Ugly ​Love – Csúf szerelem 90% 2454 csillagozás

Ó, istenem! Ez egyszerűen fenomenális volt!
Colleen Hoovertől még nem olvastam eddig. Kicsit előítéletes voltam vele szemben, nem tudom miért. Imádtam, ahogy ír. Fogok még tőle olvasni, az biztos. :)
Tate nagyon szimpatikus volt. Szerettem a poénjait, meg persze amikor Miles-sal csipkelődtek. Amikor Miles elment dolgozni, Tate-val együtt vártam, hogy hazajöjjön. Imádtam!
Nos, Miles. Szerettem azokat a részeket, amelyek a múltjáról szóltak. Jó volt elmerülni benne, meg persze nagyon kíváncsi voltam, miért lett ő ilyen. Gondoltam ugyan, hogy valami ilyesmi, de így is borzasztó. Szegény Miles. Örülök azonban, hogy ő is megtalálta a boldogságot ilyen sok idő után. Mindenkinek kijár.

Ismeritek azt az érzést, amikor egy könyv annyira jó, hogy inkább önfeláldozó módon nem haladtok vele, direkt elodázzátok az olvasást, mert még sokáig akartok a szereplőkkel maradni, ám közben annyira kíváncsiak vagytok a folytatásra, arra, hogy mi fog történni, hogy egyszerűen képtelenek vagytok lerakni akárcsak egy pillanatra is?
Nos, én magam határozottan így voltam ezzel a történettel és gondolom senkit sem lepek meg igazán, amikor leírom, hogy új kedvencet avattam.
Istenem… ez a könyv?! Az ilyen sztorikért érdemes olvasni és bizalmat fektetni egy íróba, valamint egy ismeretlen olvasmányba.
Az az igazság, hogy túl könnyen tudtam azonosulni Tate személyével, tetteivel és döntéseivel, ami ugyebár engem minősít, de tuti, hogy képtelen lettem volna ellenállni egy Miles-hoz hasonló pasinak.
A történet egyik fő eleme az erotika, amit egy percig sem bántam, mert habár kicsit túlsúlyban volt, mégis megfelelően lett tálalva, érzéki módon lett megfogalmazva, ami bevallom, hogy sokszor felizgatott – nem úgy! – és amiben igen, tényleg kedvemet leltem.
Ebből az egy regényből nekem nagyon úgy tűnik, hogy CoHo jól ért a lélektani drámákhoz, amit aztán a romantika és az erotika elemeivel tűzdel tele, fűszerez meg. Biztosan fogok még olvasni tőle és most már megértem, hogy nem hiába van akkora rajongótábora a Molyon is.
Csak azt tudom mondani, hogy olvassátok, mert habár megrázó, kicsit felkavaró és igazán sokkoló, de közben szárnyal tőle a test, gyógyír és balzsam a léleknek, mint maga a Miles által is olyannyira gondosan került csúf szerelem.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

Nagyon szeretem Colleen könyveit, de ez másodjára se talált be úgy, ahogy általában egy CoHo könyv szokott. Miles-t se tudtam megkedvelni, csak a végére megsajnálni, de az nem ugyanaz. Tudom, hogy mindenki másképpen dolgoz fel egy szörnyű tragédiát, de erre akkor sincs magyarázat. Gyakorlatilag a könyv 90%-ában keresztülgázol a lány érzésein, csak, hogy ez ne tűnjön ennyire nyilvánvalónak, ki lett egészítve egy szükséges sob-storyval a fő szál. A sok „récsölözéstől" a falra tudtam volna mászni és az sem segített, hogy a „hat évvel korábban” történteknél Miles tőmondatokban írt gondolatai simán az autizmus tüneteit produkálták.
Ez most (újra nem), de egy lényeg; Colleen nagyon tud írni, és a cselekményszál ami nem sok szerkezete ügyesen meg lett oldva.

Új CoHo könyv, új kedvenc!♥ Ilyen egyszerű. Nincs mit ezen túlbonyolítani.
Egy gyönyörű szerelmi történet sötét múlttal beárnyékolva.
Egy lány, aki újraéleszti a legszebb dolgot a világon. A reményt és a szerelmet.
Egy fiú, akiről azt hittem, hogy ő lesz a legnagyobb seggfej, így nehezebben fogom megszeretni.
Téves. Szerencsére.
Miles mindannak az ellentétje volt, amit a könyv olvasása előtt képzeltem róla. Voltak ami-sok-az-sok pillanati, de ezen kívül?! Vagy a szívem szakadt meg érte, vagy épp olvadoztam, mint Tate.
Már nem is csodálokozm, hogy mindent, amit Colleen ír, kincset ér. Az Ugly Love is pont ilyen.
Szerelmes lettem!♥

Megint csak az van ami már sokszor történt meg velem de látom hogy idén ez gyakran előfordul majd még pedig az hogy mindenki kedvenc könyve nekem nem jött be.
Nem talált el, egy szereplőt se kedveltem meg ami már önmagában probléma, majd nem abba hagytam a felénél de már csak azért is elolvastam. Nem csípem az olyan stílusú embereket mint Miles. Ettől függetlenül „cselekmény dús” már ha lehet így nevezni ezt de 90% ban utáltam a könyvet.

