Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert Hoover stílusa bár nagyon ingadozó, de mégis nagyon szeretem úgy általában a könyveit, a kristálypöttyös könyveket pedig még jobban imádom, hiszen thrillerek, kicsit erősebb témákról. Így azt gondoltam, ez a könyv is legalább egy jó olvasmány lesz.
A történet Lowenről szól, aki író, és aki hirtelen kap egy sorozat folytatására ajánlatot: mivel az író nem képes tovább folytatni a regényét, így Lowené lehet a lehetőség, a pénz és az elismerés is. A kutatómunka miatt viszont elmegy Verity házába, hogy ott próbálja a szerző gondolatait megérteni, jegyzetei alapján felgöngyölíteni, mi is történet és Verity mit is akart a folytatásokban írni. Közben viszont talál egy kéziratot, mely Verity életrajzának tűnik…
Ami az elején zavaró volt, hogy író-ügynök dolog. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Hoover kifogyott volna az ötletekből, és mint előtte sokan, úgy gondolta, hogy akkor most ír az írásról, mert határidő van, és valamiből neki is meg kell élni. Ez igazából nem lett volna annyira rossz szerintem, de két írótípust próbált leképezni, és ebből az introvertált írókép számomra totálisan hiteltelen lett.
Lowen karaktere (ami az írásról szól) számomra azért nem volt hiteles, mert bár mindegyik kis jellem"kocka" ami felépíti őt, megtalálható más introvertált személyiségekben, de valahogy így együtt olyan volt, mintha a kutyát, a macskát, a polipot, meg egy páfrányt kötött volna össze: egyszerűen nem illettek össze a dolgok számomra. Nem csak azért, mert én is introvertált vagyok, és feljöttek olyan dolgok, amiket én nem csináltam volna, hanem úgy éreztem, hogy a szerző még nem találkozott hús-vér introvertált emberrel (vagy egyszerűen nem tudja leképezni a gondolkozását). Néha csak néztem, hogy miért gondolja/csinálja ezt Lowen, mert számomra nem volt egységes, harmonikus az ő jellemrajza az írással kapcsolatban.
Ami ettől függetlenül tetszett, hogy érdekes kérdésekkel találkozunk az írással kapcsolatban. Nyilván már az is, hogy Lowen hogyan viszonyul az íráshoz, vagy hogy milyen írással kapcsolatos dolgokat hoz fel, ezeken jókat derültem, de az is érdekes volt, ahogyan a visszajelzést megmutatta írói szemszögből. Hogy minél sikeresebb a könyved, minél több embert elér, annál több gyűlölködő, negatív komment, annál nehezebb koordinálni az egész terjesztés folyamatát. Kicsit ez görbe tükröt is mutatott az elvakult rajongók számára.
Ahogy Lowen beköltözik Verity házába, úgy éreztem, hogy ez egy A Manderley-ház asszonya retelling: ott az előző asszony „szelleme” mindenki vele foglalkozik, róla mesél, róla szól valójában a történet, miközben Lowen próbálja átvenni Verity helyét spoiler. Érdekes volt ez a vonal, hiszen itt valójában a hiány az, ami nyomaszt: hogy nem tudsz semmit róla, nem tudod, te a saját szemeddel nem láttad mi történt, mielőtt idejöttél. Ezt fokozza azzal, hogy félemeletesebbnél félelmetesebb dolgokat dobál be a szerző a könyvbe, így pont hangulatos, ahogy gyakorlatilag a semmitől lesz paranoiás Lowen.
Amikor előkerül a kézirat, és azt kezdjük el olvasni, számomra olyan volt, mintha elvesztettük volna a valódi fókuszt: bevallom, nekem Jeremy sehogy se volt szimpatikus, és a kézirat még jobban azt erőlteti belénk, hogy Verity-re figyeljünk, és ne Jeremy-re. Az olvasó, meg mert nincs sok választása, Verity-re figyel. Ha elengedi magát az olvasó, nagyon hangulatos az egész könyv, de bennem folyamatosan ott motoszkált Jeremy is.
Nekem a vége ezért is kicsit furcsa, erről majd kiírok egy fanteóriát is, mert a vége valahogy sehogy se áll össze. Márpedig Hoover nem rossz író, vagy ebben az értelmében semmiképpen sem, szóval ezzel is ki akar fejezni valamit…
Nekem alapvetően tetszett a könyv, de be kell vallanom, elég gyorsan olvastam. Könnyen olvasható, mint más Hoover könyv, és nagyon gyors, könnyed az egész. Ami nekem nem tetszett (ami nagyon, nagyon nem), az az, hogy rengeteg volt benne a szexjelenet. Egyes helyeken érthető is volt, máshol viszont a kevesebb több lett volna számomra. Így se volt rossz, csak kicsit túl volt tolva szerintem spoiler
Nagyon hangulatos könyv, és nekem eléggé bejött. Hétvégi könnyed olvasmánynak szerintem mindenképpen jó, de ne várjon senki tőle megváltást. Egyszerű, de hangulatos.