Too ​Late 84% 71 csillagozás

Hűha. Le vagyok nyűgözve. Ez a könyv sok-sok “leget” tartogatott. Azt azért nem merném kijelenteni, hogy ez lenne Colleen Hoover legjobb könyve, de hogy a legizgalmasabb, legnyersebb és legsötétebb az már biztos. Csak úgy pörgettem az oldalakat, mert egyszerűen hihetetlenül addiktív volt, és tudni akartam, hogy mi lesz a vége.

A történet főszereplője Sloan, aki egy nagyon kiszolgáltatott kapcsolatban éli az életét, immár két éve. A srác akivel lakik, Asa a főiskola drogdílere és közel sem bánik vele jól, de sajnos a lánynak nincs hova mennie és nincs is más választása, mint vele maradni, hiszen Asa fizeti a lány autista öccsének ellátási költségeit egy otthonban. A lány boldogtalan és csapdában érzi magát, míg nem egy napon egy jóképű aranyos srác, Carter le nem ül mellé spanyol órán, és hosszú évek óta először megnevetteti és segít neki elfelejteni, hogy milyen is az élete …egészen addig, amíg később fel nem bukkan benne, egészen pontosan a házukban….

Carter-t és Sloan-t is nagyon megkedveltem, de bármilyen meglepő is, mégis Asa fejezetei voltak a kedvenceim. Kirázott a hideg tőle, de nagyon különleges volt belelátni az elborult gondolataiba. Nagyon örülök, hogy Colleen Hoover ki mert lépni a megszokott műfajából ezzel a könyvvel, és adott egy kis dark-os árnyalást a történetnek, amely számomra igazi meglepetést jelentett. A kötet olyan igencsak nehéz témákat érint, mint a bántalmazás, mentális betegségek, drogok és szexuális erőszak. Ezen okok miatt azonban csak 17 éven felülieknek ajánlanám ezt a könyvet. Colleen Hoover ismét nagyon jó stílussal és tehetséggel adta át nekünk Carter és Sloan hihetetlenül izgalmas és fordulatos történetét, amelyet mindenképpen ajánlok.

http://veronikasreaderfeeder.com/colleen-hoover-too-late/

Update: Nos, az egyik szemem sír, a másik nevet, hogy végül megjelenik könyvben ez a történet. Azért örülök, mert talán így még több emberhez eljut ez a hitetlenül addiktív, felkavaró és néha igencsak megbotránkoztató történet (és így már a molyra is felkerülhetett végre :)),viszont egyszerre haragszom is magamra, mert elolvastam a Wattpadon 50+x fejezetet (igen, határozottan ez az eddigi leghosszabb CoHo könyv :D), de az epilógus epilógusának prológusa (vagy mi :D) utáni fejezetből csupán néhányat olvastam, pedig nagyon izgi fordulatot vett a könyv (újra, merthogy újrakezdődött :D), és mindig halogattam arra az időre, mikor éppen nincs határidős könyvem. Nos addig sikerült halogatnom, hogy most már nem is olvashatom el az utolsó 2 talán 3 fejezetet, csak ha megveszem. Úgyhogy Veronika most kénytelen lesz megvenni egy $6.34-os könyvet 2 fejezetért, merthogy amúgy tényleg nagyon izgalmas történet. És taps nekem. :D

Szóval ez az áprilisban írt értékelésem az „első” könyvről szól, az epilógus epilógusával bezárólag. :))*

