Verity 92% 656 csillagozás

Ismét egy magával ragadó CoHo könyv érdekes szereplőkkel, háttértörténekkel és olyan apróságokkal, amik miatt teljesen beszippant a történet. Azonban végig azt éreztem, hogy ez thrillernek gyenge, hiányzott a feszültség és a borzongás, amit a műfaj megkövetelne. Voltak benne persze megbotránkoztató jelenetek, amibe belegondolni is rossz volt, de ennyi. Egyértelműen Verity karakterén volt a hangsúly, ami nem is lenne baj, csak egy picit úgy éreztem emiatt, hogy Jeremy és Lowen túlságosan háttérbe kerültek, és nem lettek igazán kidolgozva.
Ugyanakkor az is bökte a csőrömet olvasás közben, hogy ilyen alapötlettel már nagyon sokszor találkoztam, mint filmek, mint könyvek terén.
De mindezeken sikerült javítania CoHo stílusának, így végül egy erős 4 csillagra tudtam a végén értékelni. Nem ez a legjobb alkotása, de mindenképp megéri elolvasni.

10% történet, 90% szex. Két csillag a nyilvánvaló tehetségért, de ez…nem más, mint egy borzasztóan rosszul megírt, erotikus könyv. Egyszerűen van úgy, hogy az embernek nincs kedve válogatni mi is zsibbasztaná az agyát, hát a kezébe akadó első könyvet bedobja az „olvasóba”, reménykedve, hogy egy gyöngyszemet lel majd, hiszen ennyi olvasó nem tévedhet. Ezért egyértelmű velem van a baj, mert már az első fejezetek után kapartam magam, később idegösszeomlást kaptam, de „ha már elkezdtük, akkor olvassuk végig”. Bár ne tettem volna. spoiler Abszurd. Oldalakon keresztül sorolhatnám, hogy milyen alapvető hibák vannak ebben a történetben, de úgy érzem felesleges. Aki szereti a könyvet, az szereti, de én és Hoover itt és most elválunk.

Azt a ku#va! Kedvenc! Colleen a legjobb írónő a világon! Nem lep meg, hogy minden könyve isteni, csak akárhányszor épp befejezek egyet, elragad ez az eufórikus utóhatás. Ennél a könyvnél pedig még inkább teljesen paff vagyok. Kevés pszicho-thrillert olvasok, pedig imádom ezt a műfajt is. Annyira izgalmas, annyira feszültségkeltő, annyira beteg volt ez a történet. Minden perce kész élvezet. Már a legelejétől ment nálam mindenféle elmélet gyártás, ilyen befejezésre mégse számítottam. Tényleg teljes elmebaj az egész.
Verity, Lowen és Jeremy szuper karakterek. Remélem Colleen még fog írni ebben a műfajban többször is. Zseniális!

Majdnem minden új CoHo könyvnél úgy gondolom, hogy az éppen aktuális könyv élete munkája, de most a Verity-nél ezt biztosan állítom. Az eddigi könyveit is nagyon szerettem, de ettől eldobtam a maradék eszem, ami megmaradt a történet végére. Ez egyszerre volt hátborzongató, tragikus és zseniális. Az elejétől kezdve végig izgultam az egész történetet, mert egy jó thrillerhez híven, itt semmi sem az, aminek látszik.
Colleen ezzel a könyvével végleg bebizonyította, hogy nem csak sokoldalú tehetség, de egy picit őrült is. Sokszor úgy éreztem, jó ötlet volt Tarryn Fisher-rel közösen dolgozni, mert szerintem sok mindent tőle tanulhatott.

