Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az októberi ló I-II. (Róma urai 6.) 41 csillagozás
Október idusán minden évben kocsiversenyt rendeztek Rómában. A győztes lovat az oltáron feláldozták, s levágott fejéért a város lakói megvívtak – brutális szertartással idézve a daliás időket. Ezzel a történettel kezdi Colleen McCullough a Róma-regényfolyam hatodik, utolsó kötetét – a daliás és brutális idők megidézésére. A polgárháborúkban megroppant állam végveszélybe került, megmentője a Birodalom ura: Julius Caesar. A polgárháborúkban megroppant állam végveszélybe került, pusztítója a birodalom ura: Julius Caesar. A római polgárok egyik fele az első állítással ért egyet, a másik a másodikkal. Elkerülhetetlen a végső leszámolás. A nagy ember halott, gyilkosai sorra halnak, s Philippinél maga a római köztársaság is kiszenved. Ami utána jön, az már egy másik (nem kevésbé fényes) történet, és – legalábbis ez idő szerint – nem kívánkozik Colleen McCullogh tollára. Őt ugyanis a köztársaság haláltusája érdekli: a gyilkos viták, a véres csaták, a világraszóló szerelmek (Caesar és… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2002
Kedvencelte 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Qedrák P>!
A lenyugvó napnak is van ereje, valahogy ez a népi bölcsesség jutott eszembe, amikor nekiláttam elolvasni a sorozat hatodik, egy ideig záró darabját. Kicsit más lett, mint a megelőző írások, több okból. Egyrészt az írónő, akár tagadja, akár nem, fülig beleszeretett a maga által teremtett Caesarba, aki úgy viselkedik a regény elején, mint egy robot, aki tisztában van azzal, hogy hamarosan le fogják selejtezni. Ijesztően elfogynak körülötte az emberek, különösen a potens ellenfelek, a végső hadjáratai pedig egyszerűen nélkülözik azt a gördülékeny leírást, amit annyira szerettem McCulloughtól.
Amikor pedig mégis el kell engednie a főhőst, visszatér egy kicsit a régi stílus, a hihetetlen gyorsasággal (és éppen ezért néhol kissé sietősen) összetákolt Octavianus karakter útja a hatalomhoz számomra visszaidézte a Fortuna kegyeltjeiben megszokott stílust, ahol több hatalomleső szerencsevadász is pályázott Rómára, hogy egy emelkedjen ki közülük. Brutus fejezetei pedig félig-meddig még humorosak is, és intő példát szolgáltatnak arra, hogy a zsarnokölők valójában ugyanúgy lerabolják a keleti provinciákat, mint maga a „zsarnok”.
Amikor először olvastam, ez volt az utolsó, ami megjelent a sorozatból, és hangosan káromkodtam, mert ez a könyv egyszerűen nem lezárásra lett kitalálva. Attól tartottam, hogy az utolsó mondatokkal nemcsak egy fej, hanem az egész Róma-sorozat elsüllyed, de szerencsére nem lett így.
Tüske>!
4 hozzászólás
Sajnálom hogy véget ért a regényfolyam. Végig olvasva rá jöttem,2000 év alatt semmit sem változott a politika….mindig a hatalmon lévők tömik a zsebeiket….az igazságot pedig úgy is lehet csavarni ,hogy megfelelő legyen.
bokrichard>!
Ez a könyv,. illetve maga a sorozat is teljes egészében egy igazi minta arra, hogyan is lehetne interpretálni a nehezen emészthető római történelmet. Remekül megírt, lenyűgözően pörgős olvasmány, ami még hű is ahhoz, ami történt az ókorban. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik, és még inkább, akik nem szeretik a történelmet, mert ezután biztos megváltozik a véleményük!
A sorozat következő kötete
 | Róma urai sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Williams: Augustus 94% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Hang a szélben 95% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 91% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Caesar trónja 90% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Conn Iggulden: Róma kapui 88% ·
Összehasonlítás - Aleksander Krawczuk: Néró ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő 87% ·
Összehasonlítás - Bodnár Dániel: Genesius, a színész ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: Róma 86% ·
Összehasonlítás