Na ez az a CoHo könyv, amire tényleg azt mondom, hogy teljességében más volt, mint bármi, amit eddig olvastam tőle.
Nekem tetszett ez a másság.
Egyelőre még nehezen találom a szavakat, a könyv hatása alatt vagyok, de megpróbálok értelmesen értékelni.
A történet nagyon összetett. A felénél azt hittem, hogy ennek itt vége, hiába láttam, hogy mennyi van még hátra belőle. De még csak azután jöttek az igazi izgalmak.
Sötét és egyáltalán nem fényes és boldog történet. Azt megszokhattuk már, hogy Colleen soha nem egyszerű történeteket dolgoz fel, mindenhol van feszültség, szomorúság. De ez a könyv… ez ezeknek is a legje.
Kiemelkedően nehéz. Asa karaktere sok mindent felsorakoztat: erőszak, mentális problémák, sötét és szomorú gyermekkor, amely hatással van a felnőttkorra. Bevallom, valamilyen szinten együtt tudtam érezni vele. Megérteni nem tudtam sem őt, sem a tetteit, de a gyermekkori visszaemlékezések és belső monológjai némi együttérzést váltottak ki belőlem. Hiszen tudott ő szeretni, még ha nem is úgy, ahogy kellene. Voltak benne érzések, amiket azonban elnyomott az agresszió, a nőgyűlölet.
Cartert az egész történet során nem igazán tudtam hova tenni. Bár főszereplő, mégis inkább háttérbe szorult mellékszereplőnek éreztem. Hiszen a történet igazi 'sztárjai' mindenképpen Sloan és Asa voltak.
Sloan sokat szenved Asa mellett, bár ezt úgy érzem, magának sem vallja be igazán. Beleerőlteti magát egy mérgezett kapcsolatba, hogy védje a családját, és igazából észre sem veszi, hogy Asa hogy bánik vele, én úgy éreztem, hogy bármennyire is azt mondogatta magának, hogy szabadulni akar, annyira mégsem gondolta komolyan. Kicsit hiteltelennek éreztem a karakterét, Asaval szemben, őt éreztem a legjobban felépítettnek az összetettségével és agressziójával.

Felkavaró volt a történet. Sötét, nehéz, nehezen emészthető, de mégis annyira jó. Annyira más. Fordulatokban gazdag, izgalmas, letehetetlen.

Nehez lesz barmit is mondanom a konyvrol, mert nem titkoltan csalodtam picit.
Az egyik oldalam pozitiv, am a masik negativ ertelemben.
Ez a tortenet abszolut mas, mint amit eddig CoHo-tol megszokhattunk, valahogy az egesz egy sotet felhovel korulvett sztori, amin egyszeruen szamomra pokoli nehezen hatolt at a feny. Sokkal komolyabb temakkal olel fel, mint az eddigiek, es egeszen sajatos es uj kontosbe rejti mindezeket.
A szereplokre arra vonatkozoan, hogy mennyire kidolgozottak egy deka panaszom sem lehet, hiszen minden oldalrol koruljartuk oket. A masik oldal pedig az, hogy barmennyire is probaltam oket megkedvelni, egyikuket sem tudtam sajnos…
Sloan volt minduk kozul a legidegesitobb. A felepiteset ertem a karakterenek, meg talan a tetteibe is bele tudom magyarazni a dolgokat, de egyszeruen borzaszto volt az amit muvelt. Sajnalom, hogy noi karakterkent ot kapta a konyv foszereplonek, mert annyival jobb lehetett volna ez massal… A fiukkal nem volt kulonosebb gondom, noha Cartert nem mindig ertettem, es kilog nala meg mindig a lolab, mig Asa meg az az ember, akit a fold hatara sem kivannek.

Végre eljutottam, hogy angolul is elolvassam. Angolul még nehezebb volt olvasni, hogy min megy keresztül Sloan. Asa még mindig utállak, de a legjobb Colleen által létrehozott rossz pasi vagy. Ilyen apával, egy kicsit érthető, miért lettél ilyen, de lehettél volna jobb is.
Túl késő, hogy kiszeressek Colleen Hoover könyveiből. Túl késő, hogy a történeteit kitöröljem a fejemből és a szívemből.

