Akárhányszor Colleen kiad egy új könyvet, mindig azt hallom, hogy „ez más, mint amit eddig írt”, hogy „eltér a megszokottól”. És igen, ennél a könyvénél is ezt hallottam, viszont eddig sosem éreztem, hogy ez igaz lenne. Hiszen szerintem Colleen könyvei mind különlegesek és egyediek. Egyikre se tudnám azt mondani, hogy hasonlít a másikra, számomra mindegyik más, ahogy a Too Late is. És pont ezt szeretem az írónőben. Viszont mégis ez az első alkalom, hogy nem adok az egyik könyvére 5 csillagot.
A téma, amit CoHo boncolgat most is nagyon fájdalmas és fontos. Amikor nekikezdtem a könyvnek, mindjárt imádtam. Sloan tényleg a poklot járja meg Asa mellett, hiába szereti őt a srác.
Sloan csak szenved, és tűr, Asa a nagy gonosz farkas, Luke pedig a megmentő fehér lovon. Ilyen egyszerűnek tűnik, nem?! Én mégis teljesen össze vagyok zavarodva, mert az a baj, hogy én egyik szereplőt sem tudtam igazán megszeretni.
Egyszerre sajnáltam és utáltam Asat.
Sloant sajnáltam, de sokszor idegesített.
Luke pedig… tényleg elég szar a munkájában.
A könyvet addig a részig imádtam, amíg vége nem lett. Aztán jött az epilógus, majd az epilógus epilógusa, visszatekintés, újra a jelenben… és ott már úgy éreztem, hogy nekem ez túl sok. Szerintem fölösleges volt már ezt túlbonyolítani, és végül spoiler De szerintem, azzal kellett volna befejezni a sztorit, amikor spoiler Ha Luke hagyta volna, szerintem az sokkal megrázóbb lezárás lett volna.
Sosem az áldozat hibája, ami vele történt, ezért én nem is hibáztatom semmiért Sloant, de azt le kell írnom, hogy azért egy picit csalódtam benne. Azt hittem végül majd a talpára áll, kiáll Asa ellen, és foggal-körömmel fog harcolni. Ehelyett, csak tűrt. Tudom, hogy félt, és nem csak a saját életéért, de engem mérhetetlenül elszomorított, hogy nem mondott semmit. Sloan sose mondott semmit. Sosem állt ki magáért. Sosem volt elég bátor.
Tényleg össze-vissza repkednek az érzéseim, gondolataim ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert ahogy ezt most leírtam, elég szarul érzem magam, de ez az igazság. És mégis, mégis, mégis… Nem tudom. Lehet azért ilyen kusza a történet, szereplők, mert ez „csak” egy hobbi sztorinak indult. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy tetszett, de ott az a sok mégis, és, de, mi lett volna ha…