Róma ​első embere I-II. (Róma urai 1.) 70 csillagozás

Colleen McCullough: Róma első embere I-II. Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

A könyv több mint kétezer éves időutazásra hív az ókori Rómába, lelkes hadvezérek és eszes politikusok közé, akik megteremtették Európa első nagy birodalmát. Történelemkönyvek lapjairól is ismert história kel életre a világhírű írónő nagyszabású, új vállalkozásában. A lebilincselő mese hőse két gyémántkemény akaratú férfi, akik barátból, szövetségesből lesznek gyilkos ellenfelek. Az egyik a gazdag, de lenézett itáliai bugris, a már nem is fiatal Gaius Marius. A másik a züllött-szép, szegény fiatal arisztokrata Lucius Cornelius Sulla.

Eredeti megjelenés éve: 1990


Kedvencelte 19

Most olvassa 10

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Túl vagyok tehát egy újabb sorozat kezdetén. Nem volt zökkenőmentes az indulás, de a végére belejöttem. Sőt, már eljutottam odáig, hogy azt mondjam: most azonnal akarom a folytatásokat is. Egyfajta kettősség vonul végig az egész regényen, melyben egyszerre van jelen a romantika és a romlottság, a rend és a káosz, a gyarlóság és az emberi nagyság, a mocsok és a tisztaság, az árulás és a megbocsátás. Két dolog azért felmerült bennem. Először is, hiába tagadja az írónő, teljesen belezúgott Caesarba, amivel csak az a probléma, hogy ennek köszönhetően tökéletes figurából, a sorozat végére, hogy lesz zsarnok? (Én, amúgy Caesar karakterét őszintén soha nem tudtam megkedvelni, túl „emberfeletti”, túl általános géniusz volt minden értelemben, a hihetetlenség határait feszegetve.) Másodszor a történetben, túl sok szereplőt mozgat, akik sajnos arctalanok maradnak. Én elhiszem, hogy egyrészt terjedelmi okokból sincs lehetőség ennyi ember részletes bemutatására, másrészt, mert egyik se szimpatikus annyira, hogy a hátán vihetné a történetet, de akkor, minek kellett beleerőltetni a történetbe. Azt hiszem, nekem az sem igazán tetszett, hogy Mariust olyan végtelenül pozitívnak mutatta be, már-már romantikus hősnek. Akkor már sokkal inkább a kegyetlen élvhajhász Sulla, akiben meg ott a kitörni készülő gonosz, de a borzasztó szexuális vágyain kívül épp csak egy pár ember megölésében mutatkozik ez meg. De az ember gyarló, s ezért legtöbbször jobban szeret a negatívumokról keseregni, mint hogy valójában milyen jó is neki. Kiderült az is, hogy feleslegesen bosszankodtam mindezen „kényelmetlenségek” miatt, mert a könyv által kínált élményekben nem csalódtam, azok minden várakozásomnak megfeleltek (még ha felül nem is múlták azokat). Szinte már rabul ejtő erő sugárzik a könyvből, ami igazi epikus nagyregénnyé teszi, annak minden erényével és hibájával együtt. És talán éppen ezért szeretjük annyira.

12 hozzászólás
>!
acsferi
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Talán az egyik legjobb történelmi sorozat, amelyet valaha is olvastam. A szerzőről tudtam, hogy a Tövismadarak írójáról van szó, így még egyetemistaként nagy várakozással, hogy római történelemmel foglalkozó regényről van szó, de kevesebb reménnyel fogtam hozzá. Hihetetlenül megfogott. A kor, a késő köztársaságkori Róma amúgy is a kedvenc témám volt eddig is, a mű pedig minden igényt kielégít, amit történelmi regényhez fűzni lehet. Jó a szereplők megformálása, rendkívül részletes az adott kor eseményeinek feldolgozása, szinte belecsöppenünk a napi római politikai eseményekbe, és még a római jogba is látszik, hogy beleásta magát a szerző. Néhol egyéni koncepciót is felvet a sorozat egyes műveiben, melyet a könyvek végén forrásokra hivatkozva próbál igazolni. Többször is elolvastam, csillagos ötös.