Szokatlan volt CoHo-tól ilyen típusú könyvet olvasni, bár tagadhatatlanul magán viselte a szerző stílusjegyeit. A szereplők különösen fonák élethelyzete, az abszolút BBF főhős srác, és az áldozatként bemutatott lánykarakter mind mind hozta a CoHo stílust. Számomra a legérdekesebb Asa volt. Felkavaró volt az ő fejébe belelátni, hátterét megismerni, olvasni mennyire meghatározta jellemét és mennyire kihatott felnőtt éveire traumatizált gyermekkora. Sajnáltam őt, bár tettei miatt nem érdemelt bűnbocsánatot.
Örömmel olvastam, hogy megjelenik magyar kiadásban ez a történet, amit türelmetlenül várok, mert polcomon a helye a könyvnek.

Váó. Teljesen levett a lábamról, volt rá példa, hogy éjfélkor még egy fejezetet… na jó, meg még egyet, mert ez így nem tudom letenni. És ez komoly jel arra vonatkozóan, hogy mennyire klassz is ez a könyv. A sztori, a szereplők, mind nagyon a helyén van, és a csavar a vége fele – áh, teljesen kifeküdtem tőle :)

Nagyon izgalmas olvasmány volt, sokszor olyan volt, mintha egy akciófilmet néznék. Asa rengeteg negatív érzelmet váltott ki belőlem, borzalmasan visszataszító karakter volt a könyv 95%-ában (a gyerekkorát bemutató fejezetet nem számolom ide, ill. a Sloannal való találkozásuk első néhány percét…). Sloannal könnyű volt együttérezni, CoHo szerintem jól átadta, hogy mennyire nehéz lehet a bántalmazó kapcsolatban élőknek, és hogy miért is nem könnyű kilépniük az ilyen helyzetekből. A könyv vége igazán megható volt.

Ahogyan @pveronika is írta, valóban ez volt Hoover-től a legnyersebb s legsötétebb. Messze másabb mint a Hopeless, avagy a Slammed sorozata.
S úgy gondolom, hogy az hogy ezt így bemerte vállalni, azért minden elismerésem. Pláne meg, hogy végig fenn tartotta a figyelmemet a könyv.
Persze azt nem állítom, hogy teljes mértékben lenyűgözött volna. Mert voltak olyan jelenetek, részek amelyek nekem nem tetszettek. És konkrétan a karaktereket se sikerült nagyon megkedvelnem.

Az igaz, hogy megsajnáltam Sloan-t, főleg meg, hogy az egyik rosszból, a másikba került. És, hogy az helyett, hogy jobb életet élhetett volna, kapott egy olyat, amely sokkal inkább volt csak merő látszat, mint való igaz…
Az Asa-val való kapcsolata nálam már a prológusnál lerítt nagyon, hogy annak nem lesz jó vége… meg, hogy a srácnak vaj van a füle mögött, ami valóban így is volt… csak az a vaj, nagyon sötété vált…
S bár Asa nem volt az a fajta karakter típus, akit még így a rossz fiús, negatív karakterként is akár szerethettem volna, de mégis az ő karakterét véltem igazán hitelesnek, kidolgozottnak.

Sloan karaktere lehetett volna, kevésbé naiv… főleg meg azért, mert nem tűnt ő egy buta liba karakternek, csak mégis elhitte azt, hogy Asa hűséges hozzá… Ami nagy hiba volt a részéről… szerintem…

Carter…Luke… nos, örültem a felbukkanásának. Konkrétan hatalmas megkönnyebbülést okozott nekem, amikor felbukkant, mivel-kép, hogy reménykedtem abban, hogy jöjjön valaki. Egy olyan pasi karakter, aki kitudja majd menekíteni Sloan-t, Asa kezei közül…
Igaz voltak olyan pillanatok amikor rossz szemmel néztem a nevére, amikor valami olyasmit tett, vagy mondott ami nekem éppenséggel nem tetszett. De még is ő lett talán az a karakter, akit tudtam is kedvelni… legalábbis egy kicsit.

