Point ​of Retreat – Visszavonuló (Szívcsapás 2.) 88% 781 csillagozás

Sok mindenre számítottam, de erre nem igazán. Soha se szoktam könnyezni, vagy elsírni magam egy könyvön, de néhány rész igen is könnyeket csalt szemeimbe. Már az első rész is kicsit felkavarta az érzelmeimet, de a Visszavonuló egyenesen elszomorított. S bár a Szívcsapás a kedvecemmé vált, de meg merem kockáztatni, hogy a Visszavonuló még az első résznél is jobb . És nem csak azért, mert az egész történet Will szemszögéből olvasható (aminek nagyon, de nagyon örültem, hiszen már rég kíváncsi voltam a gondolataira). Ebben a kötetben ugyanis egy új szereplő érkezik, aki nyers modorával, szókimondó énjével színt vitt az egészbe. Igen, aki már olvasta a könyvet szerintem rájött, hogy egy tizenegy éves kislányról beszélek, aki nem más, mint Kiersten. Komolyan, ő volt az egyik kedvenc karakterem az édesanyjával, Sherryvel egyetembe.
Bővebben: http://konyvekmindenhol.blogspot.sk/2017/01/colleen-hoo…

Rögtön az első rész után kezdtem bele, és egyszerűen nem tudtam letenni. Addig nem tudtam elaludni, amíg nem olvastam végig.
Kicsit más volt a stílus, hiszen most Will szemszögéből élhettük át az eseményeket. Több bonyodalom is nehezíti az életüket, mégis kitartanak egymás mellett, ami csodálatra méltó. Kíváncsi vagyok, hogy a való életben hányan bírnák ki, amin ők keresztül mennek.
És itt nem csak spoiler
Érzelmi hullámvasút volt számomra ez a könyv. Hol nevettem, hol sírtam. Szerettem, mikor felbukkantak spoiler
A második rész ijesztő volt. Sejteni lehetett, hogy mi lesz a befejezés, de mégis annyira izgultam, hogy nem tudtam letenni anélkül, hogy tudnám, mi lesz.
Szerettem Kel és Caulder barátságát, örülök, hogy ez a két srác ott van egymásnak minden bajban.
Kiersten zseniális volt, az édesanyjával egyetemben. Nagy kedvenceim lettek ők is.

Nem ez volt az első, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is utolsó CoHo könyv, amit ezzel a gondolattal csuktam be: Ez a kedvenc könyvem az írónőtől. Elfogultnak tűnhetek, de nem szabadkozok. Imádom a történeteit!
Élmény volt Will szemszögéből olvasni a folytatást. Ő a Tökéletes Jófiú mintapéldánya, ha lehetséges egyáltalán, még jobban beleszerettem. Volt pár dolog, ami nem ért meglepetésként (főleg az exbarátnő felbukkanása után), de voltak váratlan történések is. Julia kis csillagjaitól mindig könny szökött a szemembe, Kel, Caulder és persze Kiersten pedig mosolyt csaltak az arcomra. Lake kis hisztije borzolta az idegeimet, de sosem tudnék haragudni rá!
Az én fénypontom: amikor először kézbe vettem a könyvet.
A mélypontom: Ööö…olyan nem volt. Imádtam az elejétől a végéig.

Imádom az egész könyvet. Teljesen más értelmet adott a történetnek, hogy Will szemszögéből lett megírva. Úgy éreztem mintha egy hullámvasúton ülnék, volt ahol nevettem, volt ahol izgultam, és volt ahol szomorú volt, és féltem, hogy végül nem sikerül megbeszélniük és nem békülnek ki. De a végére minden megoldódott.

A Pillangóba! végre megértettem a pillangót a borítókon.

Habár szereplőink történetét már szinte lezártnak vehettük volna az előző részben, azért még kaptunk egy új adag bonyodalmat, nehézséget.
A szomorú valóság még a korábbiaknál is jobban elérte Lake-et és Will-t. Akik próbálnak erősek maradni, na meg hűek a fogadalmaikhoz. Ami azért igencsak nehéz feladatnak bizonyul. Még az exek kérdése is felmerül.
A gyerekek szála nagyon aranyos volt, ahogy Kiersten is egy nem semmi figura, nem is tudom, vannak-e ilyen gyerekek, de különleges volt, valahányszor felbukkant, mennyivel érettebb, mint sok felnőtt. Valahogy annyira megmaradt bennem, hogy az anyukája nem a nagy szerelmével maradt együtt és ez úgy elszomorított olvasáskor.
Layken döntéseit lehet már néha túlzott mértékű drámázásnak gondolni, de némelyik elképzelésével engem is elgondolkodtatott. Vajon mi hoz össze két embert, mi az, ami igazán vonzalmat ébreszt?