1 hozzászólás
>!
Chöpp 
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Micsoda remek sorozat ez egy remek írótól! Sokáig és mélyen beleástam ám magam!

>!
Viktoria_Agnes_Takacs P
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Colleen McCullough-ról eddig valahogy mindig a Tövismadarak jutott az eszembe, valamiért méltatlanul elfelejtett ez a sorozata, holott igazán remek könyv. Érzékletes képet festett az ie I. század Rómáról, és élővé tette a köztársaság bukása előtti időszak belső harcait. Minden bizonnyal komoly kutatómunka előzte meg a sorozat megírását, amennyire emlékszem gimnáziumi/egyetemi tanulmányaimra, a könyvben leírt események meglehetősen hűen tükrözik azt, amit a korszakról tudunk, nyilván némi írói fantáziával fűszerezve. Nagyon tetszettek a jellemrajzok, amiket McCullough festett a történelemkönyvekből ismert Mariusról, Sulláról, és persze az ifjú Julius Caesarról. Hamarosan jöhet a következő kötet, remélem, az is hasonlóan remek tabló lesz a római köztársaság utolsó évtizedeiről.

>!
tgorsy
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Bár vannak fenntartásaim. Sok olyan rész van benne, amit teljesen feleslegesnek érzek, hogy csak azért íródott bele, ha az írónő már utánajárt, kikutogatta, akkor már le is írja, sajnálná ha nem osztaná meg az ismereteit velünk.
Mindenesetre, megyek haza, vár otthon a folytatás.

5 hozzászólás
>!
Culloden
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Nagyon-nagyon! Történelmi alap könyv. Claudius mellett Marius a kedvenc Ókori történelmi hősöm. Amolyan „ókori Churchill”, zseniális, hihetetlen teherbírású és a tömegeket megmozgatni kész politikus (és nem utolsó sorban hadvezér). Melyik mai politikus/katonai vezető mondhatja el ez ma magáról? (Legalább az egyiket)

>!
La_Fayette
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Az egyik legjobban megírt regény amit olvastam. Nem csak lebilincselő, de történelmileg is pontos. Ebből a könyvből – és a folytatásaiból – nagyon sokat tanultam az ókori Rómáról. Ajánlom mindenkinek!

>!
Kohner_Attila
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Ritkán hagyok félbe könyvet. Ezt is határozott szándékom volt végigolvasni még akkor is, amikor már nagyon szenvedtem vele. Mert annyira nem is rossz, legalábbis nem minden elemében. De roppant unalmas. 2 hét alatt 400 oldalt sikerült legyűrnöm, és már 50. oldal körül megfordult a fejemben hogy nem olvasom végig. aztán volt mindig pár izgalmasabb momentum, főképp Sulla élete körül. De még túl sok van vissza, az élet pedig túl rövid hogy unalmas könyvekkel küzdjek több hétig.
Ez nem feltétlenül az író hibája. Egyszerűen nekem ez túl száraz, túl részletes, túl törikönyv szagú.

>!
pillepanna
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.

Nagyon szuper. Imádom az ókori Rómát, és ebben a könyvben minden érthető, átlátható, tudni, hogy ki kivel van. Caesart gyerekkorában ismerjük meg. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy úgy gondoljam, ezek a nagy emberek, már nagy emberként jöttek a világra :D


Népszerű idézetek

>!
tgorsy

– Jaj, jaj! Gaius Marius belefáradt a harcba? Egész életedben csak harcoltál!
– De nem ilyen harcot harcoltam – magyarázta a férfi. – Ez a harc mocskos. Nincsenek szabályai. És még csak azt sem tudod, kik az ellenségeid, arról már nem is beszélve, hogy hol vannak! Adjanak nekem egy harcmezőt, bármikor kiállok. Ami ott történik az legalább gyors és tiszta… és rendszerint a különb győz. De Róma senatusa rosszabb a bordélyháznál, tele alantassággal, a jellem szennyével. Azzal töltöm napjaimat, hogy ebben a mocsokban csúszkálok! Én mondom neked Julia, inkább fürödnék vérben a harcmezőn! És ha valaki azt hiszi, hogy a politikai ármányok nem oltanak ki több életet, mint a háborúk, az megérdemli, hogy a nyakába zúduljon a politika minden szennye.

