Too ​Late – Túl késő 85% 835 csillagozás

CoHo nem tud hibázni. Kevesen képesek arra, amire ő. Szeretem, hogy általában minden történetével tanítani szeretne valamit vagy felhívni a figyelmet egy komoly problémára/témára. off Önkéntelenül is elgondolkodunk rajta… Vajon én is ugyan ezt tenném? Lenne merszem fellépni a bántalmazóm ellen? Tudnék kihez fordulni segítségért? Máshogy reagálnám le az adott szituációt? Nálam mikor telne be az a bizonyos pohár?…
Tetszett a váltott szemszög, hogy három szereplő szemszögén keresztül ismerhettük meg a történetet. Belelátni egy narcisztikus fejébe, olvasni a gondolatait, segít megértetni a cselekedetei mögött rejlő okokat, bár traumák ide vagy oda, ezek nem mentesítik a tettei alól vagy használhatók kifogásként a tetteire.
Sloan és Carter spoiler kapcsolata pedig legyen akármennyire is sablonos, a sok szörnyűség mellett jó volt olvasni, ahogy megtalálták az egymáshoz vezető utat.
Ez a könyv is ékes példája annak, miért szeretem annyira az írónő könyveit!

Akárhányszor Colleen kiad egy új könyvet, mindig azt hallom, hogy „ez más, mint amit eddig írt”, hogy „eltér a megszokottól”. És igen, ennél a könyvénél is ezt hallottam, viszont eddig sosem éreztem, hogy ez igaz lenne. Hiszen szerintem Colleen könyvei mind különlegesek és egyediek. Egyikre se tudnám azt mondani, hogy hasonlít a másikra, számomra mindegyik más, ahogy a Too Late is. És pont ezt szeretem az írónőben. Viszont mégis ez az első alkalom, hogy nem adok az egyik könyvére 5 csillagot.
A téma, amit CoHo boncolgat most is nagyon fájdalmas és fontos. Amikor nekikezdtem a könyvnek, mindjárt imádtam. Sloan tényleg a poklot járja meg Asa mellett, hiába szereti őt a srác.

Sloan csak szenved, és tűr, Asa a nagy gonosz farkas, Luke pedig a megmentő fehér lovon. Ilyen egyszerűnek tűnik, nem?! Én mégis teljesen össze vagyok zavarodva, mert az a baj, hogy én egyik szereplőt sem tudtam igazán megszeretni.
Egyszerre sajnáltam és utáltam Asat.
Sloant sajnáltam, de sokszor idegesített.
Luke pedig… tényleg elég szar a munkájában.
A könyvet addig a részig imádtam, amíg vége nem lett. Aztán jött az epilógus, majd az epilógus epilógusa, visszatekintés, újra a jelenben… és ott már úgy éreztem, hogy nekem ez túl sok. Szerintem fölösleges volt már ezt túlbonyolítani, és végül spoiler De szerintem, azzal kellett volna befejezni a sztorit, amikor spoiler Ha Luke hagyta volna, szerintem az sokkal megrázóbb lezárás lett volna.

Sosem az áldozat hibája, ami vele történt, ezért én nem is hibáztatom semmiért Sloant, de azt le kell írnom, hogy azért egy picit csalódtam benne. Azt hittem végül majd a talpára áll, kiáll Asa ellen, és foggal-körömmel fog harcolni. Ehelyett, csak tűrt. Tudom, hogy félt, és nem csak a saját életéért, de engem mérhetetlenül elszomorított, hogy nem mondott semmit. Sloan sose mondott semmit. Sosem állt ki magáért. Sosem volt elég bátor.

Tényleg össze-vissza repkednek az érzéseim, gondolataim ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert ahogy ezt most leírtam, elég szarul érzem magam, de ez az igazság. És mégis, mégis, mégis… Nem tudom. Lehet azért ilyen kusza a történet, szereplők, mert ez „csak” egy hobbi sztorinak indult. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy tetszett, de ott az a sok mégis, és, de, mi lett volna ha…

8 nap.
Senkinek sem kívánom.