Kicsit sok volt azért a Visszavonuló már…
Will-t még mindig szeretjük, akkor is, ha szegény elbaltáz valamit, ha nem is szándékosan.
Szóval készüljön egy újabb tál basagna, faragjuk a töklámpásokat és az egésszel a pillangóba!
Köszönöm Colleen az újabb édes, szerethető párost, akiknek sok mindennel meg kell küzdeniük, de megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Ez a második rész, ha lehet, akkor még jobban tetszett, mint az első. Will szemszögéből íródott, annyira jó volt olvasni az ő gondolatait és a terveit, amelyekkel bizonyítani akart Lake-nek, ez a srác az egyik legkedveltebb karakterem a sorozatból. Ebben a részben megjelentek új szereplők is a régiek mellett. Pl. Kiersten, akit egykettőre sikerült nagyon-nagyon megkedvelnem, ahogy az anyukáját is. Kel és Caulder továbbra is nagyon aranyosak, olyan jó, hogy így egymásra találtak a nehéz időkben és szinte már egymás testvéreivé, nem csak legjobb barátaivá váltak. ColHo bámulatos módon képes rázós dolgokról írni és azokat teljesen hűen visszaadni, remélem, sok-sok ilyen jó történettel lep majd még meg minket.

Papírzsepi kötelező ennél is! Igaz nem annyi, mint a Szívcsapásnál, de azért suokeehes. Három ilyen rész volt nálam, ami eltörte a mécsest spoiler. Sokat nevettem rajta, főleg a pillangózás tetszett na meg a mgotte rejlő tartalom. Imádtam benne a nagyszájú, minden lében kanál Kierstent, valami hihetetlen eszméletlen a csaj :D Az elején rosszul érzetem magam, hogy kicsit megutáltam Laket, de a nagyon nyálas részeknél sokat nyafogott. Értem én, hogy szerelmes, de nem kell átmenni spoiler. Utána viszont újra visszatért az a vagány és tudatos lány, akit az első részben megkedveltem. Willt imádom, olyan mint egy gondoskodó apa a fiúk felett, de a néha ezt Lake felé is éreztem. Ez néha zavart. De amúgy spoiler jó kis történet!!

Még mindig iszonyatosan jó. A Szívcsapáson nem tesz túl, viszont a Visszavonuló is egészen a lelkedig hatol.
Nagyon jó volt, hogy most az egész történetet Will szemszögén át láthattuk. Így viszont volt, hogy nem igazán értettem Lake miért nem biztos Will iránta való érzéseiben.
Ebbõl a részbõl sem hiányozhatott a drámai jelenet, ami tényleg szörnyū volt. Nem igaz, hogy a két fiatalnak tényleg ennyit kell szenvednie.
Layken anyukájának üzenetei nagyon tetszettek. Megható, hogy mi mindenre gondolt :)
A végén Caulder slam verse volt a fénypontom. Nem csoda, hogy Will nem bírta sírás nélkül.
Akinek tetszett az elsõ rész, mindenképpen olvassa el ezt is, nem fog csalódni benne.
Colleen Hoover, tényleg imádlak.

Odáig vagyok a sztoriért, a szereplőkért, a regény fénypontjaiért és a mélypontjaiért is. Kellemes kikapcsolódás volt, jó volt ismét elmerülni Will és Layken történetében. Mondanám, hogy unalmas volt ismét a tipródásaikat, a slam verseiket, a kis társaság közös bolondozásait, de hazudnék – pont erre volt most szükségem. ^.^

Annyival jobban tetszett ez a rész, hogy Will szemszögéből meséli tovább a történetet az írónő és én jobban szeretem a férfi nézőpontból (tovább)írt sztorikat olvasni. Lehet, hogy jobb lett volna újraolvasni előtte a Szívcsapást, hogy friss élményekkel vágjak bele ebbe a könyvbe, de oda se neki – hamar belerázódtam.

Az én „mélypontom”: A 191. oldal… Ezer meg egy dolog futott végig rajtam, első helyen azzal, hogy mindjárt elsírom magam.

Fénypontom (és kedvencem): Will.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/05/colleen-hoo…

Húha, picit bajban vagyok ezzel a résszel, hiszen voltak benne jó részek, azonban volt sok olyan, amikor a fejemet fogtam.

A szereplők a hiszti magas fokozatát érték el, sokkal jobbnak látták gyerekesen viselkedni (miközben a gyerekeknek több eszük volt és jobban átlátták a dolgokat ), mint hogy megbeszéljék normálisan a dolgokat.

Férfi nem sír egy összeveszés miatt, Will ezt egy picit túlzásba vitte. Ne bőgjön, mikor jogosan haragszik rá Lake, hiszen ő cs*szte el a dolgokat. Ez nem férfihez való viselkedés.

Itt már Lake-et sem bírtam, semmi értelmeset nem csinált az egész könyvben… Tényleg akik értékelhetőek azok egyedül a gyerekek..

A drámai fordulatok is picit erőltetettek voltak nekem. Tudjátok, amikor sok szenvedés után eljutunk egy pozitív pontra, aztán puff, ismét történik egy durva dolog, te meg már csak a szemedet forgatod, hogy már megint kezdődik…

Sajnálom, szerettem az első részt, de ez tényleg csak szenvedés volt.. nem ez az írónő kiemelkedő életműve, de eltekintek ettől, mivel ezt elsők között írta.