Slammed ​– Szívcsapás (Szívcsapás 1.) 92% 1049 csillagozás

„Ha engeditek, hogy a körülmények felemésszenek benneteket, elveszítitek az esélyt arra, hogy valaha is boldogok legyetek.”

Az első 50 oldal nagyon bíztató volt, de aztán megtudtam, hogy ez tulajdonképpen spoiler Megkérdeztem magamtól, hogy biztos akarom-e én ezt? Majdnem félretettem. Nagy hiba lett volna. Ez a könyv nagyon különleges, és rengeteg mondanivalója van.

„ Mert a világon minden bizonytalan. Semmi sem tart örökké. Egyetlen dolog van, ami mindannyiunkban közös, és az a halál.”

Nagyon közel áll hozzám a költészet, nagyon szeretek színpadon fellépni és szavalni. Egyrészt ezért is tetszett nekem ennyire ez a könyv. Nagy hangsúlyt fektetett a versekre, a verselésre. Nagyon szívesen részt vennék én is egy slam esten!

" Mit számít a holnap?
Mitől lenne több a holnap,
Mint bármely más nap?
THE AVETT BROTHERS: ELSÖPÖRVE (SWEPT AWAY)"

Akármi elől is menekülsz, az veled, marad egészen addig, amíg rá nem jössz hogyan birkózz meg vele.
Az irónő Hopeless című könyve nagyon magasra helyezte az elvárásomat, de ez a könyv könnyedén vette az akadályokat. Megszokhattuk már, hogy Hoover nem kíméli a szereplőit és mindegyiküknek egy kemény családi hátteret állít fel, de ugyanakkor ezek a karakterek sose vesznek el el az önsajnáltatás mocsarában. A rengeteg szomorúság és szívszaggató érzés mellett jelen van a jókedv és a humor is. Nem tudom, hogy csinálja az irnónő, de egyszerűen fantasztikus!
Alig várom, hogy a kezembe vehessem a folytatást.

Bővebb ajánlom: https://missreaders.com/books/details/12

Újra ráébredtem, mennyire is szeretem Colleen Hoover stílusát.
Elvarázsol, összetör, aztán újra összeragasztja szíved apró darabkáit. Csodálatos történetet írt meg. Szomorú, de mégis gyönyörű, az életre nevel.
Minden szereplőt nagyon megszerettem. Will csodálatos, gondoskodó és szerethető karakter, Layken makacssága és néha kicsit akaratos jelleme is tökéletesen lett kidolgozva, ugyanúgy szerethetővé vált.
Imádtam Juliát. Szerettem, ahogy nem a spoiler állt a középpontban, hanem spoiler
Nem tudtam letenni. Colleen világa beszippantott.

A Hopeless után nagyon kíváncsi voltam, hogy egy másik könyvvel képes lesz-e az írónő ugyanazt vagy legalább megközelítő érzést adni olvasás közben. Nagyon hamar rádöbbentem, hogy képes rá. Képes egy teljes más történettel és hangulattal egy újabb felejthetetlen élményt és egy újabb abszolút kedvenc könyvet adni. Csak ajánlani tudom a könyvet!!!
Bővebben:
http://mfkata-about.blogspot.hu/2014/08/colleen-hoover-…

Lenyűgöző, varázslatos, fantasztikus, szomorú és…és…. Nem, egyszerűen erre nincsenek szavak. Ez a történet tele volt meglepetéssel és fájdalommal. A szereplők egyszerűen tökéletes meg voltak formálva. Az összes karakterért oda voltam. Szerettem Layken stílusát is, bár néha kiborított, amikor túl makacs volt. Szerettem gyerekes énjét, ami akkor bukkant elő főleg, mikor testvérével volt együtt.
Bővebben: http://konyvekmindenhol.blogspot.sk/2017/01/colleen-hoo…

Nekem most épp nagyon fekszik ez a vers téma, mostanában én is szoktam írni.
Be kell valljam, annyira nem tetszett, mint a Reménytelen és a Reményvesztett, amit legutóbb és először olvastam Colleen Hoovertől.
A könyv elején azt hittem, ez is csak egy klisés szerelmi történet lesz a szerelmesek problémáival fűszerezve.
De szerencsére tévedtem!
Tudtam miről szól a könyv, mielőtt olvastam volna, mégsem hittem, hogy a versekre ekkora hangsúly lesz fektetve. Viszont nagyon örültem neki!:)
A slam-ek jelentéstartalma szimplán átjön az olvasó felé, és szinte már azt érezzük, hogy mi is ott ülünk a színpad előtt.
Felüdülés volt olvasni. Nem azért, mert a versek vidámak (mert nem azok), hanem mert teljesen átélhetjük azt, amit szereplők éreznek.

A héten már úgy voltam, hogy nem kellene több könyvet olvasnom, mivel készültem a KRESZ vizsgára, de végül muszáj volt valamit olvasnom, hogy elterelje a gondolataimat a vizsgáról. Ez a könyv erre tökéletes volt, szinte le se tudtam tenni. A főszereplőket nagyon megszerettem. Nagyon szeretem Colleen Hoover stílusát. Az utolsó fejezeten sírtam spoiler.

Colleen Hoover ismét olyan történettel ajándékozott meg, amit soha nem fogok elfelejteni. Ha lenne cseppnyi érzékem a költészethez, egy vers formájában értékelném a könyvet, illene hozzá. De mivel nincs ilyen tehetségem, egyszerűen csak leírom: Csodálatos és megindító volt, minden sorát imádtam! Pedig sokszor fájt olvasni. Vérzett a szívem a szereplőkért és azért, amiken keresztül kellett menniük. Ők viszont egymás támogatva, korukhoz képest éretten, minden akadályon átküzdötték magukat, közben nem felejtettek el nevetni sem. Sokat pityeregtem, főleg a verseket olvasva. De itattam az egereket Eddie szülinapján, Lake visszaemlékezésein, sőt még a jelmezkészítés alatt is. Layken versén pedig a nevetéstől folytak a könnyeim. :D
És nemcsak Laykent és Willt szerettem meg, a szívembe zártam a két kilencéves drágaságot, Juliát, Gavin és Eddie párosát is.

A mondat, ami számomra a legnagyobb igazságot tartalmazza:
Bemutatok neki. Igaz, hogy nem látja, de nekem attól még jólesik.
Ez amúgy tényleg jó érzés…
Bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2017/01/c…

Colleen Hoover a Reménytelennel elindult a kedvenc íróim felé vezető ösvényen, a Slammeddel pedig egyből a dobogóra repült. Imádom a stílusát, és hogy pusztán szavak által képes olyan erős, intenzív érzéseket kiváltani belőlem, melyek fizikálisan és lelkileg egyaránt hatnak rám.
A Slammed felemelt, mosolyt csalt az arcomra, szerelembe ejtett, majd összeszorította a szívemet, átölelt, végül a földhöz vágott és darabokra cincálta a lelkemet.