Fűkoszorú ​I-II. (Róma urai 2.) 96% 60 csillagozás

Nagyon informatív, akár történelem tanuláshoz is megfelelne. Eleinte nagyon zavart a sok többtagú név (annyira azért nem volt zavaró, mint a Trónok harcában). Most akkor ki kicsoda? Kinek a kije? De aztán csak kitisztult a kép. Kellő mértékben adagolja a történelmi tényeket, adatokat és a pletykákat. Mikor belefáradsz az egyikbe, ott a másik.
Hosszúnak hosszú, de végig leköt.

Ez a Sulla mekkora egyéniség!
(Majd a harmadik újraolvasáskor bővebben…)

A szerző Róma sorozatának talán legjobb darabja, hihetetlen milyen jó érzékkel teremti meg a kor hangulatát, szinte naprakésznek érzi magát az olvasó a korabeli politikai történésekből, én is teljesen a Fórum sodró világában éreztem magam az olvasás alatt. Minden soron érezni lehet, hogy McCullough rengeteg időt töltött a korabeli források tanulmányozásával, még a római jog világába is bepillantást enged. A központi figuráknak, Mariusnak és Sullának karaktere is elsőrendűen megformált, mindkettő a maga erényeivel és hibáival kerül bemutatásra, mellettük viszont a szövetséges háborúk és a polgárháború résztvevőinek, a szenátus jelesebb képviselőinek, illetve távoli országok uralkodóinak a személye jelenik meg plasztikusan.

A sorozatban ez az első könyv, ahol igazán kiütközik az írónő stílusa. Remekül adoptálja a regénybe a római korról szóló forrásokat, kellő szabadsággal bánva a történeti személyekkel és a motivációikkal, és mindezt olyan lendületesen, hogy öröm olvasni. Megjegyezném, hogy sok írónak gondja van a jól sikerült csatajelenetek megírásával, de McCullough könyveire ez nem vonatkozik, szinte hadvezérnek érezhetjük magunkat, miközben az ütközetekről olvasunk.
A Fűkoszorú tovább viszi az előző kötetekben megismert karaktereket, látjuk Marius személyiségét eltorzulni és szétcsúszni, és szinte szimpatikussá válik a vele küzdő Sulla, miközben feltűnik a későbbi főszereplő Julius Caesar is.

Nagyon jól le ábrázolja az ókori Rómát,ugyan akkor az emberi jellem vonásait is!!

A kis képzelőerővel megáldottak számára is magával ragadó folytatása a Róma első emberének. El lehet siratni Mariust és szívből lehet gyűlölni Sullát.

A „Róma első embere” után sokkal olvasmányosabb volt. Caesar, Sulla és Marius közti események, motivációk hátterének leírása remek. Ami nekem nem annyira tetszett, hogy nagyon zsúfolt volt a könyv rendkívül sok adattal, mind szereplők, mind a történések esetén, ami az olvashatóság rovására ment. Ha érdekel, ami a történelem könyvekből kimaradt, itt megtalálni. A városállam, a hadsereg működése, működtetése, a lakosság, katonák élete, politika és nem utolsó sorban az emberi jellemek.