Fűkoszorú ​I-II. (Róma urai 2.) 95% 63 csillagozás

Ahogy az írónő, úgy én is belelendültem a könyvbe. Megtaláltam ebben a kötetben azt a stílust, amit korábban hiányoltam. Elképesztő, hogy mennyire „életszerű” (furcsa kifejezés tudom) a kép, melyet kap az olvasó. Furcsa látni karaktereket fel-, és leépülni, néha furcsa a sok anakronizmus is, még akkor is, ha ennek célja van, az ábrázolás tökéletesítése. Ja, és sok periférián történt esemény új volt, ezekért az élményekért is köszönöm.Amennyire részletes a könyv, annyira nem tudok én az lenni, de nem is baj. Rögtön haladok is tovább, mert Caesar nem vár.

Nagyon informatív, akár történelem tanuláshoz is megfelelne. Eleinte nagyon zavart a sok többtagú név (annyira azért nem volt zavaró, mint a Trónok harcában). Most akkor ki kicsoda? Kinek a kije? De aztán csak kitisztult a kép. Kellő mértékben adagolja a történelmi tényeket, adatokat és a pletykákat. Mikor belefáradsz az egyikbe, ott a másik.
Hosszúnak hosszú, de végig leköt.

Könnyebben emészthető, mint az első kötet – hiszen ez már folytatás, nem kell mindent és mindenkit bemutatni. Most már inkább a történéseken van a hangsúly, abból pedig akad bőségesen. És sajnos, az események telnek, a szereplők öregszenek. Így aztán már nem igazán kedvelem Marius, egyáltalán nem Sullát, akit meg változatlanul, annak alig jut szerep – pedig nagyon szívesen olvastam a leveleit. (Könyvtár zárva – hogy lesz nekem harmadik kötetem?)

Ez a Sulla mekkora egyéniség!
(Majd a harmadik újraolvasáskor bővebben…)

A szerző Róma sorozatának talán legjobb darabja, hihetetlen milyen jó érzékkel teremti meg a kor hangulatát, szinte naprakésznek érzi magát az olvasó a korabeli politikai történésekből, én is teljesen a Fórum sodró világában éreztem magam az olvasás alatt. Minden soron érezni lehet, hogy McCullough rengeteg időt töltött a korabeli források tanulmányozásával, még a római jog világába is bepillantást enged. A központi figuráknak, Mariusnak és Sullának karaktere is elsőrendűen megformált, mindkettő a maga erényeivel és hibáival kerül bemutatásra, mellettük viszont a szövetséges háborúk és a polgárháború résztvevőinek, a szenátus jelesebb képviselőinek, illetve távoli országok uralkodóinak a személye jelenik meg plasztikusan.

A sorozatban ez az első könyv, ahol igazán kiütközik az írónő stílusa. Remekül adoptálja a regénybe a római korról szóló forrásokat, kellő szabadsággal bánva a történeti személyekkel és a motivációikkal, és mindezt olyan lendületesen, hogy öröm olvasni. Megjegyezném, hogy sok írónak gondja van a jól sikerült csatajelenetek megírásával, de McCullough könyveire ez nem vonatkozik, szinte hadvezérnek érezhetjük magunkat, miközben az ütközetekről olvasunk.
A Fűkoszorú tovább viszi az előző kötetekben megismert karaktereket, látjuk Marius személyiségét eltorzulni és szétcsúszni, és szinte szimpatikussá válik a vele küzdő Sulla, miközben feltűnik a későbbi főszereplő Julius Caesar is.

Nagyon jól le ábrázolja az ókori Rómát,ugyan akkor az emberi jellem vonásait is!!

A kis képzelőerővel megáldottak számára is magával ragadó folytatása a Róma első emberének. El lehet siratni Mariust és szívből lehet gyűlölni Sullát.

A „Róma első embere” után sokkal olvasmányosabb volt. Caesar, Sulla és Marius közti események, motivációk hátterének leírása remek. Ami nekem nem annyira tetszett, hogy nagyon zsúfolt volt a könyv rendkívül sok adattal, mind szereplők, mind a történések esetén, ami az olvashatóság rovására ment. Ha érdekel, ami a történelem könyvekből kimaradt, itt megtalálni. A városállam, a hadsereg működése, működtetése, a lakosság, katonák élete, politika és nem utolsó sorban az emberi jellemek.