Lényegében véve tetszett maga a könyv, de azért azokért a kis aprócska pillanatok miatt amelyek meg nem tetszettek, nah meg a karakterek hiányosságaik miatt vontam le azt a másfél csillagot. de egyszer legalább mindenkinek ajánlatos ez a könyv elolvasása. Már csak Hoover miatt is… Aki megmutatta nekünk, hogy ő tud ilyet is. :)

Ha valami könnyed kikapcsolódásra vágysz a szabadságod maradék estéire, nem CoHót választod.
Nem téveszt meg az sem, hogy több mint 500 oldalt mutat az e-reader. Mert CoHo nem elégszik meg a második hellyel, a Too Late pedig tipikusan azon könyvek közé tartozik, amit nem teszel le, míg az utolsó oldalra nem érsz.
Minden elismerésem azoknak, akik x-fejezetenként olvasták, én megőrültem volna.

Asa karakterének megalkotásával és azzal az akcióval, amit a végjátékba rejtett, az írónő megint egy újabb oldalát mutatta meg. Sokszor lepett már meg és sokszor csodálkoztam rá az egyedi ötleteire, de a Too Late a bizonyíték arra, hogy elképesztően sok minden lakozik CoHo fejében és nem fél papírra vetni őket. Nem tudom, van innen tovább vagy feljebb, teljesen lenyűgözött.
Nem lett kedvenc, talán nem is tökéletes, de valószínűleg mégis ez CoHo egyik legeslegjobb munkája. Ha belegondolok, hogy szórakozásból írta…

spoiler

Fáj a szívem, hogy kedvenc írónőm könyvére 3 és fél csillagot kell adnom, de a sok, jobbnál jobb könyve után ez sajnos kevésbé nyerte el a tetszésemet. Leginkább a női főszereplővel, Sloannal gyűlt meg a bajom. Sloan már a kezdetektől túl könnyelmű Asával szemben, sőt – hogy beteg testvérének otthonban való kezelését fizetni tudja – annak ellenére sem hagyja el, hogy Asa megcsalja, kihasználja és terrorizálja. Éééés Asa drogdíler. Ekkor érkezik a képbe Carter, akivel szerelembe esnek és a srác megpróbálja őt kiszabadítani Asa karmai közül, ami nem a legkönnyebb dolog. Spoiler nélkül röviden ennyit tudok elmondani a tartalomról. Az írónő a történetet eredetileg a Wattpadon osztotta meg ingyen az olvasóknak, de végül rajongói nyomásra mégis kiadták. Így aki ott követte, az utolsó pár ingyen fejezetről lemaradt. A „végétől” már nagyon érződik a könyvön, hogy a fejezetenként megosztott történet írását nagyban befolyásolta az olvasók véleménye, visszhangja. Mikor már azt hiszed, vége van, egyszer csak érkezik egy Prológus. Aztán egy Epilógus epilógusa. Aztán ide-oda ugrálunk az időben. Persze ezek mind-mind pluszt adnak a regényhez, de mégis egyre zavaróbbak. A legvégére a könyv igen sötét, feszült hangulatot kap, Asa elméjének sötét bugyraiba pillanthatunk bele – ez egyébként igen jól sikerült –, és a cselekmények is átcsapnak egy baljósabbnak, végzetesebbnek ígérkező végbe. Asa igen erőteljes negatív karakter, akin bizony – olvasva gyermekkori traumáit – néha megesik az ember szíve. Szinte már beteges módon ragaszkodik Sloanhoz. Cartert nagyon kedveltem, rendkívül szerethető, felelősségteljes, óvó-védő, erős karakter, de Sloan bizonyos cselekvései nálam kiverték a biztosítékot. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy sokaknak tetszeni fog ez az írónő megszokott stílusától eltérő regény. Viszont, ha megjelenik magyarul, nem vagyok biztos benne, hogy a polcomon lesz :( Sajnálom.