Point ​of Retreat – Visszavonuló (Szívcsapás 2.) 87% 928 csillagozás

Egy igazi hullámvasút volt a könyv, Will szemszögéből jóval másabb mint ahogy gondoltam volna. Az az igazság hogy Coho tud is meglepetést okozni és nem is, mert vagy padlóra vág vagy felemel a könyveivel de még így is mindig hoz valamit amire azt tudom mondani hogy keserédes ez az írói stílus.

Rögtön az első rész után kezdtem bele, és egyszerűen nem tudtam letenni. Addig nem tudtam elaludni, amíg nem olvastam végig.
Kicsit más volt a stílus, hiszen most Will szemszögéből élhettük át az eseményeket. Több bonyodalom is nehezíti az életüket, mégis kitartanak egymás mellett, ami csodálatra méltó. Kíváncsi vagyok, hogy a való életben hányan bírnák ki, amin ők keresztül mennek.
És itt nem csak spoiler
Érzelmi hullámvasút volt számomra ez a könyv. Hol nevettem, hol sírtam. Szerettem, mikor felbukkantak spoiler
A második rész ijesztő volt. Sejteni lehetett, hogy mi lesz a befejezés, de mégis annyira izgultam, hogy nem tudtam letenni anélkül, hogy tudnám, mi lesz.
Szerettem Kel és Caulder barátságát, örülök, hogy ez a két srác ott van egymásnak minden bajban.
Kiersten zseniális volt, az édesanyjával egyetemben. Nagy kedvenceim lettek ők is.

Nem ez volt az első, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is utolsó CoHo könyv, amit ezzel a gondolattal csuktam be: Ez a kedvenc könyvem az írónőtől. Elfogultnak tűnhetek, de nem szabadkozok. Imádom a történeteit!
Élmény volt Will szemszögéből olvasni a folytatást. Ő a Tökéletes Jófiú mintapéldánya, ha lehetséges egyáltalán, még jobban beleszerettem. Volt pár dolog, ami nem ért meglepetésként (főleg az exbarátnő felbukkanása után), de voltak váratlan történések is. Julia kis csillagjaitól mindig könny szökött a szemembe, Kel, Caulder és persze Kiersten pedig mosolyt csaltak az arcomra. Lake kis hisztije borzolta az idegeimet, de sosem tudnék haragudni rá!
Az én fénypontom: amikor először kézbe vettem a könyvet.
A mélypontom: Ööö…olyan nem volt. Imádtam az elejétől a végéig.

Imádom az egész könyvet. Teljesen más értelmet adott a történetnek, hogy Will szemszögéből lett megírva. Úgy éreztem mintha egy hullámvasúton ülnék, volt ahol nevettem, volt ahol izgultam, és volt ahol szomorú volt, és féltem, hogy végül nem sikerül megbeszélniük és nem békülnek ki. De a végére minden megoldódott.

Pillangóul lenyűgöz CoHo és maga a csoda, amit csak leír. Nélküle és a könyvei nélkül egy szegényebb világban élnénk.

A Visszavonuló a Szívcsapás folytatása, amiben is Will szemszögéből követhetjük nyomon a történéseket. Mert bár kapcsolata kiegyensúlyozott Lake-kel, viszont nem kapjuk meg a boldogan éltek, míg meg nem haltak sztorit, hanem új kihívások elé kell szembenézniük, amik nagyobbra nőnek, mint azt sejteni lehet…

Igazából vissza kellett olvasnom az előző részhez tartozó véleményemet, mert már 5 éve is annak, hogy a kezembe forgattam, így nagy hézagok voltak. Az értékelésem alapján rosszabbra számítottam, mert ott és akkor valamiért annyira nem fogott meg az első rész, talán azért, mert sablonos eszközökhöz nyúlt CoHo, és ez nincs is másként ennél a résznél sem, mégis, nem mondhatnám ,hogy nem élveztem, márpedig ha jól megvan írva egy könyv, akkor a fenét se érdekli, hogy adott esetben mennyire klisés. Olyan jót tett ez a kis simogatás a lelkemnek, amit a könyv adott nekem, de tényleg, nagyon jól szórakoztam, és ez a varázsa megvan az írónőnek. Továbbra is tartom, hogy a mellékszereplők sokat dobnak a történeten, most például Kirsten, akitől végre megtanulhattam, hogy pillangóul káromkodhatok. Sajnálom, amiért nem kap külön kötetet Gavin és Eddie, pedig velük is történnek az események, amire nagyon kíváncsi volnék, miként is élik meg, de örülök, amiért ilyen szeretni való karaktereket is fel tud mutatni CoHo nekünk.

Igazából az az ember érzése, hogy lényegében jó lezárást kapott ez a kötet, ezért is tartom furcsának a folytatást. De mivel CohOról van szó nincs ellenemre, hogy még egy könyvével vethetem be magam újabb kalandokba.

A Pillangóba! végre megértettem a pillangót a borítókon.

