Fortuna ​kegyeltjei I-II. (Róma urai 3.) 94% 61 csillagozás

Túl sok újdonság nincs, de ha nincs hír az jó hír, szokták mondani. Színvonal, stílus marad, csak az emberek változnak, de ez az élet rendje. Sullának vége, és jön a következő, rögtön triumvirátus formájában. Körvonalazódik a jövőkép, csaták követik egymást, melyeket külön megjegyzésben csak azért említek, mert McCullough-nak olyan érzéke van a leíráshoz, hogy csak kapkodom a fejemet. Egy dolgot még megjegyeznék: orvosi latin tudás birtokában a Pollux és a Malleolus neveket kifejezetten viccesnek tartom (nem magyarázom meg, de az utóbbinak kis Pál utcai áthangzása van). Mehetek tovább, de már lassabban, mert a nyári szünetnek sajnos vége.

A történelmi alakokra úgy nézünk, mint akik piedesztálon állnak, ott, valahol messze a magasban. De ebben a sorozatban itt jön szemben velem az utcán, a szomszédban lakik, találkozom velük a piacon, a strandon, szóba állunk, beszélgetünk, olykor nevetünk, veszekszünk.

Én Pompeiusszal szemben mindig is Caesar-párti voltam. Nem annyira magnus az a Magnus.

A Fűkoszorúval együtt a sorozat legjobb darabja,a római történelem iránt érdeklődőknek csak ajánlani lehet. Érezhető, hogy ebben a regényben már több volt a rendelkezésre álló történelmi forrás, illetve nagyon újszerűnek hatott a Spartacus féle rabszolga felkelés bemutatása, egyéni koncepciója volt ezzel kapcsolatban a szerzőnek.
A köztársaság korának a végén járunk, olyan becsvágyó és tehetséges hadvezérek, politikusok feszítik szét annak kereteit mint Sulla, Pompeius vagy Caesar. Minden fontosabb esemény helyszínen jelen lehet az olvasó, a kor társadalmi, politikai, gazdasági viszonyaival is megismertet a szerző. Lebilincselően izgalmas, nem véletlen, hogy az egész sorozatot újra olvastam az elejéről, mikor a legutolsó kötet megjelent.

A sorozatban talán az első igazán klasszikus darab. Élvezetes olvasni, ahogy a különféle embereket magasra emeli, majd ledobja a sors, és e tekintetben a címadás is találó. Nemcsak Caesar és Pompeius mutatkozik be, hanem még számos kisebb figura is tiszteletét teszi a regényben, amely egyszerre magával ragadóan lendületes, és követi a római történetírók kronologikus nézőpontját.

Ez az egyik kedvenc történelmi sorozatom. Ez a 3. része (minden rész két komoly kötet ráadásul), én ezzel kezdtem, de kiderült, hogy ez telitalálat volt. Az első két részben, (melyet utóbb természetesen pótoltam), a szűkösebb történelmi források, még hátráltatták az írónőt, a fikció is akadozott, azok is teljesen élvezhető művek, de teljes pompájában ebben a részben bontakozik ki, ez a fantasztikus vállalkozás.

Sokat olvashatunk a köztársaság végének Rómájáról, ez egy örökzöld klasszikus terület, de számomra messze kiemelkedik ezen művek közül ez a sorozat. A történelmi hitelesség irodalomban eddig nem ismert szintje, a hihetetlen és konzekvens részlet gazdagság, ahogy minden egyes szereplőt a tények és az eredmények alapján valós személyiséggé gyúr a szerző, így a történések logikája, belső dinamizmusa, sőt sajátos értelmezése is feltárul, és a fikció is hihetővé válik így –, mindez lenyűgöző élmény. Hab a tortán a szerző saját kezű (!) térképei, portréi, a bőséges függelékek. A történelem e korszaka iránt kicsit is érdeklődőknek kötelező.

A következő két résszel (azaz további négy kötettel) – Caesar asszonyai és Caesar
háborúi – egy eleddig megközelíthetetlen magaslatra ér a sorozat a történelmi regények sorában. A sorozat vége az Októberi ló és a ráadás Antonius és Kleopátra már ismét kevésbé tökéletesek.

(99%)

Egyik kedvencem a Róma-sorozatból!

Sok mindenben világosságot gyújtott a történelmi tudásomban.Érdekesek a rokoni szálak ….

Ez is csak egy kötelező történelmi olvasókönyv. Világosságot gyújt a fejekben, és a történelem csak ismétli önmagát.