Antonius ​és Kleopátra (Róma urai 7.) 30 csillagozás

Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra

Hat ​kötetre tervezte Róma-sagáját, legutóbb Az októberi ló-ban el is búcsúzott az olvasótól, szerencsére azonban nem tartotta meg ígéretét: a szerzőnőt akkora szenvedély hajthatta, mint nagyszabású hőseit. Bevégezni a küldetést: mindaddig mesélni, amíg tart a polgárháború Rómában.

A gigászok philippi csatája után, ahol a legutóbbi – akkor még úgy hittük: utolsó – kötetben elhagytuk a történetet, végképp úgy fest, hogy Róma ura immár a ravasz és elszánt, nő- és országhódításban, ivászatban és barátságban verhetetlen hős: Marcus Antonius. Csak épp megjelenik egy fura figura, egy Octavianus nevű tizennyolc éves kis senki, és Julius Caesar végrendeletét lobogtatva követeli jussát: a hatalmat. Antonius erőt és muníciót gyűjteni Egyiptomba vonul, ahol már tárt karokkal várja a korábbi kötetekből is jól ismert Kleopátra királynő. Mindkettejük végzete lesz az elsöprő szerelem álarcát öltő, rosszul felmért érdek: a kezdetben lebecsült ellenfél jeges ésszel tör a végső leszámolásra.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Európa, Budapest, 2011
760 oldal · ISBN: 9630791854 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2009
748 oldal · ISBN: 9789630788441 · Fordította: Szántó Judit

Kedvencelte 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Margarita
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra

Ebben a könyvben ér végére a szerző a római köztársaság történetének. Azzal fejeződik be, hogy Octavianus burkoltan ugyan, de már élet és halál ura Rómában és a provinciákban.
Aki elolvassa, mire számítson? Roppant érdekes, amennyire meg tudom ítélni, történelemhű is, már amennyire a regényvilág ezt engedi. Nagyformátumú, ugyanakkor esendő, emberi hősöket mutat be. Egy rendhagyó szerelem történetét, Octavianus pontról-pontra tudatosan megtervezett, olykor kegyetlen és gátlástalanul bejárt útját a hatalomhoz.
Róma, Egyiptom, Kelet, (polgár)háború(k), házasságok és válások, és mindenekelőtt a Szenátus és a Római Nép – intrikák, sötét titkok, mesteri manipulációk. Egyiknek (Octavianusnak) sikerül, a másiknak (Kleopátrának) nem… A hősök ugyanolyanok benne, mint a ma embere.
Jó könyv, akarom mondani nekem nagyon tetszett.

>!
Qedrák P
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra

Első olvasáskor félve vettem kézbe a könyvet, hiszen tudtam, hogy ez az utolsó darabja a nagyszerű Róma-sorozatnak, és azt is tudtam, hogy eredetileg nem ezzel a darabbal akarta a szerző lezárni, hanem az Októberi lóval, ami viszont minden volt, csak rendes befejezés nem.
Az érzéseim vegyesek, valahogy az a benyomásom, hogy már nem ez a projekt volt Colleen McCullough szíve csücske, az elbeszélésmódja egy kicsit ugyanúgy kilóg a sorból, mint a sorozat legelső darabjáé. A könyv elején pedig van egy olyan fordítási hiba is (Heródes bemutatkozik, és azt mondja, hogy ő keresztény… Mindezt Jézus születése előtt több mint három évtizeddel, és ez nem az egyetlen valószínű félrefordítás), ami miatt majdnem lefordultam a székről.
Maga a történet inkább érdekes, mint megkapó. Két olyan ember románcáról szól, akik igazából semmit nem éreznek egymás iránt, pusztán a hatalom hozza őket össze, és az egyetlen kérdése a regénynek az, hogy fejlődhet-e érzelem egy ilyen kapcsolatból. A válasza az, hogy igen, de addigra már Antoniusnak és Kleopátrának is késő. Octavianust pedig sokkal sötétebb színekkel festi meg, néhol belekeverve a leendő Augustus családjának később oly jól ismert törésvonalait.
Olykor felvillan még a régi elbeszélési stílus is a műben, amit pedig nagyon szerettem az egész sorozatban. Egy-egy hadjárat elbeszélése még mindig visszahozza ezt a régi érzést, még itt is, pedig a háborús események kevesebb reflektorfényt kapnak. Minden fenntartásom ellenére szerintem remek lezárása lett a sorozatnak, és nem bánom, hogy elolvastam.

