Soha, ​de soha (Never never 1.) 87% 1753 csillagozás

Az alap történet érdekes volt, a végét kimondottan izgalmasnak találtam, mégis egész végig valamiért hiányérzetem volt. Az egy csillagot ezért vontam le, de ez lehet az én hangulatom miatt van. A második részre mindenképpen kíváncsi vagyok. :)

ÚJ KEDVENC!!!
Ááá, hogy én ezt a könyvet mennyire imádtam! ❤
Pár észrevétel…:
1.) Túúl rövid! Úgy olvastam volna még! :( 2.) A végeeee! Folytatásért könyörgök AZONNAL! xD 3.) Nem kellett volna még elolvasnom, mert most aztán várhatok a következő részig.. :/
❤❤❤5/5 ❤❤❤

Ez egy gyönyörű szimfónia az újrakezdésről. Szépséges, fájdalmas és mégis valahogy harmónikus. Nehezen álltam neki, tologattam, többször is elolvastam az első pár oldalt. Valahogy nem értettem. Aztán amikor ráéreztem, behúzott. Rettentően érdekes volt, hogy milyen az, amikor kívülről látja magát az ember, hogy a bűnei, hibái másnak tűnnek-e mint ahogy megéli őket?
A két főszereplő szimpatikus, nyilván megvannak (megvoltak) a maguk hibái, múltbeli fájdalmai, mégis ahogy a változást megélik, ahogy ebben egymásra támaszkodnak, az kifejezetten szimpatikus. Izgalmasra sikerült a vége, úgyhogy nagyon várom a második részt. Az egyetlen zavaró benne, hogy túl rövid.
Így a végére hozzá kell tennem, hogy talán két Colleen Hoover könyvet olvastam (egyik sem tetszett) Tarryt Fishert meg sosem (bár tudom mit írt még) szóval enyhe negatív előítélettel álltam a könyvhöz. Tévedtem.

Bővebb értékelés a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2016/12/colleen-hoove…

„Olvasás alatt végigkísér minket egy nyomasztó érzés, és pattanásig feszülnek az idegeink, hogy ez most miért, mi történt és most akkor mi is lesz?

Le a kalappal az írónők előtt, mert nagyon jól megoldották a közös munkát és azt, hogy végig sejtelmes maradjon a könyv, mégis érdekfeszítő.

Újra egymásba lehet szeretni a sok múltbéli sérelem ellenére? Vajon megtalálják a megoldást, és válaszaikat a kérdésre?

Na, hát erre pont nem kapunk választ ebből a kis rövid szösszenetből, mégis annyira magával ragadó és izgalmas volt ez a pici könyvecske, hogy már az első sorától imádom.”

Amilyen rövid ez a könyv, annyira megragadó és élvezetes.
Igen, ismét egy CoHo olvasás, de most nem egyedül alkotott hanem Tarryn Fisher társaságában. Tarryn-hez még nem volt szerencsém, de ez a könyv után biztosan olvasni fogok a könyveiből.
Miért imádtam?
Hihetetlenül izgalmas! Olvasod-olvasod és nem bírod letenni. A kezdetekben semmit nem tudunk, a főszereplőinkkel rakjuk ki a puzzle darabkáit. Ki is derülnek dolgok, meg nem is, teljes bizonytalanság és köd övezi ezt a könyvet.
A karakterek számomra teljesen megnyerőek voltak, az egymással való kapcsolatuk rejtély, hisz senki nem emlékszik semmire. A romantikus szál nincs túltolva, inkább a misztikumra és a talány megfejtésére összpontosít a kisregény. Hatalmas függővég található az utolsó sorokban, mindenképp legyen kéznél a második rész!
Számomra az év egyik legjobb olvasási élménye volt, ilyen gyorsan még sose folytattam egy sorozatot!
Egybevont kritika, teljesen spoiler mentes, semmit nem árulok el nyugi: https://missreaders.com/books/details/26

Pár óra… Csupán csak par óra és egy csomó kérdés.
És egy fantasztikusan megírt történet.
Bár a fülszöveget nem értem. A lány felejteni akar, a fiú emlékezni. De a lány sem emlékszik. Szóval ezt a részt nem igazán értem. spoiler
És a vége…. Második rész, ide veled! :)

Ez eszméletlen volt. Maga a téma igazán különleges és egyedi, kidolgozását pedig a két írónő nagyon jól oldotta meg. A vége felé egyre baljóslóbb és izgalmasabb lett.
Tragikusabb, sokkolóbb végkifejletetben reménykedtem, amit végül nem kaptam meg, de a döbbenet így sem maradt el.
Arányosan oszlott el benne a romantika, a humor és a titokzatosság. Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle a folytatásban.

Egyszerűen imádtam az alapötletet, és az írás stílusa is rátett egy lapáttal, hogy azonnal megfogjon a történet. Folyamatosan fent tudják tartani a szerzők a feszültséget, remek arányban adagolják a romantikát, a drámát, csipetnyi humort is, és az amnéziás szál furcsaságai miatt a misztikum is körülöleli a történetet. Imádtam a helyszínt, New Orleans az egyik kedvenc városom, és a Bourbon Street atmoszférája a voodoo üzletekkel és a kajáldákkal valódi élményt nyújtott. Váltott szemszögből mesél a két főszereplő, mindketten egyaránt hiteles karakterként jelentek meg. Colleen írta Silas fejezeteit, Tarryn pedig Charlie szemszögét, sikeresen megoldották a kétféle személyiség kialakítását is. Ott állnak ketten ebben a számukra ismeretlen világban, megvannak a közös fényképeik, a múltjuk kézzel fogható emlékei, de a fejükben minden kitörlődött, az érzéseik is. A vonzalom így is tagadhatatlan közöttük, de nem egyformán érzik ugyanazt.
Tudni akarom mi történt velük valójában az amnézia előtt és mi fog történni most, miután a szerzők erős függővéggel zárták a könyvet, ami azért halálra idegesít, de nem vonok le az értékelésből emiatt. Bővebben a blogon:
http://www.kellylupiolvas.com/2017/01/colleen-hoover-ta…

Úristen, ez meg mi a franc volt?! Imádom, pedig semmit sem értek! :D
Silas és Charlie nagyon aranyosak együtt. Fogalmam sincs, mi történhetett velük, de alig várom, hogy kiderüljön. Az előző énükkel nem vagyok valami elégedett spoiler, de a mostanikban nagyon jók. Annyira kusza ez az egész. Inkább megyek és folytatom.♡

Egy történet, amit még nem ismertem. Vagyis hasonlókat persze igen, de ez különbözik azoktól, tényleg meglepő fordulatok vannak benne. Szóval valami friss és új. Bejött.
Ugyanakkor ez tényleg nem egy egész könyv, nemcsak mert oldalszámra is rövid, hanem mert a történet sincs olyan szinten se lezárva, mint egy folytatásos regénynél illik. Nemcsak a fő rejtélyre nem kapunk semmilyen magyarázatot, hanem az al-rejtélyekre sem, és ez igazából nem szép dolog.