Egy újabb csodás CoHo könyv. Féltem belekezdeni, mert ugy ereztem, hogy a Velunk veget er utan nem fogom tudni szeretni. De tudtam. Imádtam. Imadtam Tate es Miles karakterét. off
Tobbet nem mondok. Olvassatok el, es imadjatok ti is ♥

Gyönyörűen megírt történet. Az írónőnek van egyfajta egyedi stílusa, ami miatt szebbé válik a cselekmény.
Az alapkoncepció igazából elég átlagosra sikeredett, így volt ez a történettel is, de valahogy az írásmód teljesen feljavította ezt az élményt.
Olvastam már a Hopeless -t tőle, de ez egy fokkal jobban tetszett. Nyilvánvaló hogy Hoover szereti a nehéz, fájdalmas témákat boncolgatni könyveiben. Talán ezek miatt (is) jobban üt, mint egy egyszerű romantikus történet és sokkal több elemi dolgot hordoz magába, mint más történet.
Úgy gondolom, hogy egyszer off mindenkinek érdemes elolvasni egy Colleen könyvet az élmény miatt.

Kihívásra olvastam,már régóta olvasom a sok pozitív véleményt,felkeltette az érdeklődésem a „fura "cím is.
Csillagos ötös.Nagyon jó volt olvasni Tate és Miles kalandjait,szerelmét.
Kicsit visszamentem az időben és újra fiatalnak éreztem magam.
A sötét múlt az elszomorító volt,de mivel a szerelem mindent legyőz,most is happy end-del zárult.
off

Féltem ettől a könyvtől, mert CoHo egyik legvitatottabb története, bár nekem az előző élményeim is jók a szerzővel. Most sem csalódtam.

A történet első fele egy szimpla csak szex és más semmi kapcsolatról szól, amiben az egyik fél érzései viszonzatlanok maradnak. Nem tudom, miért lepődünk meg ezen, nálam semmilyen biztosítékot nem vert ki ez a sztori, millió ilyet láttunk már, sokkal bunkóbb pasikkal, akiknek ugyanúgy mindent megbocsátott a főszereplő. Szerintem ez egész lightos volt, és ugye a kérdés a miérten van. Nem lehetünk együtt, de mi a baja Milesnak? Mielőtt erre rátérnék, ki kell emeljem, hogy nem volt hibátlan a könyv, abszolút igaz, hogy a szereplőkről semmit nem tudunk meg, a mellékszereplők is csak néha beköszönnek, és igazán csak Tate fejébe látunk bele, akinek az agyát teljesen elborítja a férfi iránti érzései.

De amiért feltornázta magát 5 csillagra a kötet, az a vége volt, illetve a múltbéli szál. Miles szemszögéből a hat évvel ezelőtti eseményeket látjuk, amikor Rachellel nagyon szerelmesek egymásba, és elképzelni sem tudjuk, mi romolhatott el. Be kell valljam, azt hittem, hogy ezen a „tiltott” kapcsolaton akad ki mindenki, de lehet, hogy a kettő együtt volt sok. :D Amikor kiderül, hogy milyen tramumát cipel magával a főszereplőnk, nagyon megdöbbentem.

Ez egy felnőtt regény, felnőtt problémákkal. Szerintem soha nem olvastam még erről a hatalmas taburól, ami bárkivel megeshet (senkinek nem kívánom) és ami szerintem a legrosszabb dolog a világon. Nagyon meghatódtam a történet lezárásán és hálás voltam az írónőnek, hogy adott egy kis reményt. A Minden tökéletesedhez hasonlítanám a könyvet, mert a családalapítás is szerepet kap és megint egy olyan témát kaptunk ezzel kapcsolatban, amit nem várnánk egy erotikus-romantikus történettől. Nekem emiatt lett sokkal több ez a könyv, mint egy szimpla nem lehetünk együtt sztori. Megérintett és gondolkodásra sarkallt, szóval nagyon örülök, hogy @milkshakee_books miatt a kezembe került.
https://youtu.be/qLicVHaPxMo

CoHo nagyon jó abban, hogy kemény témákat taglaljon, még ha olykor kissé nonszensz vagy valószínűtlen szituációkba ágyazva mutatja is be.
A könyv párhuzamosan mutatta be Miles múltját és Tate szerelmének születését.
Miles olyasmit élt át nagyon fiatalon, amit soha senkinek nem lenne szabad. Olyan törést hozva ezzel a életébe, amivel együtt élni szörnyen nehéz. Úgy érezte nem csak a szerelmet nem érdemli meg, de talán még az életet sem. Aztán betoppant Tate és ő zuhanni kezdett.
De nem akarom elmesélni, olvasd el!
spoiler