Ó, T E, J Ó É G!
Ez a könyv valami fantasztikus. Az elejétől a végéig minden sorát élveztem, és egy percre sem lankadt a figyelmem olvasás közben. Rejtélyes volt és borzongató, tele titkokkal. Nem tudhatod mi lesz a cselekmény kimenetele, mert valami csavar mindig volt benne. Némely fejezet olvasásánál borsódzott a hátam és a frász kerülgetett.
A vége pedig… egyszerűen.. fenomenális. Nagyon tetszett, hogy az írónó a képzeletünkre bízza a befejezést. spoiler
Picit talán sok volt benne az erotikus rész, de nem zavart kimondottan.
A történet inkább Verity körül forog, így az ő karaktere kap nagyobb hangsúlyt. Lowen és Jeremy párosát is imádtam.
CoHo zseniális ebben a műfajban is. :)
Mindenképp újabb kedvencem lett. ❣️

Ez volt az első Kristály pöttyös könyvem, hiszen nem igazán vagyok oda a pszicho-thrillerekért, de erre a kötetre már nagyon kíváncsi voltam, mert csupa-csupa jót hallottam/olvastam róla.
A történet egyébként egyszerre romantikus, erotikus sztori, amiben vannak thriller elemek, de szerintem nem ezeken volt a hangsúly, ami egy cseppet sem zavart.
Inkább valamiféle csavaros lélektani kriminek mondanám, amit átsző a sok titok, hazugság, képmutatás, gyűlölet és persze a tiltott romantika.
Ez a könyv – a könyvben megoldás roppant módon tetszett. Először azt hittem, hogy majd követhetetlen lesz, esetleg zavaró, de nem volt az, hiszen egy önéletrajzi műről van szó benne, ami tulajdonképpen visszaemlékezésekként hat.
A Lowen és a Jeremy között működő kémia elképesztő volt. Imádom a tiltott románcokat. Ők mindketten megtört lelkek, akik igyekeznek észrevétlenek maradni és egyszerűen csak túlélni a mindennapokban. Kedveltem őket, mert csetlő-botló személyiségük és a múltban történt rossz dolgok csak még jobban összekovácsolták őket.
Aztán persze ott van maga Verity, akiről még most sem tudom pontosan, hogy mit is gondoljak?! A nyomasztó jelenléte, a balesetéből adódó némasága és látszólagos tehetetlensége csak még inkább elképesztővé tette őt, akárcsak az önéletrajzi írása, amiben egy elborult, féltékeny és szeszélyes, veszélyesen követelőző nőt ismerhettünk meg, aki egyszerűen kiszámíthatatlan volt és talán még most is az…
Nekem azért tetszett annyira, mert az alaptörténet, vagyis a mindig ott kísértő feleség jelenléte, a múltbéli tragédiák, valamint maga a Crawford birtok, az egyik legnagyobb kedvencemhez a Manderley-ház asszonyához tette hasonlóvá, közben pedig volt egy Gillian Flynn féle Holtodiglan beütése is.
A vége totálisan letaglózott, mert nem igazán szeretem az olyan könyveket, ahol nekünk, az olvasóknak kell eldöntenünk, hogy mi is történt valójában, de ide valahogy teljesen passzolt és igazságosnak éreztem.
Vajon mi történt valójában? Tényleg nem tudom. Nagyon elgondolkodtató. Mindvégig annyi gyanús jel van Verity bűnösségére, mégis felmerül az emberben, hogy mi van ha nem volt ennyire gonosz?
Ám aztán ott van az is, hogy komolyan ilyen fatális véletlenen, ilyen hihetetlenül abszurd félreértésen csúszott volna el egy család élete? Áhhhhhh. Őrület.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/08/konyvkritik…

Ez aztán nem volt semmi. Nem az a romantikus könyv, amit már megszokhattunk Colleen-tól. Ez valami más. Ez pszicho-thriller. És valami fantasztikus ebben a műfajban is. Ezt a könyvet olvasni kell!
Ami a legjobban jellemezné a könyvet: izgalmas, megdöbbentő, sötét, borzalmas, nyomasztó, megrázó, boldog, reménykedő. Ez így mind egyszerre. Az első laptól az utolsóig egy nem túl könnyed, igencsak mély és sötét könyv. Letehetetlen. Jól felépített történet, minden sorát faltam. A vége pedig… szerintem pont ehhez a könyvhöz méltó.
Nem könnyű olvasmány, de annál értékesebb!
Remélem lesznek még hasonlóan izgalmas könyvei az írónőnek!

Ui.: egyes részek felkavaróak lehetnek gyengébb idegzetűeknek!

