőről tudtam, hogy a Tövismadarak írójáról van szó, így még egyetemistaként nagy várakozással, hogy római történelemmel foglalkozó regényről van szó, de kevesebb reménnyel fogtam hozzá. Hihetetlenül megfogott. A kor, a késő köztársaságkori Róma amúgy is a kedvenc témám volt eddig is, a mű pedig minden igényt kielégít, amit történelmi regényhez fűzni lehet. Jó a szereplők megformálása, rendkívül részletes az adott kor eseményeinek feldolgozása, szinte belecsöppenünk a napi római politikai eseményekbe, és még a római jogba is látszik, hogy beleásta magát a szerző. Néhol egyéni koncepciót is felvet a sorozat egyes műveiben, melyet a könyvek végén forrásokra hivatkozva próbál igazolni. Többször is elolvastam, csillagos ötös.

1 hozzászólás
Narissza>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Nem gondoltam én ezt végig. Röpke ezer oldalas remekmű, melynek hatvan százaléka politika, harminc százaléka hadakozás, természetesen átfedéssel. Melyik két téma untat nagyon olvasás közben? Természetesen a politika és a hadviselés.
Mi sem bizonyítja azonban jobban az ókor és Róma iránti rajongásomat, hogy (ha lassabban is, mint máskor) bő egy hét alatt végigértem rajta, és kifejezetten élveztem.
Elvégre olvasás közben részletes képet kaptam a kevéssel Julius Caesar előtti római társadalomról, egészen sokat megtudtam a mindennapokról, és összetett karakterek társaságát élvezhettem, így feltétlenül folytatni fogom a sorozatot, amint ezt a részt kihevertem.
Legjobban egyébként a rengeteg-rengeteg senator és nem senator neve volt, mindegyik hasonló, de nem ugyanaz, legalább két különböző változatban… Mintha egy orosz regényt kereszteztek volna a Száz év magány családfájával.

Chöpp >!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Micsoda remek sorozat ez egy remek írótól! Sokáig és mélyen beleástam ám magam!

Viktoria_Agnes_Takacs P>!
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Colleen McCullough-ról eddig valahogy mindig a Tövismadarak jutott az eszembe, valamiért méltatlanul elfelejtett ez a sorozata, holott igazán remek könyv. Érzékletes képet festett az ie I. század Rómáról, és élővé tette a köztársaság bukása előtti időszak belső harcait. Minden bizonnyal komoly kutatómunka előzte meg a sorozat megírását, amennyire emlékszem gimnáziumi/egyetemi tanulmányaimra, a könyvben leírt események meglehetősen hűen tükrözik azt, amit a korszakról tudunk, nyilván némi írói fantáziával fűszerezve. Nagyon tetszettek a jellemrajzok, amiket McCullough festett a történelemkönyvekből ismert Mariusról, Sulláról, és persze az ifjú Julius Caesarról. Hamarosan jöhet a következő kötet, remélem, az is hasonlóan remek tabló lesz a római köztársaság utolsó évtizedeiről.


Népszerű idézetek

tgorsy>!

– Jaj, jaj! Gaius Marius belefáradt a harcba? Egész életedben csak harcoltál!
– De nem ilyen harcot harcoltam – magyarázta a férfi. – Ez a harc mocskos. Nincsenek szabályai. És még csak azt sem tudod, kik az ellenségeid, arról már nem is beszélve, hogy hol vannak! Adjanak nekem egy harcmezőt, bármikor kiállok. Ami ott történik az legalább gyors és tiszta… és rendszerint a különb győz. De Róma senatusa rosszabb a bordélyháznál, tele alantassággal, a jellem szennyével. Azzal töltöm napjaimat, hogy ebben a mocsokban csúszkálok! Én mondom neked Julia, inkább fürödnék vérben a harcmezőn! És ha valaki azt hiszi, hogy a politikai ármányok nem oltanak ki több életet, mint a háborúk, az megérdemli, hogy a nyakába zúduljon a politika minden szennye.

269. oldal, II. kötet

1 hozzászólás
mate55 P>!

A szeretet, az természetesen adódik. De a tetszést, azt ki kell érdemelni.

86. oldal

tgorsy>!

Miért nem ismeritek fel végre, urak, hogy Róma csak akkor gyarapodhat, ha gazdagságát nemcsak a bálnákkal, hanem az apró halakkal is megosztja?

324. oldal, I. kötet

1 hozzászólás
mate55 P>!

H a egy férfi tiszteli azt a társaságot, ahová vacsorára hívják, akkor okos szóra tartogassa száját, és ne ostoba locsogásra.

60. oldal

tgorsy>!

… Ezek az emberek ma levonultak a Forumra, hogy felhívják magukra a figyelmünket. De állandóan itt vannak a városban, és bármikor újra előjöhetnek, hogy felhívják magunkra a figyelmünket. És még azt hisszük, hogy mi kormányozzuk őket!
– Pedig mi kormányozzuk őket, Gaius Marius. Ők erre képtelenek, tehát ránk hagyatkoznak. …

Marius egy kis mesével válaszolt.
– Olyanok, mint egy hatalmas, de jóindulatú bika. Odasündörög hozzád, mert vödör van a kezedben, de valójában nem irántad érdeklődik, hanem a széna iránt, amelynek a vödörben kell lennie. Ha rájön, hogy a vödör üres, nem öklel fel dühében. Azt gondolja, hogy eldugtad a szénát, keresni kezdi, és közben sajnálatos módon halálra tipor, de észre sem veszi, hogy mit tett.

315-316. oldal (II. kötet)

mate55 P>!

Minden a pénz körül forog. Pénz nélkül sárba taposnak. Nem csoda, hogy bármit megteszünk, ha megcsillan előttünk a meggazdagodás lehetősége.

30- 31.oldal

Zurelily>!

Az irodalom nem a való élet mása vagy utánzata: csak arra jó, hogy az igazi életet kis időre elfedje, hogy a zaklatott elme megszabaduljon a földi gondoktól, hogy a fantázia a gyönyörű szavak és vonzó szóképek közepette megpihenhessen, és ihletet vagy kísértő gondolatokat merítsen.

466. oldal

Narissza>!

Az ösztön fontos dolog, ebben egyetértünk. Olyan, mint a jelzőtűz: megvilágítja az addig sötétbe borult gondolatokat, tényeket, amelyekre a logika addig rá sem bukkant.

Aurelia>!

Pénz, megint csak pénz. Pénz, pénz, pénz. És hatalom is, persze. A hatalmat nem szabad alábecsülni, és meg sem feledkezhetünk róla. Melyik hajtja a másikat? Melyik az eszköz, és melyik a cél? Ezt valószínűleg mi döntjük el.

34. oldal

Aurelia>!

– Gyerünk, essünk túl rajta – mondta. – Méltatlannak bizonyultam – nem hozzád, hanem önmagamhoz, és ez éppen elég ok rá, hogy megérdemeljem a halált. De azért figyelmeztetlek, Jugurtha: vigyázz!
– Ugyan mire? Merényletektől óvakodjam? Vagy újabb árulástól, további árulóktól?
– A rómaiaktól. Olyanok ők, mint a nap, a szél és az eső együtt. A végén mindent homokká koptatnak.

270. oldal


A sorozat következő kötete

Róma urai sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Steven Saylor: Római vér
John Williams: Augustus
Francine Rivers: Hang a szélben
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Steven Saylor: Birodalom
Conn Iggulden: Róma kapui
Aleksander Krawczuk: Néró
Bodnár Dániel: Genesius, a színész
Steven Saylor: Róma