Ugyebár sokmindenkinek 5 csillag ez. Legyen.
Én úgy vagyok vele, hogy másmilyenek vagyunk.
De.
Miaza.
Jó büdös franc volt ez?

Mindenen átrágom magam. Olvastam már romantikusat, erotikusat, thrillert, horrort, belekóstoltam még a fantasyba is.
Na de ez…
Mit lehet ezen szeretni?

Leírom amit gondolok, és soha nem akarom látni ezt a könyvet. Aki még nem olvasta, az kerülje ezt az értékelést. SPOILERRR!

Kapunk egy hülye p.csa lányt, aki hülye, mert az. Visszamegy Asahoz, akit forró parázsra kellene fektetni.
1. Ki veszi be azt a maszlagot, hogy spoiler
Ki hitte ezt el?? Ez a hülye p.csa.
2. Amikor ez a nem embernek létrehozott Asa, rácsimpaszkodott már az elején erre a hülyére, és már az első este spoiler Hogy? Miért nem döfött bele valamit, és menekült el? Miért?
3. A kedvencem.. Jön ez a Luky Luke gyerek. Ő most akkor spoiler volt? vagy cirkuszi bolond?
Merthogy Asa is egy aberált beteg, ez vitathatatlan. De hogy ez a Luke pár nap/hét alatt ennyire elgyengül egy p.náért. Miből volt neki? Aranyból?
És hát.. hogy lebukott a kis piszkos. Fergeteges!
4. Őszintén. Engem a borító vett meg kilóra. Most tagadhatnánk. De. Hány 18 év alatti olvassa-olvasta/akarja majd ezt olvasni? Nem akarom hogy a kezetekbe vegyétek.
Én olvastam ennél betegebbet, a való világ mégbetegebb, ez a könyv is az.
De. Hihetetlen, szappanopera, vicc ez a történet.
Ugorjunk.
5.- 6. Amikor ez az aberált bemmocskolja ha lehet minden áldott nap Sloant, ő meg hagyja, mert baj van neki is az agyával, szóval telik az idő, megjelenik Carter, spoiler
..6. spoiler

Tudjátok meg, hogy spoiler

45. fejezet.
Vége.
Epilógus.
Prológus.
Az Epilógus Epilógusa.
468.oldal.

Túlírt. Szappanopera. Elviselhetetlen, hígagyú szereplőkkel.
És nincs szívem. Egyiket sem tudtam megkedvelni.
Nem a gyerekkori traumákra kell ezt fogni.
Mind a kis valójában valamilyen szinten beteg.

Nem ajánlom.

“Azt hiszem, ez a különbség egy rosszul és egy jól működő kapcsolat között. Az előbbinél úgy érzed, hogy egy vasmacskához vagy láncolva… az utóbbinál pedig mintha repülnél.”

Más volt ez, mint amit már CoHo-tól megszoktam.
Először is nagyon fájdalmas és mély érzésű történet, mely egy nagyon súlyos problémára hívja fel a figyelmünket.
Másodszor pedig hiába volt ez kicsit más, mint az eddigi olvasmányaim az írónőtől, ezt is ugyanúgy szerettem. Bár azért azt zárójelben megjegyezném, hogy néhány jelenet kiverte nálam a biztosítékot.
Érdekes volt számomra a fejezetek közötti ugrálás is, hogy nem a megszokott sorrendben jöttek.
A cselekményt három szemszögből ismerjük meg, vagyis Sloan, Asa és Carter gondolatait is mélyrehatóan tanulmányozhatjuk.
Sloan egy bántalmazó kapcsolatban rekedt Asa oldalán, kinek igazi arcára túl későn ébred rá.
Carterrel való kapcsolata jelenti az egyetlen örömöt és boldogságot sanyarú életében, de mi történik, ha kiderül a férfi sem az, akinek mondja magát?
Asa-t nagyon nehéz volt kedvelnem, unszimpatikus volt végig, és utáltam is őt elég gyakran. Persze részben van a viselkedésére magyarázat, de mentsége ettől függetlenül sincsen.
A fél csillagot pedig csak azért vontam le, mert nem igazán nyert meg magának a könyv befejezése.