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert Hoover stílusa bár nagyon ingadozó, de mégis nagyon szeretem úgy általában a könyveit, a kristálypöttyös könyveket pedig még jobban imádom, hiszen thrillerek, kicsit erősebb témákról. Így azt gondoltam, ez a könyv is legalább egy jó olvasmány lesz.
A történet Lowenről szól, aki író, és aki hirtelen kap egy sorozat folytatására ajánlatot: mivel az író nem képes tovább folytatni a regényét, így Lowené lehet a lehetőség, a pénz és az elismerés is. A kutatómunka miatt viszont elmegy Verity házába, hogy ott próbálja a szerző gondolatait megérteni, jegyzetei alapján felgöngyölíteni, mi is történet és Verity mit is akart a folytatásokban írni. Közben viszont talál egy kéziratot, mely Verity életrajzának tűnik…
Ami az elején zavaró volt, hogy író-ügynök dolog. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Hoover kifogyott volna az ötletekből, és mint előtte sokan, úgy gondolta, hogy akkor most ír az írásról, mert határidő van, és valamiből neki is meg kell élni. Ez igazából nem lett volna annyira rossz szerintem, de két írótípust próbált leképezni, és ebből az introvertált írókép számomra totálisan hiteltelen lett.
Lowen karaktere (ami az írásról szól) számomra azért nem volt hiteles, mert bár mindegyik kis jellem"kocka" ami felépíti őt, megtalálható más introvertált személyiségekben, de valahogy így együtt olyan volt, mintha a kutyát, a macskát, a polipot, meg egy páfrányt kötött volna össze: egyszerűen nem illettek össze a dolgok számomra. Nem csak azért, mert én is introvertált vagyok, és feljöttek olyan dolgok, amiket én nem csináltam volna, hanem úgy éreztem, hogy a szerző még nem találkozott hús-vér introvertált emberrel (vagy egyszerűen nem tudja leképezni a gondolkozását). Néha csak néztem, hogy miért gondolja/csinálja ezt Lowen, mert számomra nem volt egységes, harmonikus az ő jellemrajza az írással kapcsolatban.
Ami ettől függetlenül tetszett, hogy érdekes kérdésekkel találkozunk az írással kapcsolatban. Nyilván már az is, hogy Lowen hogyan viszonyul az íráshoz, vagy hogy milyen írással kapcsolatos dolgokat hoz fel, ezeken jókat derültem, de az is érdekes volt, ahogyan a visszajelzést megmutatta írói szemszögből. Hogy minél sikeresebb a könyved, minél több embert elér, annál több gyűlölködő, negatív komment, annál nehezebb koordinálni az egész terjesztés folyamatát. Kicsit ez görbe tükröt is mutatott az elvakult rajongók számára.
Ahogy Lowen beköltözik Verity házába, úgy éreztem, hogy ez egy A Manderley-ház asszonya retelling: ott az előző asszony „szelleme” mindenki vele foglalkozik, róla mesél, róla szól valójában a történet, miközben Lowen próbálja átvenni Verity helyét spoiler. Érdekes volt ez a vonal, hiszen itt valójában a hiány az, ami nyomaszt: hogy nem tudsz semmit róla, nem tudod, te a saját szemeddel nem láttad mi történt, mielőtt idejöttél. Ezt fokozza azzal, hogy félemeletesebbnél félelmetesebb dolgokat dobál be a szerző a könyvbe, így pont hangulatos, ahogy gyakorlatilag a semmitől lesz paranoiás Lowen.
Amikor előkerül a kézirat, és azt kezdjük el olvasni, számomra olyan volt, mintha elvesztettük volna a valódi fókuszt: bevallom, nekem Jeremy sehogy se volt szimpatikus, és a kézirat még jobban azt erőlteti belénk, hogy Verity-re figyeljünk, és ne Jeremy-re. Az olvasó, meg mert nincs sok választása, Verity-re figyel. Ha elengedi magát az olvasó, nagyon hangulatos az egész könyv, de bennem folyamatosan ott motoszkált Jeremy is.
Nekem a vége ezért is kicsit furcsa, erről majd kiírok egy fanteóriát is, mert a vége valahogy sehogy se áll össze. Márpedig Hoover nem rossz író, vagy ebben az értelmében semmiképpen sem, szóval ezzel is ki akar fejezni valamit…
Nekem alapvetően tetszett a könyv, de be kell vallanom, elég gyorsan olvastam. Könnyen olvasható, mint más Hoover könyv, és nagyon gyors, könnyed az egész. Ami nekem nem tetszett (ami nagyon, nagyon nem), az az, hogy rengeteg volt benne a szexjelenet. Egyes helyeken érthető is volt, máshol viszont a kevesebb több lett volna számomra. Így se volt rossz, csak kicsit túl volt tolva szerintem spoiler
Nagyon hangulatos könyv, és nekem eléggé bejött. Hétvégi könnyed olvasmánynak szerintem mindenképpen jó, de ne várjon senki tőle megváltást. Egyszerű, de hangulatos.

