„-Egy okos nő a rendelkezésére álló összes eszközt fölhasználja, hogy megszerezze, amire vágyik.”
És bár igaznak gondolom a fenti idézetet, a hősnőnkről sok mindent el lehet mondani, de, hogy esze legyen, azt sajnos nem.
Nem akartam a negatívumokkal kezdeni az értékelésemet, de úgy látszik ez a belső késztetés erősebb, mint hittem.
Kelsey, sajnos az előző kötetekben sem tudtalak megszeretni, még az elején talán kicsit kedveltelek, próbáltalak megérteni, de miután játszottad a megközelíthetetlen, majd minden hímet hülyére vettél, mert bocs én azt elhiszem szerelem lobbant szívedben a két herceg iránt. De ha nincsenek benne a poliamória világában, akkor ne erőltetnéd, és választhattál volna már előbb is.
Sokszor siránkoztál, túl értékeltetted magad és bár tudtál lendíteni a történeten, vajmi keveset értél a szememben.
Számomra emészthetetlen volt a kínlódásod, meg maga a kín számomra, hogy még a gonosz is veled incselkedik….de ízlések és pofonok.
Ren: Mit mondhatnék nem te vagy a kedvencem, de rendkívül színes karakter vagy. Sokkal többet vártam tőled helyzetekben, de azt értékelem ahogyan láttad a világot és próbáltál a nyomás ellenére megfelelően cselekedni.
Kishan: Igen te vagy a kedvenc, mindig is te voltál. Hatalmas karakter fejlődést mutattál a kötetről kötetre. Nem elég a rossz fiús bájad, sosem voltál „tökéletes”, csak annyira próbáltad elfogadtatni magadat, és sajnos szerettél egy leánykát, aki nem érdemelte meg.
Amiket tettél, az áldozat amit hoztál nagyon szíven ütött. Nekem mondhat bárki bármit, kell az a plusz kötet, tudni szeretném mi történt veled. Mert a végén van egy kis „apróság”, de tulajdonképpen, aki mélyebben érez irántad, aki téged jobban kedvel, annak nem lehet elég ennyi.
Lokesh: És bármily hihetetlen, a karakteredet imádtam még Kishan mellett. Nem tagadom vonz a sötétség, a gonosz lélek megértése. Mert vallom semmi nem csak gonosz és semmi nem csak jó. Nagyon szépen kidolgozott karakter vagy, imádtam az önzésedet, a ridegségedet, de azt a mély vágyat is, amit úgy kergettél ezen hosszú időn át.
Pontosan értettem, hogyan kerültél ebbe a helyzetbe és bár az idő nem neked kedvezett, nyomott hagytál bennem és a több szereplőben is.
A többiek védelmezőktől, az istenekig érdekesek voltak. Ki önfeláldozó, ki önző, ki bár segített, de megkérte az árát, kellett a történet színességéhez.
A világkép csodálatos, annyira szépen kidolgozott, tele színekkel és mélységekkel, imádtam benne lenni és mikor vége lett nem akartam felébredni.
Pörögtek az események, bár voltak felesleges érzelmi drámák, nem éreztem, hogy most félre akarom tenni vagy unom majd folytatom később.
Minden nap olvastam egy kicsit belőle, de mivel kincsként őrzöm ezt a sorozatot, ezért oda figyeltem csak lassan haladjak, adjak időt magamnak kiélvezni minden sorát.
Csak remélni merem, hogy kiadják az utolsó kötetét is a sorozatnak, hogy teljes legyen mind a polcomon, mind az olvasásom.
Bár elolvashatnám angolul, de kivárom és türelmes leszek (egy darabig biztosan).
Csodálatos világ, egy nagyon jó történettel párosítva. Szem nem marad szárazon, de mosolygásra is van lehetőség. Kell ennél több? Nekem e sorozatnál nem. Kedvenc!♥