A minap még porfészek kis városállam – nagyralátó politikusai, mások eszén mindig túljáró hadvezérei és sivatagban mindenre elszánt katonái jóvoltából – immár maga alá gyűrte a dús Afrikát, a veszedelmes Galliát, a föld mélyének kincseit osztó Hispániát, a szellem földjét, Görögországot, a mesés Kis-Ázsiát. A hatalomért két férfi harcol: Marius, a népek hajdani bálványa és Sulla, aki homlokán a jövő fűkoszorúját viseli. A világgal nem érik be: egymást akarják lebírni. A Kr. e. 99. és 86. közt zajló események a testvérháború káoszába torkollnak. Végül a pestis old meg mindent. A Róma első embere lapjairól megismert történet ezer kalanddal folytatódik: a történelem emberi képzelettel felülmúlhatatlan kalandjaival.
Fűkoszorú I-II. (Róma urai 2.) 69 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1991
Kedvencelte 19
Most olvassa 4
Várólistára tette 33
Kívánságlistára tette 25
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Ahogy az írónő, úgy én is belelendültem a könyvbe. Megtaláltam ebben a kötetben azt a stílust, amit korábban hiányoltam. Elképesztő, hogy mennyire „életszerű” (furcsa kifejezés tudom) a kép, melyet kap az olvasó. Furcsa látni karaktereket fel-, és leépülni, néha furcsa a sok anakronizmus is, még akkor is, ha ennek célja van, az ábrázolás tökéletesítése. Ja, és sok periférián történt esemény új volt, ezekért az élményekért is köszönöm.Amennyire részletes a könyv, annyira nem tudok én az lenni, de nem is baj. Rögtön haladok is tovább, mert Caesar nem vár.


Nagyon informatív, akár történelem tanuláshoz is megfelelne. Eleinte nagyon zavart a sok többtagú név (annyira azért nem volt zavaró, mint a Trónok harcában). Most akkor ki kicsoda? Kinek a kije? De aztán csak kitisztult a kép. Kellő mértékben adagolja a történelmi tényeket, adatokat és a pletykákat. Mikor belefáradsz az egyikbe, ott a másik.
Hosszúnak hosszú, de végig leköt.


Colleen McCullough nagyszabású vállakozása, melyben bemutatja nekünk Róma köztársaságkori végnapjait, immár teljes erővel dübörög. Ahhoz képest, hogy egy valós tényeken alapuló történelmi regény (sőt inkább azt kellene mondani, hogy a valós történelem, némi fikcióval színezve), tökéletes képet kapunk mind a történésekről, mind az akkor élt emberekről, nem is beszélve magáról a városról. Lenyűgözőnek érzem, hogy az összes szereplő valóban létező személy volt, mégis ilyen olvasmányosra és kalandosra sikerült megírni életük történetét. Valószínűleg ebből a sorozatból többet lehet tanulni, mint bármely történelemkönyvből.


Könnyebben emészthető, mint az első kötet – hiszen ez már folytatás, nem kell mindent és mindenkit bemutatni. Most már inkább a történéseken van a hangsúly, abból pedig akad bőségesen. És sajnos, az események telnek, a szereplők öregszenek. Így aztán már nem igazán kedvelem Marius, egyáltalán nem Sullát, akit meg változatlanul, annak alig jut szerep – pedig nagyon szívesen olvastam a leveleit. (Könyvtár zárva – hogy lesz nekem harmadik kötetem?)


A szerző Róma sorozatának talán legjobb darabja, hihetetlen milyen jó érzékkel teremti meg a kor hangulatát, szinte naprakésznek érzi magát az olvasó a korabeli politikai történésekből, én is teljesen a Fórum sodró világában éreztem magam az olvasás alatt. Minden soron érezni lehet, hogy McCullough rengeteg időt töltött a korabeli források tanulmányozásával, még a római jog világába is bepillantást enged. A központi figuráknak, Mariusnak és Sullának karaktere is elsőrendűen megformált, mindkettő a maga erényeivel és hibáival kerül bemutatásra, mellettük viszont a szövetséges háborúk és a polgárháború résztvevőinek, a szenátus jelesebb képviselőinek, illetve távoli országok uralkodóinak a személye jelenik meg plasztikusan.


A sorozatban ez az első könyv, ahol igazán kiütközik az írónő stílusa. Remekül adoptálja a regénybe a római korról szóló forrásokat, kellő szabadsággal bánva a történeti személyekkel és a motivációikkal, és mindezt olyan lendületesen, hogy öröm olvasni. Megjegyezném, hogy sok írónak gondja van a jól sikerült csatajelenetek megírásával, de McCullough könyveire ez nem vonatkozik, szinte hadvezérnek érezhetjük magunkat, miközben az ütközetekről olvasunk.
A Fűkoszorú tovább viszi az előző kötetekben megismert karaktereket, látjuk Marius személyiségét eltorzulni és szétcsúszni, és szinte szimpatikussá válik a vele küzdő Sulla, miközben feltűnik a későbbi főszereplő Julius Caesar is.


A „Róma első embere” után sokkal olvasmányosabb volt. Caesar, Sulla és Marius közti események, motivációk hátterének leírása remek. Ami nekem nem annyira tetszett, hogy nagyon zsúfolt volt a könyv rendkívül sok adattal, mind szereplők, mind a történések esetén, ami az olvashatóság rovására ment. Ha érdekel, ami a történelem könyvekből kimaradt, itt megtalálni. A városállam, a hadsereg működése, működtetése, a lakosság, katonák élete, politika és nem utolsó sorban az emberi jellemek.
A sorozat következő kötete
![]() | Róma urai sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Williams: Augustus 95% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Hang a szélben 94% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 91% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Caesar trónja 90% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Conn Iggulden: Róma kapui 89% ·
Összehasonlítás - Aleksander Krawczuk: Néró ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő 87% ·
Összehasonlítás - Bodnár Dániel: Genesius, a színész ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Róma 86% ·
Összehasonlítás