CoHo bebizonyította, hogy ebben a műfajban is megállja a helyét, így léptetve ki engem a komfortzónámból. Nem szoktam thrillereket olvasni, így nem félek bevallani, hogy – mivel ismét éjszaka olvastam a nagyját – kevésbé rémülten, de még így is körbenéztem párszor, megbizonyosodva arról, hogy minden lámpa ég, én pedig biztonságban vagyok. Ám ilyennek kell lennie egy jó thriller könyvnek! Izgalmas, de annyira, hogy helyenként magam is leizzadtam, félelmetes, tele megfejtendő titkokkal. Ugyan nem hiába van megjelölve romantikus kötetként is, de közel sem kap annyi szerepet ez a szál, mint ahogy azt Colleen-tól megszokhattuk.
A szereplők remekül el lettek találva, egyikőjük sem sablonos, lelki sérült tömegkarakter. Lowen végig nyitott szemmel járt, éber maradt, hogy ha menekülni kell, akkor ő aztán megteszi, nem teketóriázott volna egy percet sem. Ugyan tudtam már hogyan fog végződni a könyv az angol olvasás után, de elég megfakult emlékeim voltak róla, ezért az utolsó pillanatban bevetett csavar most is letaglózott. Nyitva hagyta a történetet, hadd spekulálhassunk! Mai napig nem derült ki számomra a teljes igazság. Továbbra is úgy érzem, ez a mű a fő alkotása az írónőnknek, így ha bármikor máskor kiadna szintén pszicho-thriller könyvet, félelem ide vagy oda, de biztos, hogy lecsapnék rá, mert ahogy mindig, most is megmutatta, hogy tehetsége van ahhoz, amit csinál!

Az írónő egyszerűen nem tud hibázni, mindig minden története összetett, érdekes és elképesztően addiktív.

Ideje volt, hogy ismét az egyik kedvenc írónőmtől olvassak, ugyanis Colleen Hoover neve számomra garancia egy jó könyvre. Évek óta stabilan az élvonalban van regényeivel, mert mindig képes megújulni és olyan témákat választani, amik lebilincselőek és elgondolkodtatóak az olvasó számára.
Colleen szokásához híven olyan komoly témát választott a való életből, mint a gyász feldolgozása, családi traumák és a szülő-gyerek kapcsolat. Különleges élmény minden CoHo regény, ez pedig még inkább az volt. Kíváncsi voltam és izgatott, ugyanakkor rendesen rám hozta a frászt számos jelenetben az írónő. Hatásos történetet alkotott ismét, keverve a romantika és szenvedély elegyével a feszültséget.
Mindkét főszereplőt tökéletesen eltalálta Colleen. Olyan karaktereket kreált, akikkel együtt tudtam érezni, akiknek tudtam drukkolni és izgatottan vártam minden egyes fejezetet, hogy vajon mi fog történni. Ebben rejlik az írónő zsenialitása. Minden könyvében, a Verityben is úgy csavarja a szálakat és tárja elénk az eseményeket, hogy teljesen bizonytalanságban tartja az olvasót a legvégsőkig és kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni a szereplőkkel.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2020/07/blogturne-co…