Kr. e. 82-ben Róma élére furcsa figura került: parókás, kivénhedt ripacs, akit eleinte megmosolyognak az emberek. De a mosoly lassan az arcukra fagy. Sulla – hiszen róla van szó – példátlan módon számol le ellenségeivel: hirdetéseken (proscriptiókon) teszi közzé a gyanús személyek nevét, s aki a listára kerül, szabad préda: gyilkosa még busás jutalmat is kap. Százszám, ezerszám hullanak a fejek, a Bullai kincstárba dől az áldozatok pénze, tombol a gátlástalan erőszak, a kicsinyes bosszú. Az olvasó szemtanúja lesz két ígéretes ifjú fellépésének. Mindkettőben izzik a hatalom vágya. Mindkettő Fortuna kegyeltje vagyis a szerencse fia. Mindkettő kivételes tehetséggel és akaraterővel tör célja felé. Mindkettő Róma első embere, a világ ura akar lenni. Nevüket hamarosan megismeri a világtörténelem. Az egyik: Pompeius Magnus. A másik: Julius Caesar. Készülődnek. Colleen McCullough a római polgárháború évszázadáról írt hatalmas regényfolyamában eleven élettel tölti meg a történelem holt… (tovább)
Fortuna kegyeltjei I-II. (Róma urai 3.) 61 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1993
Kedvencelte 14
Most olvassa 4
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 18

Kiemelt értékelések


Túl sok újdonság nincs, de ha nincs hír az jó hír, szokták mondani. Színvonal, stílus marad, csak az emberek változnak, de ez az élet rendje. Sullának vége, és jön a következő, rögtön triumvirátus formájában. Körvonalazódik a jövőkép, csaták követik egymást, melyeket külön megjegyzésben csak azért említek, mert McCullough-nak olyan érzéke van a leíráshoz, hogy csak kapkodom a fejemet. Egy dolgot még megjegyeznék: orvosi latin tudás birtokában a Pollux és a Malleolus neveket kifejezetten viccesnek tartom (nem magyarázom meg, de az utóbbinak kis Pál utcai áthangzása van). Mehetek tovább, de már lassabban, mert a nyári szünetnek sajnos vége.


A Fűkoszorúval együtt a sorozat legjobb darabja,a római történelem iránt érdeklődőknek csak ajánlani lehet. Érezhető, hogy ebben a regényben már több volt a rendelkezésre álló történelmi forrás, illetve nagyon újszerűnek hatott a Spartacus féle rabszolga felkelés bemutatása, egyéni koncepciója volt ezzel kapcsolatban a szerzőnek.
A köztársaság korának a végén járunk, olyan becsvágyó és tehetséges hadvezérek, politikusok feszítik szét annak kereteit mint Sulla, Pompeius vagy Caesar. Minden fontosabb esemény helyszínen jelen lehet az olvasó, a kor társadalmi, politikai, gazdasági viszonyaival is megismertet a szerző. Lebilincselően izgalmas, nem véletlen, hogy az egész sorozatot újra olvastam az elejéről, mikor a legutolsó kötet megjelent.


A sorozatban talán az első igazán klasszikus darab. Élvezetes olvasni, ahogy a különféle embereket magasra emeli, majd ledobja a sors, és e tekintetben a címadás is találó. Nemcsak Caesar és Pompeius mutatkozik be, hanem még számos kisebb figura is tiszteletét teszi a regényben, amely egyszerre magával ragadóan lendületes, és követi a római történetírók kronologikus nézőpontját.


Ez az egyik kedvenc történelmi sorozatom. Ez a 3. része (minden rész két komoly kötet ráadásul), én ezzel kezdtem, de kiderült, hogy ez telitalálat volt. Az első két részben, (melyet utóbb természetesen pótoltam), a szűkösebb történelmi források, még hátráltatták az írónőt, a fikció is akadozott, azok is teljesen élvezhető művek, de teljes pompájában ebben a részben bontakozik ki, ez a fantasztikus vállalkozás.
Sokat olvashatunk a köztársaság végének Rómájáról, ez egy örökzöld klasszikus terület, de számomra messze kiemelkedik ezen művek közül ez a sorozat. A történelmi hitelesség irodalomban eddig nem ismert szintje, a hihetetlen és konzekvens részlet gazdagság, ahogy minden egyes szereplőt a tények és az eredmények alapján valós személyiséggé gyúr a szerző, így a történések logikája, belső dinamizmusa, sőt sajátos értelmezése is feltárul, és a fikció is hihetővé válik így –, mindez lenyűgöző élmény. Hab a tortán a szerző saját kezű (!) térképei, portréi, a bőséges függelékek. A történelem e korszaka iránt kicsit is érdeklődőknek kötelező.
A következő két résszel (azaz további négy kötettel) – Caesar asszonyai és Caesar
háborúi – egy eleddig megközelíthetetlen magaslatra ér a sorozat a történelmi regények sorában. A sorozat vége az Októberi ló és a ráadás Antonius és Kleopátra már ismét kevésbé tökéletesek.
(99%)
Népszerű idézetek




A római nemes számára az auctoritas a politikai befolyás fokát jelölte; ezen múlt, hogy meg tudja-e fordítani a közhangulatot, érvényesítheti-e a maga álláspontját az állami testületekben, a senatustól a papságon át a kincstárig. A dignitas azonban megfoghatatlan volt; a római nemes legbonyolultabb tulajdonsága. Személyhez kötött, mindenestül a magánemberi létezéshez tartozó; s egyszersmind mégis átsugárzott a közéleti tevékenység minden területére. Alig lehetett meghatározni; hiszen éppen ezért találtak ki külön szót a jelölésére. Talán az egyes ember személyes súlyából ered? A dicsőségből, mely körüllengi? A fogalom mindenesetre párlata volt az egyes ember magánemberi és vezetői mivoltának, kifejezte, mennyit ér a büszkesége, a tisztessége, az adott szava, az esze, a tehetsége, a magatartása, a tudása, az elismertsége – egész emberi valója… A dignitas túlélte hordozóját, sőt az egyes ember csakis általa diadalmaskodhatott a halálon. Valóban – ez talán a legtalálóbb meghatározás. A dignitas az ember győzelme anyagi létezésének kihunyta fölött.
140. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Róma urai sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Williams: Augustus 95% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Hang a szélben 94% ·
Összehasonlítás - Robert Graves: Én, Claudius 93% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 91% ·
Összehasonlítás - Antoinette May: Pilátus felesége 94% ·
Összehasonlítás - Ben Kane: Út Rómába 94% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Caesar trónja 90% ·
Összehasonlítás - Révay József: Aranygyűrű 89% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Rómában történt valami 89% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Birodalom 89% ·
Összehasonlítás