269. oldal, II. kötet

1 hozzászólás
>!
mate55 

A szeretet, az természetesen adódik. De a tetszést, azt ki kell érdemelni.

86. oldal

>!
tgorsy

Miért nem ismeritek fel végre, urak, hogy Róma csak akkor gyarapodhat, ha gazdagságát nemcsak a bálnákkal, hanem az apró halakkal is megosztja?

324. oldal, I. kötet

1 hozzászólás
>!
mate55 

H a egy férfi tiszteli azt a társaságot, ahová vacsorára hívják, akkor okos szóra tartogassa száját, és ne ostoba locsogásra.

60. oldal

>!
mate55 

Minden a pénz körül forog. Pénz nélkül sárba taposnak. Nem csoda, hogy bármit megteszünk, ha megcsillan előttünk a meggazdagodás lehetősége.

30- 31.oldal

>!
tgorsy

… Ezek az emberek ma levonultak a Forumra, hogy felhívják magukra a figyelmünket. De állandóan itt vannak a városban, és bármikor újra előjöhetnek, hogy felhívják magunkra a figyelmünket. És még azt hisszük, hogy mi kormányozzuk őket!
– Pedig mi kormányozzuk őket, Gaius Marius. Ők erre képtelenek, tehát ránk hagyatkoznak. …

Marius egy kis mesével válaszolt.
– Olyanok, mint egy hatalmas, de jóindulatú bika. Odasündörög hozzád, mert vödör van a kezedben, de valójában nem irántad érdeklődik, hanem a széna iránt, amelynek a vödörben kell lennie. Ha rájön, hogy a vödör üres, nem öklel fel dühében. Azt gondolja, hogy eldugtad a szénát, keresni kezdi, és közben sajnálatos módon halálra tipor, de észre sem veszi, hogy mit tett.

315-316. oldal (II. kötet)

>!
Reyna

A nők, ha elvesztik is a fejüket, azért a magukhoz való eszüket megőrzik. Ha pedig ez nem igaz, akkor valószínűleg ő túl naiv.

24. oldal

>!
Reyna

Pénz, megint csak pénz. Pénz, pénz, pénz. És hatalom is, persze. A hatalmat nem szabad alábecsülni, és meg sem feledkezhetünk róla. Melyik hajtja a másikat? Melyik az eszköz, és melyik a cél? Ezt valószínűleg mi döntjük el.

34. oldal

>!
Reyna

– (…) Róma nem Itália! Róma nem véletlenül lett az elsővé a világon, és nem az itáliai csapatok tették azzá. Rómát nem lehet ugyanolyan mértékkel mérni.
– Vagyis Róma felsőbbrendű – mondta Marius.
– Igen! – Rutilius Rufus keble szemmel láthatólag dagadozott a büszkeségtől. – Róma az Róma. Róma igenis felsőbbrendű.

157. oldal

>!
Reyna

– Gyerünk, essünk túl rajta – mondta. – Méltatlannak bizonyultam – nem hozzád, hanem önmagamhoz, és ez éppen elég ok rá, hogy megérdemeljem a halált. De azért figyelmeztetlek, Jugurtha: vigyázz!
– Ugyan mire? Merényletektől óvakodjam? Vagy újabb árulástól, további árulóktól?
– A rómaiaktól. Olyanok ők, mint a nap, a szél és az eső együtt. A végén mindent homokká koptatnak.

270. oldal


A sorozat következő kötete

Róma urai sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: Birodalom
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei
Aleksander Krawczuk: Néró
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Kate Quinn: A császár szeretője
Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis? (francia)
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Gore Vidal: Julianus
Révay József: A párduc