Habár szereplőink történetét már szinte lezártnak vehettük volna az előző részben, azért még kaptunk egy új adag bonyodalmat, nehézséget.
A szomorú valóság még a korábbiaknál is jobban elérte Lake-et és Will-t. Akik próbálnak erősek maradni, na meg hűek a fogadalmaikhoz. Ami azért igencsak nehéz feladatnak bizonyul. Még az exek kérdése is felmerül.
A gyerekek szála nagyon aranyos volt, ahogy Kiersten is egy nem semmi figura, nem is tudom, vannak-e ilyen gyerekek, de különleges volt, valahányszor felbukkant, mennyivel érettebb, mint sok felnőtt. Valahogy annyira megmaradt bennem, hogy az anyukája nem a nagy szerelmével maradt együtt és ez úgy elszomorított olvasáskor.
Layken döntéseit lehet már néha túlzott mértékű drámázásnak gondolni, de némelyik elképzelésével engem is elgondolkodtatott. Vajon mi hoz össze két embert, mi az, ami igazán vonzalmat ébreszt?

Kicsit sok volt azért a Visszavonuló már…
Will-t még mindig szeretjük, akkor is, ha szegény elbaltáz valamit, ha nem is szándékosan.
Szóval készüljön egy újabb tál basagna, faragjuk a töklámpásokat és az egésszel a pillangóba!
Köszönöm Colleen az újabb édes, szerethető párost, akiknek sok mindennel meg kell küzdeniük, de megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Még mindig iszonyatosan jó. A Szívcsapáson nem tesz túl, viszont a Visszavonuló is egészen a lelkedig hatol.
Nagyon jó volt, hogy most az egész történetet Will szemszögén át láthattuk. Így viszont volt, hogy nem igazán értettem Lake miért nem biztos Will iránta való érzéseiben.
Ebbõl a részbõl sem hiányozhatott a drámai jelenet, ami tényleg szörnyū volt. Nem igaz, hogy a két fiatalnak tényleg ennyit kell szenvednie.
Layken anyukájának üzenetei nagyon tetszettek. Megható, hogy mi mindenre gondolt :)
A végén Caulder slam verse volt a fénypontom. Nem csoda, hogy Will nem bírta sírás nélkül.
Akinek tetszett az elsõ rész, mindenképpen olvassa el ezt is, nem fog csalódni benne.
Colleen Hoover, tényleg imádlak.

Papírzsepi kötelező ennél is! Igaz nem annyi, mint a Szívcsapásnál, de azért suokeehes. Három ilyen rész volt nálam, ami eltörte a mécsest spoiler. Sokat nevettem rajta, főleg a pillangózás tetszett na meg a mgotte rejlő tartalom. Imádtam benne a nagyszájú, minden lében kanál Kierstent, valami hihetetlen eszméletlen a csaj :D Az elején rosszul érzetem magam, hogy kicsit megutáltam Laket, de a nagyon nyálas részeknél sokat nyafogott. Értem én, hogy szerelmes, de nem kell átmenni spoiler. Utána viszont újra visszatért az a vagány és tudatos lány, akit az első részben megkedveltem. Willt imádom, olyan mint egy gondoskodó apa a fiúk felett, de a néha ezt Lake felé is éreztem. Ez néha zavart. De amúgy spoiler jó kis történet!!

Ez a második rész, ha lehet, akkor még jobban tetszett, mint az első. Will szemszögéből íródott, annyira jó volt olvasni az ő gondolatait és a terveit, amelyekkel bizonyítani akart Lake-nek, ez a srác az egyik legkedveltebb karakterem a sorozatból. Ebben a részben megjelentek új szereplők is a régiek mellett. Pl. Kiersten, akit egykettőre sikerült nagyon-nagyon megkedvelnem, ahogy az anyukáját is. Kel és Caulder továbbra is nagyon aranyosak, olyan jó, hogy így egymásra találtak a nehéz időkben és szinte már egymás testvéreivé, nem csak legjobb barátaivá váltak. ColHo bámulatos módon képes rázós dolgokról írni és azokat teljesen hűen visszaadni, remélem, sok-sok ilyen jó történettel lep majd még meg minket.

Odáig vagyok a sztoriért, a szereplőkért, a regény fénypontjaiért és a mélypontjaiért is. Kellemes kikapcsolódás volt, jó volt ismét elmerülni Will és Layken történetében. Mondanám, hogy unalmas volt ismét a tipródásaikat, a slam verseiket, a kis társaság közös bolondozásait, de hazudnék – pont erre volt most szükségem. ^.^

Annyival jobban tetszett ez a rész, hogy Will szemszögéből meséli tovább a történetet az írónő és én jobban szeretem a férfi nézőpontból (tovább)írt sztorikat olvasni. Lehet, hogy jobb lett volna újraolvasni előtte a Szívcsapást, hogy friss élményekkel vágjak bele ebbe a könyvbe, de oda se neki – hamar belerázódtam.

Az én „mélypontom”: A 191. oldal… Ezer meg egy dolog futott végig rajtam, első helyen azzal, hogy mindjárt elsírom magam.

Fénypontom (és kedvencem): Will.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/05/colleen-hoo…