A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk , amit kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamit. De te elfogadtad, amit kaptál, leszartad, és még többet vártál.

CoHo vitathatatlanul zseniális. A történetei sohasem sablonosak, mindig elgondolkodtatnak, és szíven ütnek.
Annyira izgultam Sloanért, és Carterért, hogy majd egy napig nem is mertem kinyitni a könyvet. Ennyire talán még soha nem aggódtam szereplőkért.
Asát Sloan szemén keresztül láttam, és hozzá hasonlóan valahol mélyen szerettem a benne élő kisfiút. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen élet jutott neki, és ezzé az emberré formálta az spoiler. Nem hiszem, hogy lett volna lehetősége arra, hogy Carterhez hasonló férfi váljon belőle, mert neki már a születésénél eldőlt a sorsa. Hiszek abban, hogy nagy mértékben a családunk, a környezetünk határozza meg, milyen emberek leszünk.
spoiler

Első CoHo könyvem volt egy közös olvasás keretein belül. Már régóta szemezgettem az írónő könyveivel, de valahogy sosem akadt a kezembe.
Imádtam, hogy végig fenntartotta a figyelmem és a feszültséget. Nagyon teszik, ahogy rávilágít létező súlyos problémákra. Sokszor elgondolkodtam a szereplők cselekedetin, mi mit váltott ki náluk, ami erre ösztönözte őket illetve a múlt traumái, amik kiváltották ezt. Milyen spirálban maradtak benne, amiből nem tudtak szabadulni és csak süllyedtek mélyebbre ebben az örvényben. Olykor akadhat egy megmentő kéz, amibe kapaszkodhatunk, de már lehet túl későn?
Nem csalódtam, pedig félte tőle picit, már gondolkozom is a következő CoHo könyvemen :)

Nem is tudom hol kezdjem.
Féltem belekezdeni, mert láttam a sok negatív véleményt, amit ez a könyv kapott. De, úgy voltam, hogy CoHo sosem okozott nekem eddig csalódást, miért pont most tenné?
Spoiler: nem okozott most sem
Megvolt az első könyv, amit hajnali háromig képes voltam olvasni, mert nem tudtam egyszerűen letenni :D
Na, de a történetről.
Most is két dologból állt a történet a szerelemről és a mindennapi problémákról, úgy lényegében.
Szerettem és gyűlöltem a karaktereinket, de igazából minden gyűlöletnek megvolt az oka,off
Örülök, hogy el olvashattam ezt a könyvet is az írónőtől, minden könyve után kapok egy tanulságot, az életről, az emberekről és a szerelemről.

Egy kicsit féltem elkezdeni, mert láttam, hogy COHO könyvei közül ezt kevésbé szeretik, de nem tudtam ellenállni a borítónak, szerintem nagyon szép :)
Megérte elolvasni, de nekem se lett kedvencem. Néha úgy éreztem, mintha egy Wattpad könyvet olvasnék, érezhető volt, hogy az írónő eredetileg nem akarta megjelentetni.
Itt nem zavart, hogy három szemszög van, mindhármat szívesen olvastam és szerencsére gyorsan váltogattak, rövidek voltak a fejezetek.