>!
Lily_Sz
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra

Ezzel végére értem immár a „Róma-regényfolyamnak”. Őszintén mondom: hiányozni fog, és félek, nem is igen találok majd olyan, e kort megjelenítő történelmi regényt, ami ennyire be tud épülni a „hétköznapjaimba”, mert ezzel bizony így voltam: életem része lett…
Hogy jó, az nem kérdés. Miért, ez már nehezebben megfogalmazható. Mert közel tudja hozni az ókori Rómát? Igen. Mert a szerző, amellett, hogy – regényről lévén szó – élt írói szabadságával, mégis abszolút korhűnek érezhető? Igen.
Alapmű. Érezni azt a rengeteg kutatómunkát, amit a szerző bizony nem spórolt meg, hogy a történelmi hűségnek megfelelően keltse életre RÓMA-t, és az eredmény egy végtelenül olvasmányos sorozat lett, mely a lehető legközelebb hozza a múltat és annak szereplőit. Több előttem szóló után csak ismételni tudom: mindenkinek melegen ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a téma iránt.
Összességében vált kedvenccé.

>!
bokrichard
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra

A sorozat utolsó két kötete került elém először, de semmit nem von le az érthetőségéből, az egész sorozat átláthatóságából. Hálás vagyok a véletlennek, hogy a Tövismadarak után ezt az oldalát is megismerhettem az írónőnek. Elképesztő izgalmak, meglepő, váratlan fordulatok- mint maga a történelem!

>!
latinta SP
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra

Ez volt az utolsó a nagy Róma-sorozatban. Elfogult vagyok, mert szeretem a témát, így nem is adhatok rosszabb minősítést…

>!
xeral
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra

Nem értettem soha, hogy ennek e regény folyamnak miért csak ezt és az ezelőtti részét lehet megvenni. Nos az első két rész meglehetősen vontatott és több benne a név, mint cselekmény. Ezt le sem lehetett tenni. Gondolom nem csak engem érdekel a történelem ezen része, nagyon olvasmányos, remek könyv.


Népszerű idézetek

>!
Margarita

– Nos, akkor ki volna az?
Octavianus mély levegőt vett, majd diadalmasan vágta ki:
– Atticus lánya! Tökéletes megoldás, hidd el, Agrippa! Nem senatorlány, habár elismerem, hogy ez csak azért van így, mert a tatá-ja senatorhoz méltatlanul keresi a pénzét. Vérrokona a Caecilius Metellusoknak, tehát elég előkelő is. És nem utolsó sorban Róma egyik legnagyobb vagyonának várományosa!
– De túl fiatal. Tudod egyáltalán, milyen a külseje?
– Tizenhét éves, mindjárt tizennyolc, és igenis találkoztam már vele. Nem annyira szép, inkább csinos, pompás idomai vannak, és kivételesen művelt – amint az egy Atticus lányától el is várható.
Olvasós fajta vagy vásárlós?
Olvasós!
A sziklából kimetszett arc megenyhült.
– Ez legalább a javára szól. Szőke vagy barna?
– A kettő között.
– Hááát…

445. oldal

>!
Margarita

A levelet korábban többször is elolvasta, és megjelölte azokat a passzusokat, amelyeket a Háznak [a Szenátusnak] feltétlenül hallania kell. Így aztán a lényegtelen vagy önismétlő részeket (az utóbbiakban sajnos nem volt hiány) egyhangú duruzsolással adta elő, a fontos szakaszokat azonban olyan mennydörgő hangon vezette be, hogy a Ház tagjai ijedten felrezzentek; és így is olvasta végig őket, a maga jól ismert hangerejével. Azután ismét visszatért a motyogáshoz, és a senatorok is elbóbiskolhattak.
Ezért a technikáért mind Antonius, mind Octavianus emberei pártkülönbség nélkül oly hálásak voltak, hogy Ahenobarbus ezen a napon számos barátot szerzett.

539. oldal

>!
Margarita

…a város előkelő köreiben már nyílt titok volt, hogy Agrippa házassága körül bajok vannak. Legrégebbi barátjának sötét arckifejezése láttán Octavianus vigasztaló szavakon törte a fejét, de semmi sem jutott eszébe…
Közben pedig az járt a fejében, hogy az olvasós fajta nők éppúgy megbolondulhatnak, mint a vásárlós fajták.

447. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: Caesar trónja
Manda Scott: A sas látomása
John Williams: Augustus
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Spiró György: Fogság
Michelle Moran: Kleopátra lánya
Révay József: A költő és a császár
Mika Waltari: Az ország titka
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Stephanie Dray – Ben Kane – E. Knight – Sophie Perinot – Kate Quinn – Vicky Alvear Shecter: A tűz napja