Beteg. Istenem, nagyon beteg volt ez a könyv. Annyira gyomorforgató de mégis tökéletes, hogy az valami hihetetlen. Imádtam! Nem csalódtam Colleen-be és ismét egy tökéletes könyvet adott ki a kezéből! Viszont Asa… Istenem soha nem éreztem még ekkora gyűlöletet és undort egy karakter iránt. Azokat a fejezeteket kifejezetten utáltam olvasni ami Asa szemszögéből volt mert, megvan az az érzés mikor megfojtanál egy karaktert?! Na én is pontosan ezt éreztem. Rendesen késztetést éreztem, az iránt hogy belevágjak valamit a fejébe vagy én verjek szét valamit. Ennyire idegesítő karaktert még a világ nem látott de tényleg… Most is felhúztam magam pedig csak írok róla.
Sloan karakterét nem tudtam hova tenni hisz érthető volt miért csinálja ezt az egészet, de egyrészt szörnyen buta volt. Erős jellem, de viszont amikor okosnak érezte magát természetesen Asa túljárt az eszén. Igaz neki is voltak gyengébb pillanatai. Istenem néha annyira hülye volt szegény, de tényleg. Ekkora baromságot, hogy elhiszi hogy Sloan szereti… Rendesen vicces volt látni, hogy a hülyéje beveszi Sloan minden egyes szavát. Mondjuk erről az oldalról Sloan nagyon okos volt, hisz tudta hogyan kell beetetni Asa-t. Látni kellett volna az arcomat mikor Sloan és Carter/Luke bosszút állt rajta. Magam sem tudtam, hogy van egy ilyen kárörvendő oldalam. Lám-lám miket vált ki belőlem egy-egy CoHo könyv :)
Carter/Luke minden pénzt megér ez a pasi! Tökéletes minden oldalról de tényleg. Ismét egy karakter aki belopta magát a szívembe. Annyira odaadó, és mindig csak Sloan,Sloan,Sloan. Teljesen magának szentelte magát és gyönyörű volt a kapcsolatuk!
Voltak még karakterek, de ők nem nagyon voltak a középpontban.
A történet, és cselekményszál zseniális volt!
Ismét voltak olyan csavarok a könyvben, hogy csak lestem és hápogtam hogy.: MIIIII?! ÉN MI AZ ISTENT OLVASTAM?
Brutál volt, de tényleg!
Minden szereplőnek megismerjük a múltját, és rájövünk ki miért viselkedik úgy, ahogyan.
Részben érthető Asa, és Sloan viselkedése is, de az amit Asa tett megbocsáthatatlan! Sloan volt a préda és Asa volt a vad aki szegényt szinte szétcincálta, ebben az undorító erőszakos kapcsolatban.Szörnyű volt olvasni milyen egy ilyen kapcsolat, és kívánom hogy soha senkinek ne legyen benne része. Kemény egy könyv volt, de szerintem egyszer ezt mindenkinek el kell olvasnia! :))

Sokaknak nem tetszett annyira ez a könyv, mint az írónő többi műve. Teljesen megértem ezeket a személyeket, mert annyira más volt, hogy jó ideig én sem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Aztán azon kaptam magam, hogy a CoHo-hatás érvényesül, miszerint nem bírom letenni a könyvet. Nem vagyok otthon a műfajokban, nem tudom, hogy ez mennyiben minősül thrillernek, de hogy nálam bejött a feszültségkeltés, az biztos!
Tetszett, hogy annyira váltott szemszögű volt a történet, hogy hármójukon keresztül ismerhettük meg. Azt nem mondom, hogy jól, mert sok-sok kérdőjel maradt bennem még így is, főleg Carter személyét, munkáját illetően. Sokat igazából nem tudtunk meg róla. :'D
Sloan-t sokan támadják a döntéseiért. Én valahol meg tudom őt érteni. Nem mondom, hogy egyetértek vele, de megértem, hogy mit miért csinált. spoiler
Asa karakterét nem értettem. Valószínűleg én vagyok az idióta, de ő most akkor spoiler
A legnagyobb problémát az olvasók számára az epilógus epilógusa okozta. Direkt nem olvastam értékeléseket, így ez meglepetésként ért. Szerencsére még a történet olvasása közben sikerült felfedeznem, hogy a fő szál nem addig tart, ameddig lapok vannak a könyvben, így nem ért akkora csalódás.
Összességében nagyon érződik rajta, hogy eredetileg csak szimplán a rajongóknak írt történet volt ez. Nem mondom, hogy nem kellett volna kiadni, mert nekem tetszett, angolul pedig esélyem sem lett volna elolvasni a művet. Sokkal izgalmasabb lehetett azoknak, akik folyamatosan olvasták, ahogy az írónő publikálta. Így az ilyen fajta varázsából vesztett. A könyvben jobb lett volna, ha módosítanak a sorrenden, így nem támadnák az epilógus epilógusáért meg ilyenek.
Nem lesz kedvenc CoHo könyv, de azért nem is olyan rossz, mint sokan mondják. :)